Egy készülő kötet margójára Felhívtam Jakit telefonon, kellene a rajz tervezett könyvem borítójához. Kellene, mert nincs meg, azért hívom. Hiszen elég rég kértem fel. Nem másnapra ígérte, ez igaz, és tudom, hogy a képzőművészeknek más az időérzékelése, mégis.

Kunderásan Amikor Hegel A szellem fenomenológiáján dolgozott, Milos még csak gondolat sem volt. Annál több gondolat támadt a jénai filozófus agyában, aki szerint Minerva baglya alkonyatkor kezdi röptét. Amikor Nietzsche megírta a tragédia születését, Milos apja már kezdett gondolat lenni, ami jó bizonyíték arra, hogy élet és szellem mindenkor összefügg.

Kedvelem a Sorbonne egyetemen a Descartes-termet. A tiszta és világos eszmék termében az egész hátsó falat betöltő freskó néhány nimfát ábrázol, amint a ködből kibontakoznak a fénybe. Mintha Valéry Aurore című poémájának eszméi lennének: „Quoi! C’est vous, mal déridées! Que fit-vous, cette nuit, Maîtresses de l’âme, Idées…”

Augusztus 28-án volt Márton Áron püspök születésnapja. 1896-ban ezen a napon látta meg a napvilágot Erdély felejthetetlen püspöke. Immár több esztendeje a csíkszentdomokosi Márton Áron múzeum ennek a napnak a környékén megemlékezést és konferenciát szervez, pénteken délelőtt pedig éppen a születésnapon sikerült megtartani a kilencediket.

Érdekes, hogy a szabadság-rendszerek idején az emberek egy másik zsarnokság igájába esnek: mégpedig a közhely zsarnoksága alá. Megkérdezem tehát, hogy ez nem mindennél szomorúbb-e?

Faludysan Nékem sem jutott jobb sors, mint a franciaországi emigránsok közül bárkinek. Nem panaszkodhattam azonban, hiszen legalább barátaim voltak, hithű hitetlenek, egyenlőség elleni kommunisták, és antikommunisták, kik ajkukon Sztálin nevével aludtak el. Ellenségem pedig egy se volt, amit már-már sértetten vettem tudomásul. Sőt, a koronavírus sem nyomakodott sem közénk, sem belém, aminek azt a szerencsét […]

1. Ha a seregély a bort szeretné, a szőlőt nem enné meg. 2. Szorgos gazdánál a kapanyél nem rügyezik ki. 3. A macska örömében is karmol. 4. Dolgozó méheket még nem láttam sztrájkolni. 5. A hajnalhasadást nem kell megstoppolni.

A kortársaknak nincs már amit bevallaniuk, amit mesélniük. Éppen ezért az építészetük sem rendelkezik részletekkel. Párizsban, IV. Henrik hídján, a Pont Neuf-ön, a híd külső peremén maszkokat találunk, amelyeket rendes körülmények között nem lát senki. Mégis más és más valahány maszk. Ugyanakkor III. Alexandre hídján a XIX. századból a maszkok kettesével vagy hármasával ismétlődnek.

Hogy az órákról olyan meghatóan szövegelek, megszólalt gyönge percegéssel töltőtollam, amit mindig a belső zsebemben hordok. És akkor én hol maradtam, kérdezi. Tiszta igaz, válaszoltam, s ha már ilyen okosan kérdeztél, őszinte leszek: a múlt időkben, kedves barátom, ott maradtál, mert a kötelező házi feladatot kötelezően tollal író elemista népséget leszámítva ki ír manapság veled?

Elvittem az egyik barátomat, hogy megmutassam neki Bukarest szélén az Iskola helyiségét, megálltunk, ahol a múltkor. A városból kivezető út, vityillók, sár, mindez elkeserítette.”Nem látod, milyen undok?”- mondja nekem. Nem láttam. Maga a ház jobban tetszett neki. „De a táj lapos, monoton.”

Az ember – mondja a Genézis – egy segítséget sem talált az állatok között. Ezért Isten elaltatja Ádámot, és az oldalbordájából asszonyt alkot. Ha valami egyébbel tudta volna helyettesíteni a nőt!

Victor Hugó nyolcvanadik születésnapján idegenek is hódoltak előtte. A költő rejtetten él, nem szokták körmenettel ostromolni. Ezen a napon nem is egy költőt ünnepeltek, hanem az emberiség látnokát. Hugó sokáig élt egy szigeten, szemközt a tengerrel. Száműzött volt; a kijózanító hazai környezetet megrészegítő, viharos elemek pótolták, ők kárpótolták az elvesztett méltóságokért is.

A székely vidék mítosz- és civilizációtörténeti jártasságát tesztelem egy idő óta. Esőcsatornákra, bejárati vasajtókra, buszmegállók üvegkalitkájára néhány papírfecnit ragasztok. Ha szerencsém van, beszabadulok egy-egy tömbházba, a postaládákat veszem kezelésbe. Vásárolok minotauruszt nagyon jó áron. Sellő eladó, fej és farok nélkül, nagybani eladás tíz százalék árkedvezménnyel. De vannak meghökkentően frivol szövegeim is, ilyenek: Irénkét lecserélné szirénkére? […]

Milyen furcsa szerepet tölt be a „hullám” a román történelemben: Traianus hulláma és egyéb hullámok. Lényegében a hullám a mozgás szimbóluma: nálunk azonban megkövült és védőfallá változott. A román kezdeteket a hullám megszilárdulása jelenti.

A felnőttek boldoggá teszik a gyermekeket, az okos emberek a bolondokat, a királyok a szegényeket, a tékozló fiú testvére a tékozló fiút. Milyen sors űz állandóan a másik emberhez? Nem másvalamihez – ami a miénk lehet – hanem a másik emberhez. A tékozló fiú és a testvére is boldogtalanok. Ezzel a mondattal kezdődhetne egy lehetséges […]

Az egyik életem – ez jutott eszembe, miközben az Elmúlt jelen című kiállításon végigszédelegtem. A kolozsvári Tranzit Házban berendezett tárlat ugyanis valóban az volt. Volt? Inkább van, ahogy a szerkesztők írják a bevezetőben: “A 30 éve történt rendszerváltás eseményeit egyre inkább történelemként emlegetjük, noha még sokunk emlékezetében elevenen él, és jelenünket megannyi nyúlványával behálózza.

Nemrég úgy fejeztem be a szólásszabadság alapelveiről szóló néhány gondolatot, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének a polgári és politikai jogokról szóló, 1966-os egyezménye ilyen tömören fogalmaz: „nézetei miatt senki nem ítélhető el.” A dokumentumban azonban már néhány cikkely finomítja az általános szólásszabadságot. Például: a szólásszabadság, amennyiben sérti a közerkölcsöt és mások jogait, bizonyos esetekben törvényekkel […]

Abban a rendkívüli könyvben (középszerűen megírva bár és bántó ditirambusokkal, de mégis ragyogóan), amelyet Bach Anna Magdaléna írt a férjéről, Bach életének „főkönyvében” rátalálok ezúttal a befejezés ugyanolyan nehézségére.

A székelyekről nyilatkozott egy ifjú bankár, aki inkább csak valami eszmei közösségi valuta egyik kezelője városkánkban. Angyalka bankár véleménye szerint a székely emberek ridegek és nem nyitottak egymás iránt. S hogy a nyugati példát kellene követni, mert egy mosoly nem kerül semmibe. Minden elismerésem az ifjú lányé (bankárunk történetesen lány), s azért is, mert megszokhattuk, […]

Csupán kutakodni, kissé mélyebbbre kell ásni a felszínnél, és máris kincseket talál az ember. Olyan emberekre bukkan, akiket szülővárosában befutott a feledés, a homály és rozsda, senki sem emlékszik reájuk. Művészekről van szó, akikre valamikor felfigyelt a polgár, az újság, a gyűjtő és a hiú hírességek sokasága, akik bronzban és márványban vagy ceruza- és tusrajzban, […]

Mit tud adni a női szellem? Egyetlen boldogságot, egyetlen elragadtatást. És a nőiség egész technikája az, hogy szétporlassza ezt az egyetlen boldogságot számtalan boldogsággá, apró boldogság-mozzanatok sorozatává. Mert a létből (Simmel) indul ki, és akkor keresi a fejlődést és a különbözőt; míg a férfi a fejlődésből indul ki, és a lét és az egység iránt […]

20. Egy berlini mentor Berlinben Kepes György ugyanazt a mentori szerepet töltötte be Bandi életében, amelyet Budapesten Kassák. A Moholy-Naggyal állandóan kapcsolatban álló Kepes avatta be őt a baloldali politikába és társadalmilag elkötelezett művészetbe. Bandi jóformán mindennap ott ebédelt vagy vacsorázott Kepes és táncosnő barátnője, Goldstein Zsazsa panziószobájában, ahol mindig baráti társaság jött össze, és […]

Kísért annak az iskolának a gondolata, ahol semmit sem tanítanak. Szellemi állapot; ezt kell másoknak átadni! Nem tartalmat, nem tanácsokat, nem tanítást. Ezért leckére sincs szükség. Még annak az embernek sem, aki ezt kéri tőled, annak sem szabad „leckét adni.” Egy könyv, melyet kikölcsönöztél a könyvtárból, Bach prelúdiuma, amelyet csendben meghallgatsz este; az intellektuális tökéletesség […]

Egy olyan iskoláról álmodom, ahol nem tanítanak tulajdonképpen semmit. Élni csendesen és meghúzódva a város peremén, és a fiatalok, a világ néhány fiatalja odajön, talán azért, hogy felszabaduljanak a tanári önkény alól. Mert leckézteti őket minden és mindenki. Be kell magolni könyv nélkül és kívülről mindent, és az egyedüli dolog, ami meg van nekik engedve […]

Kazinczy Gábor – grafikus, díszlettervező, festő Amint a vers is annyit jelent számodra, amennyit ki tudsz olvasni belőle, a festmény, képzőművészeti alkotástól is annyit kapsz, amennyit meg bírsz látni benne. Figyelő szemek, egyengető kezek segíthetnek, utat mutatva, merre keresgélj, nézelődj, erre jók a baráti felhívások, könyvrecenziók, képelemzések – de megragadni benne azt, amitől számodra jelentékeny […]