Ahogy mondani szokás, két hétig Bukaresten függött a világ szeme/Bukarest volt a világ, de legalábbis (DK) Európa zenei fővárosa. Az Enescu Fesztivál, habár a rendezést/szervezést sokan elmarasztalták, művészi tartalmát tekintve talán az idén volt a legrangosabb és „életképekben” a leggazdagabb.

Megpróbálok szembenézni az életemmel. Azért nehéz, mert mindig elúszik valamerre a figyelmem. Elcsászkál. És a nézőpont is el-elcselleng. Mert mindenhonnan más. Mint aki örökösen szerepel, vagy megmutatja valamelyik részét. Nagyon összetett az ember. Könnyű tudathasadást szenvedni, elég egy pici rést ütni a burkon, és ami feszíti belülről, szétfröccsen. Irányíthatatlanul. Na, ez ne történjen meg. Mert […]

10 Érdekes, hogy József Attila – miközben a marxizmussal foglalkozott-viaskodott, és halálosan megsértődött, amiért 1934-ben nem hívták meg a szovjet írók moszkvai kongresszusára -, nem figyelt fel arra, hogy a francia írók (élükön Aragonnal) rendkívüli energiával fáradoznak azon, hogy 1935 nyarára egy nagy „nemzetközi írókongresszust” hozzank össze „A kultúra védelmében” címszó alatt.

1. A héten a lottón kéttalálatos nem volt; a háromtalálatosok száma huszonhét, a négytalálatosoké kétszázötvenhat, az öttalálatosoké hatszázhuszonöt. A huszonhét háromtalálatost egyazon személy érte el, minthogy szórakozottságában huszonhétszer játszotta meg ugyanazokat a számokat. Nyereményét – tizenhét milliárd lejt – természetesen nem vette át, mondván, hogy számait véletlenül tette meg.

9. Az 1930-ban létrehívott Baumgarten Alapítvány mellett a harmincas években létezett Budapesten az IGE (Irók Gazdasági Egyesülete) elnevezésű szervezet is, amely szintén osztogatott segélyeket az íróknak; vezetője hosszú ideig Móricz Zsigmond volt. Nem tudnám megmondani, hogy hol, de láttam bizonyos jegyzékeket a kiutalt összegekről. A nevekre nem emlékszem, de arra igen, hogy ezek az összegek […]

Még nincs az a nagymeleg, ami később, augusztusban lesz, a hajnalok még hűvösek. Megy az ember frissen műtve az utcán, a járdán, tegnap gyors zápor csiszolta fel az aszfaltot, a fák koronájában kitört a virágháború, minden lüktet, minden pattan szét a belső erőtől, mint süldő lányok mellén a kikeményített tavalyi blúz. Mintha folytatódna az éjszakai […]

Legalább két éve hülyítem a tulajt, hogy írni fogok róla és arról az érzékeket élesben célzó romkégliről, ami az övé, és tegyük hozzá gyorsan, a fél városé. Napjában legalább egyszer elmegyek az utcára nyíló kocsmaajtó előtt, a ház úgy néz ki, mintha tegnap kapott volna belövést, s ha akna robbant, akkor meglőhetős közelben. Az ablakát […]

Hatodízben rendezték meg a román fővárosban a nemzetközi könyvvásárt június elején. Négy nap, ezek egyikén – stílszerűen, ugye – kiosztották az Írószövetség 1997-es díjait. Volt már alkalmam megjegyezni (a hatból ugyan kettőt nem láttam, biztosan nem voltam Bukarestben): egy ilyen rendezvényről csakis mozaikkockákban lehet képet alkotni, az embernek csak benyomásai lehetnek. Az első dolog, ami […]

8. A Szovjetunió nagy gazdasági-társadalmi problémákkal küszködött; szó sem lehetett arról, hogy irodalma a klasszikus, „egyszerű” realizmus eszközeivel ábrázolja a valóságot. Sztálin tehát kitalálta, hogy az irodalomnak (és általában a művészetnek) csakis az újat, az előremutatót kell kiragadnia az egész életmozgásból, és felmutatnia, mint a csillogó aranyat.

Végte­lenül gaz­dag a ma­gyar költészet. Talán éppen emi­att fel­emelő, de szin­te ki­vi­te­lez­he­tet­len fel­adat elkészíteni pan­te­onját, a leg­kiválóbbak­nak szen­telt díszes csar­nokát. S ugyan­csak nagy fe­lelősség és kihívás az arra érde­mes kiválóságok ne­vesítése és portréik meg­al­kotása…

Tavaly márciusban gyomorvérzéssel beszállítottak a fővárosi sürgősségi kórházba. Akkor megúsztam a műtétet, igaz, szinte elvéreztem utána a Bukarest-Budapest gyorsvonaton. Idén márciusban – kereken egy évvel az előző baleset után – valami hirtelen ihlettől vezérelve ismét kilyukadt a gyomrom.

6. József Attila életrajzának a részletei mifelénk csak halála után váltak ismertekké. Akkor hallottam először a – később annyit emlegetett – betegségéről (betegségeiről?); de csak annyit, hogy életének utolsó hat esztendejében búskomorságban szenvedett. És volt a nagy információ áradatban egy furcsa, a mai napig ható hang, amely arról beszélt, hogy a költőt bizonyos – soha […]

Az utóbbi időben öngyilkosságok viszik hírét a bukaresti egyetemeknek. Többnyire fiatal lányok vetnek véget életüknek. Az okok változatosak: szerelmi bánat, kudarc a vizsgán; tavaly egy lány azért lett öngyilkos, mert megerőszakolták, egy másik mert ellopták a pénzét. Miért gyakoribbak Romániában az öngyilkosságok, mint azelőtt? A kézenfekvő válasz az lehetne, hogy: mert romlanak az életkörülmények, nő […]

(Ma 200 éve született Arany János) Diák voltam, szerettem a verseket, olvastam Arany Jánost. Volt egy nagyon régi, kopott fedelű könyvem tőle, apámtól kaptam, és nagy becsben kellett tartanom, a lelkemre kötötte. Olvasgattam. Olyan nagynak tartottam, ahova kis nebuló soha nem érhet fel. Megtanultam a verseket, amiket házi feladatnak kaptunk, de volt egy, amit én […]

5 Azon a nyáron – miközben az egyetemi felvételire is készültem – a Flóra-verseket „tanultam”. Sokat jártam a kollégiumi könyvtárba, segítettem néha Balogh Edgárnak a történeti kutatásaiban, de – főként – olvastam. Felfedeztem, hogy a Flóra-versek tele vannak társadalmi vonatkozásokkal; s hogy milyen erősen kötődnek József Attila világszemléletéhez; ennek élő példája, hogy szerelmének intenzitását Már […]

Persze volt tél is akkoriban. Sőt, alkalmasint akkor kezdett szokásba jönni, hogy Bukarestben a tél nem évszak, hanem természeti csapás. Emlékeznek még az 1973-as nagy havazásra? Minket, néhány fiatal újságírót terepmunka közben ért a Prahovicában. A Vica a Prahova nevű vendéglő kistestvére volt, kevéssel innen attól, ahol most a Sofitel szálloda drágállik.

4. A kollégium könyvtárának őszhajú őre, Brüll Emánuel tanár úr ( nekem egy időben osztályfőnököm is) előfizetett több folyóiratra; ötödikes koromtól olvashattam – rendszeresen – például a Nyugatot! S berendezett egy kutatószobát is. Itt ismertem meg – miközben a folyóiratokat böngésztem – Szabó T. Attilát, a nagy hírű nyelvészprofesszort, Debreczeni Lászlót, az erdélyi építészet egyik […]

Ez egy nagyon régi életkép. Valahogy nem fakul. (Naplóm – vagy nevezzük most fotóalbumnak – miért ne tartalmazhatna régi képeket?) A hetvenes évek legelején volt egy garzonlakásom, a magyar iskola háta mögött. Bútor sokáig nem lelt helyet benne, de hajléknak hajlék vala. Ami Majtényi Erikék lakása volt íróbarátainak, az lett az enyém is: „belém járt” […]

3. Ha Molnár Tibor interjúját (Brassói Lapok, 1936. július 5.) nem is olvastam megjelenése idején, annál többet beszéltem róla – a szerzőjével. A sors játéka folytán ugyanis – úgy jó másfél évtized múltán – Molnár Tibor egyik közeli, nagyon kedves bukaresti barátom lett.

Déjà vu. Megírtam volna már? Már azt is elfelejtem, amit megírtam? Mindegy, úgysem volt az rendesen megírva. Megpróbálom újra. Állunk 1989 decemberének idusán (idus: az ókori római naptárban március, május, július, október 15-e és a többi hónap 13-a) a körzeti rendőrkapitányság előtt a sorban. Amire várunk, a boldogság ígérete: az úgynevezett nagy formulár, vagyis a […]

2 A kolozsvári főtér északi során – szemben a Szent Mihály templom tornyos oldalával – van egy átjáróház; a meglehetősen szűk kapun keresztül nagy volt a forgalom a harmincas években, mert az udvaron egy népszerű cukrászda működött. A bejárat mellett trafikosbódé állott, újságstanddal. Már nagygimnazista voltam, amikor felfigyeltem arra, hogy szombatonként külön plakát hírdeti a […]

Két egymást követő napon négy olyan balesetet láttam, hogy gépkocsi embert ütött el. Mind a négy áldozat nő volt, s mind a négy meghalt. Az első és az utolsó Bukarestben történt, a második és a harmadik a tévében; ez utóbbiakra kár szót vesztegetni – tudják, hogy van, az ember mond egy szót, rögtön kell még […]

Szinte szégyelltem ezt az elegáns-őzbarna, keménykötésű, védőborítós kötetet (Gondolat, 1976) 1 kemény lejért elvinni az üzleti polcról. De ha ennyire taksálják manapság Kozocsa Sándor munkájának forgalmi értékét, akkor nincs mit tenni, mint vinni, amíg lehet… A szerelmes írók titkait, bármennyire illetlen dolog, szeretjük kilesni, leveleiket úgy olvasni, mintha nekünk írták volna.

(Az alábbi vallomás kilenc évvel ezelőtt, 2008 kora tavaszán látott napvilágot az Új Magyar Szóban; egy ideig elérhető volt az internetes archívumban, mára már csak a lap nyomtatott változatában fellelhető. Felelevenítése kordokumentum volta miatt jelentős: a 2011-ben elhunyt szerző ténylegesen József Attila kortársa volt, s írásában arról tesz hitet, miként érzékelhette erdélyi pályatársként a tragikus […]

Olyan pontossággal, amit a königsbergi (kalinyingrádi) remete is megirigyelhetett volna (Kant pontos időben végrehajtott kerti sétáiról mindenki hallott), reggelente hétkor újságért megyek. A könyvelőnőket gyártó szakközépiskola mellett van egy földszintes ház, és ebben a kicsi házban sír egy csecsemő; menet-jövet sír, úgy értem, akkor is, amikor oda rohanok a kioszkhoz, és akkor is, amikor hat-nyolcezer […]