Forrás: Szép történetek,idézetek,versek!

A HÁZ Kormos Ilonka most pihen, a Balkáni hercegnő, az A ház, az Édes öregem és a Narancsvirág fáradalmai után. A szabad idejét azzal tölti, hogy szorgalmasan jár folytatólagos énekleckékre, azonkívül sokat sétál. Egy ilyen sétája alkalmával a héten egy aranyifjú ismerősével találkozott, aki már hosszú idő óta minden alkalmat megragadott, hogy a művésznő iránti […]

Nem, ezt a címet ne tessék tréfásnak gondolni. Csakugyan Shakespeare-ről mint munkaadóról van szó. Főleg az lepett meg, hogy hány embernek ad munkát. Mintegy 800 ezernek. Munkát és kenyeret is.Az adatot az angliai Shakespeare-barátok társasága bocsátotta nyilvánosságra. Ennyi embert tart ma el Shakespeare. Ennyi ember él ma Shakespeare-ből világszerte.

A csodálatos Ördögkatlan fesztiválról hazatérve tíz perc szieszta. Álmomban egy kisgyerek lelkendezve közölte, hogy ő nagyon örül a megszorításoknak. Rövid kérdezősködés után kiderült, hogy ő jó erős, szerető öleléseket ért alatta… Senkinek nem volt szíve megmondani neki, hogy a felnőttek nem egészen így értik a dolgot.Azt hiszem, azért álmodtam ezt, mert tegnap volt alkalmam egy […]

U b o r k a s z e z o n Mitől is hívják így? Nyáron van, amikor beérik a zöldség. Nőnek, híznak a meleg, nedves levegőtől.A színházak elmennek pihenni. Kiürülnek a színpadok, a nézőterek, a falak – szabadságolnak.Régen volt így. Régen így volt. Ma már nincs ilyen. Fesztiválról fesztiválra, turnéról turnéra – zsinórszám […]

ROSSZ A CÍM A Nemzeti nézőtéren folyt le ez a diskurzus. Egy szép asszony faggatta újságíró ismerősét a Szomory új darabjáról. — És mondja, a Márkus Emma kibe szerelmes a darabban? — Ódryba. — Hogy hívják őket? — Márkus Emmát Bolzay Kamillának hívják, Ódryt pedig Herthán Györgynek. — És mi lesz a végén Kamillával? Ugye […]

(Egy szó jelentésének rétegeiről, illetve a negyedik lépésről a VAN-ba) Mostanában egyik kedvenc költőm, a székelykeresztúri Szente B. Levente Vízmerítő című kötetét fordítom román nyelvre. A kreatív fordítói munka különös megtiszteltetés. Az ember csak a legszorosabb kapcsolataiban él át ennyire mély kapcsolódást, a másik ilyen nagyfokú megismerését, belső világának, gondolatainak ilyen nyílt átvilágítását – csak […]

Széken írt novellám részlete, a győri Műhely folyóirat hozza. élénk a tűz tánca, a láng virtusa, járja a meszelt falon, mert tapasztott falon szeret táncolni az árnyék, pattog a parázs, messze szökik a szikra, csak vendég ne jöjjön, mondja egyikük, éppen Kozma bácsi, ha a szikra messze pattan, jön a vindic*, vagy ha csereg a […]

AZ A NÉMET! Fehér Gyuri közbaka igen derék gyerek volt, csak az a hibája ne lett volna, hogy sehogy se szerette a németet. El is járt a szája az istenadtának, mindaddig, mig végre egyszer lehúzatták. — Fünfzig — mondta a német kapitány. Fehér Gyuri lefeküdt, s várta a jó ötvenet. Mikor azonban a harmincadikat ütötték […]

AZ ÓRA A „Sárga liliom” bemutatójának utolsó felvonása alatt nagy sürgés-forgás volt a Magyar Színház társalgójában. Akik már elvégezték a dolgukat, várták azokat, akik még játszanak. Beöthy László igazgató ugyanis a siker feletti boldogságában meghívta az egész világot premier-vacsorára. Nagy volt az örömteli készülődés, és egyszer csak beszalad Latabár. „Óriási ivás lesz!”— Honnan következteti ezt? […]

Tamás Gáspár Miklós szokta volt mondani, hogy ő soha ki nem állhatta Hrabalt, mert regényei azt sugallták, hogy a diktatúrát ki lehet bírni, csak zsemlegombóc és sör kell hozzá. Ez ostobaság szerintem, hiszen a kedélyről van szó. Nem tudom, ki hogyan élte át a zsarnokságokat, de például Faludy György éppenséggel a kedélyének köszönhetően, és gondolom, […]

KABARÉ Francine és az ura, Margerie, arról beszélgetnek némi melankóliával, hogy a házasságuk tizennégy évi boldogsága dacára nem született gyermekük. — Csak az első jött volna meg, — sóhajtja az asszony. — A gyerek egy regény, amelynek állandóan folytatása következik. — Kérlek — mondja a férj —, ez nem tartozik rám. — Kiderült, hogy nem […]

TÓTH ISTVÁN: ESZMÉNYKÉPÜNK, PETŐFI Mintegy hét évszázad óta, a Halotti Beszédtől és az Ómagyar Mária-siralomtól tudjuk nyomon követni írott (vagyis hivatásos) költészetünk fejlődését. Általában adott szempont az, hogy az irodalomnak is van gyermekkora és felnőtt kora, akárcsak az embernek. A középkori magyar írások idegen lényekhez, mintákhoz igazodtak, a szónoki beszédek például Ciceró okirataihoz, a lírai […]

Kapaszkodom egy alig talpszélességű sziklaösvényen,meg-megcsúszik lábam, de helyrebillenek,jobbról-balról beláthatatlan sziklamélység,vastagon bodorodó fehér köd előttem, mögöttem,akárha tejben úsznék, csak fejem bukkan ki belőle-négykézlábra ereszkedem, kezemmel próbálom ki az orrom előtti köveket s csak azután lépek-ha megcsúsznék hirtelen, ha pillanatra elszédülnék…..

Szótlanul ballagunk az erdő felé. Ránk szakadt a nyár végi délutánok tikkadt tunyasága. Meleg a föld, éget a nap, és az álmos augusztus ott hűsöl az erdők árnyékában. Aszott sarjú között fehérre taposott gyalogutak surrannak a réteken keresztül, és itt-ott apró virág színtelenkedik. Nem is virág, csak száraz színfolt, mely láthatatlan szemével az eget kémleli, […]

Új kötete jelent meg az idén 80 éves Gálfalvi György marosvásárhelyi írónak, szerkesztőnek, irodalomszervezőnek, aki meghatározó egyénisége az elmúlt évtizedek erdélyi magyar irodalmi életének. Gálfalvi Györgyöt a 22 alkotó arcképét felvillantó, Szárnyas malomköveink című kötetről, az irodalmi emlékezetről és az erdélyi „irodalmi tájról” kérdeztük. A Krónika online interjúja (Kiss Judit) – Frissen jelent meg Szárnyas […]

A ZSŰRI KÁMFORRÁ VÁLT Próbán történt a Magyar Színházban. Vágó és Huszár, mind a ketten jól megtermett emberek, mivel éppen a színpadon volt dolguk, a birkózásról beszélgettek. A beszélgetésből csakhamar vita lett. Sőt nemcsak vita, hanem gyakorlati mérkőzés. Vágó is, Huszár is letettek egy-egy koronát a Kertész kezébe, akit kineveztek zsűrinek. És elkezdtek birkózni. Birkóztak, […]

Érdekes útleírást olvastam az Olümposzról. Nem régész és nem kultúrtörténész írta, hanem egy turista, aki a turisták ülő pontosságával és lelkes fecsegésével számol be a szent hegymászásról. A turista, bevett szokása szerint, mindent tud a hegyről az indulás pillanatában, de az első kaptató után belebonyolódik az ösvényekbe, görgetegekbe, turista házakba. Közben az olvasónak hegyivezetőt is […]

Privát hangulatok A kaputól felszólnak: valaki nagyon szeretne beszélni a Kurátorral. A Kurátor megnyomja a gombot, és egy hétköznapi alakot lát üldögélni a tágas várakozóban. Az ipse türelmesen vár, időnként megtapogatja szürke zakója belső zsebét, talán ajánlólevéllel érkezett, fejét le-fel hajtogatva motyog valamit, a kamera nem tudja érthetővé tenni. A Kurátor megnyom egy piros gombot, […]

A RÓKA ÉS A HOLLÓ A holló táncos szubrett volt, szerződése volt Budapesten, és egyszer rászállott egy vidéki fára vendégszerepelni. A fa alatt állott a róka, a helybeli kritikus, és két hasábon keresztül elkezdte dicsérni a hollót. — Gyönyörű szép nő vagy, tele temperamentummal. Kár, hogy szerződés van a csőrödben, és a direktorod nem hagy […]

Sárga irigységről szokás beszélni, meg fekete irigységről, amely a sárgaság súlyosabb megnyilatkozása: ilyenkor a vérbe ömlő epe sötéten átitatja a szöveteket, és gyászfátyolként lebeg a tekintet előtt; de amíg idáig ér egy érzés, vajon hány változatát ismerjük meg az emésztő sóvárgásnak és a kétségbeejtő epekedésnek, amely a más tulajdona láttán úgy zeng föl a lélekben, […]

Naplórészlet Kosztolányi DezsőERDÉLY Mások errefelé a színek. Bérci és erdei színek ezek, komorabbbak, sötétebbek a mieinknél, de élesebbek is. Szürke és sötétzöld, fekete és sötétkék. A levegő edző, kesernyés ízű. Vonatom ablaka előtt hollók repülnek nagy csapatban, fényes-fekete szárnnyal, sebesen, mintha sürgős történelmi megbizatással igyekeznének valahova csőrükben aranygyűrűvel, akár azon a címerpajzson látni. Az emberek […]

HALLOTTAM EGY VASTAPSOT A vastaps így hangzott: rapp-rapp-rapp-rapp. Mint a gépfegyverkattogás. A tapsot hangfelvételről hallottam, egy hozzászólást játszott be a területi rádióállomás; szerzője méltán tarthat számot a „vásárhelyi vaslédi“ becenévre. A rádióállomás, melynek magyar riportereit, újságíróinkkal együtt — nem engedték be a nevezetes gyűlésre, tovább is közvetítette a beszédet. Nyílt magyargyűlöletről tanúskodó populista demagógia volt […]

Ha megkérnénk egy átlagembert, hogy mondjon valamit a magyar filmekről és filmgyártásról, némi fejvakarás után valószínűleg bizonytalanul valami ilyesmit mondana: „Hááát, van A kőszívű ember fiai, egyszer irodalomórán meg kellett nézzük. Ja, meg szokott menni március 15-én a Dunán. De elég uncsi.” Mára már kevesen tudják, hogy az első világháború előtt és alatt a Monarchiába […]