Orlando Mejía Rivera: A García-ügy
2014. április 22.
I. Február 15-én délután felszálltam a Bolívar-tér felé járó villamosra, egy Góngora-kötettel, Domingo barátom adta kölcsön; délután három lehetett, hideg volt, és élvezettel töltött el a költő iróniája: ”Úgy tüsszenthet mindenki, ahogy Isten segíti.” Hirtelen látom ám, a középső ajtón felszáll egy faun, hosszú fekete köpenyben, cilinderben, nadrágszárából feketére suvickolt paták lógnak ki, szarva a […]
T. Ágoston László: Égi és földi birodalmak
2014. április 9.
Miután Nebukadneccar, Babilónia királya Karkemisnél legyőzte az egyiptomiak hadseregét, teljhatalmat szerzett magának és Újbabilonnak a szír-palesztín térség fölött. Elfoglalta Júdát, és benne Jeruzsálemet. A zsákmányolt templomi kincseket Babilonba szállítatta, és saját istenei templomaiban helyezte el.
Tánczos G. Károly: Kizökkent az idő
2014. március 31.
1 Az első karórámat anyai nagyapámtól, az erélyes és ritka beszédű Tánczos Mihálytól kaptam. Az általános iskola első osztályát kitűnővel végeztem – talán ez motiválta nagyapám döntését, talán más. Egy nyári kora délután így szólt: „Mosakodj meg, öltözz fel a rendesbe!”
T. Ágoston László: A titokzatos Mancs Jakab
2014. március 30.
Szülőfalujába, Zengőszentmártonba hívták az írót, mutatná be a gyerekkori barátoknak, meg a község többi lakosának a legutóbb megjelent novelláskötetét. No, meg számoljon be arról a közel félszáz esztendőről, amit szerencsét próbáló legkisebb királyfiként a nagyvilágban töltött. Nem is rossz ötlet ez a legkisebb királyfi hasonlat – veregette meg gondolatban a saját vállát –, meg a […]
T. Ágoston László: Diótörő
2014. március 13.
Tenyerével összesöpörte az asztalon szétszóródott dióbél morzsákat és kidobta a kerti útra a madaraknak. Majd megtalálják, ha pirkadatkor inni jönnek a kis tóra. Sokféle madár járt a szomját csillapítani erre a kis földbe süllyesztett medencére. Gerlék, galambok, fekete rigók, cinegék, meg verebek csapatostul.
Kerekes Tamás: Itókfalván
2014. február 1.
A szereplők kitalált személyek, hasonlatosságuk valódi emberekhez a képzelet műve és színtiszta véletlen, a történet az író fantáziájának műve, itókfalvi lakos a választási névjegyzék szerint nincs is Magyarországon, a sztori a fantázia műve. Százszorszép addig rágta a fülem („Ti mivel lövitek magatokat?”), hogy nem bírtam tovább és Bécsből rendeltem egy zacskó kendermagot* egy speciális szakboltból, […]
Hídvégi Agnel Éva: Az alagút (9)
2014. január 22.
„Lehetetlen” sóhajt Hermina. Lerakja a halványzöld pamutot, a cikázó tűket. Rágyújt. Körbejárja a tágas szalont, megáll az ablak előtt. Az óráját nézi. Aztán föltárcsázza a telefont. – A férjem – magyarázza – eltűnt. Kiment sétálni. Érti? Délután. Még nem jött vissza. Hol van a parancsnok?
Hídvégi Agnel Éva: Az alagút (8)
2014. január 20.
A kisebb faházhoz vezeti a fiú. Odabenn ugyanolyan rendetlenség, mint a másikban. Itt azonban nincsenek farakások, csak kis kupacok hevernek egy sorsára hagyott tűzhely körül. Elszenesedett lapján ottfelejtett vizesfazék, belseje fehérre fakult a kicsapódott sótól. Odébb festetlen asztal, valami vánkos, egy ládán kiszáradt petróleumlámpa.
Sigmond István eltávozott
2014. január 20.
Életének 78. évében szombaton Kolozsváron meghalt Sigmond István (sz. 1936, Torda) író, műfordító, a Helikon irodalmi folyóirat főmunkatársa. A kolozsvári Bolyai Egyetem jogi karán végzett 1959-ben. 1973 és 1990 között a Kolozs megyei kulturális bizottság színházi szakfelügyelője volt, közben 1980-tól 1983-ig a Kolozsvári Állami Magyar Opera művészeti igazgatói tisztségét töltötte be. 1990 óta a Helikon […]
Hídvégi Agnel Éva: Az alagút (7)
2014. január 18.
– Hideg van. Kedvem lenne visszafeküdni. – Senki sem akadályoz meg e nemes elhatározásodban. Majd én átveszem a húst meg a kenyeret, ha hozzák. – Visszadőlök egy félórára.
Hídvégi Agnel Éva: Az alagút (6)
2014. január 14.
A nagy hegyek országában mindenki ismerte a törvényt. A vakok ugyan most sem olvastak rendesen, de annyiszor elmondták mindenütt, hogy, amit hallottak, azt megjegyezték. A süketek most sem hallottak jobban, de annyiszor leírták mindenhova, hogy, amit láttak, azt ők is bevésték. A némák, akik mindent láttak és hallottak, némák maradtak, s ezért abban a kivételes […]
Hídvégi Agnel Éva: Az alagút (5)
2014. január 11.
A „friss élelmiszerszállítmány”-ból készített tűrhető ebéd után Hermina kilátásba helyezett némi foglalatoskodást ruhái és szépsége körül, Benedek újabb levegőzés mellett dönt. – Ne menj túl messzire! – szól utána az asszony.
Hidvégi Agnel Éva: Az alagút (4)
2014. január 6.
A szőkék érdekes markánssága – figyeli Benedek -, majdnem barátságos. Otthonosan ül az egyik hosszútámlájú karosszékben. Világos egyenruhája összeolvad a bőre színével. Hermina háziasszonyi találékonysággal tünteti el a reggeli maradványait és három kitűnő kávét varázsol az asztalra. Benedek tudja, hogy ez nem az „élelmiszerszállítmány”, hanem a hazai készlet aranytartaléka. Kellemes biztonsággal tartja kezében a csészét, […]
Hidvégi Agnel Éva: Az alagút (3)
2014. január 4.
Zártkörű parlamenti ülésen mondotta valaki: „a) Kutatóink a legmodernebb kísérletek alapján kimutatták, hogy a vörös hajszín rendellenes nemzés következménye. A vörös hajszínnel keletkezett emberszerű képződmény fizikailag, sőt szellemileg is gyengébb minőségű a rendesen szőke, barna vagy fekete hajat viselő, ezideig szerencsére statisztikai fölénynek örvendő humánum tagjainál.”
Hídvégi Agnel Éva: Az alagút (2)
2014. január 1.
B2-es rendületlenül vezeti őket, mintha attól tartana, hogy a rábízott jármű egyszer csak fölemelkedik a levegőbe és utasaival együtt elszáll a nagy hegyek csúcsai felett.. B2-es terepszínű nyitott gépkocsiból áll, fedélzetén négy darab egyenruha csüng szürkén, teljes fegyverzetben. A zárt sofőri fülkében két barna mundér.
Hídvégi Agnel Éva: Az alagút (1)
2013. december 29.
A kocsi csendes nyögéssel válaszolt a korai ébresztőre, de nyomban magához tért és engedelmesen kanyarodott kifelé a jólismert utcákból. Mélyen szundító házakat, álmodó otthonokat hagyott maga mögött. A belvárosban még alig mozdult az élet, rakodókocsik meg első villamosok jelezték a közeledő reggelt. Elsuhant mellettük, hogy kiszaladjon az országútra és megcsillantsa acélkék karosszériáját a kelő Nap […]
Petrozsényi Nagy Pál: Cirkusz
2013. december 25.
Mint minden gyermek, suttyókoromban én is éltem-haltam a cirkuszért. Hol az erőművészek bűvöltek el, hol a hipnotizőrök, addig-addig, amíg egy szép napon magam is gyakorolni kezdtem. Betanultam néhány számot, aztán rohantam kipróbálni. – Nézz reám, és aludj! – Így? – állt kötélnek egyik jó barátom, fél szemét behunyta, és ráütött a hasára.
Szente Cs. János: Egy korsó pálinka
2013. december 17.
Egy bogár jött nagy zúgva az erdő fái között, megtörve annak ködös-párás csendjét. Nagy szarvaival lassan haladt előre mint régi háborús időkből érkező bombázó, elhaladt úgy szemmagasságban, majd lassan távolodni kezdett eltűnve a ködös fátyol mögötti rejtelmes világban.Ott csak a csend maradt ebben a fagyott birodalomban.
Hidvégi Agnel Éva: Országút*
2013. december 11.
Az országút élesen határolt csík. Van eleje és vége. Rendszerint poros. Rendszerint autók száguldanak végig rajta. Sok autó. Az országút meg sem tudja számolni őket. Az autókban zene szól, a vezető biztos kézzel ül a volánnál, fütyül, énekel vagy csak hallgatja a zenét, rendszerint semmire sem gondol. Legalábbis az országútra nem.
Krebsz János: Gépfegyver-novella (Lefegyverző szövegek)
2013. december 10.
IX. HATALOM Népünk és nemzetünk harcos hagyományai történelmünk központi elemévé tették a fegyvert. Korai uralkodóink a ránk maradt ábrázolásokon dárdával, páncélban, kardot suhintva jelennek meg, s a modernebb idők vezetői is szívesen fényképezkedtek katonák társaságában, díszszemléken, vadászatokon, marconán, fegyverrel a kézben.
Krebsz János: Gépfegyver-novella (Lefegyverző szövegek)
2013. december 9.
VIII. Thompson gépkarabély Szimbolizálja Amerika viszonyát a világpolitikához, Európához és a két világháborúhoz. Az első világháború a lövészárkokban zajló állófrontokról szólt, s a katonai gondolkodók fejében fölmerült egy afféle „lövészárok-söprű” szükséglete, amivel elláthatnák a katonákat. Állítólag Thomas Alva Edisont, a nagy feltalálót is megkeresték egy szabadalom ötletével, egy olyan puska elvi kialakításával, amelyet nem kell […]
Krebsz János: Gépfegyver-novella (Lefegyverző szövegek)
2013. december 7.
VII. Jövő Készülnek olyan páncélzatok, amelyeket nem üt át a gépfegyver lövedéke. Sisakok, szemüvegek, teljes védelmet biztosító felszerelések. Másik oldalról kísérleteznek a lőszerek átütőerejének növelésével. A trend folytatódik. A várfal vastagsága és az ágyú ereje. Győz az, akinek fejlettebb a technikája…
Krebsz János: Gépfegyver-novella (Lefegyverző szövegek)
2013. december 6.
VI. Hemingway A milicista halála után tarthatatlanná vált a nemzetközi brigád helyzete. Már a harang sem értük szólt. A híd felrobbantása már nem akadályozott meg semmit, Madrid felett beborult az ég. A harcos megsérült, a partizánbrigád visszavonult. Ha magukkal cipelik a sebesült társukat, akkor annyira lelassul a visszavonulás, hogy mindannyian alulmaradnak a túlerővel vívott harcban. […]
Krebsz János: Gépfegyver-novella (Lefegyverző szövegek)
2013. december 4.
V. Szerb-horvát Az erdő felől jön be a faluba. A porták hosszú udvara itt az erdőig nyúlik. A kéksapkások csak a bevezető utakat állják el, a lerombolt településre nem térhetnek vissza egykori lakói. Vegyes lakosságú település volt emberemlékezet óta, a cirill és latin betűs feliratok megfértek egymás mellett, ugyanúgy, mint az emberek.
Krebsz János: Gépfegyver-novella (Lefegyverző szövegek)
2013. november 28.
IV. Mini-Uzi Működése szellemes. Felépítése és használhatósága Izraelre emlékeztet: kicsi, hatékony, hibátlan, egy ellenséges környezet kibírhatatlan nyomása alatt tökéletesre préselődve. A gépfegyver eszenciája, ilyen kis méretben a nagy karabélyok és géppisztolyok minden funkciója tökélyre fejlesztve, és minden méretben, súlyban a minimumra faragva.