(Dokumentum-elbeszélés. Részletek) A szoba, ahol ülünk, tágas, levegős, akár egy szolgálati helyiség. Nincs fölösleges holmikkal telezsúfolva. Könyvek, főként memoárok, rengeteg kinagyított háborús fénykép, jávorszarvas agancson tankos sisak lóg, a politúrozott asztalkán kicsiny tankok, táblácskákkal: „Az N csapattest harcosaitól”, „A harckocsizó tiszti iskola növendékeitől”… Mellettem a díványon három baba „ül” – katonai uniformisban. Még a függönyök […]

(Dokumentum-elbeszélés. Részletek) Moszkvába utazom Nyina Jakovlevna Visnyevszkajához. Amit eddig tudok róla, mindössze egy oldalt foglal el a jegyzetfüzetemben. Tizenhét évesen ment a frontra, egészségügyiként dolgozott az 5. Hadsereg 32-es páncélos dandárjának 1. zászlóaljában, részt vett a Prohorovka alatti nevezetes tankcsatában. A háború után a Komszomol-szervezetben dolgozott. A boriszovi úttörő nyomkeresők, akik a szülővárosukat felszabadító 32-es […]

Nem egyszerre és nem könnyen rázódtak bele a katonaéletbe. Negyvenes lábra való, vízhatlan, szurkosvászon csizmát, vagy hosszú lábszártekercsekkel — ahogy ők nevezték: „hernyókkal” — ékesített amerikai bakancsot, ormótlan katonaköpenyt kellett viselniük, hajfonataikat levágatták (ezt a veszteséget valamennyien úgy emlegették, mint a legkegyetlenebb tényt, amely élesen elhatárolta serdülőlány múltjukat katonai jelenjüktől), hozzá kellett szokniuk az egyenruhához, […]

Dokumentum-elbeszélés (Részletek) Lapozom a magnetofonfelvételekről készült feljegyzéseket, leveleket olvasok, és megpróbálom magam elé képzelni, milyenek lehettek ezek a lányok, akik negyvenegyben elmentek a visszavonuló csapatokkal, ostromolták a katonai parancsnokságokat – érthető módon, bár kisgyerekes hamiskodással egy-két évvel öregítették magukat, hogy kijuthassanak a frontra. Ők maguk úgy emlékeznek, hogy egyszerű iskoláslányok, egyetemisták voltak. De egy napon […]

Dokumentum-elbeszélés (Részletek) „Csak fogsz egy magnetofont, mint Szvetlana Alekszijevics tette, elmész és meghallgatod, hogy maga az élet mit tud önmagáról, mit őrzött meg emlékezetében. Hogy a történelmi időket átélt emberek mit értettek meg, mi tölti ki gondolataikat… Nem tudható előre, milyen eredménye lesz egy-egy ilyen magnófelvételnek, hogy egyáltalán lesz-e eredménye… A legfontosabb, hogy legyen benned […]

Harminc évvel ezelőtt, 1985 hajnalán látott napvilágot ez a hármas fotó az egykori Előre Naptárban. A szerkesztő pedig ezt írta alája, elsősorban a gyermekolvasókra és szüleikre gondolva:

Gondolatok naplója (részletek) M. kir. lovas honvéd iskola, 1915. Ha a háborúra gondolok, szeretném megmérhetni mennyit ér egy ember – mert igaz egyrészt, hogy komplikált szerkezet, hogy előállítása sok fájdalom és áldozatba került, hogy egy egész világ vész el, ha ő elveszik – például én velem.

Mennyit ér a kém munkája? Erre a kérdésre egy angol szakíró azt feleli, hogy a kém híranyaga, ha az a valóságnak megfelel, tízezerszer többet ér, mint amennyi aranyat a kém nyom. Csak két példát sorolunk fel. Egy kémnő jelentései alapján a német admiralitás tizenhat hajót sülyesztett el. Angol számítás szerint egy modern hajó építése, fenntartása, […]

Részlet egy naplóból [1917] Május 16., déli 12 ó Ma még idáig nem lőtt sokat a talián, de annál többet lőtt az éjjel, anyit tán egy éjjel sem’ mint az elmúlt éjjelen. Állandóan lőtt, szünet nélkül szapnelozott. Nem tudom, mi az oka vagy mire véljem, de mostanság nem tudok törődni anyit vele, mint ezelőtt. Megfosztott […]

Hazaküldték meghalni Gyermekkorom úgy fejeződött be, hogy édesapám a világháború utolsó esztendejében meghalt. Magam előtt látom görnyedt alakját, midőn mint póttartalékos 1915 őszén bevonult Nyitrára a 14. hgy.e.-hez. Az egyik kezére béna volt. Évekkel azelőtt meghűlt és reumatikus fájdalmai idült izületi merevedést okoztak.

… Jöttek a levelek, hozta a tábori posta. Előbb dicsekvőek, aztán már inkább panaszosak. Lacit is besorozták, Prágába került. Mint ipari tanulót a hadiiparban dolgoztatták. Onnan küldött leveleket és fényképet magáról. Nagyon fiatal, alig 16 éves volt. A prágai tartózkodás még hasznos is volt számára, jól megtanulta a mesterséget, és arra is rájött, mennyivel jobban […]

Tegnap, augusztus 12-én adták át Csíkszeredában az idei Kriterion Koszorú díjat a nyolcvan hat éves költőnek, Kányádi Sándornak. Székedi Ferenc laudációja alább olvasható. Kedves barátaink! Nem véletlenül köszöntöm Önöket ezzel a két szóval, mert Domokos Géza, akinek kezdeményezésére húsz esztendővel ezelőtt megszületett a Kriterion Koszorú, ugyanígy kezdte minden beszédét akár kisebb, akár nagyobb közönséghez szólva, […]

Lemhény nagy háborúja Az 1914-es esztendő békésnek indult. A betlehemesek, a jószomszédok még békés, boldog új esztendőt kívántak újév napján a gazdáéknak, amikor ajtajukon bekopogtak. Még a legjobb búzalisztből sütötték az ünnepi kalácsot, még véres-májas hurka és kolbász illata terjengett a lemhényi asszonyok konyhái felől. Még senki sem gondolt arra, hogy  Szerbia is létezik a […]

MADAME ANASTHASIE, AVAGY A CENZÚRA LÖVÉSZÁRKÁBÓL (2) A sajtó bűnössége Úgy, ahogy a háború — az őrület konzekvenciájával— tovahaladt a maga klimaxa felé, úgy fokozódott a sajtóra súlyosodó nyomás is. Természetesen: minél kevesebb kilátásunk volt a győzelemre, annál inkább öregbedett a vezető körök idegessége, s ezt mindenkor a sajtónak kellett megszenvednie. Ettől kezdve hosszú évekig […]

A múlt évre tervezett kiállítás, melyet Nagy Pál, városunk kiváló ​​​festő​j​​ének emlékére, mégpedig születésének 70. és tragikus halálának 20. évfordulójára terveztünk, objektív okok miatt elmaradt. Az okokat nem részletezem. Alapjában véve nem is a kerek évfordulók bírnak kizáró jellegű fontossággal. A lényeg: az alkotókat, a tehetségeket, a létrehozott alkotásokat állandó napirenden tartani. A hallgatással bezárulhat […]

MADAME ANASTHASIE, AVAGY A CENZÚRA LÖVÉSZÁRKÁBÓL (1) 1914. Július 26-ikán, az első bizalmassal meghalt a sajtószabadság, amelyről hiszen már a béke idején is tisztán tudtuk, hogy messzi áll a demokratikus népek sajtószabadságától, de bizonyos vonatkozásokban még a németekétől is, ahol — a dinasztiák különböző volta révén mégis csak itt-ott kritikailag szembe mertünk szállni a personliches […]

Tien An Men. Ugyanekkor Moszkvában: „Misa, nincs igazad!” Nem sikerül semmi, a döbbenettől egyetlen sort ismétlek magamban. Skandálva. Tan-kok a Meny-nye-i Bé-ke te-rén. Ezt mondom este is. Próbálom elverni a memóriából. Van rá receptem, Fogarasi Sámueltől. Kínos, mert ez a dohányzás világnapja, jó volna a japán Niko-stop: az akupunktúrás leszoktató. Fülbe szúr.

Az 1914-es debreceni merénylet … 1914. február 23-án délelőtt 10 óra után egy 20,2 kilogrammos csomag érkezett Miklósy István részére Czernowitzból. A csomagot a püspök már várta, két nappal korábban egy, Kovács Anna feladó névvel érkezett levél tudatta vele, hogy másnap küldemény érkezik, amely 100 koronát, egy aranyozott csillárt és leopárdbőrt tartalmaz. Végül Slepkovszky János […]

Tüzes kemence …Világrészek csaptak össze. Hősök születtek, halottak sokasodtak, emberek gazdagodtak és nyomorba süllyedtek, a szeretet hangja azonban, amely elsősorban a gyerekeké, egyre csendesebb lett. Azóta sokszor elgondolkodtam azon, milyen csodálatos dokumentum lett volna, ha valaki összegyűjti a világ minden tájáról azokat a leveleket, amelyeket az anyák és a feleségek, a szeretők és a gyerekek […]

Az alkotás megértéséhez elmaradhatatlan az alkotó életének rövid életrajzi megismerése. Megkísérlem egy-két mondattal ecsetelni az indulást. Berei Ilona tanítónőtől tanultam írni, olvasni, számolni. Marosi József tanító bővítette tudásomat. Korán, gyermekkoromban tudatosult a művészi pálya. Művészet iránti hajlamot édesanyámtól örököltem,

Nők a háborúban Nem dicsérlek benneteket nőtestvéreim, akik nagyot és szépet cselekesztek, mert azzal lekicsinyítem ember-voltotok. Nem vagyunk már: „némberek”. Már nem ez a nevünk, mint a nő felelősségnélküli korszakában. Nagy emberi jogokat élvezünk. Vele jár, hogy kötelességeinket is emberségesen teljesítsük.

Ma beugrottam ismét az Önök webkávéházába. Így teszek évek óta,- a férjem szoktatott rá – , most összeszedtem a bátorságom és levelet írok Önöknek. Hetek óta keresek egy nevet, egy számomra fájdalmas mondatot…a Szerzőink oldalon láttam, hogy sajnos hiányos a Kibédi Varga Sándort bemutató írás. Hiányzik egy dátum…. A férjem, május 17.-én hosszas betegség után, […]

Úgy tartják, hogy az ember életútját, sorsának alakulását meghatározza, hogy milyen csillagjegy alatt született. Ha ez így van, tiszta lelkiismerettel állíthatom, hogy nyomorúságos gyermekkorom, ifjúkori magamra hagyatottságom ellenére én szerencsés csillagjegy alatt láttam meg a napvilágot, 1938. július 14-én, Székelyudvarhelyen. Az akkori súlyos világgazdasági válság nyomorúsága rányomta bélyegét egész életemre, de e nehéz, a fennmaradásomért […]

Háborús apróságok (1) Szerettem a legénységgel beszélgetni, sohase tapasztaltam, hogy ez bármiként is káros hatással lett volna akár tekintélyi, akár fegyelmi szempontból. Mindenesetre lelkileg közelebb hozza egymáshoz feljebbvalót és közembert, ami csak használhat olyan percekben, midőn a tisztnek mindent kell embereitől követelnie. Emellett pedig nem egy érdekes dolgot tanultam a nép fiaival való közelebbi érintkezéseim folyamán.

Bélyeg a magyar labdarúgó-csapat 1953-as londoni győzelme emlékére. * A leghíresebb magyar labdarúgó együttes a II. világháború után a Gallowich Tibor, illetve később Sebes Gusztáv által kialakított Aranycsapat volt klasszikus összeállításban: Grosics Buzánszky, Lóránt, Lantos – Bozsik, Zakariás – Budai, Kocsis, Hidegkúti, Puskás, Czibor. 1950 júniusában a lengyelek elleni mérkőzéssel Varsóban 5-2-es győzelemmel kezdődött a sikersorozat.