Bálint Tibor: Arcképek a köröm hátán (21)
DICKENS
Az adósok börtönében ül, és szívének árnyékát nézi a földön, míg körülötte csupasz lábú gyerekek kergetőznek – egy férges almatorzsán verekedve. Látod, Charles, hiába űzted magad – sóhajt az író –, hiába volt minden szeretet, minden buzgalom, és a fenyőgallyszagú Karácsonyi ének, mert megváltást a jövő század sem hozott. Ne csodálkozz tehát, ha a jóság adósaként, mint egykor apád, te is börtönbe vetődtél …
MARK TWAIN (HÁROM VÁZLAT)
1 Csüggedten tapasztalom, hogy gondolataimat sokkal többre becsülik gyerekkori álmaimnál. Pedig a legragyogóbb és a legkihegyezettebb ötletet is szívesen felkötném egy szál házicérnára horognak, ha azzal Tom Sawyer legalább egy akkorácska halat foghatna, mint a kisujjam; hiszen mindannyian az elúszott emlékekből élünk …
2 Lehet, hogy e felismerés közben valamely bölcs kétkedőn emeli rám az ujját és megint, én azonban a világ legnyugodtabb hangján felelem: higgye el, uram, egy fiatal pesszimistánál csak egy öreg optimista kiábrándítóbb!
3 Tudtam, hogy az elkövetkező időkben utánozni fogják ifjúsági regényeim kalandos világát és hangját, s ha az utánzó tehetséges lesz, eléri majd, hogy az utcán, a leányotthonban vagy az aggmenházban így mutassanak rá: íme, korunk Már Wén-je !
(Folytatjuk)
Előzmények: 1. rész / 2. rész / 3. rész / 4. rész / 5. rész / 6. rész / 7. rész / 8. rész / 9. rész / 10. rész / 11. rész / 12. rész / 13. rész / 14. rész / 15. rész / 16. rész / 17. rész / 18. rész / 19. rész / 20. rész /