Bökversek Három deci 1. Ébredj, haver! Befagy a víz a pocsolyában, s úgy nézünk ki majd, mint bokák a kocsonyában!

Rálátás a cirkuszra A hétvégén kikönyököltem az erkélyen és elnéztem a cirkuszt, a hatalmas sátort, a körülötte lévő kocsikat, felszereléseket, kellékeket… Jómagam egy falusi moziteremben láttam először cirkuszt. Előző nap a kisdobos kihirdette, hogy a teremben ezúttal mozi helyett cirkusz lesz.

Nem írom meg… (Megtörtént esetek) Azért sem írom meg, minek bosszantsam fel magam a visszaemlékezéssel? Hogy az államosított lakást eladta az állam a benne lakó bérlőnek, aztán egyszer csak eszébe jutott a lakás egykori tulajdonosának (vagy tulajdonos leszármazottjának), hogy ő a volt tulajdonos leszármazottja, és neki nem kártérítés kell az államosított lakásáért, hanem a lakás […]

Nincs kétség afelől, hogy az Egyesült Államok jobb lett Tom Lantos élete, szolgálata és öröksége által – mondta Colleen Bell budapesti amerikai nagykövet a Tom Lantos egykori kongresszusi képviselőről elnevezett sétány névadó ünnepségén, 2016. február elsején Budapesten. Az ünnepségen – amelyet a képviselő születésnapja alkalmából rendeztek – a XIII. kerületi Viza és Révész utca közötti […]

A magyar írók szólnak (részletek) Kossuth és Petőfi Rádió, 1956. október 29. / 16 óra 41 perc Zelk Zoltán írása: Föltámadás… (Előadja: Basa György) Beszélek, jajgatok, sikoltok! Úgy vonaglanak szavaim, mint Budapest kövein a haldoklók és oly formátlanok, mint a magyar ifjak és munkások szétroncsolt holttestei. De lehet-e most másképp szólani? Én nem tudok! Én […]

A barátnő Megint itt van! Itt van, ül és cseveg. Így van ez nap mint nap, hosszú hónapok óta. Éreztem már az első pillanatban, hogy baj lesz, valami sötét sejtelem már felbukkanása első perceiben megszólaltatta bennem a vészjelt. Hosszú hónapok óta állandó riadókészültségben vagyok, mint a katonák hadgyakorlat idején. Én is félig öltözötten alszom, minden […]

Élni! – Most pedig meghallgatom a szívét – mondta az orvos. Sokáig, nagyon sokáig hallgatta, már kezdett idegesíteni. – Itt valami baj van – mondta halkan. – Rendellenes zörejeket hallok. – Nem létezik – mondtam erőletett nyugalommal. Éppen csak a lábam roggyant meg. – Talán valami tévedés lesz… – Megpróbáltam mosolyogni, arcom idegesen rándult.

A potyka világszemlélete Egy társaságban találkoztam a potykával. A mai nehéz időkről volt szó, a nagy drágaságról, a korona romlásáról, Európa gazdasági kríziséről. És arról a csekélységről, hogy nincs mentség, nincs kivezető út.

A korlátfa Tegyük fel, hogy valamely országúton elromlik egy hídon a korlátfa. Mert ha nem tesszük is fel, elromlik. A községi bíró észreveszi, s így szól magában (azazhogy tegyük fel, mintha így szólna): – Itt könnyen bedőlhet valami részeg fuvaros lovastul, kocsistul, ezt nem veszem a lelkemre. S jelentést tesz az elkorhadt korlátfáról az útbiztosnak.

Fischer István: Zsupsz haza! – Hogy milyen rossz fát tettem a tűzre? Az lehetett az első vádpont, hogy a román faliújságra írtam egy ismertetőt Rajk László újratemetéséről. A magyar újságokból lefordítottam a temetési beszédek meglepő részleteit és kitettem a faliújságra, hadd tudják ők is, mi történik Magyarországon. Ez még jóval október 23-a előtt történt. A […]

Viktor Woroszylszky: Magyarországi napló AZ ORSZÁGHÁZBAN (1956. október 30.) Új ismerősünket Losonczy Gézának hívják. A kommunista balszárny ismert politikusa – éveken át háttérbe szorították és üldözték. Csupán ma lett államminiszter s tagja a szűkebb kabinetnek. Enyhe iróniával közli, hogy még saját íróasztala sincs, sem titkárnője, és egyáltalán nem nagyon ismeri az épületet, ahová behozott bennünket.

Nagy Pál* Író volt, nem ajatollah, Kitartott a haja, tolla. Kiadók kenyerét ette, Versem is ő szerkesztette.

Deficit J. Á. hatvankilenc éves lakost 1986. június 18-án holtan találták a Súgófő melleti kis tanyáján. Két irtódi legény ment be hozzá, borért. A lgények a Hammas oldalban kaszáltak, és estefelé kerestél fel, már hazatérőban. Máskor is jártak ott, mindig volt az öregnek feketeribizli bora. J. Á. az asztalra borulva aludt, legalábbis ezt hitték a […]

Tamási a katedrán ’41 tele váratlanul tört Kolozsvárra (akárcsak az idei). November utolsó napjának estéjén sűrű ólmos-havas eső esett, éjjelre megfagyott, s reggel, amikor iskolába indultunk, már pilinkélt a hó. A régi Farkas utca sarkán az előttünk érkező nagyobb diákok már jó hosszú csúszkát sikítottak, amelyen egész a kapuig lehetett csicsonkázni.

Vallatom a székelyt Falusival nem jó szóba elegyedni, az embernek mindig eszébe jut az irodalom s az a rettenet, hogy ennek a magyarnak még az unokája se fogja olvasni azt a sok betűt, amit belőlünk ez az emberöltő kisajtol. Az ember szégyenkezik, skrupulusos: hátha bennem van a hiba, mert íme, Gyurka Dénes bá’ – aki […]

Bánom-forma Nem sokkal a helikoni írók szereplése után, az úgynevezett székely írói csoportosulás tagjai is megjelentek Benedek Elek vezetésével a Zeneakadémia nagytermében. A bevezető részt Benedek Elek mondotta, aki engem a nagyközönség előtt Áronkának nevezett, bátorkodván azt a jóslatot is megkockáz¬tatni, hogy Áronkából lesz még Áron is.

Bessenyei Ferenc: Borzasztó dolgokat követtünk el egymás ellen Aki megélte az előző éveket, annak nem lehetett meglepetés, ami történt. Ennek a dolognak egyszer be kellett következnie… Egy szerencsétlen, halálra kínzott, agyonsértegetett, megalázott nemzet föltápászkodott…

A bigonya Tücsi, a hároméves kisfiú nem is sejtette, mekkora lavinát indít el azzal az ártatlan szóval, hogy bigonya. Eleinte szüleinek sem tűnt fel semmi rendkívüli, mindössze annyit vettek észre, hogy egyre gyakrabban emlegeti a varázslatos szót. Egy idő után úgy hozzátartozott életéhez, mint a délutáni hájcsikálás meg a tejbegríz.

Mit nem ivott nagyapám? Valamennyi bodoki Fodor Sándor közül (dédnagyapámmal kezdődően a családban minden elsőszülött fiút Sándornak kereszteltek) nagyapám volt a legmulatósabb természetű. Ennek köszönhette, hogy ő maradt a legfiatalabb is közöttünk – immár mindörökre. Harmincéves lehetett, amikor – két hónappal édesapám születése előtt, 1896 májusában – megevett egy borospoharat. A Schiefer Berg alatti kisvárosban […]

Kazinczy Ferenc literátor úrnak Igen tisztelt literátor uram ! Bizonyosra veszem, hogy kegyelmed már hallá hírét az én igen furcsa és literátor körökben elérdemtelenített versifikációimnak. Mind ez idáig Horátz, Salis és Mathisson ajkairól csöpögő lírát volt igyekezésem nagy szomjúsággal hörpinteni, de elérkezettnek vélem az idejét, hogy a titkon és szegény nőm gyertyáinak fogyatkozására lekörmölt poémáimat […]

Kísérnek a csendőrök… Jaj de jó ez a második nyár, ez a nem remélt, ez az ajándék. Mintha a nap is beszüntette volna a fizetéseket, és most, egy hónapi komor tárgyalás után, most szállítaná az elmaradt részletet. Most aztán az erősebb morcos jószívűségével önti az aranyat: nesztek… – Remek – mondják az emberek, és felpislognak […]

Deliver László: A népharag nem bírósági tárgyalás /67 éves, nyugdíjas kertészmérnök; 1956-ban 34 éves/ – Pillanatok alatt megváltozott minden. Az emberek szóba elegyedtek egymással az utcán, végre mertek beszélgetni. Szerintem a néhány lumpent leszámítva azért keveredtek mindenféle fegyveres ügyekbe, mert attól tartottak, hogy működésbe lendül a terrorgépezet. Úgy, mint ahogy az előző években.

Doáré inimá Vannak fura ’egybeesések’. Egyik budapesti lap öles címben emeli ki valakinek a véleményét. „Marhaság, hogy a nők csupán ’utánfutók’ lennének.”

Nem értem a kurdokat Nem is értem, mit akarnak a kurdok, amikor azt sem lehet tudni, hányan vannak, tízmillióan vagy húszmillióan, mert a kurdokat még meg sem számolták becsületesen a kurdok. És nem lehet azt sem érteni, még mit szeretnének a kurdok, amikor van nekik öt szép és becsületes édes hazájuk, és nem lehet tudni, […]

Zicherman István: Találkozások ’56-tal Nem sokkal iskolakezdés előtt apámmal és anyámmal kiutaztunk Magyarországra. Mi voltunk a szovjet turisták. Éreztem a történelmi pillanat súlyát, ugyanis a határon annyira izgultam, hogy a bejövő szovjet határőrnek magyarul köszöntem, a magyarnak meg oroszul karattyoltam. Megtévesztett a vörös csillag a sapkarózsákon.