91 esztendős korában elhunyt a marosvásárhelyi születésű holokauszttúlélő, neves fotóművész, Erdélyi Lajos. A Bolyai Egyetemen szerzett diplomát, tőbb folyóiratnál dolgozott fotósként, utoljára az Új Élet munkatársa volt. 1988 óta Budapesten élt. Sajtó alá rendezte Orbán Balázs fotográfiáit (Orbán Balázs – Székelyföld képekben), feldolgozta Teleki Sámuel afrikai úti felvételeit (Teleki Samu Afrikában), személyiségekről, erdélyi zsidó temetőkről […]

Popper Péterbe kapaszkodva indítottam titkaink köré sorakoztatott gondolataimat, mert minél jobban haladok előre az időben, annál élénkebben foglalkoztat a kérdés: él-e egyáltalán olyan ember a földön, aki nem hagy hátra megfejtetlen titkokat? Van-e egyáltalán lehetőség az ilyesmire? Nem azt sugallja-e a felhalmozott emberi bölcsesség, hogy a titkokra előbb-utóbb fény derül? Valószínű, hogy így van, bár […]

1. Mikor megjelenik fura figurája a fehér lepedőn -New Yorkban vagy Tokióban, Párizsban vagy Moszkvában, Rómában vagy Abádszalókon, akárhol a kerek világon az emberek arca felderül, a tetszés moraja zsong a rejtelmes és kellemes félhomályban. Jön, látják és győz. Nagyobb hódításai vannak, mint Cézárnak és Napóleonnak.

Kertész Imre életműve Beláttam, persze, természetesen – a kamasz mindent elfogad, amit a felnőttek mondanak, ami sokat elárul a felnőtteknek a gyerekeikhez fűződő viszonyáról és egyfajta pedagógiáról. Ne feledjük, hogy a legnagyobb borzalmakra mondja, hogy „természetesen”, éppen azokra, amelyeket Kertész egy új paradigma eseményeinek tart az esszéiben, de ne feledjük azt sem, hogy a Sorstalanság […]

Kertészesen A hatóságok tegnap bejelentették, hogy otthon kell ülnünk. Először furcsálltam ezt a drákói intézkedést, de aztán beláttam, hogy igazuk van, természetesen. A Facebookon láttam a bevásárlókocsikkal iszonyú halmokat cipelő embereket, és elámultam. Mégis beláttam azonban, hogy az ember ilyen, pánikos és kielégíthetetlen, és bizonyos értelemben persze igaza van.

Egy kisvárosban voltam, ahol már elintéztem a megbízatásomat, és céltalanul ődöngtem az utcákon, de sehol se volt különösebb látnivaló. Mígnem a kultúrház előtt figyelmes lettem egy plakátra: „Ma öt órakor fellép Vazelini, a híres bűvész és világhírű fakír”. Háromnegyed öt volt. Az unalom és a balsors bevezérelt a pénztárhoz, onnan pedig a terem első széksorába. […]

Demény Péter: Van-e kit szeretnünk? Ki marad meg, és kit visz el a pestis? Gyakran szoktam ezen a kérdésen töprengeni, amikor egyik kedvenc könyvemet újraolvasom. Camus nemcsak nagy író, hanem nagy gondolkodó is, ezért még kevésbé mindegy, hogy ki az, akit ösztöne életben hagyott, és ki az, akit nem.

Zokogó majom Mivel mindenütt nyomor van, Vincze Béla inni kezd, hogy legalább értelme legyen a dolognak, Dondos, a részeges fuvaros pedig dosztojevszkijesen-nietzchésen megveri a lovát, mert drága feleségét, Bunda Rózsit nem meri. Böske viszont valami általános nagylelkűséggel fogadja a férfiakat, már akit, amíg bele nem szeret Hektorba, aki ízig-vérig szélhámos, de jó kedélyű, és a […]

„Nagybátyámnak volt egy díszkardja is, ezt rám hagyta a testamentomában. Lehet, hogy tőle maradt örökségül a Gyalu álnév is, amelyen komoly humoros írásaimat szoktam elkövetni. A díszkarddal persze nem sokra mentem,

„Ez ​a történet temetéstől temetésig tart: Ady ravatalától Csinszka koporsójáig. Az előzményekkel és az utózöngékkel csak annyiban foglalkozom, amennyiben ez feltétlenül szükséges. Nem mesélek el tehát mindent elölről. Boncza Berta személyisége, férfiakra gyakorolt varázsa a maga sokrétűségében nem érthető meg élettörténetének második fele nélkül. A Csinszka-aktát azonban még most sem lehet lezárni. Az első kiadás […]

Másfél órás előadásban fejtegeti a Professzor, mennyire kusza és irány vesztett a mai irodalom állapota s miféle mélytengeri kalandba bocsátkozik az a kritikus, aki netán véleményt szándékozna mondani egyik vagy másik alkotásról.

Megint egy dúsgazdag ember dobta el magától az életet. Az öngyilkosok egész légiója menetel napról napra a halálba és a számuk egyre nő. Szegény és gazdag, ifjú és öreg, szép és rút, jó és gonosz, valami szörnyű demokrácia ez, amely nem válogatja tagjait. Az öngyilkosság ma olyan divatnak látszik, akár a diktatúra vagy a charleston.

A vírus. Nyilván. Igyekszünk betartani a szabályokat. És közben érzékeljük, hogy napról napra, óráról órára, percről percre kevesebbek vagyunk. A tehetetlenség viszi ugyan még valamelyest előbbre az életünket, van némi gazdasági jelzés, kultúra, hit, remény is imitt-amott, de lassan elhalkul minden.

Nagyon nehéz lépést tartani a tájékozódásban a grandiózus háborúval ember és vírus között, az élővilág legfejlettebb, legkomplexebb képződménye, az emberi agy és legkezdetlegesebb entitása, az önálló szaporodásra képtelen, szubmikroszkopikus biológiai organizmus között, amely minden életformát (baktériumot, gombát, növényt, állatot) képes megfertőzni, védekezésre kényszeríteni.

Tamásgáborosan Gyere velem a Koronára, vírust látni, erdélyi tájat, mondjuk együtt, gyere, mondjuk, búúúú,

Minden délelőtt megszólalt a rezesbanda a rádióban. Az első világháború ötpercese következett tíz előtt, a Hősök albumának száz évvel ezelőtti lapjára lám, mit jegyeztek fel a honvédelmi minisztérium anonymusai. 2015. február harmadikán például az 1915. február 3-i eseménykrónika egy arany vitézségit vagy nagyezüstöt megérő epizódjáról számolt be a rádió.

„Minden kornak olyan művészete van, amilyen kell neki és mesterséges táplálással vagy élesztéssel nem lehet sem jobbá, sem szebbé tenni a művészetet, de a közönséget sem. Mikor cirkuszi játékokra támad kedve a tömegnek, akkor hiába akarod azt a tiszta művészet aklába beterelni. Akinek zöldség kell, annak hiába kínálsz kaviárt, és aki Zerkovitz dallamain hevül és […]

Ugronzsolnásan Ez a kis koronavírus olyan, mint egy királynői kösöntyű, fasantyú, amilyeneket az otthoni múzeumomban is őrizgetek, hiszen édesapám Ugron de genere Hétvezér volt, tele a szekrényeink az ilyesmivel. Nem félni kell tehát tőle, mármint a vírustól, hanem büszke lenni rá, keccsel viselni, csinosan, célratörő bájjal. És nincs mit szégyellni sem, igazán: nem más, mint […]

Emlékiratok könyve Hogy a tér négy fala között levegő van, és hogy ha egyéb bútorok is vannak benne, mindezt szobának nevezik, hát ez annyira csodálatos, hogy nemcsak a széket, az asztalt, a zongorát, a festményeket, a szőnyeget és a függönyöket kell leírni, hanem a szőnyeg minden mintáját és a függöny minden omlását, sőt, minden szoba […]

„Pénzért írok? Bizony, nem ingyen! Valamikor a szent szegénység fogadalmára készültem, egészen fiatalon. A fogadalmat nem tettem le, de mindig megtartottam. Éhbérért tanítottam több mint egy évtizeden át Isten háta mögött, és amikor megrokkantam a vesződségben, a magyar állam minden nyugdíj nélkül elengedett.

Shakespearesen Ó, vírus, vírus, Istenégi átok, mi felleg hajt hát, milyen ősi vétek tapasztá csápját balhitült egünkre? Bár vágytam koronára, mégsem így, maszkkal övezve, papírral körítve,

Hervay Gizella költészete Nem mondom neked, hogy tej, mert ki tudja, milyen emlékeid vannak, aztán jól megnézhetem magam. Egész sok szót nem mondok neked, csak akkor mit mondhatnék? Azt az egy szót, amit mégis kimondok, hátha.

„Übermensch! Oly sokan mondják és oly kevesen értik. A háborúban minden német generális, őrmestertől felfelé annak tartotta magát. Nietzsche gondolata a fejlődéstörténetből indul ki, de a szűkebb körű természettudományi törvényt végtelenbe táguló vallásos eszmévé építi ki.

„A halállal a fiatalság szeret kacérkodni, az öregség legfeljebb ha megbékél vele. A humor a legdrágább, mert legnagyobb áron, egy élet szenvedése és lemondása árán szerzett adomány, leginkább a hajlott kor sajátja. Igaz, hogy Petőfinek már huszonöt éves korában pompás humora volt, de hiszen ő huszonöt év alatt többet szenvedett és tapasztalt, mint egy államtitkár […]

Egypercesek A paprikakoszorú az élet értelmét, a vonaljegy az élet abszurditását, a patkány az élet örömét, a halott színész pedig az élet komédiáját hordozza. Akinél fegyver van, az ölni fog, és aki okos, azt lelövik, mint a kutyát, azok, akik a hazát védik. Ez sokat elárul a hazavédőkről.