„Ha ezt a cikket bárki más írja, nincs semmi baj vele. A veszély nagysága is csökken, ha a tanulmány történetesen nem olyan folyóiratban lát napvilágot, amely bejár hozzánk is. Ítélete kísérteties, de még azok is hajlamosak elfogadni Makkai Sándor igazságát, akik a rákövetkező pillanatban ösztönösen visszariadnak tőle. Igaz, Széchenyi borúlátásával, igaz, Kosztolányi Dezső rekonstruálta egy […]

A MŰVELT EMBER — Parlez-vous français? — Tessék ? — Parlez-vous français? — Mit mond, kérem?

„Sajnos, nem tudtunk még hozzájutni Makkai Sándornak a budapesti Láthatár című kisebbségpolitikai szemlében megjelent cikkéhez, de elolvastuk Hegedűs Nándornak, a kitűnő közírónak a nagyváradi Szabadság című lapban írt cikkét, s így legalább idézetekből megismerkedhettünk Makkai Sándornak, a Magunk revíziója írójának új elméletével, amelynél kiábrándítóbbat, megdöbbentőbbet alig olvastunk kisebbségi életünk keserves két évtizedében.

[Nem lehet…] Makkai Sándor, püspöki székéről lemondva és Erdélyből távozva, ezzel a címmel közölte a budapesti Láthatár c. folyóiratban (1937/2) nagy visszhangot kiváltott cikkét, amelyben, összefoglalta nézeteit elhagyott kisebbségi közössége helyzetéről és jövőjéről. »… nem tudom elképzelni a kisebbségi életnek semmiféle emberhez méltó elrendezését – írta -, mert magát a kisebbségi „kategóriát” tartom emberhez méltatlannak […]

Folytatjuk Fernando Castilho Cintra brazíliai fiatalembernek a bukaresti Adevarul-ban megjelent romániai tapasztalatainak szemlézését. 45. A magyarok nem fogják beismerni, de romános kiejtésük van. Amikor azt mondják, hogy „nu stiu”, akkor az úgy hangzik, mintha azt mondanák, hogy „nem tudom”.

A búcsúleveled, melyet utóbb írtál, megrendítő hatást tett. Úgy intéztük, hogy azt Vásárhelyi [János: a Makkait váltó püspök] olvassa föl. Ő maga sem tudott meghatódás nélkül végigjutni rajta, és a könnyektől alig tudta befejezni. A közgyűlésen sokan sírtak. Egyetlen szempár sem maradt szárazon. Azért írom ezeket, hogy lásd, mennyire igazam volt abban, amit az itteni […]

A bukaresti Adevarul napilap közli egy braziliai fiatalember, bizonyos Fernando Castilho Cintra romániai tartózkodásának 60 pontba foglalt tanulságait, melyeket melegen ajánl honfitársainak és bárkinek, aki még nem járt a világ ama kies zugában, hol a romániaiak élnek.

„Kissé zavartan pillantottam végig magamon, mikor egy kitűnő magyarországi ismerősöm arról beszélt előttem, hogy mi, kisebbségi sorsban küszködő magyarok, milyen hősies munkát végzünk nemzeti tradícióink, kultúránk, intézményeink megtartásáért. Magamra és sorstársaimra gondolva, egyszerre végigpergett a lelkem előtt az a film, amit az életünkről lehetne fölvenni. Szégyenkezve ráztam meg a fejemet. Nem hősies, egy cseppet sem.

PÁRIZSI KALANDOK Keleti László az idén nyáron Párizsban járt. A tudni vágyása sehogy sem állt arányban a francia nyelvtudományával, ami mindjárt az első napon bonyodalmakba keverte. Bement egy borbélyhoz, hogy leszedesse a szakállát. A segéd udvariasan kérdezett tőle valamit. — Oui! — mondta Keleti, és ezzel francia nyelvtudásának egy teljes ötödrészét kiadta.

A napokban (január 31-én) szóltunk a Németh Géza-emlékdíjak átadásának idei csíkszeredai eseményéről. A díj alapjául szolgáló emlékezetes, példaadó személyiség az a református tiszteletes, aki a múlt század nyolcvanas éveiben budapesti gyülekezetével felvállalta a Ceausescu-féle Romániából Magyarországra érkező erdélyi menekültek szervezett megsegítését, egyéni sorsuk enyhítését, az ezt szolgáló hivatalos politika befolyásolását. 1988-ban Forró Tamás és Havas […]

1937 február. A magyarországi Láthatár című folyóiratban Makkai Sándor (1926-1936 között: az Erdélyi Református Egyház püspöke) közzéteszi Nem lehet című esszéjét. Általános döbbenet (különösen Erdélyben). A szöveg szerzője akkor már körülbelül egy esztendeje áttelepült Magyarországra. Előbb kórházi kezelésben részesült, Budapesten, majd a megfeszített munkában megrendült egészsége helyreállván, a debreceni egyetem hittudományi karán vállalt professzori állást, […]

JÓSZÍVŰ BÉCSI RENDŐR A jószívű bécsi rendőr megpillant egy öregasszonyt, aki a hídról a Dunába akarja vetni magát. Egy ugrással ott terem, és visszarántja a karfáról:

NEM AKÁRMILYEN — Volt egy okos kutyám. Reggel mindig vele hozattam zsemlyét a péktől. A nyakába akasztottam egy kosarat, beletettem húsz fillért, és a kutya hozott érte öt süteményt. Egyszer észrevettem, hogy a kutya minden nap elás két fillért a kert egy bizonyos pontján

Ádám Rebeka, Katalin nagyobbik lánya 2012-ben érettségizett a csíkszeredai Nagy István Művészeti Líceum ének szakán, majd a marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen végzett zenepedagógiai szakot. Jelenleg édesanyja mellett dolgozik a csíkszeredai Tanulók Házában, néptánc szakirányítóként.Gyakorlatilag ugyanazt a sokoldalúságot vállalta fel a népművelésben, melyet korábban édesanyja mellett tanult és gyakorolt, meghatványozva ezáltal a városban és környékén immár közösen […]

1. Bölöni Domokos: Papírrobbanás Az 1989. decemberi fordulat eufóriája csak a notórius szkeptikusokat vagy a nagyon-nagyon tisztán látó személyiségeket nem ragadta magával. Érthető módon, a zsarnokságtól szabadult tömeg szomjazta a cenzúrátlan igazságot, szólni kellett a szabadságról, a jövőről — gombamód szaporodtak tehát el a lapok, újságok. A magyar nyelvű kiadványok száma is megnőtt, soha ennyit […]

Fekete Vince: Nagytermészet* Az ötvenfokos szilvapálinka az istene, a paprikás háziszalonna, a házikolbász s a lájbielőnyi flékeny minden dolgok csimborasszója. Úgy tud enni, inni, mulatni, hogy egy egész, nagyböjt utáni csendőrkommandó megirigyelhetné. Dolgozni is úgy, mint az állat, reggeltől estig, s ha kell, éjszaka is, hogy miért?, hajtogatja: a semmiért.

NEM UGYANAZ Az egyik nagy napilap évekkel ezelőtt vezércikkben megtámadta a magyar írók doyenjét. Az éles vezércikk után az előkelő szálló ruhatárában szembetalálkozott a főszerkesztő-tulajdonos a kitűnő magyar íróval. A főszerkesztő a ruhatárban melegen szorongatta az író kezét.

Harsányi Zsolt: BRÓDY SÁNDOR ÉS A NŐK Trubadúri rajongója, egyszersmind gyilkos ellensége a nőnek. Maga a léte két dolog együtt: lobogó, romantikus, szomjas vágyódás az egyik, teljes fegyverzetű elvi agresszivitás a másik. A nők ezt tudják és félnek tőle. Összehúzódnak a tekintete előtt, amely vesébe látó. Hiába hazudnak neki, ő csak rájuk néz, és megijednek. […]

TÁJÉKOZOTTSÁG Dénes Oszkár kint lakik valahol a Mexikói-úton. Lakásáról ezeket meséli a Király Színház udvarán: — Elég kellemes lakás lenne, csak az baj, hogy keletre van egy ecetgyár, nyugatra egy enyvgyár, északra egy gumigyár, délre valami szemétlerakat.

Lassan száz éve, hogy befejeződött a ’polgárháború’ Oroszhonban – és már annak is háromnegyed évszázada, hogy a Nagy Honvédő Háborúnak győzedelmes vége lett. Tallózgatás közben találtam egy csoportképet. Nem Jalta… Vlagyivosztok. 1918. (Jó száz éve…) Középen egy jenki – de nem az elnök; csak egy intervenciós tábornok (Graves). A kép baloldalán egy bajszos, de nem […]

* A csapos a vendéghez: – Ha megengedi, az ön felesége pompás asszony… Mit adhatok inni? – Amit ön ivott, az tökéletesen megfelel. * – Azt ígérted, hogy felhagysz az ivással és más ember leszel. – Úgy is történt. Csakhogy annak a más embernek is ízlik ám a pia…

TISZTELETREMÉLTÓ SZEMPONT Kosztolányi Dezső nemrég látogatóban volt egy ismerős családnál, ahol a família szeme fénye, egy nyolcéves kis ördög, mindenkit terrorizált. A kis fenevad még a kisgyermek panaszának szelíd lelkű poétáját is kihozta sodrából, mert egyszer csak így szólt a házigazdához: — Mondja, maga sohase veri meg a gyereket? — Nem lehet — válaszolta súgva […]

Január. Hétfő reggel. A tájra nehéz „ködök települnek”. Miattuk kevesebb a fény, ellentéte a román költő által rímbe szedetteknek, hiszen már nő a nappal, fogy az éjjel. Hallgatom a rádiót. Kedvesen csacsog a fiatal hölgyhang. Aggódó biztatására felkapom a fejem, mert bár csak egy elszólás lehet, nagyon is jellemző az idők változására. Főleg arra, ami […]

1. A Kortárs idei, első számában olvastuk; 2. A Helikon honlapján olvastuk (2020. január 6-án:) 1. Szakolczay Lajos – Kenéz Ferenc költészetéről …Ha csak annyit olvastam volna az életművéből, mint amennyit mutat egyik naplóbejegyzése (1988. február 23.) az álombéli verssorról – „madárszárny-függöny verdes / vértócsa-ablakban” –, már nyugodtan leírhatnám (le is írom!): Kenéz Ferenc (1944) […]

MÓRICZ ZSIGMOND: Legvidámabb esetem? Nekem olyan jó vicces, víg emlékem, amilyet maga szeretne, nincs. Kérdeztem a gyerekektől, hogy hát nekik mi a legszebb, legvígabb emlékük, kórusban feleltek rá, hogy: „mikor vörhenyben feküdtünk.” Persze volt elég csokoládé, befőtt és játék. Talán nekem is ez lesz a legvígabb emlékem, hogy hetven napja ágyban fekszem… Van elég aszpirin […]