Beke György: Föld és lélek (Székely riportok)
2020. október 27.
Székely Könyvtár 68 Nehéz feladat: édesapám több mint nyolcvan könyvét újraolvasni, kiválogatni belőlük a legfontosabb székelyföldi riportokat! Átdolgozott, hajdani, kényszerű sallangoktól megtisztított, Budapesten nyolc kötetben újra kiadott, nevezetes erdélyi barangoló-könyveinek utolsó három vaskos kötete csak a Székelyföldről szól! (Fájón hiányzik kedves álmának beteljesülése: a szülőfalujáról, Uzonról szóló zárókötet!) Nehéz ezekből kiválasztani az olvasói számára legfontosabb, […]
Csata Ernő: Létezésünk értelme…
2020. október 26.
Nagyon sok szülő és diák fel van háborodva, mert az iskolában olyan dolgokat tanítanak, amelyeket az életben úgymond semmire sem lehet felhasználni. Miért kell nekem tömni az agyamat magyar irodalommal, ha végül az egyetemen az IT szakra akarok menni? Vagy fordítva: mit kezdjek én a tudománnyal, ha csupán egy ügynökségnél gyorsíró szeretnék lenni?
Oláh István: Papundeklitrabant
2020. október 26.
A huszadik század végén a két menő szó (s amit a két szó jelent): közlekedik és kommunikál. Az egyik magyar kifejezés, a másik nem, mindamellett van magyar megfelelője, csak úgy látszik, kommunikálni jelentésgazdagabb (szó és tett), mint közölni valamit valakivel, valahol, valamikor, valamiért. Vagy csak miért?
Bajor Andor: Álom a Szamos partján
2020. október 25.
Azt álmodtam, elzárták a Szamost egy óriási folyószerelő kulccsal, sokáig csavargatták, míg végül elállt, bár kicsit még csepegett, de azt is abbahagyta, mire jöttek a Vízügyi Főbiztosok, akiknek írásos fölhatalmazásuk volt a Szamos visszavezetésére…
Oláh István: Hihetetlen egyszarvú aranyból
2020. október 24.
Új és mondanom sem kell, teljesen idegen az a jelrendszer, amit a tízéves gyerek abszolút otthonosan kezel, és ami szempillantás alatt elrepít Szintópiába, ahol tündérek nyüzsögnek, egyszarvúak sétálgatnak erdőn-mezőn, munkuluszok ármánykodnak éjt nappá és nappalt éjjé téve. Szóval, volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy feltűnően szép unikornis, Lória, akit elkaptak a munkuluszok, ám […]
Simó Márton: Az érthetetlen értelméről
2020. október 22.
Kedvelem a postásunkat, aki gyakran megszólít az utcán, valahányszor találkozunk. Tudja, hogy szívesen veszem az általa hozott küldeményeket, ezért, mindig igyekszik azon melegében a kezembe nyomni a frissen érkezett újságot, borítékot, csomagot. Mikor mit… Legutóbb Simó Márton Mi, székely és román barátaink című, 2018-ban megjelent magyar nyelvű interjúkötetét csúsztatta a táskámba. Ezúton köszönöm meg a […]
Oláh István: Highfejek
2020. október 21.
Nem tudom úgy bekapcsolni a tévét, hogy két-három csatornán ne süssenek-főzzenek minduntalan. Nem vitás, nagyon jól élünk, még egy világválság se bontja le kilóinkat. A lakosság fele túlsúlyos, egynegyede kórosan elhízott. Görögország és Szerbia után miénk a harmadik hely a kövérek Európájában.
Constantin Noica: Filozófiai napló (61)
2020. október 21.
Átolvasom az egész naplót. Lényegében mi is az, amit magába zár? Csupáncsak két dolgot, két személyes mítoszt: az Iskola mítoszát és a Testvér mítoszát. Még az is meglehet, hogy a kettő csupán egy. Mert én magam vagyok a Testvér, aki az iskola által kutatja a megbékülést a világgal: a fiakkal, akik érkeznek, a fiakkal, akik […]
Elekes Ferenc: Alkotó erő
2020. október 21.
Késő ősz, mínusz hét. Még van néhány levél a meggyfa ágain. Nem sok, de van. Ez a néhány levél idegesíti a szelet. Tépi a fát, hulljon már le róla minden, mert így ez az ősz szerinte nincs befejezve. Van ebben a szélben alkotó erő.
Constantin Noica: Filozófiai napló (60)
2020. október 20.
A tékozló fiú történetének román változata. Szent János juhászbojtár volt, nagyon jó ember az Úr szemében. Egy napon az egyik báránya eltévedt. János keresvén visszatért, mezőn és vizeken kelve által… három egész nap és három éjjel. Amikor megtalálta a bárányt, ölébe vette, csókkal illetve annak patáit. – Szegénykém, mondta neki.
Constantin Noica: Filozófiai napló (59)
2020. október 19.
Napjaink Romániájában mintha valami történelmi dolog lenne készülőben: megjelentek azok a legelsők, akik, a román nemzetbe vetett hitük birtokában, kifejezik elégedetlenségüket a román ember iránt. A román nemzetbe vetett hitük mellett. Mert, máskülönben, nyugatmajmolókból sok „bonjour-ista” került ki már a XX. század folyamán.
Székedi Ferenc: Pillanatfelvétel, Nobel-békedíjjal
2020. október 18.
Egy nem túlságosan tágas terem, sötétzöldes árnyalatokra festett falakkal, nagy, barna ajtókkal, négy hatalmas üvegcsillár, bármiféle virág, festmény, vagy más díszítőelem sehol. Közvetlenül az egyik ajtó előtt padlóra helyezett szónoki emelvény, két mikrofonnal, az ezen kívül látható technika pedig nem más, mint két, több görgőre helyezett, bármiféle irányba forgatható videókamera, amelyek a háttérben felállított harmadiknak […]
Constantin Noica: Filozófiai napló (58)
2020. október 18.
Érdekes az Ótestamentumban, hogy a meddő nők, végül is, – gondviselésszerűen – gyermeket szülnek: Sára Izsákot, Ráchel Józsefet, Manvach felesége Sámsont, Anna Sámuelt…Meg kell kérdeznem M. E. –t a filozófiának mi a jelentése a vallásban.
Oláh István: Higanyikrek
2020. október 17.
Amikor tetőz a politika, az ember két lábon járó lázmérő. A meredek hőemelkedést éppúgy érzékeli, mint a kemény mínuszokat, mindkettő egyszerre benne van a kor levegőjében. S hogy lázmérő legyen, az átalakulásba a vendéglősök is besegítenek.
Constantin Noica: Filozófiai napló (57)
2020. október 17.
Mózes vége nem lehet más, csakis a felmagasztosulás. Tudja, hogy népe meg fog romolni. Még egyszer átadja neki a törvényt, de tudja, hogy nem fogja alávetni magát. És úgy hal meg, hogy nem léphet Kánaán földjére, de előrelátva műve összeomlását.
Constantin Noica: Filozófiai napló (56)
2020. október 16.
A románok nem rendelkeznek a nyugati értelembe vett személyiség kategóriájával. Itt náluk a lényük határain belül minden lehetséges, minden megengedett. Mondja Iván Karamazov.
Oláh István: Hatalmas szülőföld
2020. október 15.
Ebben is a kor vagy csak az irodalmi hülyeségek divatját követem. Mármint a névadásban. Azt mondja Székely Szindbád, a híres, ugyanakkor hirtelen utazó, hogy most már ideje lenne teljes szélességében megismerni a világot. Eddig ugyanis teljes hosszúságában ismerkedtünk, vallja be mintegy önkritikusan, és nála ez azt jelenti, hogy nagyjából mindent bejárt, amit bejárhatott, illetve amit […]
Constantin Noica: Filozófiai napló (55)
2020. október 15.
Hogy higgyél valamiben, hogy rendelkezz a hazáról egyfajta vízióval, például azt jelenti, hogy ne csak a hazát lássad benne, hanem még valamit. Mások úgy számítják, hogyha egy bizonyos látomást választasz, a rész mellett döntöttél az egész helyett.
Székedi Ferenc: A jelentés
2020. október 14.
Azok, akik a vírusjárvány alakulásán, elemzésén túl figyelik az európai politika hullámverését, nagyon sokszor találkoztak az elmúlt napokban a „jogállam” kifejezéssel, különösképpen azért, mert az Európai Bizottság nemrég tette közzé az unió 27 tagállamával foglalkozó hasonló témájú jelentését. Különböző politikai körökben a vita lángjai elsősorban azért csaptak magasra, mert a politikai döntéseket hozó Európai Tanácsban […]
Constantin Noica: Filozófiai napló (54)
2020. október 14.
A pedagógia, pszichológia, szociológia, esztétika – mindmegannyi tudományág, amelyek továbbra is filozófiainak nevezik saját magukat, mindamellett, hogy művelőiket már régen nem érdekli a filozófia. Adnak mégis a titulusra? Akkor, rajta, bizonyítsák be, mennyi filozófiát tudnak! Ha pedig nem tudnak nagyon sokat, akkor miért szaporítják a kétértelműségeket éppen a katedráról? Annyian lejáratták már amúgy is a […]
Szentgyörgyi N. József: A legelterjedtebb világnyelvekről
2020. október 13.
Olvasom egy (spanyol) lapban: a világ tíz legnagyobb (legtöbb ember által beszélt) nyelve közül öt ott van Ázsiában, egy kupacban: a kínai (mandarin), a hindi, a bengáli, a pandzsábi meg a japán … A tíz legelterjedtebb idióma (a beszélők száma szerinti sorrendben):
Constantin Noica: Filozófiai napló (53)
2020. október 13.
A noteszemben a következő bejegyzést találom: „telefonérme” . Pillanatnyi gondolkodás után eszembe jut: egy nagyobb vendéglátó egységben telefonérmét kértem, de a visszajáró aprópénz közé vegyült, és szórakozottságból ezzel együtt a pénztárcámba tettem. Még egyet adtak. Most vissza kell szolgáltatnom.
Komán János: Egy költőnk két költeménye
2020. október 12.
Laci, Hodos László egyik fiatalkori barátom volt. Sokszor, néha naponta kávéztunk a vásárhelyi Piros Rózsa, a Muskátli és a Bukaresti cukrászdában. Olykor Kocziány László tanárom és Bözödi György társaságában. Sokszor Szőcs Kálmán is mellénk szegődött, inkább estefelé, amikor arra kért, hogy kísérjük el a Bulevárdra, ahova találkára ment az „őzlábú” Erikájához. Tíz éven át, első, […]
Constantin Noica: Filozófiai napló (52)
2020. október 12.
Valamennyi filozófiai diszciplína közül legszomorúbb sors a pszichológiának jutott osztályrészül. Maîtresse-tudományág a XIX. században, amikor úgy tűnt, hogy felteszi a koronát, mint az emberről alkotott diszciplína, a dolgok tudományára. Mostanra a perifériára szorult vissza. Hiszen pszichológiailag jóformán már semmit sem magyarázunk, magát a lélektant kivéve.
Constantin Noica: Filozófiai napló (51)
2020. október 11.
Ha igaza van annak a teológusnak, aki a bűn három indítóokáról beszél – ezek: a kiváncsiság, az érzéki gyönyör és a gőg – akkor a testvér (egy mélyebbre ható elemzés feltárja) különösen azzal a furcsa bűnnel rendelkezik, hogy – egy állandóan jelen levővel közülük – megkétszerezi a bűnei számát.
Pusztai Péter rajza