Cseke Gábor (CsG) beszélgetése Pusztai Péterrel (PP) eddig egymásnak el nem mondott mindenféléről, s nem utolsó sorban egy közösen szerkesztett költészetnapi antológiáról. A beszélgetésre már régóta sort keríthettük volna, de vagy az alkalom hiányzott, vagy a kölcsönös önvizsgálathoz szükséges „isteni szikra”. Ha elgondoljuk, hogy közel negyven esztendeje ismerjük egymást, és enyhe túlzással úgyszólván „doktorálhatnánk” egymásból, […]

A káfé főnix nevében Cseke Gábor kérdéseket intézett Keszthelyi Györgyhöz, második kötetének (Csendéletmezsgyén) nyilvános megjelenése kapcsán a Magyar Elektronikus Könyvtár állományában: 1. Miként fogalmaznád meg azt a változást, ami költészetedben – tapasztalatod szerint – mára bekövetkezett előző kötetedhez, a Bárány kalasnyikovval-hoz képest? A változás annyiban állna, hogy az előző kötetben annyiszor emlegetett pesszimizmus még inkább […]

Székedi Ferencet kérdezi Gergely Tamás Legszívesebben azzal kezdeném a mailinterjút, hogy megkérdezem, milyen színű a székely virág? De hát nem ismerjük egymást személyesen, nem tudom, mennyire örvendene az én nyers humoromnak, úgyhogy kezdjük a kötettel (Fent a csúcson, lent a mélyben, Magyar Elektronikus Könyvtár, szerkesztő: Cseke Gábor): jól tudom, hogy ez az első elektronikus könyve, […]

Régi divatú hosszúkabát, keménykalap, sétapálca. Bajusza alatt szunnyadó pipa, melyet minden utcasarkon, háttal a szélnek, komótosan élesztget, ráfektetve a hosszan égő gyufaszálat. Nem siet. Az sem biztos, hogy a pipában dohány is van. De nem is fontos. A lényeg a mozdulat, a szertartás.

Fiatalkorában dzsesszzongorista volt. Közben és utána válogatott asztaliteniszező, később pedig kiváló jogász, tartományi törvényszéki elnök, ma nyugdíjas. Ez a néhány soros életrajz bőven elég ahhoz, hogy tollhegyre kívánkozzon, amit mond.

Nem tévedek, ha azt írom, hogy egyike a leghosszabb iskolaigazgatói múltra visszatekintőknek. Ezért szívesebben is faggatom nevelői múltjáról, mint a szobrászatról, bár ez a kettő nála elválaszthatatlan. Bevezetőül bevallottam neki, hogy valamikor kisdiák koromban szájtátva bámultam munkája közben. Ha jól emlékszem, egy Eminescu-fejet mintázott agyagból.

Tegnap, március 26-án este Kolozsváron (is) bemutatták Demény Péter új kötetét (Garantált pihenés, Riport kiadó, Napos oldal könyvek, 2012), mely glosszákat tartalmaz. Ugyancsak tegnap, a szerző interjúban számolt be az előzményekről. Most viszont, post festum arról kérdeztük őt, hogy válogatott glosszáit ő maga válogatta, vagy egy külső szemre bízta az egészet? – Én válogattam, annak […]

Olvasom, hogy ma bemutatód van: kötetben jelentek meg a Káfé által is közölt blogbejegyzések. Vagy rosszul fogalmazom meg a műfajt? Csak annyiban, hogy nem a blogosok, hanem a krónikások. Több év nagy és bővérű kalandja. Mi ez tulajdonképpen: közvetlenül viszonyul az író a valósághoz? Közvetlenül nem, mert az írás révén, által, távolító közelítésével. De az […]

– Ne vegye rossz néven, ha azt mondom, hogy ön a publicisták mecénása. Ugyanis ön mindig kapóra jön. Ha egy kritikustól kérnek kéziratot, megdicsér egy Harag György-darabot. Ha az újságírótól olyan portrét kérnek, amelyiknek „van tartása”, interjút készít Haraggal. Ha egy amolyan magamfajta külső munkatársnak fogytán az ötlete, szintén önhöz fordul. Mondom, lerajzoltam, s mert […]

Alapfoglalkozása földrajztanár. Azonban ha valaki valamit jól csinált, akkor sürgősen kiemelték a termelésből, és „minőségi ellenőrt” csináltak belőle. Így lett ő is egykor a megyei múzeum igazgatója. Most nyugdíjas, és ezt is kifogástalanul gyakorolja. Minden tanárnak megvan a gúnyneve. Neki is volt. Úgy becéztük, hogy kétszerdoktor: dr. dr. Agomán.

Ki ne ismerné bár a képernyőről?A nagy suspense-ok mestere, még mielőtt kitátaná a száját, leolvassuk arcáról a szöveget. Pedig szöveget jöttem kérni tőle. A karikatúrámhoz. Az aláírást könnyebb megszerezni tőle. A szöveg… az más. Kávét szürcsöl a színház társalgójában. – Egy aláírást kérek… – bátorkodom. – És három mondatot. Ami jólesik.

– Nehéz nekem már a lépcső. A múlt tavasszal kivették az epekövemet. Alig kapták meg, el volt bújva valahova a májam alá – mondja, miközben betessékel a szobába. – Szóval ott bent is művészi rendetlenség van. – Igen. De nem voltam én mindig ilyen sétapálcás fiú… Hej… – Azért jöttem, hogy éppen azokról az időkről […]

Siettem, reggeli órában kerestem fel, hogy az Igaz Szó Irodalmi Színpadának kezdése előtt elkészítsem az interjút. – Bálint Tibort keresem – mondtam a szállodában. – Nem ismerem – válaszolt az uniformisba bújtatott hölgy. – A Zokogó majomban…. – Ja? Itt van! — változtatott hangot. — A 104-es szobában.

Évekkel ezelőtt kolozsvári egyetemista voltam. Valósággal lestük, mikor állítja ki szobrait Benczédi Sándor. Találgattuk, kihez is hasonlítsuk. Karinthyhoz? Nem. Mauppassant-hoz? Nem. Kihez fogható hát? Egyedül Benczédihez.

Nemrégiben – meséli az eirodalom.ro-nak Karácsonyi Zsolt költő-író – „Szilágyi István átnyúlt a főszerkesztői asztal fölött. Kezet fogtunk és mindketten tudtuk, ez mit jelent. Túl a kinevezésen, az akkori kézfogás és az a néhány, akkor elmondott egyszerű mondat az, ami a rámruházott feladatok mellett azóta is ott van szerkesztőségi hétköznapjaimban. Nem könnyű, mert megtisztelő örökség.”

Vannak művészek, akiknek biztosított a mindennapi kenyerük, állásban vannak, de mellette piktorkodnak, amolyan „hátha sikerül” alapon. Sikerül is valami divatosan fantasztikusát alkotniuk, amivel kétségbeejtik a közönséget. Aztán akad valaki, aki gyorsan kijelenti: „megtalálta a saját egyéni hangját!”Taps, tárlat. Képeikre rábiggyesztik, hogy „fenntartva”… – és pár év múlva már a nevükre sem emlékszik senki, munkáikat pedig […]

Március 12-én mutatták be Marosvásárhelyen Gyárfás L. Miklós karikaturista és humorista rajzos interjúkötetét az erdélyi kultúra „nagy öregjeivel”; írásai és rajzai zömmel az egykori vásárhelyi napilapban láttak napvilágot. A kötet nagy sikerére, illetve kultúrtörténeti fontosságára való tekintettel a továbbiakban kedvünkre szemelgetünk belőle.

Mail-interjú Zsidó Ferenccel – Egy év elteltével azt érzed-e, hogy sikerült a „szekértáborok feletti” irodalmi lapot létrehozni? – Túloznék, ha azt mondanám, hogy maradéktalanul, ugyanakkor az is nyilvánvaló – elég a szerzők listáját áttekinteni -, hogy sikerült megszólítani az erdélyi, Erdélyhez valamilyen formában kötődő szerzők nagyobb részét. És ez egy év alatt nem kis teljesítmény.

Interjú Hendi Péterrel – kérdezett : Gergely Tamás (Hendi Péter : Olympia. Elbeszélés hat nyelven – Napút-füzetek 66.) Monsieur Hendi, Olympia című novellád zseniális, legjobb mesélve indázó szövegeid közül való. Kérdésem mégis az, megértik a kelet-európai sztorit hat nyelv beszélői? Az író feladata nem a piackutatás, hanem, hogy legjobb képessége szerint közöljön valami fontosat a […]

Kérdések Lőrincz Györgyhöz Isten köve címmel megjelent, harminchat év novellaterméséből válogatott írásokat tartalmazó kötete ürügyén A kérdező bajban van, ugyanis azt hiszi, belülről ismeri novelláid világát, s minthogy mindent tudni vél, inkább csak igazolást keres az állításaira. Elintézheted tehát két ”igen”-nel és három ”nem”-mel a válaszadást, viszont ahol gondolod, hogy helye van, ne sajnáld a […]

Beszélgetés Zsidó Ferenccel rövidpróza-kötete kapcsán Kezdjük a végével: nyáron rövidpróza-köteted jelent meg Laska Lajos címmel, most karácsonyra már jött a második kiadás. Ennyire ráharapnak az emberek ezekre a játékos egypercesekre? Nem kell túldimenzionálni a második kiadás jelentőségét, egyszerűen csak arról van szó, hogy ez valóban az a műfaj, amellyel szélesebb olvasóréteget is meg lehet szólítani. […]

Beszélgetés Lövétei Lázár László költővel, a Hargita Kiadóhivatal igazgatójával – Lassan egy éve indítottátok útjára a Székely Könyvtár-akciót, a tervezett 100 kötetből tíz már meg is jelent. Milyen a reakció, az olvasóközönség érdeklődése? – Mindenkinek, aki kézbe vette már a köteteket (sőt, azoknak is, akik csak hallottak a Székely Könyvtárról) tetszik az ötlet. Mert miről […]

Interjú Onagy Zoltánnal Onagy Zoltán szerkesztőről sokan tudtak az erdélyi szerzők-olvasók közül, hiszen egy igen tekintélyes online folyóiratnak, a Terasznak volt a szerkesztője. Aki pedig az Irodalmi Jelent forgatja napjainkban, az is gyakran találkozik a nevével. Talán sokan kíváncsiak, hogyan vélekedik a világról a hatvanat éppen betöltő szerző-egykori szerkesztő. Korábbi interjúnk – meg lehet találni […]

Interjú Rosenberg Ervinnel Kedves Ervin, hadd tegyem fel most a kérdéseim – pár napig ugyanis halogattam, nem tudtam eldönteni, hogy ezek a Gyöngyösi Márton által felkavart kedélyek jót tesznek-e az interjúnak, nem válik-e egyoldalúvá, másról sem beszélünk, vagy ha másról beszélünk is, kimondatlanul jelen van. De hát miért éppen Kertész fordítóját ne interjúvolnám,

Kántor Lajos, a Korunk egykori főszerkesztője, a Korunk Baráti Társaság elnöke november elején beszélt a romániai magyar PEN-ről lapunknak; most tulajdonképpen az akkori helyzetjelentést folytatjuk: Kedves Gergely Tamás, most jutok egy lélegzetnyi e-mailhez (nem részletezem dolgaimat – szerkesztőség, szövegek elkészítése, Kolozsvár Társaság), próbálok eleget tenni a kérésnek, kérdésnek. 23-án megvolt a PEN-megbeszélés, csak nekem Sepsiszentgyörgyre […]