A minap eszembe jutott egy jó húsz évvel ezelőtti temetés, melyen magam voltam a sírásó. A kisinyovi /chisinaui (egyben moldovai) főrabbi, az áldott emlékezetű reb Zalman, valamikor 1993-ban körlevelet intézett az akkor még igen szerény létszámú kisinyovi diplomáciai testülethez. (Talán tíz külképviselet működhetett a fiatal Moldovai Köztársaságban, a megalakulásuk sorrendjében: az orosz, a román, az […]

Tétovák, bármiféle identitás híján, de az öröm még szikrákat gyújt a szemükben, a kommunista Románia árvaházai nyilvánosan is a szigorú idomítás szerint dolgoztak. Szomorú mosoolygásuk mögött egy hazug és agresszív történelem valósága áll, amely félelmet keltve, sok mindentől megfosztva a rosszba taszít. Vasile Dorolti egy részét mutatja meg annak, mit jelentettek egy fotóművész számára a […]

Rugalmasabb, pontosabb, követhetőbb lett, nyolcezer új szót tartalmaz, de nem hoz jelentősebb változásokat a szabályzatban a Magyar Helyesírás Szabályainak tizenkettedik kiadása, amelyet csütörtökön, szeptember 3-án mutattak be a Magyar Tudományos Akadémián (MTA). A legújabb kiadás sok ember sok évi áldozatos munkájának eredménye, melyet nagyrészt társadalmi munkában végeztek.

2015. július 12., vasárnap * Így szokott „elrepülni” minden egyes fesztivál. Eleinte várjuk, hogy teljenek a napok, sokasodjanak az élmények, aztán jó lenne, ha megállna az idő… Ami, ugye, képtelenség, hiszen például az utolsó nap délelőttje forgalmasabb volt, mint bármelyik más délelőtt – legalább is a régizene szempontjából. Mert Csíkbánkfalván (csak néhány macskaugrásra van Csíkszeredától), […]

2015. július 11., szombat * Jól bevált hagyomány szerint gyermekeké a szombat délelőtti fesztivál-udvar, a díszes-színes pódiummal együtt. Amelyen nagyokat lehet dobbantani, ugrálni, szerepelni, ökörködni… De lehet egyebet is csinálni, okosabbat, értelmesebbet. Mondjuk, besorolni a játszóház különböző programjaiba. Ebből van mindig elegendő mennyiség. Apukának-anyukának-nagyszülőknek-rokonoknak csak hozniuk kell a kis pácienseket, s már ott is vannak […]

2015. július 10., péntek * A Régizenei Nyári Egyetem hallgatói vizsgáztak, két reprízben. Délelőtt a Mikó vár színpadán folyt a megmérettetés és a diplomaosztás, ebéd után a Nagy István művészeti iskola aulájában hűsölhettek a hallgatók, szüleik, népes rokoni és baráti társaságaik. No meg az érdeklődők. Az idén se bukott ki senki – legalább is nem […]

2015. július 9, csütörtök * Délelőtt még olvadt égbolt, a hőmérőn +32-33, de délután már borongott és enyhén bizonytalanná tették a fesztivál-start helyszínét. A biztonság kedvéért, egy órával az ünnepélyes megnyitó előtt, már szemerkélő esőben, a „vezérkar” felé kerültem, lássuk, mi lesz a döntés. Ott biztosítottak: ha a fene fenét eszik, csak a Várban lesz […]

2015. július 8, szerda * Még mindig csak előzménynek (negatív ráadásnak) számít az a nyilvános rádióriport, melyet a Marosvásárhelyi Rádió riportere, Boér Károly készített és moderált – abból az alkalomból, hogy 35 éve volt került sor a Csíkszeredai Régizene Fesztiválra. A kánikulában is kellemesen hűs HMKK-pinceklubban nem túl nagy számú, de annál őszintébben érdeklődő közönség […]

Kedd, 2015. július 7. * Amióta ismét négy napra zsugorodott (jó pár éve már) a fesztivál kimondott zenei része, azóta sóvárogva gondolok a szóban forgó hét első napjaira. Szerencsére, a szintén néhány éve (imnmár a nyolcadik alkalommal!) indított Régizenei Nyári Egyetem kurzusai, amelyek lefutásához legalább 5 nap szükségeltetik, már a hét elején startolnak, s mire […]

Túl e bús országon A Petőfi Irodalmi Múzeum kiállításán eldönthetjük, hogy a frontra megyünk, vagy maradunk a hátországban. Ez a választás sok írónak nem adatott meg. „Így hát nyugodtan, sőt unatkozva „ szedtük a virágot a vulkán tetején „, hogy annak a kornak kedvelt hasonlatával éljek. Nagyon jól tudtuk, hogy vulkánon járunk, de ez a […]

Az elmúlt napokban igen jelentős könyvritkaság vált világszerte elérhetővé a Magyar Elektgronikus Könyvtár révén: Tábori Kornél Pesti élet című, 130 eredeti fotográfiával illusztrált riportkönyve, amelyet 1910-ben adott ki Révai és Salamon Budapesten. A kortörténeti dokumentumként, illertve korai szociográfiai riportázsként is fölfogható mű egy eléggé nem dicsérhető életfelfogásra irányítja a figyelmet – arra az elszánt dokumentáris […]

‘A Berliner Lokalanzeiger haditudósítója írja lapjának a nyugati harctérről a következő érdékes kis epizódokat: Ugy terveztük, hogy meglátogatjuk a Fort des Camp Romains erődöt, amelyet a bajor csapatok még szeptember 26-ikán elfoglaltak, de közben erős ütközet kezdődött és a kirándulás elmaradt. Igy maradt egy kis szabadidőnk, hogy körülnézhessünk St. Mihielben. Kedden indultunk el; én és […]

avagy alispáni engedéllyel felgyorsított igenek Szádeczky Kardoss Tibor adatai szerint az első világháború idején Magyarországon nagymértékben csökkent a házasságkötések száma: 1915-ban csaknem egyharmadára (60.948-ra) esett vissza ez a szám az 1913-ban kötött (172050) házasságokhoz képest. Pedig, a levéltári adatok szerint, soron kívül, a kötelező kihirdetés nélkül is egybe lehetett kelni – természetesen megfelelő engedéllyel…

Amíg a búvárnaszádból fegyver lesz …Az első, természetesen igen kezdetleges vízalatti vizijárómű 1624-ben bukkant fel. Egy angol tervezte. Fából készült. Két óra hosszat tudott a víz alatt 3 méter mélységben megmaradni. 12 evezős mozgatta előre és hátra. 1692-ben egy francia gyártott fából, ovális alakú buvárnaszádot, amely 3 embert rejtett magába. Érdekes, hogy a tervező a […]

Egy, az első világháborúban harcoló brit utász naplóként használta hegedűjét, amelynek hátuljára értékes információkat vésett a lövészárokban töltött mindennapokról, felrótta a csaták helyszíneit, valamint harcostársainak a nevét. A világháborút járt becses hangszert unokája találta meg a padláson. Ernest Johnson brit katona az első világháború éveiben hegedűjét nem csupán társainak szórakoztatására, hanem naplóként is használta. A […]

Úgy tűnik, száz évvel ezelőtt, 1915-ben igencsak felbolygatta a csíkszeredai Márkus utca békéjét egy odaköltöző „rossz magaviseletű” nő (vagy netán valaki csak bosszút akart állni rajta?). „Egy városi polgár” felháborodásában egyenesen Fejér Sándor alispánhoz fordult, az pedig Kovács János rendőrkapitányhoz továbbította az ügyet kivizsgálás végett. A csíkszeredai levéltárban fennmaradt ügycsomó (Hargita megyei Levéltár. Fond 7 […]

Egy évvel ezelőtt A kíváncsiság, mely égeti talpunkat, ha először lépünk egy ismeretlen város köveire, arra késztetett azon a júliusi estén, hogy még az utazástól fáradtan, a pályaudvarról egyenesen nekieredjek az utcáknak. A stílustalanul monumentális, egymást derékszögben átszelő, néptelen mellékutcák a folyó széles térségéhez vittek.

Keveset tud a térkép. Pár jellel mindent elintéz. Vékony vonal – ösvény, vastag vonal — út, kettős vonal — országút; a víz útját kékre festik. A vasút jelét mindenki ismeri. A térkép az idegent elvezeti. Fontos: ne tartsa fordítva maga előtt. Tartsa helyesen az égtájak szerint.Szeretek térképet böngészni. Egyet tarthatok bárhogyan . . . Segíthetek […]

Tegnap, február 20-án 88 esztendős korában elhunyt dr. Czédly József közgazdász, a bukaresti magyarság egyik huszadik századi kiemelkedő személyisége. Életútjáról, cselekedeteiről beszéljen az az 1999-es riport, amit Sike Lajos írt róla a Romániai Magyar Szó rendszerváltás utáni sorozata 3000. – ünnepi – lapszámába. Az írás szövegén nem változtattunk, csupán az ünnepi számra vonatkozó befejező mondatot […]

A lengyel költő márványszobra A hatvanas években a lengyeleknek volt egy igen tehetséges költője, ugy hivták, hogy Brodzinszki. Tarnovban született, szegényen, rossz modorral és még rosszabb külsővel, egész élete finom kis dalok írásával és koplalással telt el. Lefordítottam magamnak néhány költeményét, egész leheletszerű hangulatok a felhőkről, a pacsirtáról, a mákvirág szirmáról, a lányok nyakáról, a […]

„Vezényszó nélkül is haptákba állt a század, mikor 14 karácsonyán olyan békeköszöntőt vágott ki, hogy bőgött ott mindenki, mint a gyermek. A standbéli vén csontok a váltukra emelték, s úgy ünnepeltek, a költőt” – ezt a néhány sort nem egy Petőfi-kaliberű költőről írta a Csíki Lapok újságírója 1939-ben, hanem az egyszerű csíkszentdomokosi harangozó-ról. Szabó Gergelyről, […]

Február 7-én, szombaton tartották a korondi Firtos művelődési egylet Hazanéző című folyóiratának újabb bemutató estjét Marosvásárhelyen. Az eseménynek az Unitárius Egyház Dersi Jánosról, az egyház nagy jótevőjéről elnevezett, Bolyai téri tanácsterme kínált otthont, a házigazda, Nagy László lelkész önzetlen közreműködésével.

A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke azt reméli, hogy a kárpátaljai magyarok behívása az ukrán hadseregbe a január 20-án kezdődő újabb részleges mozgósítás során – a tavalyihoz hasonlóan – nem lesz aránytalan. Erről Brenzovics László 2015. január 18-án beszélt Ungváron. Brenzovics László, aki az ukrán parlament képviselője is egyben, elmondta, hogy a kijevi parlament […]

A limanowai csata [A csata előtt] A dombtetőn, ritkás, igen kicsi erdő. A széléről lelátni a limanowai csatatérre. A csatatér olyan itt, mint a körképeken: a szelíden simuló, napsütötte dombok, apró majorságok, enyhe hajlású völgyek, a háttérben a havasfejű hegyek.

„Várban nem kell repülő” Zászlólengetés á la chinai propeller. – Tragikomikus repülő-elhárítás. – Tisztiszolgák a háztetőn. – Beck Péter mégis elrepül. . . A legfelsőbb hadvezetőség azt tartotta, hogy várban nem kell repülőgép, különben sem tudna ott startolni (?), mert mire körözés közben magasabbra jutna, a körülzároló ellenség régen lelőné. Mondanunk sem kell, ezt az […]