Miután tavaly csupán negyvenkét kilométerrel gyarapodott Románia amúgy is nevetségesen (vagy még inkább: siralmasan) csekély autópálya-hálózata, tavaly sikerült újabb rekordot dönteniük a romániai illetékeseknek, akik mindössze 11 kilométernyi sztrádát építettek. Ráadásul az elkészült ötvenhárom kilométer Aranyosgyéres, Torda és Gyalu között húzódik, voltaképpen tehát nem vezet sehonnan sehova (miközben a magyarországi autópálya már jövőre eléri a […]

2011-06-09 Ahogy észak-koreai hírek után tallózom a neten, valami hihetetlen hír jön elő. Mintha egy ló patkója rúgná meg a mellem: ”tömegpusztító fegyverek hatóanyagaival kísérleteznek az észak-koreai koncentrációs táborok lakóin”. Az Origo hírportál közölte 2004 februárjában egy BBC-riportfilm alapján. Aki abban álnéven megszólal, Észak-Korea pekingi követségének egykori katonai attaséja, aki Dél-Koreába szökött, és aki maga […]

2011-05-06 Friss jelentések szerint az észak-koreai munkatáborok méretei nőttek, az ott fogvatartottak száma becslések szerint eléri a kétszázezret. Erre a következtetésre úgy jutottak, hogy légifelvételt készítettek a közelmúltban ezekről és azokat összehasonlították a 2001-ben készültekkel. Táborba az kerül, aki vagy akinek a családja valamilyen bűnnel vádolható. Politikai vagy más jellegű hibát követett el.

Most kellene lemondanom az újságírásról. Amikor a nyilvánosságot kezdi elönteni a gyűlölet. Most, még mielőtt megfojtana. Két évtized után visszatér az aki nincs velünk, az ellenünk van elve. A kelet-európai sajtó két szabad évtizede alatt a globalizálódó világban is olyan változások zajlottak, amelyek ma elborzasztanak.

Engem az lep meg, hogy a diktátorok és hozzájuk hasonló gazemberek milyen ostobák. Mikor mi azt hittük, Ceauşescu már rég Iránban bujkál, kiderült, egy Daciában hajtat az országúton, Mubarak sem tudott elmenekülni, és most ez az Uszámá bin Láden…

Belátom Illyés igazát, hogy ahová mész, az a fontos, de a szülő- és felnevelő hely szerepe egy percre sem hanyagolható el az irány megválasztásásban. Életed rövidebb-hosszabb szakaszaiban ha fizikailag el is szakadsz tőle, annak teljes körű öröksége, a táj szín- és hangvilágától, az észjárás „kitaposott” ösvényeitől az emberi viselkedésformákig végigkísér életeden.

A végtelen idő, illetve a történelem korlátai között élő ember kísérleteket tesz véges élete folyamán: hozzáad a teremtett világhoz, ezáltal próbálná életét is  meghosszabítani… A hideg kategóriák viszonylatában persze mindez porszemnyinek tűnhet. Hogy mégis megkísérli, személyisége végtelen belső energiáinak köszönhető bizonyára. Így járulhatunk hozzá a nooszféra gazdagításához, amely – mondják – az alkotó emberi szellemnek […]

Amikor Országimázs? című kis jegyzetemben a stockholmi magyarok botrányos szerepléséről írtam a minap, nem tudtam még a 11-i berlini esetről. Ahol az Orbán-kormány hívei Heller Ágnest meg Tamás Gáspár Miklóst, a Tageszeitung vendégeit támadták ki, amiért azok: elárulták a Magyarországot, megtámadták, illetve ketté akarják szakítani a köztársaságot. Hogy ők ketten az Orbán-kormányt támadták, s nem […]

Iskola után szólt a tanító néni, hogy maradjak az osztályteremben. Levélpapírt tett elém, pennám meg tintám nekem volt, s azt mondta, hogy írjak levelet Gagarinnak. Azt hiszem, akkor írtam elõször levélpapírra, ma A4-esnek nevezném, megemelte ez kissé – a papír – a pillanat hangulatát.

Lejárattak újból Kollégáim azzal fogadnak, hogy olvastam-e Ola Larsmo beszámolóját a Dagens Nyheterben? Illetve jelen voltam-e a stockholmi kultúrházban 5-én?

Panta rhei, azaz minden folyik – tartották az ókori görög bölcsek. Az a lírai nézőpont viszont, amelyből ezt az örökös változást rögzíti verseiben Cselényi Béla, költői indulása, az 1970-es évek közepe óta mondhatni állandó. Ebből adódik egyéni lírai világértelmezése, amelynek kiindulópontja a magánszféra, a végeredménye pedig a világnak egy groteszk képe.

Tegnap a hír, hogy hatmillió észak-koreai fog éhezni. Ha a fene kapitalista Dél-Korea meg nem segíti őket. Ma lista reggeli lapomban, hogy melyik országban hány embert végeztek ki 2010-ben.

…én hosszú ideig nagy tisztelője voltam. Először a Fellegvár miatt: heti egy újságoldalon sikerült neki egy ”cenzúramentes szigetet” létrehozni, le a kalappal érte! Le a kalappal Keszthelyi Gyula előtt is, aki főszerkesztőként – az egykori kolozsvári megyei lapról, az Igazságról van szó – a hátát tartotta, más szóval lehetővé tette a heti egy ”gondolatoázist” – […]

A csillagvizsgáló dombján szoktak futkorászni. Játszanak, legelnek. Meg ott üldözik őket az ebek. A szomorú sorsúak, illetve a szomorú sorsúakat. Húsvéti nyuszinak megveszik őket, mikor megunják, kidobják. S egy nyúl nem olyan pofátlan, ha viccelnem szabad, hogy visszamenne, illetve van annyi büszkesége. Novemberben valaki szól, hogy né, egy tapsifüles megfagyott.

Ceauşescu betegségének, ugye, neve volt. Francia pszichiáterek nevezték meg és tartották számon, onnan tudom, hogy magam is hallottam annak idején a Szabad Európa román adásában. Elfelejtettem magát a kifejezést, de arra emlékszem, hogy neve volt.

Meghívó érkezik a Magyar Köztársaság stockholmi nagykövetétől, melyben ”az 1848-49-es forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából rendezett nemzeti ünnepi fogadásra” invitál. Meglepődöm: hiszen olyan rég tiszteltem meg jelenlétemmel a követséget, hogy elfeljthettek volna. El is felejtettek: a szokásos fogadásokra, megemlékezéskre nem hívnak. Talán a jeles évforduló teszi, hogy most mégis…?

Ha tréfás kedvemben lennék, valahogy így fogalmazék: miután elmúlt hetekben még ”vissza kellett hogy verje” a magyar kormány az uniós támadásokat, újabban megnőtt az együttműködési készség, Orbán Viktor ugyanis az uniós normákhoz igazodott. Viszont mert nincs kedvem tréfálkozni, szomorúan csak tudomásul veszem, hogy a magyar virtus miniszterelnöke a 70 (hetven) négyzetméteres miniszterelnöki irodából nemsokára egy […]

Nézem a Népszabadság első oldalán Orbán Viktor Facebook-lapját, rajta a miniszterelnök, a magyar, mögötte a magyar zászló. A magyar zászló tucatnyi példányban, illetve a ”tucat” csak jelképes. Vágott kép, valószínűleg legalább tíz a valóságban. Gondolom, mindig ugyanannyi.

Különös érzés volt azt olvasni, hogy Tamás Gáspár Miklós megsajnálta az EU-parlament padjában ülõ Orbánt: „Nem vagyok Orbán Viktor híve, de szörnyű volt látni azt a megaláztatást, amin keresztül kellett mennie a miniszterelnöknek.”; ”megsajnáltam a miniszterelnököt”.

Nemrég brassóban anyaországból érkező politikusok arra buzdítottak minket, újságírókat, lelkészeket, üzletembereket, pedagógusokat, hogy valljunk színt: zöld vagy narancssárga. Azaz önként és minél hamarabb vonuljunk be a magyarországi mintára és magyarországi segédlettel lassan-lassan kialakuló szekértáborok valamelyikébe, az RMDSZ vagy az EMNT csapatába, és lehetőleg tűzvonalba. Így könnyű lesz nekük minket beazonosítani, szeretetteljesen kihasználni vagy, ami a […]

Az új Széchenyi-terv bemutatásakor nemcsak az hangzott el, hogy Orbán kormánya kitakarítja ezt a ”disznóól”-at is, hanem Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter ilyeneket mondott: ”Gazdaságtörténeti bravúrt hajtottunk végre, akkorát, amilyenre utoljára 1946-ban volt példa.”

Aki nem cenzúrázott magyar lapot olvas, tudja, hogy a minap Strasbourgban Orbán miniszterelnököt igen élesen támadták – főként a médiatörvény miatt. Másfél órán keresztül kellett hallgatnia a mintegy húsz hozzászólást, melyben bírálták őt meg a kormányát azokért az antidemokratikus módszerekért, melyekkel Magyarországot vezetik, s amiért korlátozni akarják a szólásszabadságot.

Előrebocsátom: Tunéziáról lesz szó ebben a rövidke magánjegyzetben. Ismétlem: magánvéleményről van szó, se a Káfét, se mást nem képviselek általa. Azonkívül: jegyzet, nem beszámoló, politikai tudósítás. Aki szerint Tunézia Erdélytől messze fekszik, ne olvassa tovább, lapozzon át a következő Káfé-cikkre… Én azok közé a talán kevesek közé tartozom, akik úgy érzik, Tunézia itt van, a […]

Létezik a román nyelvben egy igen kifejező szó, a ”smecher”. Farkincával az ”s” alatt, erdélyi származású olvasóim ezt tudják. A jelentését is ismerik – nem tudom, lehet-e ”ügyeskedő”-nek fordítani, mindenesetre az a smekker, aki úgy forgolódik, hogy minden helyzetből ő kerüljön ki győztesen. Hogy milyen módszerekkel, az nem érdekli, csak az, hogy fenn maradjon.

A Népszabadság Online változatában olvasom, hogy amikor a magyar kormány bemutatta az Új Széchenyi-tervet, Orbán Viktor vette át két minisztere után a szót, és azt mondta, hogy az eddigi pályázati rendszer ”egy disznóól”. S hogy Ő ezt kitakarítja, mert életében már módjában állt személyesen is kitakarítani több disznóólat.