Kölcsönsorok: Aureliu Busuioc

Evolúció / Evoluţie

Kávé, konyak – csak ennyi kell nekem,
köztük Kafkát, Proustot ízlelgetem.

A szüleimnek telibe talált –
na vajon ki? Hát nem más, mint Remarque. Tovább »

Kosztolányi Dezső: Európai képeskönyv / 7 (Breviárium)

LONDONI LEVELEK (Részletek)

2.

A SZIGET

Szaporázta az eső, amikor megpillantottam Albion fehér mészszikláit. Zord óriásokként ültek ott, lábvizet vettek a viharos tengerben. Morcosan néztek rám, magukba süppedve. Megérkeztem a szigetre. Tovább »

Brassaï Sajtófotó Kiállítás, 2019 – Loja Valér fotója

Utolsó szó (szociofotó)

Bölöni Domokos: Kokárda

Az állomás felől jött, andalgó léptekkel, félszeg mosollyal közeledett.
– Megihatnánk valamit – ajánlotta merészen. Nem állok le ismeretlenekkel, mégis váratlanul ezt mondtam: – Tudok egy csendes kávézót… Maga, ugye cigarettázik, nekem már nem szabad –, de ott kitűnő az elszívó berendezés, pár perc alatt odaérünk. Tovább »

Székedi Ferenc: Arcok, szavak, emlékek (121.)

Rostás Zoltán: Szétriasztva. Beszélgetések a kilencvenegy éves Lükő Gáborral, ifjúkora dokumentumai között.

(Pont Kiadó, Budapest, 2019, Conflux sorozat, sorozatszerkesztő: Szávai Géza)

Hogyha egy nyugat-európai csúcsértelmiségit megkérdeznének, hogy mit tud a romániai szellemi-művelődési értékekről, alighanem a szobrász Constantin Brâncuşi-t (1876-1957) említené, esetleg a dadaista Tristan Tzarát (1896-1963) vagy az abszurd drámák íróját, Eugen Ionescut (1909-1994), netán Mircea Eliadet (1907-1986), akinek vallástörténeti könyveit világszerte ismerik. Tovább »

Kiss Székely Zoltán: Fohász és remény

„Európa őshonos nemzeti kisebbségei jelen pillanatban is, a XXI században, megmaradásukért küzdenek.”

Nem sírunk, nem jajgatunk, nem panaszkodunk.
Átok szakad ránk? Akkor sem juhászkodunk.
Fáj, de nem szít soha többé gyűlöletre
a legvadabb, legsovénebb gyűlölet se! Tovább »

Nászta Katalin: Nem oldom fel

Hazudik a toll, hazudik a száj
mióta élsz, folyton hazudtál
hazudik a szív, romlott a velő
nincsen igaz egy sem a földön
hazudik a test, hazudik a máj
a kéz, a derék, a gerinc, a háj Tovább »

Bölöni Domokos böngészője

ÚJSÁGOK

Egy kisebb pesti papírkereskedő megszólította a napokban Tábori Kornélt:
— Kornélkám, csináljon nekem valami újságot…
— Hogy gondol maga erre? — kérdezte Tábori Kornél.
— Van két vagon papirosom, és úgy hallom, hogy többet kap az ember érte, ha van rá valami nyomva.


Színházi Élet, 1919/5

MEK-olvasmányok: Bartis Attila 11 novellája

Ennek az alkotóereje teljében lévő fotográfus-írónak, vagy író-fotográfusnak (ki mire esküszik éppen) mélyen erdélyi gyökerei azonnal meglátszanak prózája első sorait olvasva – a marosvásárhelyi levegő úgy árad belőlük, mint a keserű szomorúság tolongó pára-pamacsai élete nem kevés traumái miatt.
Legalább is, én így olvasom az ő munkáit, s nagyon megörvendtem, amikor 11 novelláját szabadon elérhettem a Magyar Elektronikus Könyvtárban, Azóta újra- és újraolvasom őket, bár tudom, hogy ezek csak morzsák egy kiváló író asztaláról, próbaképek egy fotós sötétkamrájából, de akkor is eredetiek, magukon viselik a márkajelt és az élmény meleg mélységét. Talán nem veszi zokon, ha egyik számomra kedves novelláját megosztom itt káfézó olvsóinkkal – fizesse meg neki a fennvaló a nagylelkűségét! (CsG)

Bartis Attila: Neil, avagy az emlékezés története

1969. július 20-án megállt az idő. Mindenütt ezt tette, ahol csak emberek laktak, de leginkább Marosvásárhelyen, a Bulevárd hármas számú házában állt meg. Persze, nagyon megállt a vele szemben lévő laktanyában is. Tovább »

Hm/71

Egyik kutya, a másik…web * Kép és szöveg: Hajdú Mónika

Székedi Ferenc: Arcok, szavak, emlékek (120.)

Dr. Kovács József Zoltán: Hegyek, tavak, virágok. Munţi, lacuri, flori. Berge, See, Blumen

(Székelykeresztúr, 2018. A könyv a szerző saját kiadása. Nyomta és kötötte az Alutus nyomda, Csíkszereda.)

Három vagy négy éve lehetett. Nem ismertem. Ő ismert. Mármint írásaimról. És megkérdezte, van rengeteg színes természet- és vadvirágfotója, vajon hol tudná megjelentetni? Könyvben, papíron. Tovább »

Kosztolányi Dezső: Európai képeskönyv / 6 (Breviárium)

ÚTI JEGYZETEK

P. L. M. Párizsi gyorsvonat.
Minden fülkében ez a figyelmeztetés:
„Igen gyakran megtörténik, hogy az utasok a pályatestre szilárd tárgyakat, főképp üres palackokat dobnak ki, melyek annál inkább megsebzik az ott dolgozó munkásokat, minél gyorsabban halad a vonat. Ezért arra kérjük az utazó közönséget, tartózkodjék ettől a szokástól.” Tovább »

B.Tomos Hajnal: Dérszekfű

Eszünk és sétálunk.
El-elmozdítunk valamiket innen oda,
miközben tudjuk:
semminek nincs határozott oka. Tovább »

Mende Gaby színművésznő – 1929-2021

Ahogy én emlékszem

A művésznő, akinek rendező volt a férje, amikor főiskolás voltam a Színművészetin, Marosvásárhelyen – inkább a mellőzött színésznők sorsát élte.
Arra gondoltam, nem jó rendezőfeleségnek lenni, ha színésznő vagy. Arra gondoltam, nem jó színésznek lenni, ha tisztességes rendezőférjed, rendezőfiad van. Tovább »

Brassaï Sajtófotó Kiállítás, 2019 – Alexandru Niţescu fotója

Nászta Katalin: Kosár

ha összegyűjtik, mert összegyűjtik
a verseket azon a bemutatón
igazságtartalma szerint mérik
nem lesz
külön asztalon külön helye
a protekciós kiváltságosoknak Tovább »

Csata Ernő: Nagyokra emlékezünk

Három hírességünkre is emlékezhetünk január 27-én, akik mind ugyanaznap szenderültek örök nyugalomra:


1. Bolyai János, híres matematikus és hadmérnök, Bolyai Farkas fia, aki a semmiből egy új, más világot teremtett, az 1831-ben megjelent Appendix című művével megalkotta a nemeuklideszi geometriát. Marosvásárhelyen halt meg 1860. január 27-én, 58 éves korában, a református temető egyik jeltelen sírjába temették, ahol a katonai kiküldötteken kívül csupán három vásárhelyi polgár volt jelen. Sírja 34 éven keresztül jelöletlen maradt, csak 1894-ben állított emlékkövet a Mathematikai és Physikai Társulat.

„A világra már új szelek törtek,
megjelent János fiam Appendixe.
Ezzel végleg kint voltunk az égibe,
honnan új Eukleidészek jönnek,
kik faggatják titkát a téridőnek
s nem nyugszanak bele a régibe,
a földi világ átlép eszmeibe,
és kitágul a tudás látóköre.
A többdimenziós tér birodalma
a Földön érthetetlen fogalom,
ott, a háromdimenziós létben.
A paralellák is más teret kaptak,
hol megmérkőznek az új gondolatok
az eszmék változó kereszttüzében.”

Részlet Csata Ernő: Bolyai Farkas című szonettkoszorújából.


2. Ady Endre, a huszadik század egyik legjelentősebb magyar költője, Érmindszenten született, a magyar szimbolizmus nagy alakja, 1919. január 27-én halt meg, 41 évesen, aki magát eltévedt lovasnak írja le:

„Vak ügetését hallani
Eltévedt, hajdani lovasnak,
Volt erdők és ó-nádasok
Láncolt lelkei riadoznak.

Csupa vérzés, csupa titok,
Csupa nyomások, csupa ősök,
Csupa erdők és nádasok,
Csupa hajdani eszelősök.
Hajdani, eltévedt utas
Vág neki új hínárú útnak,
De nincsen fény, nincs lámpa-láng
És hírük sincsen a faluknak.
Alusznak némán a faluk,
Múltat álmodván dideregve
S a köd-bozótból kirohan
Ordas, bölény s nagy mérgű medve.”

Idézet, Ady Endre Az eltévedt lovas című verséből.


3. Borsos Miklós, magyar szobrász, éremművész, Nagyszebenben született, a „pannon szellem” képviselője. 1990. január 27-én hunyt el Budapesten, 83 éves korában. Örökségét ápolja, többek között, a Gyergyócsomafalván működő Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány.

„Egy székely jajból harsanó tihanyi echó,
az utolsó reneszánsz vándorlegény,

egy szál ingben
és egy szál vésővel
birkózik egyedül
a kőbe fagyott igével.

A mediterrán kert hűvös ölén,
fák nyújtózásában Toscana üzen neki,
s az időtlen világ csicsereg
virágok örömével felé.
Madarak kőbe vésett szavával,
erdélyi sziklák megszólalni vágyó
némaságával int a mester,

a kerti csendben,
elmélázni a balatoni tájban,

hol ég és föld vízbe fúl,
ahogy a kozmikus messzeség lehull,
hol a fény és árnyék teret szül,
amint a szépség lágyan szétterül.”

Idézet, Csata Ernő: Borsos Miklós, egy képzelt találkozás című verséből.

Borsos Miklós: Jó szélben, Tihany, 1958.

Kosztolányi Dezső: Európai képeskönyv / 5 (Breviárium)

BÁBEL TORNYA

Úti jegyzet

Itt vannak a népek, a népek. Harminckét nép tanulja a grenoble-i egyetem mennyezetig emelkedő padjaiban a francia nyelvet, irodalmat, orcájának verejtékében.

Mikor reggelente szemlét tartok a tanteremben ülő diáktársaimon, nőkön, férfiakon, siildőlányokon, aggastyánokon, elkacagom magam az örömtől. Micsoda gyönyörű szeszélye a teremtésnek, hogy ennyiféle ember van. Unhatatlan látvány e változatosság, a koponyák, járomcsontok, szempillák, hajszálak e különbözősége, mely messziről kiabál: „Én más vagyok, mint a többi.” Mint egy kirakat, eleven lényekből. Mint egy ember-kert, melyben, akár a füvészkertben a palánták, akár az állatkertben az állatok, fölsorakoznak a fajták, a természet képzeletéről, elmés ötletességéről tanúskodva. Mint egy őserdő, melyben nincs két levél egyforma. Sanyarú gondolat, hogy ezek a népek a történelem során gyakran föl akarják egymást falni. De ha most azt mondanák, hogy hirtelenül mind egyformák lesznek, külsejükben és belsejükben, hogy mind egy pásztort követnek és egy nyelvet beszélnek, haboznék, vajon elfogadjam-e a cserét, s odaadjam-e a boldogtalan gazdagságot a boldog szegénységért. Tovább »

Bölöni Domokos:Visszatekintő

Trendi vagyok

„Nem iszom, csak koffeinmentes kávét. Csak teinmentes teát.” „Nem kérek, csak cukormentes kólát. Csak cukortalan gyümölcsleveket.” „Nem eszem, csak koleszterinmentes ételeket, nem iszom, csak alkoholmentes sört, nem szívok, csak nikotinmentes cigit.”
„Csak szórakozásmentes bulikra járok.”
„Nem olvasok, csak értelemmentes irodalmat, nem nézek, csak drámamentes színielőadást, csak mozimentes filmeket. Csak mutatványmentes cirkuszba járok.”
„Csak művelődésmentes kultúrát vagyok hajlandó fogyasztani.”
„Csak a sorsmentesített létet fogadom el, szerelemmentes partnerre vágyom, kéjtelenített szerelmi mámort élvezek, és – naná – évek óta boldogságtalanított életet élek.”
Nyilatkozatmentes nyilatkozók.
Trendi vagyok, mondja a gondolatmentesítő kúrán szerencsésen átesett, tündöklő mosolyú hölgy. Trendi vagyok, jelenti ki a tetovált agyú, tartósan ötlettelenített energájzer vazzegfickó.
Mit kívánjak nekik? Légmentes atmoszférát, dehidratált Kék bolygót, férfimentes pasikat, nőmentes csajszikákat – bőven, bőven, a társadalommentes emberiség változatosságmentes kínálatából!

2008

Damokléc

Farkas József György: 230 honvéd egy mauzóleumban – Hranice na Moravě (Csehország)

Olmütztől (Olomouc) alig félszáz kilométerre északkeletre fekszik Hranice na Moravě városka temetője, ahol az első világháborús (1914-1918) mauzóleumban közel másfélezer halott, köztük 230 magyar katona hamvai találhatóak.

Tovább »

Hegedűs Zsolt: Tapasztalatcserén Moszkvában

I.

Moszkvában negyven évvel ezelőtt, az Afganisztán szovjet megszállása miatt több ország által bojkottált nyári Olimpia évében jártam.

1980-ban kémiai kutatóintézetünk dolgozói előtt ritkaságszámba menő alkalom nyílt külföldi tanulmányútra jelentkezni. Tovább »

A csíkszeredai Kájoni János megyei könyvtár 2021-es felhívása a

XIII. NEMZETKÖZI FELOLVASÓMARATONRA

Mottója: „Pedig a halállal szemben egyedül a szeretetben bízhatunk.” (Pilinszky János)

Tizenhárom éve indult útjára a nemzetközi méretűvé nőtt maratoni felolvasás, amelynek tavaly 10 országból több mint 36.0000 résztvevője volt. A Nemzetközi felolvasómaraton fő szervezője 2014 óta a csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtár, Hargita Megye Tanácsának támogatásával. Tovább »

Brassaï Sajtófotó Kiállítás, 2019 – Molnár Evard fotója

Mária-lányok a doroszlói szentkúti búcsún Kisboldogasszony ünnepén, 2019. szeptember 8-án.

Keresztúri Kiss Hajnal: Peter Bowingnak

Hajadban az őszi fény,
Szívemben nyári lebegés.
Szeretlek, mint a ma született
s nem érintett égi fény.

2003.  Tovább »

Cseke Gábor: Ne halj meg járvány idején…

Gyorsan híre ment: elhunyt Béci,
ahogy a rokonság becézi
(az ember némán ülve töpreng
s a szálkás gyászbetűket nézi) Tovább »

 
Verified by MonsterInsights