Én, Petrozsényi Nagy Pál (71)
2014. július 22.
Önéletrajzi dokumentumregény – Szép, megtisztelő feladat – fordítottam románra a beszédet. – Nem is vacillálnék egy percet sem, ha nem a tengerpartról lenne szó. – Ennyire utálja a tengerpartot?
Én, Petrozsényi Nagy Pál (70)
2014. július 20.
Önéletrajzi dokumentumregény Aha, tehát mégis beindult a magyar rendezői szak, melynek megalakulása mindvégig olyan kétséges volt! Sajnos úgy láttam, ezeknek a követelményeknek én aligha tehetek eleget, ezért kénytelen kelletlen lemondtam a vizsgát és ezzel minden ehhez kapcsolódó tervemről. Ebben az elhatározásomban erősített meg keresztapám levele is…
Én, Petrozsényi Nagy Pál (69)
2014. július 18.
Önéletrajzi dokumentumregény Kihallgatáson a püspöknél, nagyapó halála és a Securitate Rövid, tengerparti kalandom után majdnem végig falusi, 1000 főnél alig népesebb iskolákban oktattam. Soroljam fel, melyekben? Asszonyvására, Hegyközszentmiklós, Köröstarján, Örvénd, Paptamási, Jákóhodos, Kágya, Bihardiószeg, Micske, Hegyközcsatár. A lista persze nem teljes, de ezekről majd csak a megfelelő időben teszek említést.
Én, Petrozsényi Nagy Pál (68)
2014. július 14.
Önéletrajzi dokumentumregény A bürokratikus káosz mellett leginkább a repülőgépek késése borzolta a idegenvezetők idegeit. Általában éjjel kettő körül gurultunk a reptérre, de a repülőgépek késése miatt gyakran csak reggel felé keveredtünk haza. Addig tétlenül ücsörögtünk, beszélgettünk a bárban, és persze költöttük a pénzünket.
Én, Petrozsényi Nagy Pál (67)
2014. július 12.
Önéletrajzi dokumentumregény Rövid Észak-Eforie-i tanfolyam után megkezdtem idegenvezetői tevékenységemet Mamaian. A román tengerpart Ukrajna és Bulgária közt elterülő, 245 km hosszú partszakasz. Legismertebb üdülőtelepei: Mamaia, Mangalia, Eforie Nord, Eforie Sud, Techirghiol, Costinești, Olimp, Neptun, Aurora, Venus, Jupiter, Saturn, Vama Veche, Năvodari. Köztük Mamaia a leglátogatottabb, egyben legmodernebb üdülőhely.
Én, Petrozsényi Nagy Pál (66)
2014. július 8.
Önéletrajzi dokumentumregény 1970 tavaszán az ONT Carpaţi [egykori román idegenforgalmi hivatal] idegenvezetői vizsgát hirdetett. – Hohó, de hisz ez briliáns! Mi volna, ha erre én is elmennék? – lelkesedtem fel azonnal. – Idegenvezetőnek? – gondolkozott el Mária. – Nem is olyan rossz ötlet. Változatos, érdekes munka, és állítólag elég jól is lehet vele keresni.
Én, Petrozsényi Nagy Pál (65)
2014. július 6.
Önéletrajzi dokumentumregény Szalonta neve a szláv Suleta személynévből származik. Amúgy Bihar megye második legnagyobb városa. Népessége olyan 15000 fő, melynek nagyobbik része mai napig is magyar, tehát több magyar él(t) itt, mint Váradon.
Én, Petrozsényi Nagy Pál (64)
2014. július 4.
Önéletrajzi dokumentumregény – Alakul, alakul – dörzsölgettem a kezemet. – Ez a falu sincs épp a szomszédban, de legalább Bihar megyéhez tartozik. Ilyen alapon azt hiszem, most már mi is megtarthatjuk az esküvőt. A szót tett követte. Bejelentkeztünk az anyakönyvi hivatalnál, ahonnan fél óra múlva már mint férj és feleség távoztunk.
Én, Petrozsényi Nagy Pál (63)
2014. július 1.
Önéletrajzi dokumentumregény NAGYVÁRAD (1968–1987) Kulturális szervező és idegenvezető vagyok Nagyvárad, Bihar megye székhelye, a Sebes-Körös partján fekszik, területe 125,56 km2, lakossága durván 150000, melyből fele magyar, fele román (1968-ban). Gazdasági és ipari központ (vas-, gép-, fém-, fa-, vegy-, ruházati-, élelmiszeripar), vasúti csomópont.
Én, Petrozsényi Nagy Pál (62)
2014. június 29.
Önéletrajzi dokumentumregény – Csakhogy megjöttél! – idegeskedett Mária. – Megfeledkeztél a kérvényről? Ha nem adjuk be idejében, be sem veszik, apukám. Beadtuk, vártunk, izgultunk, de csak ugyanoda küldtek vissza, ahonnan megszöktünk. – Hogy az Isten rogyassza rájuk a mennyboltot! – káromkodott jövendőbeli apósom hosszú majomkarjaival hadonászva. – Majd megmutatom én ezeknek, kivel csesszenek ki!
Én, Petrozsényi Nagy Pál (61)
2014. június 27.
Önéletrajzi dokumentumregény Leszerelés után kívánságom szerint kiállítottak számomra egy ingyen körútra jogosított menetlevelet. Ezt felhasználva látogattam el a román fővárosba. Még egyszer utoljára megsimogattam szememmel a Bukaresti Állami Cirkusz épületét, sétáltam egyet a Calea Victoriei sugárúton, megnéztem az Atheneumot, a Casa Scânteii sajtópalotát, elüldögéltem egy kicsit a Cişmigiu-parkban, majd fájó szívvel, de némileg megnyugodva utaztam […]
Száz év – nagy háború: Jaroslav Hašek
2014. június 25.
Švejk kalandjai Királyhidán A 91-es ezredet áthelyezték Bruck an der Leitha — Királyhidára. Amikor a háromnapos börtönbüntetés után már csak három óra hiányzott Švejk szabadon bocsátásához, az egyéves önkéntessel együtt a főőrségre vezették, majd néhány katona a pályaudvarra kísérte őket.
Én, Petrozsényi Nagy Pál (60)
2014. június 25.
Önéletrajzi dokumentumregény Vásárhely–Bákó–Petrozsény–Nagyvárad A bevonulást sikerült egy hónappal kitolnom azzal, hogy visszamentem államvizsgázni a pedára. Nagy merészség volt, hiszen eredetileg nem is akartam vizsgázni, ergo elő sem vettem a könyveket. Aztán meggondoltam magamat.
Én, Petrozsényi Nagy Pál (59)
2014. június 23.
Önéletrajzi dokumentumregény Rezidenciámtól öt percre magasodott a 8 osztályos iskola, mely viszonylag normális létszámmal működött. Itt kellemes meleg volt, néha szinte el is aludtam, kiváltképp, ha előtte felhajtottam egy féldecit. De ki nem hajtott fel ebben a faluban? Leitan bától a mérnökig mindenki megitta a magáét. Pedig a mérnök is sportolt, súlyt emelt, s még […]
Én, Petrozsényi Nagy Pál (58)
2014. június 21.
Önéletrajzi dokumentumregény Folytatás Dohon, de ahhoz még három hegyen és két erdőn kellett átmennem. Nyilván el is tévedek, ha nem szegődöm egy mezítlábas adószedőhöz. (Legalábbis ő ezt állította magáról.) – Szép vidék, csak egy kicsit fárasztó – kutyagoltam azontúl szorosan a nyomában. – Maga hova valósi? Somlyói vagy zilahi? – Nagyváradi.
Én, Petrozsényi Nagy Pál (57)
2014. június 19.
Önéletrajzi dokumentumregény A 3., valójában 4. év is zökkenésmentesen, minden probléma nélkül zajlott le. A vizsgáim eredménye nem túl rossz, de fényes sem.
Én, Petrozsényi Nagy Pál (56)
2014. június 17.
Önéletrajzi dokumentumregény Délibáb (3/3) Szóval román–magyar szakos hallgató lettem, miközben Flóriánt… őt bizony bekapta a kaszárnya, és azontúl már bakaruhában masírozott valamelyik laktanya udvarán. Ezért ugyan kár volt annyit álmodozni, edzeni! – sirattam el őt is, magam is. A karom eltört, mindkét bokám megrándult, fejem berepedt, ráadásul a szívem is nagyobb a normálisnál. És […]
Én, Petrozsényi Nagy Pál (55)
2014. június 15.
Egyik nap jóindulatúan figyelmeztetett a szobatársam, egy melák, történelem szakos hallgató, vigyázzak arra, mit mondok, mert besúgók vesznek körül bennünket. – Kik? Hol? – Egész pontosan nem tudom, de hogy ebben a szobában is, az tuti fix.
Száz év – nagy háború: Czinczár Miklós
2014. június 4.
Menekülés (Részlet) A község közepén széles, egyemeletes ház áll. A földszintjén az adóhivatal, szolgabíróság, járásbíróság egyesült erővel gyúrják a népet. Az emeleten a nagy községi táncterem mellett az úri kaszinó három kényelmes helyisége terpeszkedik.
Én, Petrozsényi Nagy Pál (54)
2014. június 4.
Csalogányok és pacsirták Nincs furcsább, bonyolultabb dolog az emberi lékeknél. Ezt példázza a következő egyszerű történet. Weiss Fercsi szerelmes volt. No hiszen, ki nem volt! De ő igazán, fülig, mint egy… Szóval nagyon, s ami rosszabb, bizony reménytelenül, miután Aranka rá sem hederített. – Hagyd a francba! – tanácsolta Ödön a IV. A-ból. – Ezt […]
Én, Petrozsényi Nagy Pál (53)
2014. június 2.
Önéletrajzi dokumentumregény Így lett belőlem artista helyett műkedvelő színjátszó. Egy ideig szorgalmasan eljártam a próbákra, és olyan személyiségekkel is megismerkedtem, mint: Botár Endre, Miske László, Rajhona Ádám, Csiky Ibolya, Széles Anna. Ez utóbbiba bele is szerettem futólag.
Én, Petrozsényi Nagy Pál (52.)
2014. május 30.
Sikerek és csalódások A cirkuszi számok szinten tartása roppant gyakorlást igényelt. Egy-egy edzés után rendszerint lezuhanyoztam. Az volt ám az élvezet! Csak ültem-ültem, sokszor egy órát is elábrándozva a tus alatt. Logikus, hogy jól esett, hiszen Petrozsényban csak lavórban mosdottam, és tus alá is csak akkor kerültem, amikor Ghiţăval elmentünk a munkáskaszinó melletti népfürdőbe.
Én, Petrozsényi Nagy Pál (51)
2014. május 28.
Önéletrajzi dokumentumregény Az 1964-65-es év két szempontból is jelentős. 1. Gavril Scridon tanár úr megbuktatott román irodalomból, ergo meg kellett ismételnem a másodévet. Ehhez hasonlót már megértem egyszer Kocziányival is, aki azért akart elvágni, mert elszundítottam az óráján. Ugyanez történt Scridonnal. Mégis mekkora különbség! Kocziány irodalmi felkészültségemet látva rögtön megbocsátott. Scridon nem, amikor kiderült, hogy […]
Én, Petrozsényi Nagy Pál (50)
2014. május 26.
Önéletrajzi dokumentumregény Ott ahol többen vannak, és az irodalmat is szeretik, előbb-utóbb mindig létesül valamiféle irodalmi kör. Mi sem természetesebb hát, hogy mi is ilyen körbe tömörültünk. Elnök: D. Kiss János, tagjai: Kovács Sándor, Nagy Miklós Kund, Galbács Pál, Nagy Pál, Kristóf…, Csergőffy László. Az összejöveteleket többnyire a vásárhelyi Crama borpincében tartottuk.
Én, Petrozsényi Nagy Pál (49)
2014. május 23.
Önéletrajzi dokumentumregény Koszorús Kálmán, a bohém. Közepes termet, sovány testalkat, kék szem, hosszú, lelógó bajusz. Zene szakon tanult, remekül hegedült. Rendszerint éjfél körül állított be a szobába; addig különböző kávéházakban ücsörgött. Noha mindnyájan aludtunk, ahogy megérkezett, felgyújtotta a villanyt, és addig olvasott, míg el nem szenderült.
Pusztai Péter rajza