A feminizmus és a háború Úgy érzem mostanában, mintha megállt volna az élet. Nem az az élet, amely a gyárakban, hivatalokban, utcákon, kávéházakban és mulatóhelyeken folyik, sőt nem is a családi élet. Hanem az a gondolatokat és eszméket termelő, vágyakat ébresztő és terveket szövő eleven, gazdag élet, amely máskor a lelkekből fakad. Mintha mozdulatlanul, tehetetlenül, […]

Harci jaj! Ezer fegyver is szól Az ágyuk ordítnak: Világ vége lesz most, Az ég is leszakad!!!

Isten hozzád, Anglia! Néhány kivonat az ebben az időszakban írt leveleimből. A helyneveket, amelyeket tilos volt megemlítenünk, visszaállítottam bennük: 1915. május 21. Megint hátul a szálláskörletben, egy La Bourse nevű szénbányászfaluban. Nincs több, mint három és félmérföldnyire a frontvonaltól, de a bányászok még dolgoznak. Amikor kiértünk az árkokból, a németek ágyúzni kezdték a Cambrin nevű […]

Il Silenzio / Jó éjt Ma, július 27-én világszerte egy időben szólaltatják meg neves trombitások a híres katonai takarodó, az Il Silenzio dallamait az első világháború kitörésének századik évfordulója alkalmából. A kezdeményezés az olasz miniszterelnökségtől származik, mely a hajdani hadviselő felek mindegyikét felkérte, hogy így tisztelegjenek közösen az elesettek emléke előtt. Biztos részvételét jelezte többek […]

Szerb négy órai fegyverszünet Fél kettőkor a szerb fedezékben hirtelen elhallgatott a puska. A földhányás mögül egy hosszú pózna nyúlt fel a levegőbe, a végén fehér zsebkendő. A szerb trombitás szünet nélkül trombitált. Párlámentair akar átjönni.

A Kárpátok alatt fekvő transsylvan városban, az öreg Coronában [Brassó egykori latin elnevezése – szerk. megj.], hol a hegyek meredek lejtőiről az utcák zűrzavarába besusognak a bükkök, németek, románok és magyarok élnek. E helység szíve tehát három különféle ütemre dobog aszerint, hogy ki mint beszél és érez. Tulajdonkép három város kényszerült itt egybe, mindenik a […]

Az első világháború centenáriumi megemlékezéseire készülődve, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HIM) parancsnoka, Kovács Vilmos ezredes 2013-ban interjúban ismertette a magyar hivatalosságok ama szándékát, hogy a centenáriumi programsorozat első évében online elérhetővé teszik az első világháborús veszteségi adatbázist – természetesen folyamatos bővítése mellett. Alább az interjú néhány tanulságos gondolatát ismertetjük. (Káfé)

A háború nagyon megszaporította azoknak a műhelyeknek a dolgát, amelyek mesterséges kezeket-lábakat készítenek csonka emberek számára. De nemcsak sokat, hanem sok újfajtát is készítenek, mert a sok ezer csonka ember csonkasága is igen különféle, meg a cél is különféle, amire a mesterséges végtagot használni akarja.

Levél a lövészárokból (Néhány részlet Halász Gyulának Elek Artúrhoz intézett leveléből.) Galícia, március hóban A háborús állapot annyira állandósult, hogy hajlandó vagyok nem tekinteni többé szerencsétlenségnek, hanem természeti jelenségnek – mint például az éghajlatot.

Szarajevói béke Szombat késő éjszaka. Az M1 adja a Bécsi Filharmonikus Zenekarnak a száz esztendővel ezelőtti merénylet színhelyén tartott megemlékező koncertjét. Az Osztrák-Magyar Birodalom a gyengülő Török Birodalom kihátrálása nyomán és az 1878-as Berlini Békekonferencia engedélyével „ideiglenesen” megszállta három nép és három vallás e furcsa országát. Amelyhez valamelyes közük azért volt a magyaroknak, hiszen a […]

…és a parancsok gyors közlésének fontosságát már az ókori hadvezérek is felismerték. Ilyen célra már az ókorban is használtak lovasokat, sőt néhol postagalambokat is. Nagyobb távolságoknál, a gyalogos és lovas küldöncök számára, az út mentén, egymástól 7—15 kilométerre küldöncállomásokat rendeztek be, melyeken mindenkor indulásra készen állott egy pihent ember, hogy az odaérkezett iratot pihent lovon […]

Jóformán egy nap sem múlik el anélkül, hogy ne hallanák a »lövészárkot« emlegetni. Újságban, a hivatalos jelentésekben, a harctérről visszakerülők beszédében mindig és mindig a lövészárok szerepel. Az otthonmaradottak a háborúból, ha mást nem is, de legalább a lövészárkot szeretnék ismerni, azt a helyet, amelyben derék és vitéz katonáink idejük jórészét töltik és amelyhez ma […]

A fémregiment Javában sorozzák az öreg fiúkat. Büszkék is rá az öregek és el is kötőzködnek e hadastyán-rekruta soron. Egy tréfás kedvű fővárosi lapszerkesztő, akit ugyancsak vén fejjel vettek be katonának, toboroz. Megalapítja a  fémregimentet. — Alkalmas. — Alkalmatlan, — mondja ki a jelentkezőkre.

Beszámoló egy nyár-éjszakáról A templomban Isten dobolt, Legalábbis nagyon remélem, Kint macskák sírtak, zörejek, És támadta fejem a hőség:

Háborús fotográfiák AZ ÉRDEKES ÚJSÁG HÁBORÚS ALBUMA /I. II. III. füzet./ Ha a világháború nyomán nem burjánzik fel oly mérték nélkül a csataképfestés mint a régebbi háborúk nyomán, (amit remélünk is) annak sok más okon felül nem utolsó sorban bizonyára a fényképezés mai fejlettsége és elterjedtsége az oka.

A háború óriási mennyiségű nyersanyagot emészt fel. Főkép a hadfelszerelési cikkek — a katonaság ruházata, fegyverzete, a szállítási eszközök — előállításához rengeteg sok posztó, vászon, fém, fa és bőr szükséges. A fogyasztott nyersanyagok között szokatlanul nagy mértékben emelkedett a bőrnemű ára.

Magyar csárda az Isonzó mentén Ez is a háború furcsa eltolódásai közül való: tipikusan magyar csárda a fellegek között; az égbenyúló sziklákra aggatva egy darabka Magyarország! Körös-körül hóborította hegyek, még ragyogó napfény a juliusi tél alkonyatában és valamivel odébb, néhány lépésnyire csupán, hogy a vad csobogása tisztán hallatszik, a kékeszöld Isonzó, amint értelmetlen sietséggel igyekszik […]

Események súlya Az első világháború mély nyomot hagyott a mai ember gondolkodásában. Átalakította Európa politikai rendjét. Emlékművei ott állnak minden városban és faluban. Élményei fél évszázad múltán is elevenen élnek. Minden epizódja újabb könyveknek szolgál témául, és a könyvek kelendőek.

Trieszt és Fiume között nyúlik az Adriai-tengerbe az isztriai félsziget. Ennek déli végében van a pólai öböl, melynek partján legnagyobb hadikikötőnk: Póla terül el. A várost a hagyomány szerint még a mondabeli időknek görög hősei alapították, akiktől a rómaiak birtokába került. Ezek több mint 2000 évvel ezelőtt foglalták el az Isztriai félszigetet és ezzel együtt […]

Papok a fronton Kárpáti harctér, 1915 febr. 16. Három irányból érkezeit be, majdnem egyszerre, három vonat s a vasúti vendéglő éttermét egyszerre lepték el az uniformisok. A nagy késéssel érkezett vonatok többnyire kihűlt kocsijainak lakói dideregve és éhesen özönlik el az asztalokat, lerí az arcokról a leküzdhetetlen vágy egy kis melegségre, egy falatra.

Egy fiatal hölgy pilótaruhában, bőrsapkában és csizmában. Egy fiatal hölgy, aki már huszonegy évesen pilótavizsgát tett. Egy fiatal hölgy, aki az első világháború alatt ápolónő volt. Ő Steinschneider Lilly.

Románia elfüggönyözött ablakai Predeálnál szuronyos katonák szállnak föl a vonatra, amelyen kénytelen vagyok utazni, hogy Románián át Bulgáriába jussak, a bolgár szövetségesek frontjára. A szuronyok végigkutatják az egész vonatot, gondos és egész természetes óvatossággal megnéznek minden szögletet, végül minden vaggonon két katona marad.

Az erdő üzen haza A sínek már régen elvesztek a hóban, falu sincs erre, rengeteg tölgyesben járok, őserdőben, az utat is most vágták székely bakák, ha ők nem dalolnának a sűrűben Bem apóról, azt hinném, Szibériában vagyok, ahol Lermontow vadászott medvére. Itt, nyolc hete sincs, nemesebb vadra irányították a puska csövét, a székelyek pokoli sötét […]