1. Figyelmeztető Ezzel a szabad szájú epigrammával figyelmeztetni szeretném a hiszékeny polgártársakat arra, hogy a kormány örökölt és öreg malma ismét nekünk őrli a korpát,

Kilátástalanság Kint álmosan nyüszít fel kiskutyám, s nehéz bakancs csattog a didergő útszegélyen.

Jól van, fiúk, jól van, csak ti vagytok a hősök, legyen tietek a muzsika s legyenek csak a tietek az azsent provokatőrök, ne lábatlankodjam fejetek körül, ne fejetlenkedjem lábatok körül, a koszorúfonásnál szemek közé már be ne keveredjek,

este nem volt kenyerem nem nagy dolog ott feketéllett egy morzsa a platninak nevezett plattenen

hány deci évszak kopog az ablakon hány mázsa pingvintoll egy lóerő hány partizán per négyzetméter egy ohm hány tonna holdat tart a levegő

Ez a történet a nagyapámé. Gyermekkoromban annyiszor elmesélte, hogy ma is emlékszem minden részletére, sőt, magam előtt látom a nagy bajuszú öreget, amint ölébe ejtett kézzel ül a heverőn, és felcsillan a szeme, amikor a Besszarábiából hozott paripáiról esik szó.

Mikor az Afrikából elvándorolt férfi aláhullott a hatodik emeletről, a szomszédasszony gondosan titkolt szerelme összeroppant, egy hívatlan lélek szárnyra kelt.

Fiam, a börtönparancsnok a börtönkapu elé állt és meglehetősen ünnepélyes arcot vágott. A tömeg abbahagyta az izgést és a mozgást. Ha nem is fegyelmezetten, ha nem is vigyázzban, de csöndesen álltunk. Voltak köztünk, akik majdnem egész életükben erre a pillanatra vártak. Némelyek már hetekkel ezelõtt a kapu elé jöhettek.

Felszín és mélység A dolgok léte valóság és látszat Mint fény és árnyék összetartozik, A külcsín hamis értéket takarhat Poros dobozban arany álmodik.

Szerelem egy hangra Mint kisgyerek puha tenyerén a legelső hópehely, Ha menedékre s halálra lel Csillagszemedbe – néha félve – belesimulhatok, Mozdulataim őrzik minden mozdulatod.

A misszió kifejezés egyike lett az idők során rossz mellékkízűvé váló fogalmainknak. Szótári jelentése: küldetés, hivatás, rendeltetés (vallási jelentéséről most nem beszélek – a lentiekben sem ilyen értelemben írok a fogalomról).

Ítélet alatt Mérlegre kerül mind amit tettél szépet, jót, igazat; meg az, mi nyomodban szétszórva rút, rossz és hamis marad.

Valamivel később, a világűr gyarmatosítása kezdetén, földönkívüliségem igazolványának beszerzése után, a kibékülés megnyugtató szándékával – visszatértem közétek,

a műkarácsony véget ért a parkban fagyott csend a szétrombolt szobor helyét ékesíti kosz és szemét megcsömörlött a rend

Mondatban a kezdőbetűt Elrikkantja a kakas, – Csúcson pengő hamis ezüst – S nem tudja végét a mondat.

Meditáció öndallamán túllép a csend… páros magány takarva rejt…

Bátor hajós… Bátor hajós: a bablevest issza, bántják a szelek, de nem fordul vissza.

Kétszersült ízű ropogós morzsál a vihar előtti csendbe, terepszínű egyenruhák fölé unottan hajolnak a lombsátrak, s minden tilalom ellenére öngyújtó lángja lobban a száraz avar felett. Erdőszéli leshelyen pufók arcú katona hasal sovány társa mellett, bokornak álcázva. A várakozás percei lassan gördülnek, akár a homlokukon gyülekező izzadságcseppek.

boldog idők a lapidáriumban szabadtéri, nagy, zegzugos lapidárium, még gazdag, még él, még hangos, nem verte fel a gyom

Ars poetica Életem – Istennek egyik rossz, visszatérő álma – a befejezetlen teremtésről.

alig győzöm mint jó gazda elvégezve az őszi mélyszántást hordja rá az érett trágyát

Nem hagyhatod Mácsay Pál „A Dunánál” című költeményt mondja az álom mint beteg gazdát a barma elkerül ha lehunyod szemed hömpölygő duna dinnyehéj

Volt-idő fog össze Nem leszek soha úr, bezárultak a körök, ácsorognak bennem mindenek. Ki magába rejtett, csak abban ha feltörök, elátkoztak kajla istenek.

Egy A nyár elolvadt a csendben. Lecsordult a házak falán és elfolyt a járda tövében. Az eső és a szél röpdösött a felhők hátán a város fölött.

Mennyire vitte előre az emberiséget a sok könyv? Erről értekezett régi poéta: Mihály. Lássuk most, hogy az újkori sok-sok nagyszerű vívmányt felhasználja-e még jól ez a társadalom.