‘Esszé’

 

Oláh István: Székelyek panaszlevele Bukurezsbe

2018. november 13.

Kelletlen főhajtással és mélyen megrendült bizalommal kéntelenítettünk Kegyelmességetek irgalmas lábai előtt ilyen régtől fogva törvénnyel hurtzoltató keserves instanciánk által leborulni. Mi, akik Werbőczi törvénybíró urunk decisiójáig szabad költözködési joggal rendelkeztünk, most azon vagyunk, hogy önként kiűzettetünk minden ingó és ingatlan vagyonunkból úgymint házunkból, melléképületeinkból, szekerünktől, vonómarhánktól, juhainktól, aprójószágainktól, szántóföldjeinkről, kaszálóinkról, továbbá a faluhoz tartozó közföldekről, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Faludy György és az esőerdő (44)

2018. november 13.

1987. július 13. Minden harmad- vagy negyednap egy pakli cigarettát veszek Mrs. McN. üzletében. Az asszony ilyenkor rosszalló pillantást vet felém. Vajjon mire gondol? Hogy a cigarettázás 77 éves koromban megakadályozza további növekedésem? Elismerem: a dohányzás rossz szokás. Ennek ellenére sajnálom Szókrátészt, aki tea vagy kávé helyett vörösborba mártott kenyeret reggelizett (megpróbáltam: rémes!) és utána […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

A. Gergely András: Sokhangú, sokszínű sokkoló

2018. november 13.

A Sokszínű városaink margójának széljegyzeteként Mily irigykedni valóan magabiztos mindig az a „tudás”, mely a nemtudásra, ismerethiányra, közömbös tompaságra alapozott, s mily esélytelen is vele szemben a folytonos kérdésekre épülő kétkedés, belátás és elfogadás…! Nem saját találmányom ez, persze, hisz a Balgaság dicsérete már a felvilágosodni készülő humanizmus delén is antik gondolatnak szóló értékfelismerés volt… […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Faludy György és az esőerdő (43)

2018. november 11.

1987. július 12. (II) Reggel, alighogy felvirradt, elindultam a póni és anyja látogatására. A fakorlátnál álltam a magas, még nedves, szálas fűben és a két lovat figyeltem a bekerített réten. A kanca hamarosan észrevett és, gyermekével szorosan maga mellett, széles félkörben ügetett felém. Megállt és várakozásteljesen nézett. Elfelejtettem a kockacukrot magammal hozni. Így álltunk egy […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Diszkrecionális utazás egy koponya körül

2018. november 11.

Szilasi László Luther kutyái c. kötetéről Kutya egy lét, ugatásra is alig érdemes állapot, szégyenre sem kész kitettség… Lehetséges minden. Epilepszia, agyhártyagyulladás, szívroham, tudatvesztés, fulladásos frász, infarktus, oktalan ájulás, önkibontó állagfoszlás… Ki tudja. „Amíg másokkal voltunk” – egy világi állapot, de ez most még csak pokoli sem. Túlélhetetlen, túlélni sem érdemes. Vagy csakazértis.1)

Tovább | Nincs hozzászólás »

Székedi Ferenc: Mezőség fényei

2018. november 10.

Gondolják csak el a kedves hallgatók, ha Mezőségről hallanak, mi jut az eszükbe? Jobb vagy rosszabb, de mindenekelőtt „az egyik dombra fel, a másik dombról le” típusú hosszú és kanyargós utak, amelyek manapság szerencsére ki vannak aszfaltozva és csak a mellékutcákon vár a még mindig nagyon is vendégmarasztaló, agyagos sár.

Tovább | Nincs hozzászólás »

A. Gergely András: Egy meg egy, az sokszor több

2018. november 10.

Kicsi a világ, de akkor is nagyon nagy, ha kettős A hétköznapi Budapest nemcsak sokszínűségében árnyalt, de fekete-fehérben is furi. Furán furi, hogy Európa vagy a világ oly rengeteg sok országában éldegélő rengeteg sok tehetség között mily sok magyar fordul meg s kap élfényt olykor, megint máskor meg a sötét tónusú korszakok közönye úgy söpri […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Besorolási mánia

2018. november 10.

November hetedike valamikor ünnep volt. Nekem ma is az – a nevelt lányom születésnapja. Isten éltesse! Nagyon tetszett Szilágyi N. Sándor egyetemi tanár úrnak a vallomása a maszol.ro-n, mely szerint nem magyarnak született, hanem „embergyermeknek”. És ezt a kolozsvári egyetem magyar katedrájának egyik vezetője mondja, és arra figyelmeztet – többek között -, hogy „a népszámláláskor […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Borcsa János: Éljen a csirihau!

2018. november 9.

Mond­hat­ni nem te­lik el nap, hogy ne értesülnénk természe­ti ka­tasztrófáról, föld­in­dulásról, fal­va­kat, váro­so­kat elsöprő sárla­vináról, láva­kitörésről, szökőárról, kel­le­mes hangzású női ne­vek­re hall­gató (!?), pusztító erejű sze­lekről, elképesztő vi­ha­rokról, az időjárás szélsőséges meg­nyilvánulásairól észa­kon és délen, ke­le­ten és nyu­ga­ton, s ta­pasz­tal­juk, mind­ezek­kel szem­ben te­he­tet­len az em­ber, sőt az egész ci­vi­lizáció rend­re csődöt mond.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Faludy György és az esőerdő (42)

2018. november 9.

1987. július 12. (I) Az egyik vancouveri napilap ma reggel kétségbeesett, patetikus vezércikkben fordul Kanada népéhez és kormányához. A hadsereg, írja, annyira elhanyagolt állapotba került, hogy szükség esetén országunk védelmét sem tudja ellátni.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Ágoston Hugó: Merkelünk

2018. november 9.

Érdekes feltevést olvastam egy minapi cikkben a kontinensünk jövőjét meghatározó új európai kormány – értsd: Európai Bizottság – vezetőjének kijelöléséről. Túl sok esélyt nem adhatunk a tippnek, de kombinálni mindig érdekes. Annál inkább illik óvatosnak lennem, mivel előfordulhat, hogy mire nyilvánosságra kerül a bejelentésem, már meglesz az ideiglenes „végeredmény.”

Tovább | Nincs hozzászólás »

Varga Andrea 1956 november – az ítéletek napjai és a méltó emlékezés

2018. november 7.

Ünnepelni csak méltóan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes. Csak akkor, ha van mit, s ha indokoltsága, vagy az ünnep kegyeletessége harmóniában van az emlékezés és a maradandóság feltételeivel. Díjazni is csak akkor és csak azt érdemes, aminek méltó respektusa emeli, s nem megfosztja az ünnepet a dicsfénytől.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Oláh István: A nájlonhuszár

2018. november 7.

Restellem bevallani, eddig már többször is megijesztett a Malom utcai huszár Székelyudvarhelyen. Elég sokáig a vár- udvaron állt (pontosabban ült a lován), amíg aztán valakik nagyon helyesen úgy gondolták, mégsem ez a legjobb hely neki. A vár már felépítésének hónapjaiban erősen gondolkodóba ejtette a város lakóit, lehet, e műanyagból fröccsöntött figurával sem lesz könnyű összebékülni.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gyalai István: Emlékezés Zudor Jánosra

2018. november 6.

Hogy is volt az az egykori váradi/erdélyi/romániai vicc? Hát úgy, hogy az edélyi magyar értelmiséginek három lehetősége van: az alkoholizmus, az elbujdosás és a harmadik út: járhatatlan. Zudor János halálhírére ez a harmadik út jut most eszembe. Az ő élete és pályája ez volt: ez a járhatatlan harmadik út. Úton volt, mint Jack Kerouac, de […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Ágoston Hugó: Mégis, kinek a függetlensége?

2018. november 6.

Nem mintha a világban nem volnának iszonyú rémségek (Braziliában államelnöknek választottak, természetesen az ismert féknyúzós háló- propagandával, egy szélsőjobboldali eszementet, aki azzal kampányolt, hogy a diktatúrában több politikai ellenfelet kellett volna fizikailag megsemmisíteni, és könnyítené az Amazonas esőerdő kivágását), meggondolkoztató folyamatok (Angela Merkel kancellár politikai agóniája az európai konstrukció és stabilitás összefüggésében), vagy éppen felemelő […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Húsz év múltán is érvényes szöveg

2018. november 4.

Gabriel Andreescu: Egymástól függünk: magyarok, románok…* (*Elhangzott 1999. február 27-én, a Pro Europa Liga tiszteletbeli tagja cím átvételekor; szerző a szöveget az RMSZ 1989-ben indult sorozata 3000. lapszámának tiszteletére kínálta fel közlésre) Beszélhetek-e házigazdáimnak, a Pro Europa Liga tagjainak másról, mint a román–magyar kapcsolatokról? Helyénvaló-e, hogy ilyen alkalommal másról szóljak, mint alapvető kérdésekről? (…)

Tovább | 2 hozzászólás »

Murádin László: Nyelvművelés (11)

2018. november 2.

Voksol: szavaz! A középkor óta még sok ideig a latin volt az egyház és a felsőbb műveltség nyelve. Aránylag igen sokan tudtak latinul, s ez a latin tudás lehetővé tette, hogy a művelt emberek a latin ismeretében egymás között olykor latinul is társalogjanak. Ugyancsak fontos szerepe volt a latinnak a külföldiekkel való érintkezésben.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Oláh István: Hadak útja

2018. november 2.

A Tolvajoson még ragyog a nap, aztán a nagy kanyarba bemenet már olyan ködben járok, hogy jobb se kell. Már csak ilyen a Don-kanyar, amikor legelőször hallottam, hogy így mondják, és mindenki így mondja Csíkban, arra gondoltam, valaki túlélő adhatta a nevet e helynek, a januári doni áttörés – a katasztrófa – emlékére. A mi […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Házimozi: „Mennyi kínt bír az ember, mennyit nem sokall még az Isten jósága sem”…

2018. október 31.

Babits Mihály fentebb idézett sorai Martin Scorsese legújabb alkotása, a 2016-ban készült Némaság (Silence) című film alatt jártak az eszemben. És mint az igazán fontos művek, később kezdett „dolgozni” bennem, nem hagyott nyugton, ideszegezett a számítógép elé, és arra kért, gondolkodjam róla.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Faludy György és az esőerdő (40)

2018. október 29.

1987. július 10. Szemerkélő esőben sétáltam és, hosszú idő óta először, Tallián László jutott eszembe. Tallián velem együtt raboskodott Recsken. Rabtársamnak mégsem nevezhetem, mert kápó volt. Mindent elkövetett, hogy agyondolgoztasson bennünket, ugyanis Nagy László, az ÁVO politikai tisztje megígérte a kápóknak: szabadon engedik őket, mihelyt kipusztítottak mindnyájunkat. Tallián különlegesen gyűlölt, mert esténként előadásokat tartottam rabtársaimnak […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Székedi Ferenc: Csodavárás

2018. október 27.

Azt hiszem,  egyetértenek velem abban, hogy kizárólag érzelmi alapú székelyföldi területi autonómiát létrehozni lehetetlen. A gyakorlati, mindennapokban használható autonómia mindenekelőtt értelmi, ha úgy tetszik racionális alapú megközelítést igényel, bármiféle érzelmi megközelítés szimbolikus játék és pótcselekvés marad.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Andrassew Iván: Piros betétkönyveim

2018. október 27.

Az a gyanúm, hogy hamarosan meggazdagszom. Legalábbis erre enged következtetni, az egyik magyarországi televízió, az RTL Klub jókora riportja, amelyet Ceaușescu születése napja alkalmából mutattak be. Arról szólt, hogy milyen nagy számban vannak még ma is, akik mindenek fölött tisztelik ezt a már tíz éve csúfosan megholt embert.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Ágoston Hugó: ERC, avagy Nobelt a székelyeknek!

2018. október 26.

Július 21-én együtt ebédeltünk a marosvásárhelyi Laci csárdában Barabási Albert-Lászlóval és feleségével, Janettel. Múltról, közös emlékekről, jelenről, jövőről beszélgettünk – tudományos munkásságáról, családjáról, terveiről. Megemlítette, hogy van egy közös pályázatuk Lovász László matematikussal, a Magyar Tudományos Akadémia elnökével. Ez nekem annyira fontosnak tűnt, hogy aznap esti fellépése során hozzászólóként a Kultúrpalota kistermében összegyűlteknek is elújságoltam. […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bogdán Emese: A jó ministráns

2018. október 25.

– Először nagyanyám, Bede Márika biztatására álltam be ministrálni, de utána annyira megszerettem, hogy egy időben el is határoztam, magam is pap leszek – vallotta be egyik estén az apám. – Aki vállalkozott a ministrálásra, annak szépen, példásan kellett viselkednie a mindennapokban is, mert akárki nem állhatott az oltár elé, a pap bácsi mellé segítkezni, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Faludy György és az esőerdő (39)

2018. október 25.

1987. július 9. Ma délután egy óra hosszan különös, hátborzongató, ismeretlen remek zenét hallgattam a rádióban. Csodásnak találtam – de én nem tudom a zenét megítélni. A végén bemondó világosított fel, hogy héján udvari muzsikát hallgattam a XI. századi Kyotóból. Vancouver Islandről azt állítják a geográfusok, hogy sok millió év előtt Japán keleti partjáról szakadt […]

Tovább | Nincs hozzászólás »