47 / FARKAS Tabuk maradványa A néprajzosok régóta tudják, hogy szerte a világon számos nép nyelvében maradtak fenn ősi nyelvi tabuk nyomai: voltak dolgok, melyeket nem volt szabad megnevezni vagy nem volt szabad néven nevezni, tilos volt kimondani vagy leírni, csak körülírni lehetett őket. (Legtöbb esetben ezek a körülírások maradtak fenn, tanúiként az egykori tabuknak.)

46 / MAJA Rögzült szabályok félreértéséből Vannak rosszul „rögzült” szóhasználatok, mind ejtésben, mind értelmezésben; ezek ellen legfeljebb szélmalomharcot vívhatunk. Nem is kell harcolni az efféle jelenségek ellen. Zsörtölődni azonban szabad – hogy legalább legyünk tudatában bocsánatos hibáinknak… Ilyen hiba a régebbi nemzedékeknél tévesen rögzült „szabályok” miatti félre-beszélés és félre-írás

45 / ENCIKLOPÉDIA Tudásunk tárháza? Az átfogó ismeretek tárai, az enciklopédiák meg a lexikonok, a különféle (értelmező, egy- két-és többnyelvű) szótárak, és ide veszem még az atlaszokat és a statisztikákat is – elengedhetetlen kézikönyvek szerény szó-fejtő táram készítéséhez. Nem hagyhatom ki tehát etimológiájukat. Kezdjük a korszakalkotó enciklopédiával (ld. Diderot, D’Alambert és a többi nagy francia […]

” Illúzióm, reményem sose volt, Mennybéli útra nem pakoltam össze. A tenger sok hazugság sok tanítónk A magadani partoknál kiköpte A lúzert szántam én, de ugyanezt A maszkot hordtam én is nemsokára Tüskével nem bökött meg Budapest, S nem tépte szívem száz darabra Prága” Viszockíj ” Valójában Basmakov főnöke nem volt könnyű eset: rettenetes szamizdatokat […]

Örömmel jelenthetem: hazánk újabb, sosem évülő tettel írta be magát, ezúttal a bűnüldözés történetének aranykönyvébe. Ritka dolog, hogy újfajta bűncselekmény szülessen, de a találékony, ötletes magyar elme, a magyar tehetség előtt semmi sem lehetetlen: pár napja sikerült egy egészen újfajta csibészséggel gazdagítanunk a kriminalisztikát és egyúttal az egész emberiséget is. A tett neve: trágyalopás.

Már többször említettem: mostanában krimisorozatokkal mosok agyat. Családunkban, főleg nagymamai és anyai vonalon, nagy krimirajongók valának, így lettem én is az, s valósággal megörültem, amikor Alexandru Paleologunál, a nagy román esszéistánál azt olvastam, aki nem látja be, hogy Johann Strauss remekműveket alkotott, az sznob és ökör egyszemélyben.

44 / ATLÉTA Egy ige áll a bölcsőnél Ma az atléta a sportoló egyik szinonimája – régen egyházi küzdőtereken is főszerephez jutott. Bár (Szent) István királyunk mindent és mindenkit elsöprő kultusza „kollégáit”, a többi magyar szentet is méltatlanul háttérbe szorította, tudni illene, hogy (Szent) László király is hazánk védőszentje, patrónusa, méghozzá Athleta Patriae – a […]

„Az írásjelek jelentéstanával, történetével egyelőre még adós maradt a nyelvtudomány. Az írásjelek alkalmazása a poétika megíratlan fejezete.” Fónagy Iván Ha már a kérdő, felszólító mondat költészetéről vagy a kijelentő mondat őszinteségéről írogatunk, nem hagyhatom szó nélkül az írásjelek üzenetét, melyek épp olyan beszédes nem nyelvi eszközök, mint egy színész számára a mimika, a taglejtés, a […]

43 / PARADICSOM Perzsáknál díszkert volt Van-e valami köze a piros zöldséggyümölcsnek a jámborok mennyei túlvilágához? Mindannyiunknak idézte tanítója a Halotti beszéd elejéről, hogy „odutta vala neki paradicsumut házoá” (különféle ejtésben és olvasatban) – és mindig el is magyarázta, hogy az első emberpár nem a zsíros kenyérhez fogyasztott finomságban lakott.

„A gofri vaníliás?”, kérdezem minden lehető udvariasságommal ma reggel a szálló vendéglőjében. A felszolgálóhölgy megbotránkozva rám néz, aztán:  „Ne haragudjon, nem kóstoltam meg”, válaszolja, mint egy gőgös komornyik egy Wodehouse-regényben;

42 / ÉVSZAKOK Csak a nyár eredete bizonytalan „Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom.” De bármely évszakot bemutathatnám versben, dalban, képben. Számomra minden általam ismert nyelven szép és kedves az évszakok neve. Legtöbbször ősi szavak, örökéletű nyelvemlékek. A magyar ősz, tél, tavasz, nyár sorozatból csak az utolsó eredete bizonytalan –

41/ BOROSTYÁN Az a gyanús, ami nem gyanús Borostyán – szép magyar csengése van; de hát mindig az a gyanús, ami nem gyanús – ezért utánanéztem. Bernstein volt, mikor megismertük; nem a Leonard, és nem is valami felvett névről van szó: ez az eredeti (echte) német szóösszetétel. Első fele égettet, lángolót – második fele követ […]

SZÓBŰVÖLŐ (egy kis morfondír) Szófejtő kalandozásom első menetének vége felé hadd áruljam el „műhelymunkám” egyes titkait. Melyek tulajdonképpen nincsenek, csak a nyelv iránti felfokozott és olthatatlan érdeklődésem van… Az ötletet részben külföldről vettem –

40 / REGGELI Az éhkopp ellenszere? A reggeli az egyetlen igazi magyar étkezés – legalábbis nyelvileg. Ősi szógyökérből fejlődött ki, míg az ebéd, az uzsonna és a vacsora – mind szláv átvétel. A reggel – a hajnalhasadás és a délelőtt közötti korai napszak – a fölébredéshez és a munkakezdéshez kapcsolódott kezdettől;

„Ez a hab feléledt”, mondja Mácsai Pál, és egy olyan mozdulatot tesz, mintha ujjaival zongorázna a levegőben. Ettől az egyetlen mozdulattól és a hirtelen felvitt hangtól a hab tényleg feléled, látjuk a fiatal Örkényt, amint az apjától kapott szerkentyűt letéve ifjú házasként szeretkezni próbál a feleségével, de a hab miatt nem tud, így hát a […]

39 / SZEM Mata Hari és a szem Szeretjük, becézzük, óvjuk a szemet. Nyelvünkben is. Gondoljunk csak a vele kapcsolatos szólásokra: A szem a lélek tükre. Több szem többet lát. Szemesnek áll a világ. Vagy a bibliai eredetű példázatokra: más szemében meglátja a szálkát is, magáéban a gerendát sem;

38 / MERCEDES Nevek és márkanevek A lebutított népszótárban szereplő merdzsó (esetleg mernyó) minden bizonnyal (föl)sértené néhai Jellinek Emil bécsi ős-automobilista fülét, aki szép leánya zengzetes és spanyolos nevét, a Mercedest adta a Daimler egyik új modelljének.

Áprily Lajos (1875–1967) Úgy tartják Áprily Lajosról, akik ismerték, hogy nem volt se jobboldali, se baloldali, se népies, se urbánus, se kormánypárti, se ellenzéki. Ember volt, aki nem ingott meg a huszadik század legszörnyűbb időszakaszaiban sem; akkor sem, amikor a végletekig fokozódott a pénz, az ipar, a fegyverek és az eszmék csatározásának zűrzavara, és amikor […]

37 / HÖLGY Nőstényt jelentett A hölgy mostani karrierje a négy évtizedes hiátus után (amikor csak elvtárs- és kartársnők voltak, esetleg egyszerűen nők) bontakozott ki: a jogait visszanyert ’úrhölgy’, ’hölgyem’, ’hölgyeim és uraim’ megszólítás – és az illemhelyek disztingválására újra alkalmazott ’Hölgyek’ – ’Urak’ kiírás – mellett olyan vadhajtásokkal, mint a rendőri szóvivők kedvenc fordulata […]

Páll Lajos (1938–2012) 2012. november 9-én, életének 75. évében elhunyt Páll Lajos, a Sóvidék jeles festőművésze és költője. „Mert nem hordok magammal fényképeket, / nem alkuszom a szemem látta tájról” (Mert nem hordok…). Víziója szülőföldje tájairól, a megfestett és megírt emberekről pontos volt, akár a fénykép, de nem a külsőségek szintjén, hanem az érzület mélységében.

Van sötétség délben, sötétség télen, sötétség fejben – ez utóbbi igen gyakori, a Facebookról már megint ömlik ránk a tömény, finomítatlan hülyeség. Kritikátlanul. Nem elég nekünk a politikusoknak nevezett hivatásos népszórakoztató gárda mindennapos szorgoskodása, amivel az idegrendszerünket bontják lefelé, már lelkes, ám tehetségtelen outsiderek, amatőrök is kezdenek beszállni.

EGY ELFELEDETT SZÓTÁR NYOMÁBAN „Canoa a neve a bennszülöttek nyelvén azoknak a csónakoknak, melyekben kevesen-többen eveznek, egytollú lapátokkal, a haladási irányban térdelve.” – valami ilyesmit jegyezhetett fel naplójában Kolumbusz Kristóf (spanyolul Cristóbal Colón), miután meglátta az Óvilágban eladdig ismeretlen, mindkét végén csúcsos egyszerű, ám célszerű és gyors vízi alkalmatosságokat,

36 / MÁK A kábszerbárók nem eszik A mák a szívem csücske, ezért írok róla (is) ilyen sokat. Más népek fűszerként használják csupán, péksüteményre szórva – mi nagykanállal esszük. Bolondulunk a mákért, nem csak nagy ünnepek idején: mindenkor kelleti magát asztalunkon a mákos guba, tészta, bejgli, palacsinta, rétes, pite – még fagylalt is akad mákos.

Akik követik e blog útját s amiket egyebütt írok, azok sejthetik, nem vagyok nagy filmrajongó és -követő – a film számomra hideg, a legtöbb esetben hiányolom belőle a színház lüktetését, személyességét, szenvedélyességét és forróságát, néhány színészhez inkább ragaszkodom, mint nagy rendezőkhöz…

Webkávéház  A stockholmi Jani Istvánnal kezdődött a folyamat: megtudta, hogy a Brassói Lapoknak van egy stockholmi tudósítója s az nem más, mint a számára addig ismeretlen Gergely Tamás. Szóval hogy brassói-brassói, ráadásul stockholmi-stockholmi, van talán közös témánk alapon találkozzunk. Kilencvenötöt írtunk, s én valóban tudósítottam szülővárosom lapját – ahogy tudtam: kézzel-lábbal.