A Magyarországtól meglehetősen távoli indokínai országban mintegy másfél éve nyílt meg az a „vendéglátó-ipari egység”, amelyik nevében Budapestet, ízeiben pedig a magyar konyhát idézi fel.

Sorozatunk zárófejezete, a „Magyar emlékek a világűrben” című összefoglaló most új elemmel gyarapodott: a Herkules csillagkép Hunor nevű csillaggal és Magor nevű bolygóval gazdagodott, miután egy magyar felfedezésű exobolygó és csillaga hivatalosan is magyar nevet kapott egy nemzetközi programban.

Petőfi Sándort és Szendrey Júliát közösen ábrázoló szobrot avattak a nyugat-kínai Csungkingban, Magyarország helyi főkonzulátusának szervezésében. Szórádi Zsigmond szobrászművész Kokárda virága című alkotása a Külgazdasági és Külügyminisztérium adománya Jücsung kerület önkormányzatának a magyar-kínai diplomáciai kapcsolatok felvételének 70. évfordulója alkalmából.

Szinpetri (é. sz. 48° 29′ 02″, k. h. 20° 37′ 28″) község Borsod-Abaúj-Zemplém megyében. Ősidők óta lakott hely volt, hegyoldalának egyik barlangjában bronzkor végi emberi település található. A XII. században a tornai királyi erdőuralomhoz tartozott, a XIII. század végére a Tekus ispán birtokába került.

A berlini egyetem magyar tanszékének megszervezője és vezetője, a német főváros Collegium Hungaricumának első igazgatója Gragger Róbert (1887-1926) volt, akinek a nevéhez fűződik a „hungarológia” szakkifejezés megalkotása is. Munkásságát a leggyakrabban mégis az Ómagyar Mária-siralom nyelvemlékünk fellelésével és megfejtésével kapcsolatban említi a tudomány.

2006-ban, születésének kétszázadik évfordulóján Teleki Blanka grófnő és testvére, Emma egykori párizsi lakhelyén, a rue Vaugirard 37-es számú házán emléktáblát helyezett el a Párizsi Magyar Intézet.

Puskás Ferenc (1927-2006) emlékét – mint arról sorozatunkban már beszámoltunk – a világ jó néhány országában örökítették meg szobrokkal, táblákkal. Több mint két esztendeje közéjük tartozik Isztambul egyik kerülete is…

Ünnepi külsőségek között adták át nemrég a Hunyadi Jánost hadi viseletben ábrázoló, bronz mellszobrot a prizreni Örökké Segítő Miasszonyunk katedrális udvarában. A műalkotás lábánál négy nyelven – a magyar mellett angolul, albánul és szerbül – tájékoztat a felirat az Oszmán Birodalom elleni harcban szövetséges magyarországi és albániai erők együttműködéséről, megemlítvén a rigómezei csatát.

Kisinyovi (Chişinău) diplomáciai szolgálatom alatt megszoktam, hogy minden rosszat az oroszok követtek el (a moldovánok elbeszéléseiben), illetve minden gonoszság a románokhoz köthető (a ’moldáviai’ oroszok, ukránok és más ’szovjetek’ meséiben). Függetlenül a dokumentálható (és dokumentált) történelemtől… A transznisztriai halálmeneteket (haláltáborokat) nemigen lehetett a Vörös Hadseregre fogni… Elhallgatni is nehéz volt (megpróbálták, mindkét oldalon).

Részlet a könyvből (IV. fejezet: Panicum és anyaméhfű. Fordította Gáspár Endre) Fudzsii doktor az áradás után tíz napig az Ota folyó fölött, a hegyi parasztházban lakott. Aztán hallotta, hogy Kaitaicsiben, egy Hirosimától keletre lévő külvárosban üres magánklinika van. Ezt megvette. Nyomban odaköltözött és a hódítók tiszteletére angol táblát akasztott ki ezzel a szöveggel: Dr. med. […]

Részlet a magyar nyelven 1947-ben megjelent riportkönyvből (IV. fejezet: Panicum és anyaméhfű. Fordította Gáspár Endre) Fudzsii doktort még mindig üldözte a balszerencse, amely valamiképpen a vízzel volt kapcsolatos. Fukavában lakott, Ikuma nyaralójában. A ház az Ota folyó lankás partjához simult. Betegsége itt látszólag javult és a külváros egyik rejtekhelyén megtalált gyógyszerekkel már kezelni is kezdte […]

Részlet a magyar nyelven 1947-ben megjelent riportkönyvből (IV. fejezet: Panicum és anyaméhfű. Fordította Gáspár Endre) Augusztus 18-án, tizenkét nappal a bomba robbanása után. Kleinsorge atya gyalog indult a Noviciátusból Hirosimába, papírmasé-bőröndjével a kezében. Idővel arra a meggyőződésre jutott, hogy ez a bőrönd, amelyben értéktárgyait tartotta, valamilyen bűverővel byr, mióta a robbanás után tótágast állva talált […]

A kaliforniai magyar emlékek sora (x) újabb térplasztikával bővült 2019-ben – Los Angelesben márciusban felavatták és augusztusban felszentelték államalapító királyunk mellszobrát, amelyet – a magyar kormány anyagi támogatásával – Váró Márton szobrászművész készített.

A Csendes-óceán keleti partján hosszan elnyúló latin-amerikai országban élő magyarok – mintegy 7-8 ezren – ugyancsak évente megemlékeznek az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulójáról. A chilei fővárosban élők ezt 1976 óta a saját maguk által emelt emlékmű mellett teszik.

A hasonló című vallomásos munkásszociológiai riportkönyv tényleges szerzője, Andrassew Iván író, újságíró ma lenne 67 éves. Ha nem viszi el öt évvel ezelőtt mindannyiunk rettegett betegsége. Pedig egy sikerült műtét után mindannyian reménykedtünk, akik ragaszkodtak hozzá: hogy megmenekül, felépül. De hiába. 1988-ban megjelent vallomásos riportjával állóvizeket kavart föl. Metsző őszintesége, társszerző riportalanyának kendőzetlen kitárulkozása azóta […]

Közben Budán folytatódott a szánalmas vergődés. A színház gazdátlan volt, mindenkinek az volt a meggyőződése, hogy az igazgató többé nem jön vissza. De Takács Ádám megígérte Molnár Györgynek, hogy távolléte alatt minden körülmények között fenntartja a társulatot. Esküt tett, hogy ha Pálffy Móric, a helytartó ellenszenve folytán vagy bármely más okból kiűznék a budai Népszínházból […]

Jakó Géza (1886-1943) keramikus iparművész, szaktanár az első külföldi kiállítása után (Helsinki, 1921) az észt művelődésügyi miniszter meghívására a tallinni iparművészeti iskolában megszervezte és 1923–1934 között irányította a kerámia oktatását.

Pest-Buda tele volt Molnár György és Apraxin Júlia szerelmének részleteivel. »Én jól értesült tanúk állításaiból tudom, — írta naplójában Takács Ádám, — hogy Molnár szabadúlni akart az önmaga által font háló szorító hurkából. Tudta már, hogy. szerelme rossz útra vitte. Nem akart Párisba menni. Kétségbeesve elrejtőzött a grófné elől. Bújt és lappangott.«

Amikor Molnár György a grófné társaságában elindult vidéki körútjára, Takács Ádánira bízta színháza igazgatását. Egy nagysikerű párisi operettet keresett ki és azt a megbízást adta helyettesének, hogy annak előadását készítse elő. De Takács Ádám nem tudott megalkudni önmagával. Ő oltárnak látta a színpadot, míg Molnár György most már úgy érezte, hogy az eszköz nem fontos […]

Néhány, nappal később Pálffy Móric helytartó hivatta Molnár Györgyöt. Az igazgató újra ott állott a helytartósági palotában s a gróf az asztalt verte: — Megtiltom! — kiáltotta, —- a császár parancsára tiltom meg, hogy Batthyányné a férje ősi neve alatt színpadra lépjen! Különben huszonnégy órán belül lehordatom azt a szemetet!

…A hír izgalomba hozta Pest-Budát. A Közönség érdeklődése egyszerre a budai Népszínház felé fordult. Az újságok nagy cikkekben hozták a szenzációt. — Én örültem e diadalnak, kedves pályám érdekében, — írta Takács Ádám Dobsa Lajosnak, Az elnyomatás kora nagynevű publicistájának. — Örültem, mert pályám mindeddig nem tudta lerázni az előítélet bilincseit. A legközönségesebb polgár is […]

A grófné kétezer forintja nagyon sok pénz volt. De nagyon kevés ahhoz, hogy egy színház életét biztosítsa. Közönség nélkül, szinte napok alatt elfogyott s a társulatnak két naponkint kellett új darabokat hoznia, hogy valamiképpen föntarthassa magát. A színvonal egyre gyöngült. Halálosan fáradt színészek ágáltak a színpadon és rövidesen az a kis közönség is csalódottan fordult […]

Molnár György az utóbbi hónapokban nem volt már olyan elegáns, mint amikor Budára jött. Ezen a napon azonban újra elővette a galambszürke nadrágot, galambszürke keménykalapot s a galambszürke keztyűt, felhúzta a fekete kabátot is és elindult, hogy megkeresse a sok közül azt a Batthyánynét, aki a legnagyobb szükségben sietett segítségül.

Keresztes hadjáratának nyolcszázadik évfordulóján az észak-izraeli Miliyában felavatták II. András (1176?–1235) magyar király emlékművét. A Szentföldön található településen felállított emlékmű a helyiek által máig tisztelt arra az élő hagyományra emlékeztet, hogy a nyolcszáz esztendővel ezelőtt oda érkezett magyarok közül sokan letelepedtek és beolvadtak a helyi keresztény közösségbe. A település lakói mindezt a magyaros hangzású nevekkel […]

Közvetlenül a színházi pénztár mellett volt a budai Népszínház igazgatói szobája. Apró kis fülke, egy íróasztal, két szék’ s egy szekrény a színdaraboknak, szerepeknek. Szikárarcú, magas, sovány férfi várta Molnár Györgyöt, amikor belépett a szobába. Takács Ádám. A színház titkára, egyben főrendezője. Kicsit patétikus hangú fiatalember volt.