15 fénykép emlékezete / I. A rendkívüli események tövében szinte természetes, hogy rendkívüli teljesítmények nyílnak. A magyarországi 1956, s különösen annak budapesti forgataga, minden bizonnyal ilyen események lehettek, megtermékenyítve egész nemzedékek fantáziáját, tettvágyát. A forradalmi történések lüktető napjaiban teljesen természetes volt, hogy lelkes kamaszok maguk is fegyvert ragadtak és beálltak nemzetőröknek Budapest barikádjain. Hozzájuk képest […]

Szabó Lőrinc: Meglepetések I. Gyanútlan vers október 15-én Szájon csókol a pillanat, másik kést üt a szivedig, a harmadik halk telehold,

Derzsi Sándor: Riadó Utcán a nép… Harcolva lép A hősök nyomdokába.

Nem hallgatni, hanem beszélni kellene ’56-ról LEVENDEL LÁSZLÓ – ACZÉL GYÖRGYNEK Tisztelt Aczél Elvtárs! Legutóbbi beszélgetésünk folytatásaként, a „téma” kibővítésére és álláspontom tisztázására írom ezt a levelet. A magyarországi szocializmus kívülről nézve elfogadható vagy éppen tetszetős külleme ellenére napról napra nő szorongásom, ha a holnapjára gondolok. Bárhogy kutatom a kapaszkodókat, a javulásra mutató, még oly […]

Örvendetes és kellemes elintézés (Két levél Déry Tibornak) HORVÁTH ZOLTÁN – DÉRY TIBORNAK Budapest, 1963. március 30. Édes Böbém s Tiborkám, csak azért írok, hogy röviden tájékoztassalak: mindenki hazaérkezett. Bibó, Obersovszky, Ádám, Mérei, Fekete, Kopácsi – szóval kivétel nélkül mindenki. Úgy tudom, hogy már nagyjából mindenkinek állása is ki van jelölve. Ádám Gyuri a Közgazdasági […]

Lapok a Jelcin-dossziéból (1956. november 4.)   21. ZSUKOV JELENTÉSE A MAGYARORSZÁGI HELYZETRŐL, 1956. NOVEMBER 4. 12 ÓRA Szigorúan titkos 12. példány Magyarországi helyzetjelentés az 1956. november 4. 12.00 órai1 állapotról Folyó év november 4-én 6 óra 15 perckor2 a szovjet csapatok megkezdték hadműveletüket a rend megteremtésére és a népi demokratikus hatalom helyreállítására Magyarországon. Az […]

Nemzetközi hadtörténeti szimpózium Erdélyben Nemzetközi hadtörténeti szimpóziumot tartanak 1916 – Románia háborúba lépése címmel augusztus 28. és 31. között Marosvásárhelyen és Brassóban. A rendezvény befogadója a marosvásárhelyi Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, fő támogatója Magyarország csíkszeredai főkonzulátusa.

Cseke Péter: Erdélyi szépírók és képírók, akik Budapesten élték át a forradalmat* / II. Jancsó Béla eddig ismeretlen naplófeljegyzéseiből kiderül, hogy testvéröccsének nem ez volt az első magyarországi útja 1956-ban. Május elején már járt a Kossuth Lajos Tudományegyetemen a Bolyai Egyetem hallgatóinak debreceni bemutatkozása alkalmával.

Cseke Péter: Erdélyi szépírók és képírók, akik Budapesten élték át a forradalmat* / I. Pomogáts Béla erdélyi irodalomtörténetében az egyik alfejezet ezt a címet viseli: Az ötvenhatos magyar forradalom hatása.1 Tömör összefoglalása ez mindazoknak a közleményeknek, feljegyzéseknek és visszaemlékezéseknek, amelyek a forradalom eseménytörténetét Budapesten átélt erdélyi alkotók hagytak az utókorra. Hogy kik is? Magam is személyesen […]

Bill Lomax: Magyarország 1956 ELŐSZÓ AZ 1989-ES MAGYAR KIADÁSHOZ A magyar forradalom kitörése idején, 1956-ban, tizenkét éves iskolásgyermek voltam Angliában, és a magyar forradalom volt az első nemzetközi esemény, amely felkeltette politikai érdeklődésemet. Abban az időben mit sem tudtam a politikáról, a kommunizmus történetéről, nem is szólva a marxista elméletről, sőt, nem hiszem, hogy tisztában […]

Páll Lajos:  Az Andromakhé-uszályon Soha ilyen átkozó özvegyet, Hát mért nem maradt végleg Müsziában, Rozsdás vasszörny, mi a Dunán lebeg, Szeptember már, de még kegyetlen nyár van.

Páll Lajos: Lehetőségek Az őr s egy katona a pajta tövében, s mi hatvanan kint a tűző napon, dél van, fénytörésben remeg a félelem, ne kísérts Istent, sunyi alkalom.

A Nagy Imre-csoport elrablása / VI. Férfiak perben Január vége felé először Lukács Györgyöt, majd engem vittek be Bukarestbe azzal, hogy magyar elvtársak kívánnak velünk beszélni. Előtte Lukács Györggyel sokat beszélgettünk arról, hogy milyen magatartást tanúsítsunk. Lukács György kezdettől fogva azon az állásponton volt, hogy ha mód van feltételek nélkül hazatérni, ő hazatér. Én úgy gondoltam, […]

A Nagy Imre-csoport elrablása / V. Snagov, Călimănești, megkörnyékezések …Körülbelül 7-8 óra lehetett, teljes sötétség, amikor kiderült, hogy Románia földjén vagyunk és nem a Szovjetunióban… Körülbelül egy jó óra hosszat mentünk falvakon, kis falvakon keresztül, és megérkeztünk valahova, egy palotába, amelyik olyan volt, mint egy mesebeli kastély. Ki volt világítva, a fények ráirányítva. (Vas Zoltánné)

A Nagy Imre-csoport elrablása / IV. A repülőút Azt hiszem, családunk egyetlen vidám tagja Matyi volt, aki élvezte, hogy, életében először, repülhet. A gyerekek rosszul voltak, csak a mieink nem, Laci sem hányt, a családunkból senki. A gép végében ült egy civil ruhás úr, aki nagyon barátságos volt a gyerekekhez, beszélni nem tudott velük, mert […]

A Nagy Imre-csoport elrablása / III. Hová tartanak a buszok? A fordulat, a változás akkor következett be, amikor megérkezett ide a jugoszláv kormánynak a megbízottja, Vidics külügyminiszter-helyettes személyében, aki előzőleg hosszú évekig Jugoszlávia moszkvai nagykövete volt, és igen nagy szerepe volt a szovjet-jugoszláv kapcsolatok megjavításában. Később volt külügyminiszter is, és a legfelsőbb pártvezetésnek tagja is. […]

A Nagy Imre-csoport elrablása / II. Élet a követségen Nagy Imréék kaptak egy apartmant, aztán később mi is kaptunk, mi az urammal együtt a követ… na…, öltözőszobáját, gardróbját, ott rendeztek be nekünk két fekhelyet. És kezdtünk élni… a jugoszláv nagykövetségen, se ki, se be. Senki. Se be, se ki, csak a Borbának és a Politikának, […]

A Nagy Imre-csoport elrablása / I. …A gyerekeink fel-alá nyargalásztak az utcában, és tüntetést játszottak – mert hát ilyenkor ez a szokás –, és azt üvöltözték, hogy ne bántsd a magyart! Egyik barátunk, régi barátunk jött akkor ide, akinek a sofőrje lent ült az autóban, de néhány perc múlva fölrohant, nyakában két géppisztollyal, hogy rettenetes […]

Ötvenhatosok mesélnek Csete Örsnek…/ V. Linsemann-Kwasniewska, Hanna: „A magyar vőlegényem szüleinek a meghívására augusztusban jöttem Magyarországra, Pilisszántón laktam. Szeptember végén, amikor az egyetemi csoportom megérkezett Lengyelországból, csatlakoztam a csoporttársaimhoz. Terv szerint három hetet töltöttünk volna Magyarországon. Budapestre az utolsó hét végén jöttünk néhány napra. A szegedi egyetem vendégházában szállásoltak el bennünket, a Szabadság-hegyen.

Ötvenhatosok mesélnek Csete Örsnek…/ IV. Hrzova Erzsébet: „Tizennyolc évesen már férjnél voltam 56-ban. Október 25-én feljött a férjem Taszárról, ahol katonatiszt volt, és bejött értem a munkahelyemre. Elkért a főnővértől. Együtt mentünk a VIII. kerületi Rendőrkapitányságra, amit akkor már elfoglaltak a forradalmárok…A férjem egyik régebbi katonatársa volt a parancsnok. Ottragadtunk. Főztem a fiúkra. (…)

Ötvenhatosok mesélnek Csete Örsnek…/ III. Dobrosi Lajos: „1956. november l-jén szereltünk volna le. Október 23-án már bent volt a civil ruhánk a laktanyában. Éjjel az ezredügyeletes helyettese voltam, amikor parancsot kaptam Deák alezredestől, a hadosztály híradófőnökétől, hogy négy percen belül az egész ezredet sorakoztassam le a riadótérre. Bementem a körletekbe, és elkiabáltam magam: – Riadó!

Ötvenhatosok mesélnek Csete Örsnek…/ II. Bocskay T. József: „25-én reggel… megjött Budapestről egy személyautó, amiből egyetemisták szálltak ki, akik szavalatokat tartottak, és buzdító beszédeket mondtak. Egyszer csak arra jött egy platós teherautó. Egy civil vezette a kocsit, mellette egy hadnagy ült. A kocsin mordályok voltak, velük akarták felfegyverezni a Tatabánya környéki, rendszerhez hű bányászokat. A […]

Ötvenhatosok mesélnek Csete Örsnek…/ I. A budapesti Csete Örs (sz. 1966) fiatal korától szenvedélyesen fotózik, fotográfusként is elismert. Ötvenhatos portrégyűjteménye, amelyhez valamennyi alany forradalmi élettörténetét is összegyűjtötte, egyedülálló a műfajban (1956. Budapest. Arcok és sorsok. Magyar Napló, 2001). A monumentális, magyar és angol nyelvű album elején elmondja: