Retro-vita: Hogy beszélne egy katona?

Az irodalom már rég beépítette, esztétikai kategóriává emelte a „szabadszájúságot”, bár ne feledjük, a filmművészet játszotta az úttörő szerepét az elmúlt évtizedekben, Bertolucci Utolsó tangójától Tarantino Ponyvaregényéig, amely kultuszfilmmé nőtte ki magát még abban az Amerikában is, ahol a lakosság negyven százaléka rendszeres templombajáró, és a Ponyvaregényben néhány bibliai idézettől eltekintve jóformán csak trágárságok hangzanak el. Hogy finomkodnak-e az erdélyi magyar írók, s ha igen, miért? Talán, mert a tudatalatti öncenzúra még mindig működik, és a ’90 előtti időkhöz semmiben sem kötődő új írónemzedék még nem hallatja hangját. Abban viszont biztos vagyok, hogy Tamási Áron, ha ma élne, kicsit másképp írna egy székelyföldi lóvásárról. Mert a székely ember sem sütői magasságokon kommunikál, ugyebár.

Kedvenc példám James Jones Most és mindörökké című remekművéből való: Warden főtörzs belehabarodik parancsnokának feleségébe, Karenbe, és amellett, hogy gyűlölt főnökével kell osztoznia szerelmén, megtudja, hogy egyik beosztottja, a bunkó Stark is néhány évvel korábban lefeküdt az asszonnyal. Warden és Karen között a következő jelenetre kerül sor:

„- Nem – mondta Karen, s nem vette le róla a szemét – Most egyáltalán nem ismerem. Nyolc éve egy szót se beszéltem vele. – Tovább nézte Wardent, amikor az nem felelt, aztán a férfi kezére pillantott. – Csúnyán megverhetted.
– Hozzá se nyúltam – felelte Warden. – Hagyjuk a romantikát. A falba vertem a kezem. Miért vertem volna meg?
– Ó, te átkozott bolond – mondta mérgesen az asszony. – Te őrült bolond. – Gyengéden felemelte a férfi kezét.
– Au! – mondta Warden – vigyázz!
– Mit mondott neked? – kérdezte az asszony, továbbra is gyöngéden fogva a férfi kezét.
– Azt, hogy megbaszott – felelte Warden.”

Kulcsjelenet ez a regényben, és Warden utolsó mondata a lehető legjobban fejezi ki azt a tehetetlen dühöt, amit megaláztatása, elkeseredése miatt érez (meg aztán hogyan másképp beszélne egy katona?). Akárhányszor olvasom újra, rá kell jönnöm: ez így tökéletes. Ezzel szemben, a hetvenes években szinkronizált filmváltozatban a magyar szinkron a következőt mondja: „azt, hogy megkefélt”, így már életlenné válik a jelenet. Nyilván, még mindig jobb, mintha azt mondaná: „lefeküdt veled”, „szexelt veled”.

Páll Szilárd

Korábbiak:

Retro-vita: Fragmentálunk?

Retro-vita: …az Akadémiát?

Retro-vita: Spontán gondolat

Retro-vita: Ha neked az anális túl lokális

Retro-vita: Hány lófasz teszi a finomlelkű írót?

Retro-vita: Nyolcvan procent

Retro-vita: A szótár teli van mindenfélével…

Retro-vita: Mikor és miért (ne)?

Retro-vita: Rendhagyó „Nyelv és élet”

Retro-vita: A dolgok néven nevezéséről