„Mi a boldogság, édesanyám?”, faggatta Őzite az Anyukáját. „Egek!”, gondolta az Anyuka, de nem mondta, inkább az égre pillantott. Kicsit úgy tűnt, hogy ott keresi, a boldogságot, s nem találja. Vagy megtalálta, mert nem vette le a szemét a kék égről. Őzite kíváncsian pillantott fel az égre maga is, de ott semmit nem talált. Még […]

Le kellene szállni, mondja a ki- és befedő, mert nem lehet egész nap háztetőn, legyen kis szünet, szusszanás, mert így megy rá három évtizede; igaza van, fed és fed, de többnyire kifedni szeret, befedni alig, de hát a kényszer, és különben szabály, házat nem hagyunk fedetlen, ezért hajtani kell, befedni, hézag ne legyen, ha esik, […]

Panellakásban nincs titok, átszűrődik a szerelem, a pörkölt illata, az ember a fürdőszobában hall híreket, hogy Józsi, vesd le már a zoknidat, bele kell dögleni, vagy: Józsi, apád a kútban van, mert valaki – falus fél – a Dózsa György út túlsó oldaláról Józsinénak átkiált: köszönjük, megvagyunk, apósod a kútban van, mondd is meg Józsinak, […]

Dömös Konstantin fáradtan üldögélt az íróasztala mögött. Aznap már sínre tett két regényt és egy verseskötetet, de a munkaidejéből így is hátra volt még egy fél óra, irodája előtt pedig több írópalánta is várakozott. Ők abban a reményben jöttek, a „Tranzit Újdanászok” Nemzeti Tehetséggondozó Alapítványhoz (TÚNTA), hogy az majd támogatja őket és kiadja munkáikat.

Ahogy megjelennek a kézrátevők, rögtön tudom, rajta vagyunk a kórtérképen, bár nem lehetünk akut súlyosak, mert mindösszesen két kézrátevő érkezik, nem tudnám megmondani, mi alapján szúrják ki völgyünket, azt azonban tudom, az egyik kézrátevőt Gyurkának hívják, egyikük legalábbis Gyurkának szólítja az amúgy is gyurkás kinézetű embert, feltételezem, lennie kell egy kórtérképnek, vagy hogy nevezzem, amelyen […]

“… Esszük meg kezünket, lábunkat, beleadjuk szívünket, ha nem így tennénk, hazudnék, nem nagyot, hanem egy kicsit hazudnék, mert mi minden van és még sincsen, ahogyan mi szeretnénk, úgy értve nincs, hogy egyszer csak elvisznek innen mindent darabig, de nem jól mondom, mert azért hagynak valamit, mert nem úgy van, hogy vesszük a kolostort, visszük […]

Valamirevaló vendéglőben vannak szép madarak, mármint kitömött madarak, önök is látnak ilyent, feltéve, ha járnak valamirevaló étterembe, ahol van például pelikán, de szerintem alig van, mert ritkán látok étteremben pelikánt, hanem inkább baglyat látni és felröppenni kész kárpáti fajdkakast, bár nem is tudom, a kárpáti fajdkakas fel tud-e röppenni, mindegy, a dologban nem is ez […]

Falun az ábécé-üzlet mellett van turkáló, benne minden 1 lejes, ha nem így lenne, megenné a fene, hol járnának el naponta többször is a fekete ruhás asszonyok, mindjárt pípom lesz, mondja egyikük, nekem már pípom van, mondja a másikuk, kiköpnék a port a szájukból, de nincs hozzá nedv, nem jó, ha az ember nagy porban […]

Valami beomlik, mert csak úgy nem lesz gödör, ilyen szikár talajon erózió, búvópatak kizárt, nem mondanám, ha nem lennék traktoros, még jó, hogy kora reggel nincs sok vendég, hogy elhíreszteljék: a fürdőn egyszerűen beomlik a föld, szeizmikus zóna, jobb lesz elkerülni, meg van értve,

Akárkivel lefekvő, telhetetlen nő ez a Budapest, rohanunk bele hajnaltájt, vagy inkább csak suhanunk, mint egy sóhajtás, Üllői út, széttárt lábszárak egyike, de nem mintha Budapest féllábú céda lenne, érszűkület, ilyesmi, s mint vérre járó szúnyogok, gépek villognak ereszkedés közben Ferihegy fölött, ó, ha itt laknék, mindennap elutaznék Nyugatra, Keletre, így legfeljebb a gólyák és […]

Gazdamulatságnak nézném, halotti tor kizárt, mert erdélyi gyászebéden nem, vagy ritkán csujogtatnak az asszonyok, teraszon terítve citromsárga ernyők alatt, mert ernyők alá jön felmentő fuvallat, amikor az ember azt gondolja, nincs tovább, tarkóhoz kap, szívéhez nyúl, de a holnapi hajnal igazolja, az égvilágon semmi baj, százharminchét per nyolcvankettő a vérnyomás, úgyhogy meg kellett volna inni […]

Várjam meg a villában, lehet, juttat nekem is valamit, üzeni a villaszolga, Ghica bácsi jó embere, megy hajtani, csakis apróvad jöhet szóba, gondolom, fácán, nyúl, róka, de róka nem jöhet szóba, ugyanis prémmel öltöztetett nagykabát nincs már divatban, mindegy, azt mondom, Erdély valamirevaló fürdőhelye Szováta, klíma szempontjából domb- és hegyvidék átmeneti zónájában, viszont bánt, szóvá […]

Megjön a pakk, dzsip hozza, mit mondjak, mint egy cipős doboz, gondosan csomagolt pakk, a villaszolga szemügyre veszi, alá kell-e írni valamit, nem kell, a pakk hónalj alá csapva, szól a dzsipes, száraz helyen tartandó, ez Karcsi bácsi szigorú utasítása, a szolga megrázza, semmi, annyit tudni, hogy a csomag Kéry bácsival kapcsolatos, akinek lekapcsolható lába […]

Tudom, az olvasó lát kőszoborból eleget, lát főleg tereken, városi tereken, újabban lát kőszobrokat vidéki villák kertjében, azokból is eleget, mert futószalagon jön ki a kőszobor, olyant is lát, ami vizet pisilik, száján fröcsköl esetleg, ilyesmik (csak pénzért adok további tippeket), de kőszívet látni kevésbé, akárhogy is nézzük, kőszívet nem látunk, óriási nemes szervet, dobogót; […]

Kedves tancik és tancikák ! (ez utóbbi megszólítás a 30 alattiaknak szól) Összegyűjtött diplomáiknak és bizonylataiknak kijáró tisztelettel, arra kérjük önöket, szánjanak pár percet alábbi észrevételeink és javaslataink áttekintésére és alkalomadtán ezek alapján változtassanak bevett módszereiken.Mindenek előtt adják fel azokat az ósdi (kommunista !!, vaskalapos !!) szokásaikat, melyekkel nap mint nap, a serdülőkor embert próbáló […]

Egy hajléktalan a parkban az egyik padon ült. Nézte az előtte lévő terebélyes fát s elgondolkodott. Visszagondolt gyermekkorára. Már akkor is itt volt ez a fa. Mennyi mindent átélt azóta. Mellette, a padon egy borosüveg állt.

Tibit azzal hozták a rendelőmbe, hogy reggeli közben rumlit rendezett a menzán. Követelte, hogy ismét Botival ehessen, mármint reggel, délben és este is csak ő, a legjobb – és egyetlen – barátja üljön az asztal túloldalán, úgy ahogy azt két éve minden nap változatlanul tette.

-Érzed? -Micsodát? -Hát azt. -Mit? -A csókokat.

– Azt mondja a minap a feleségem, hogy jó ideje „gyökeresen” megváltoztam. (Pont ezt a szót használta, mintha valami burján lennék.) Nem fújok hátulról a nyakába, ahol pár szál szőke hajszál szokott lengedezni, nem becézem cininek (az eredeti cinege rövidítéseként) és úgy általában, minden szokásos kedveskedést lassan elhagyogattam.

– Annyi év után most már elmondhatom, hogyan ismertelek meg. Ott álltál fogvacogva egy lámpavas alatt, kezedben már teljesen elázott a fehér szegfűcsokor, mert én késtem. Első találkám előtt arra tanítottak a nagyobb lányok, hogy ne lássék rajtam az igyekezet: az, hogy túlságosan odavagyok.

Tegnap meghalt Pityu. Tulajdonképpen úgy kellene mondanom, hogy megdöglött, mert csak egy zsemleszínű, kivénhedt korcsról van szó, aki már napok óta készült az utolsó útjára. Akkor már a tizennyolcat is betöltötte, ami kutyáéknál matuzsálemi kort jelent, de még utolsó éjszakáján is becsülettel elláta házőrzői kötelességét. Hallottam, amint fel-felvakkant, ha kóbor macska vagy részeg ember battyog […]

–  Virtuális képkockákat nézek a laptopon, melyek olyan sebesen pörögnek egymás után, mint maga az idő a halandó ember fölött. Nézem, amint pillanatok alatt lesz a sejtből embrió, majd csecsemő, kisgyerek, serdülő, aztán kifogástalan fogsorral mosolygó, feszes bőrű fiatal lány. Most volt kúszó-mászó, gügyögő baba és máris artistaként „röpköd” a hatalmas kupolák alatt.

Amikor elhatároztam, hogy feljegyzem a csángó öregek vallomásait a megélt, átvészelt időkről, sokan Andir Marcihoz irányítottak, mert ha valaki, ő aztán ontja az „átkos idők” históriáit. Egyszer aztán a falu központjában össze is futottam az öreggel.

Nyu­szi­ka egy fa­bulákat tar­tal­mazó köny­vet ol­va­sott, mi­vel a tanítómesék vol­tak a ked­ven­cei. Hir­te­len eszébe ju­tott, hogy dol­ga van az Erdő másik végében. Dühösen le­csap­ta a köny­vet és útnak eredt. Nyu­szi­ka ment az Erdőn ke­resztül, mi­kor szem­bejött vele a Róka. ‒ Mi a hézag, Róka koma? – ve­tet­te oda nyeglén Nyu­szi­ka ‒, a ki­seb­bik öcsém is […]

– Van a cégünknél egy titkárnő (manapság menedzser-asszistens e beosztás neve), aki nagyszerűen beszél a szemével. Ne csodálkozz, mert van ilyen ! Sőt, sokkal többen beszélik ezt a nyelvet mint az angolt, vagy a kínait. Persze, nem könnyű elsajátítani, mint ahogy megérteni sem.