Déjà vu. Megírtam volna már? Már azt is elfelejtem, amit megírtam? Mindegy, úgysem volt az rendesen megírva. Megpróbálom újra.
Állunk 1989 decemberének idusán (idus: az ókori római naptárban március, május, július, október 15-e és a többi hónap 13-a) a körzeti rendőrkapitányság előtt a sorban. Amire várunk, a boldogság ígérete: az úgynevezett nagy formulár, vagyis a kitelepedéshez szükséges végső kérdőív, nyomtatvány, ami után jöhet az oké.
A rend őrei idegesek. Amikor beérünk a várószobába – gyakorolva azt a gáztörvényt, amely szerint ha egy adott zárt térfogatban nő a nyomás, akkor nő a hőmérséklet is -, nyílik az ablakocska, s kiszól egy teknősbéka (a Muppetsből Kermit) kinézetű tiszt: azt kérdezi, jött-e valaki nem a saját űrlapjáért. Kontyos galamb, ősz hölgy jelentkezik, hogy ő. És kinek a papírjaiért jött? Hát a mamáéiért. S hol lakik az emigrálni vágyó édesanya? Két villamosmegállónyira, de nem tudott eljönni, kilencvenegy éves. Nahát. És hová vándorol ki a néni? (Tképpen és gyengéden: májkuca.) Hát Ausztráliába.
A távoli földrészre gondolok, ahol egy bukaresti hölgy most százéves. Kívánom neki, hogy érje meg az ausztrál köztársaság kikiáltását. (1998. február 26. / A Hét)

Forrás: Bukaresti élet, képek. Scripta Kiadó, 2001

Az eddigi fejezetek: 

Fekete betűkkel / A Parlamentben – Könyvkaland / Javítják az utcát / Divatbemutató

A kutya vörös / Húsz éve már /  Kórházi képeslapok / Találkoztam Dumnyezóval /

Kis éji zene / A könyvvásáron / Lágytojás, elkésett látomás / Culianu a fővárosban / 

Clinton / Budaresti ecset sajtólibával / Koldus és királyfi / Elössze / Baleset / 

Fővárosiságom / Három szekus, két szekus, egy szekus, haj! / Szagló művek /

Az állomási taxi paradoxona / Fröccs / Doppelgänger / A nő szívét ki ismeri? /

Tévévita / Voltam a boltban / A bőgés zavara / Baleset-halálok /