A napokban életemben először voltam egyedül a szüleim lakásában, egy teljes napot töltöttem gyászmunkával, Édesanyám szellemi hagyatékának átnézésével. Előkerült ez a kép is, milyen vidámság és bizalom, belesajdul a szívem. Eszembe jutott erről egy régi írásom (egy antológiába írtam, a Határ kötetemben jelent meg), az a címe: Az anyaságról. A Vagyok kötetemben is megjelent végül […]

Az egyszerű, de lakályos nappaliban tizenöten szorongtak. Valamennyi jó barát, illetve író, költő és drámaíró. Akkor ez egy irodalmi szalon, ugyebár? Lényegében igen, mai szóhasználattal élve irodalmi kör, klub vagy műhely. Ahogy tetszik, lehet választani. Tagjai munkások, értelmiségiek, fiatalok, öregek, akiket mind egyetlen cél lelkesít: az önmegvalósítás versben és prózában. Merthogy ilyen is van, kérem […]

Felépül álmomban újra ez a Város.Nevének zendülését is rég feledtem.Sejlik, a Konviktustól ered a Sárosutca, s udvarházak világa. Felettem, a nyári égen, béget egy bárányfelhő,és túl a gyepcsíkos Fürdő utcán nyájashárs hűs árnyékát kínálja, s mire felnőmézillatának árja az ég alá tótágas,

* Elég nagy utat jártál be költőként: első könyveidet – leghangsúlyosabban a harmadikat, a Kemál és Amált – a (székelyes) nyelvi játék, a humor, a pajzánkodás jellemezte, a frissen megjelent Ágtól ágig viszont visszafogott, létösszegző, úgy villant fel családtörténeti mozaikokat, hogy az egyén helyét is keresi. Hogyan nevezzük ezt a folyamatot: klasszicizálódásnak?

belvárosi udvaregy magas fatetőkön túlnövő belső falakcentizik ki versemet Budapest, 2022. VI. 8.___________________________*Google Earth47°30’38″N19°03’59″E

József Attilával feleselve e világon tanyát vertemanyámtól egyszer születtemnem égett a háznem áradt a jégnem voltak bolondok(nem volt búza rég)a kolostorok kongtaknem voltak disznók az ólbanegynek születtem, nem hétnekés kedd volt még, nem péntek

Bordy Margit költő-festőművésszel az alkotásról Még nem tudom milyen, mikor találkozunk. Versei, képei után komoly, elkötelezett, határozott vélekedéssel a világról, saját utat taposva magának a festészet, költészet birodalmában.Hamarabb érkezik pár perccel a cukrászdába, ahol – a hely miatt? a megelőlegezett bizalom okán? – azonnal egymásra hangolódunk, és már régi ismerősként beszélgetünk. Mindez a világhálónak köszönhető, […]

Születésének 65. fordulóján (Sáromberke, 1907. május 7.) hadd igyekezzünk még egyszer felidézni hirtelenül elmúlt testi alakját úgy, ahogyan mi, kortársak és küzdőtársak, együtt növő, egyforma vagy ellentett érvekkel vitázó gondolkodó fők, barátok vagy talán ellenfelek valaha láttuk s számunkra legalábbis örökre eltörölhetetlenül megőriztük emlékezetünkben… Azért vagyunk hálásak ennek az évfordulónak, mert alkalmat ad a másként […]

Boldog vagyok kicsitmert kínjaim kicsik,fut a nagyja előlem;múltam múló agyrém,a szabédi Nagyrétkaphat már új erőre.Életemet onnankezdem el, ahonnankiszülettem belőle.

Az úti jegyzetek-ből (1845) Ha kritikusok nem volnának: a világon legjobban utálnám a tejfölös tormamártást, de így azoké az elsőség, s csak második helyet foglal a tejfölös-torma. Ettől reszketek, ha valahova hínak ebédre, mi Eperjesen – s általjában egész utam közben – gyakran megesett. Ezt csak azért írtam ide, hogy ismét Eperjesre térhessek, valami összefüggéssel. […]

1. s i m a Ézsau egy tál lencséértadta el elsőszülöttségétJezabelre is várt az Úrhátha megbánja és megtérde egyik sem törődött vele

Az országban minden huszadik ember nemes, de jóízű hahota lett volna a válasz, ha a Pilvax uraitól valaki megkérdezi, hogy hány felszabadítandó jobbágyuk van. Már a nagyapjuknak sem volt egy fia sem. Társadalmi helyzetüket nézve nagy többségük szabályszerű polgári vagy népi ivadék, a későbben hozzájuk csatlakozók is azok, Tompa apja csizmadia, Jókaié és a Vachottaké […]

Az ország legelső folyóiratának [Athenaeum] nincs szerkesztőségi helyisége. A kéziratok előbb Bajzáék asztalán hányódnak a háziasszony kézimunkái és kávésfindzsái között, aztán egy ablakmélyedés deszkáján, ahol szalmaszéken kuporogva egy dohányvágó alkalmatosság mellett a nemzet ünnepelt, nagy költője, az agglegény Vörösmarty írja színházi bírálatait, vérfagyasztó drámáit és egyre ritkábban verseit. Az Athenaeumnák csak háromszáz előfizetője van, de […]

Elérkezett a dióverés ideje (Beszélgetés a nyolcvan éves Cseke Gáborral) Első olvasásra versei puritán egyszerűséggel közölt gondolatsoroknak tűnnének, ha a figyelmes olvasó nem érezné mögöttük az átélt, megszenvedett tapasztalatokat, melyek garantálják a felszínre bukkanó szavak hitelességét. Így jövünk rá, hogy Cseke Gábor életműve hasonlít némiképp a jéghegyre: nem láthatnánk a hófehér, hamisítatlan gyémántként csillogó csúcsot, […]

EZ KOLOZSVÁR! A filléres gyors egyik utasa megszólított egy kolozsvári urat: — Mondja kérem, az egész városban nem találtam szobrot. Nem értem! Hát maguknál Mátyáson kívül egyetlen híres ember sem született? — Nem, kérem. Nálunk folyton csak csecsemők születnek. Bomba, 1932/1

1. Bartha György: Olvasónapló Dsida Jenő Száraz ág című versének olvasása nyomán Mottó: „Ez nem negédes jajgatás, finomkodó poéta-lárma, de fejem fölött penge leng s fejem alatt kigyúlt a párna.” (Dsida: Tóparti könyörgés) Száraz ág Szép lankadt novemberi gally, jó bánat tiszta, lassú míve, kiről levált a röpke raj s alatta hajló, száraz íve maradt […]

Rokonom, a KÖLTŐ Ez lenne a címe annak a vallomás-gyűjteménynek, mellyel a Káfé főnix portál tisztelegni szeretne idén a Magyar Költészet Napja előtt. Felkérjük a portál munkatársait, barátainkat, küldjenek erre a célra olyan alkotásokat, melyekben lelki-szellemi rokonukról értekeznek, arról a költőről (szerzőről), akit gondolkodásában, lelki világában, versbeszédében legközelebb éreznek magukhoz. Ezt a „rokonságot” természetesen versekkel […]

J. G. meg is hívott egy szombat délután az otthonukba. Az iskolától nem messze, a főutcából a hajdani fejedelmi paloták felé nyíló kis utcában laktak egy régi, ahhoz hasonló jellegű házban, mint amilyen az iskolánk volt (mára már azt is lebontották, a helyében ott díszeleg a városi néptanács vadonatúj panel székháza). Az édesanyja kedvesen fogadott. […]

Minden napot szeretek A mai is olyan szép kerek Március kilenc van Gömbölyűn ölel a hónap Az igazság hármassága is Szépen domborul ma/holnap Még a rím se erőlködik Magától igazodik, árad Nem fárad Szabadon, kötetlenül járhat

Nem emlékszem mikor került ez a fotó a tulajdonomba, valószínű a férjem készítette valamikor a 70-es években Erdélyben. A hátán szerepel a mű címe, az alkotó nevével. Elolvastam az életrajzát a Wikipédián és megint csak meglepett a múlt, amit soha nem tudunk eléggé feltárni. Miközben írtam a mai versemet – a tegnapi képböngészések hatását vélem […]

Egy versemre írt komment kapcsán A gyerek, akit addig vernek, amíg már nem bírja – elfut. Hogyha már csak verésre érdemesült pária, legalább önmagát verje, remélve: egyszer csak eljut addig, hogy minden bűne, lefoszlik róla… De nem. A bűn beleégett a csontjaiba. S amikor végleg feladja, elismeri szépítés nélkül, kiszabadul.

Irracionális Szélcsendben őrült víztükör, látszólag fehér ököl, homályok fennkölt trónusa, s a szavak belső ritmusa feszíti terhelt idegem,

Abban az időben százával költöztek a magyar–román határ közelébe nemcsak erdélyiek, de belső-romániai románok is. A kishatárforgalom és a világot nyitó magyar tévé vonzotta őket a határszélre. Ültem én is éppen Nagyszalontán, a szülői házban, a tévé előtt, az akkori Muncii, azaz Munka (korábban Malinovszkij, előtte Mussolini, amúgy különben Tenkei, ma Kulin György) utca 25. […]

Korábban bő válogatást közöltünk a szerző vírusos időkben született rendhagyó paródia-gyűjteményéből, amelyet első ízben közösségi oldalán tett közzé. Közlésünk végén jeleztük, a kolozsvári Ábel kiadó vállalta a gazdag anyag megjelentetését; az alábbi két, történelemnépszerűsítők, illetve Karinthy Frigyes modorában írt darabokat most a gyűjtemény zárófejezeteiként nyugtázzuk. (CsG)

Mamut mail-interjú Fehér Illéssel / 4. rész Délszláv költők válogatott szerelmes versei a Mosztári esők… Banja Luka-i kéziratok – húsz boldog év emléke…. Hol fekszik Orbászvár?… 7. kérdés:Van egy másik rendhagyó kísérleted, mesélj erről. 42 mosztári költő fért be egy újabb kötetbe. Mondd, milyen verselő nemzet a bosnyák? – Ez a kérdés ilyen formában eredendően […]