Oda fejlődtem, hogy már nem is jut eszembe a világbajnokság nyitómeccse. Már nem focizom, nem nézek tévét, nem szurkolok ordítva. Valami útra vált belőlem, talán a felhőtlen öröm, az egyetlen valamennyire közösségi dolog, amelyben részt tudtam venni.A kollégám döbbentett meg, amikor írtam neki tegnap, és leteremtett, hogy éppen a nyitómeccs közben. Hol voltam én attól! […]

Torokszorító ez a kép. Hol van már a mi árkosi ifjúságunk, az az idő, amikor a Levél Szingapúrból című köteten röhögtük halálra magunkat? Amikor Vilike egyéniségén mulattunk, játékos agresszivitásán, váratlan agyafúrtságán? Valósággal nyakonvágott ez a fotó. Huszonkét éve indult a Krónika, húsz éve az Erdélyi Riport, de a legfájdalmasabban most értettem meg, hogy lebirkózott minket […]

I.Mi onnan a kicsi Erdélyből felnéztünk az NDK-ra, mert ott minden technika magasrangú, minden, az NDK-ban termelt tárgy tökéletesMi onnan felnéztünk Csehszlovákiára amiért összejött nekik a prágai tavasz.Felnéztünk Magyarországra, mert nemcsak jólét van benne, hanem barátságosak az emberek. Még a fû is zöldebb.Felnéztünk Amerikára, ugyanis azt hittük, fajgyûlölet és világrendõr léte ellenére az a föld […]

Csak a szomorúság szól belőlem, de az nagyon. Bíró Béla egyike volt ifjúkorom hőseinek. Hogy egy ember, aki mégiscsak EGY ember, Erdély, mi több, a Székelyföld közepén meg meri írni A tragikum tragédiáját – 1984-ben! -, és ebben a kötetben a Sütő- és a Székely-drámák alapos és mélyen szántó kritikáját végzi el, kimondja, amit csak […]

Olvasom, hogy Erdélyi Perpatvar címmel immár harmadszor szervez vitafórumokat a MIÉRT, vagyis az Erdélyi Magyar Ifjúsági Értekezlet. A háromfős középiskolás csapatok különböző politikai, gazdasági és szociális kérdések mentén vitáznak, majd képzések és gyakorlatok, illetve térségi versenyek után eljuthatnak a decemberi székelyudvarhelyi döntőbe. Az a cél, nyilatkozta a szervezet alelnöke, hogy a fiatalok elsajátítsák a brit […]

Pletykapad a Z generációnak. Olyan meghökkentő ez a szókapcsolat, hogy meg kell ismételnem kedves hallgatóimnak, sőt meg is kell magyaráznom. Tehát: pletykapad a Z generációnak. A pletykapad kifejezés azokra a különféle alkalmatosságokra vonatkozik, amelyeken székelyföldi falvakban, vagy más térségekben, munkavégeztével, délutánonként, esténként a szomszédok vagy a falusfelek üldögélnek, hogy megbeszéljék ügyes-bajos dolgaikat, a rossznyelvek szerint […]

Tompa Klára halálára Kevéssé ismertem, már amennyire egy jött-vásárhelyi ismerhetett egy színésznőt, aki a vásárhelyi társulatnál játszik. Még annyira sem, mert soha nem dolgoztunk együtt, csak közönségként nézhettem fel rá. Mégis kialakult közöttünk valami, ami kevesebb a barátságnál, de több az ismeretségnél. Láttam a Promenádban, ahogy a gyermekeivel vonatozott. Aztán, amikor Gyarmathy János kiállítását egyik […]

Páskándi Géza második, éppen tíz esztendőt (1963–1973) átfogó alkotói korszakát foglalja össze Cseke Péter irodalomtörténész Beckett Erdélybe jön című kötetében. A közelgő évfordulóhoz – az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc kirobbanásának évfordulójához – kötődik e kötet nem csupán a szerző, hanem a kötet kiadója, Dávid Gyula személye kapcsán is: mindkettőjüket letartóztatták és elítélték a kolozsvári […]

A világhálón általában digitéka, digitár és más hasonló megnevezésekkel jelennek meg azok a honlapok, amelyekben összegyűjtött újság- és folyóirat kollekciók digitalizált változataival lehet találkozni. Egy kutatónak, sajtó- vagy művelődéstörténésznek, társadalomtudósnak ez annyit jelent, hogy nem kell napokon, heteken sőt hónapokon át megsárgult papírú, porosodó újságok között lapoznia, hanem címszavak alapján otthon, a saját számítógépén is […]

Nagyon is tudom, mi történik körülöttem, látok és megnézek mindent. Ha engednék a fájdalomnak és a szégyennek, ha nem mondanék ellent naponta, óránként, percenként a gonosznak, akit csak a pusztítás és a hazugság érdekel, összeroppannék. A mosolyom nem védekezés, hanem ellenállás.Édesanyám halála óta nem tudok sírni. Száraz szemmel, de nem kiszáradt szívvel olvasom a híreket […]

Kisebbség Pozsonyban megöltek két embert. Azért ölték meg őket, mert melegek voltak, de hát a gyilkos ostobaság mindig talál magának ürügyet. Gyimesi György, ez a nálam nyolc évvel fiatalabb politikus kijelentette, nem érez felelősséget a történtek miatt, meg hogy a gyilkos amerikai hálózatokon radikalizálódott, Gazdag József író viszont arról írt, hogy a történtekért minden írástudót […]

Nap kérdése (népszámlálási kérdőíven, nem akarok én ide kérdezőbiztost, az is ember, még megsértődik, mikor elkergetem, mert nem szeretem a hívatlan vendéget, de nagyon – nem, inkább elintéztem online).„Dolgozott 2022. szeptember utolsó 7 napjában legalább egy órát azért, hogy azzal bármilyen jövedelmet szerezzen?”Olyan rubrika nem volt, amibe beírhattam volna, hogy körülbelül 122 órát dolgoztam. De […]

Ez nem versÉs nem is akar az lenniRád gondolok és virágaidraTéged és őketNem szűnök meg szeretniÍgy küzdök a felejtés ellen

Ma már a világ minden nyelvén kiváló írónők alkotnak. Sejtettem, hogy idén semmiképp nem kerülhet képbe a Nobel-bizottság elött kedvenc írónőm, Ljudmila Ulickaja, de azt nem sejtettem, hogy olyan szerző kapja a díjat, akinek eddig a több mint húsz könyvéből csak, ha jól tudom, kettőt fordítottak magyarra franciából. Így aztán elöbb megtanultam Annie Ernaux nevét […]

– Nádas Péter 80. születésnapjára – „Sírni nem tudtam, talán másfél évvel előbb, anyám temetésén sírtam utoljára, mikor a fagyott göröngyök visszhangot verve a koporsó belsejében, kopogni, záporozni, dübörögni kezdtek; nyitott agyvelőmön, a gyomromban, a szívemben dübörgött, a test eladdig ismeretlen belső békéjét verte szét e szörnyű hang, akárha váratlanul és minden átmenet nélkül ráébresztene […]

A Tennessee Egyetem tudósai tengeri malacokat helyeztek el egy táncklubban, ahol a kísérleti állatok hamarosan megsüketültek. Halláscsökkenést állapítottak meg azok között az egyetemi hallgatók között is, akik a klubot nem kísérleti céllal látogatták, hanem beat-zenére táncoltak. Az ügy azért figyelemre méltó, mert első ízben kapunk hírt olyan művészetről, amely az ember érzékszervét megrontja. Mintha létrejönne […]

„Ez a sz@r szobor” – mondta a rá jellemző provokálhatnéksággal a kolozsvári filozófus az akkori Insomniában, a Szentegyház utcában, nekem meg Kosztolányi járt a fejemben, „kopog-kopog a rossz vidéki valcer, / és fáj és mély, mint egy Chopin-keringő.” Mindenféle okok mellett ezért sem írtam még a 120 éve felavatott Mátyás-szoborról: egyszerűen nem tudok esztéta szemmel […]

Ma nyolcvannégy éves Szilágyi István.Nem nagy ügy, nem kerek évforduló, csak az egyik legnagyobb magyar író születésnapja.Döng a föld, amerre jár, akkora. De metaforikusan is: mindig azt éreztem, a hegyek mozognak körülöttem, amikor a Helikonhoz mentem. Részben általa, neki köszönhetően értettem meg Weöres versét: „Egy / hegy / megy. // Szembejön a másik hegy. // […]

Kertész Imréről Nekem a püspök- vagy céklalila (a zöldségek között sosem tudtam eligazodni) Kaddis az első igazi Kertész-könyvem. Sodornak a mondatai, és később nem értem, ugyan miért mondják néhányan, hogy „a gondolkodásmódja nem magyar”. Miért, a Kormányeltörésben magyar, kérdeznék vissza, mint egy fakanalas Jeanne d’ Arc. Az se magyar, és milyen jól teszi, hogy nem […]

Szász Jánossal, az 1927-ben Belgrádban született romániai magyar íróval, költővel, szerkesztővel, publicistával az évek során többször is találkoztam. Ha jól emlékszem, utoljára éppen Tusnádfürdőn, 2006-ban bekövetkezett halála előtt. A közvetlen, emberi találkozásoknál azonban jóval gyakoribbnak számítottak a szellemiek és nem csupán számomra, hanem nemzedéktársaim számára is. Jól emlékszem, hogy mintegy fél évszázaddal ezelőtt fiatal mérnökök, […]

A szabadság hülyét csinál az emberből. Ilyenkor kezdjük azt képzelni, hogy jogaink vannak, hogy tulajdonképpen nekünk is jár valami, hogy a hűség felülvizsgálandó, meg más ilyen ostobaságokat. Ilyenkor kapunk észbe, hogy zárt rendszerekben is van a szabadságnak valamelyes lehetősége – lásd Iskola a határon -, s hogy ki kellene valamiképpen aknázni őket.Mármint nem is a […]

„Tizenhárom fodor van a szoknyámon, / Azt gondoltam, férjhez megyek a nyáron, / De látom én már, nem lesz semmi belőle, / Tizenkettőt levágatok belőle.” Ez a népdal jutott eszembe, amikor rátekintettem a naptárra. Tudom, a mai nem egy olyan nap/október 6-a/, amelyen okunk volna, vagy illene énekelni, hiszen az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverése […]

Emberek és gesztenyék. (1.) Megmondom őszintén: még soha nem tartogattam a tenyeremben szelidgesztenyét burokban. Gyermekeim, unokáim csupán vadgesztenyét gyűjtögettek minden ősszel. De most a homoródkarácsonyfalvi szelidgesztenye fesztiválon megtapasztaltam, hogy az erőteljes szurkálások a szelidség velejárói. Vajon csak a gesztenyéknél?

PÁLYAMŰ 39 Demény Péter: Boldogtalanság, gyere haza Egy amerikai sorozatban láttam. A pszichológus apa lehordja rendőr lányát, mert az le akarja tartóztatni a beteget, aki rátámadt. Azt mondja neki, a zavarodott ember is ember, nem szabad bántani.Ennek a mondatnak nem lenne helye a mai magyar társadalomban. Az ember fehér, józan, szorgalmas, aki pedig nem tud […]

A párizsi Eiffelt fotózni manapság felér egy szentségtöréssel – legalábbis a szakma szemében. Úgy tűnik, hogy a turisták százmillióinak ostroma után ma már alig van olyan otthon, ahol valamiképpen ne lenne jelen az Eiffel torony lenyomata. Legtöbbször, persze, fotó formájában.