Udajpur Az ötödik gudzsaráti napra valamennyire rendbe jött az egészségem. A gyomrom korábban megnyugodott és most már a torkom sem zavar. Az éjszakai vonattal indulhatok tovább a Rádzsaszthánba az egykori Mévár állam fővárosába, Udajpurba. Ahmadábádban, Gudzsarát fővárosában kell átszállnom.

Sorsunk ruhaként tapad ránk, elnyűhetetlen és levethetetlen. E gondolat mentén zajlik a költői őrjárat. Megszemléljük minden oldalról az igazul ható bölcsességet, de leginkább az őrségben álló csodálatos vízióit. Az alábbi „köntösökkel” József Attila stílust (is) teremt magának. (Cseke Gábor) Köntösök Remegni kell a vérsötét Gyökérző Bánat köntösét S tisztelni kell, ki hordja Ember És ebfoggal […]

Az öregasszony a ház sarkánál állt, körmével a málló vakolatot kapirgálta. Tudta enélkül is, hogy a százéves vályogfal úgy pergeti le magáról az öreg maltert, mint kígyó a bőrét, de ismét meg akart győződni róla, mielőtt odacsődíti fiait. Mert azok ugyan akármiért neki nem állnak… Már tavaly is mondta nekik, hogy megvedlett a lábazat.

Minél többször olvassuk e sorokat, annál nehezebb eldönteni, kinek a tekintete néz ki mögülük: a küzdő avagy a hívő emberé?. Tudjuk, sokan próbálkoztak ezzel is, azzal is – összebékíteni a szeretetet a harccal. De hát szabad? Hát lehet. Mégis igaz: „szeretve mind a vérpadig”? (Cseke  Gábor) A legutolsó harcos Valami forró, nyári éjszakán Gyárfüst ölelt […]

Egy másik, tetten ért mester József Attilánál: Petőfi – aki, úgy látszik, mindenüvé beférkőzik, ahol életérzések, gesztusok, tartások fogalmazódnak meg. Az alábbi alkotásban a versbeszéd eredeti, az attitűd – forradalmian romantikus. De lelkesítő… (Cseke Gábor) A bátrak Ki gyáván várja a halált, Magába zárja azt a föld, Midőn a száj lilára vált S két szeme […]

Egy poéta ifjúkori remeke, amelyen meglátszik a tanítómester, „magányos, árva, bús Juhász Gyula” lelki rokonsága, ihlető befolyása. Diákkoromban egyetemi szavalóversenyre neveztem be vele, szavait magamban ismételgetve a mennyekben éreztem magamat, biztosra véve, hogy majd a zsűri is épp így elájul versmondásomtól. A valóságban nevetségesen silányul deklamáltam, még a selejtezőn kiestem, de a vers ma is […]

Kik vagyunk, és elvégre … mivégre? A nagy kérdések ilyen pofonegyszerűek. A válasz pedig mindig más és más. A hozzá vezető út: az az igazi! (Cseke Gábor) Április 11 A talló kalászait hányva S a verebek közé belesvén Nagy szél kapott föl egyszer engem Hirtelen, áprilisi estén.

Kányádi Sándornak Éjfélnek lenni volna jó, mögöttem járkálna az este, megsimogatnám a fölajzott lányt, aki a társát hiába kereste,

[Önéletrajz] Eltelt újabb öt év… A fiamon keresztül, az ő segítségével sikerült kiadnom egy könyvet a nyelvekről, nyelvtanulásról, amihez csatoltam néhány saját versemet és versfordításomat eredetiben és magyarul. Reméltem, hogy a könyvre felfigyelnek, de…

Nem számoltam a paszulyszemeket Dávid Gyula saját tapasztalata alapján úgy véli, a család a legnehezebb helyzetekben is megtartó erő A 2008-ban nyolcvanadik esztendejét töltött kolozsvári író és szerkesztő, aki 2007 végén tizenharmadikként kapta meg a Kriterion Koszorút, pályája kezdetén olyan események forgatagába került, melyek sikeres indulását tragikusan megakasztották: elítéltje lett az erdélyi 56-osok egyik perének. […]

[Önéletrajz] 1989 nyarán ismét külföldre utaztam. Ezúttal a lányommal együtt hívott meg Moszkvába egy orosz költő, Mihail Ujezdin, valamint Gorno-Altájszkba az Altáji Írószövetség főtitkára, Brontoj Begyurov neves altáji költő, később miniszter.

Belebeszélek a csőbe Andrassew Iván szerint jó lesz az új világ is Az alábbi interjú 2005 novemberében készült, az éppen hogy megindult Új Magyar Szó Hétvége melléklete számára. Megjelenéséig több módosítást szenvedett, de én most az eredeti, azt „ős” szöveget találtam meg s azt mentem át közel egy évtized után. Interjúalanyom most súlyos betegségével vívja […]

[Önéletrajz] Alig telt el pár nap, s pontosan 1980. október 26-án, még konzuli útlevéllel, megkaptam az első munkát. Először boldog voltam, hiszen az anyám már kezdett tiltakozni itthonlétem ellen. – Nekünk nincs pénzünk, hogy téged is eltartsunk – hajtogatta, bár apám igyekezett csitítani őt.

Falka Kék nadrágjuk kopottra smirglizett, zsíros hajuk a vállukig lelóg, falkában másznak villamosra, hol tisztességtudóbb generációk,

[Önéletrajz] 1977 körül megalakult a gdanski hajógyár Lastadia nevű klubjában a Strefy irodalmi kör, s havonta- kéthavonta „költői füzetek”-et adott ki. Egyébként havonta egyszer-kétszer összejöttünk. Voltak közöttünk már publikáló költők (pl. B. B. Hecko, J. Stachurski, A. Sawicka és én), teljesen kezdők, akik csak szárnyaikat próbálgatták (J. Niedzielin, W. Szumilas-Lawinski, A. Bigus és mások), és […]

Egy picinyke hely – és az emberek Szávai Géza szerint nem a multikulturalizmus ellen kell tiltakozni A Budapesten élő Szávai Géza írót, a PONT Kiadó igazgatóját szenvedélyesen foglalkoztatja a kultúrák egymásra hatása, békés egymás mellett élése. Olyannyira, hogy kiadója egész szellemiségének és gyakorlatának egyik jól meghatározott arcéle a multikulturalitás. A fogalmat, a szemléletet s mindenek […]

Vers és sors időívei Lendvay Éva bukaresti költő-műfordító úgy véli, a művészeti alkotás terén nem lehetséges a demokrácia Brassótól Kolozsváron át Iasi-ig oda-vissza irányban is ível költő, műfordító beszélgetőtársunk életútja és szakmai pályája, amelynek egyfajta szellemi középpontja és – bő hét éve – tere is Bukarest. Vincze Loránt interjúja a bukaresti rádió magyar adásának Életeink […]

Hajnalban Hajnalban felröppent két madár. S kinőtt a fű. Ölelj, szoríts.

[Önéletrajz] A különböző budapesti külkereskedelmi vállalatoknál eltöltött évek után aránylag jól éreztem magam az iskolában, hiszen nem volt állandóan mellettem az igazgató, és nem kellett napi nyolc órát bent lennem. Külön pluszt jelentett az, hogy az iskola a lakásunktól mindössze tíz percre volt – gyalog! Maradt hát időm a szépirodalomra, a nyelvekre is.

Maradandó művek nyomában Nagy Pál irodalomtörténész útja egyenesen vezetett az irodalomhoz A Marosvásárhelyen élő és örökké aktív… irodalomkritikus és szerkesztő élete nagy ajándékának azt tartja, hogy személyesen is ismerhette a romániai magyar irodalom legjavát, kapcsolatot, barátságot ápolt az olyan „nagy öregekkel”, mint Kós Károly, Tamási Áron, Tabéry Géza, Tompa László, vagy kortársai közül Sütő Andrással, […]

[Önéletrajz] Pár nap múlva bemutattak Jacek Kotlica költőnek, aki azonnal megígérte, hogy segíteni fog. Alig telt el egy hét, eljött hozzánk, és elvitt Boleslaw Fac költőhöz, a gdanski kulturális-irodalmi folyóirat, a Litery főszerkesztőjéhez, a Lengyel Írószövetség helyi részlegének titkárához. A találkozást sosem felejtem el, mert igazából akkor kezdődött az én irodalmi munkásságom.

Azon töprengtem, honnan tudják olyan világosan, mit kell tenniük, mi a következő tennivaló? Én csak akkor voltam biztos a dolgomban, amikor korrektúráztam: ott volt a szöveg, és ott voltak a hibák. Imádtam a hibákat, azonnal felfedeztem őket, és kéjjel húztam ki a megfelelő korrektúra-jellel a lapszélre a javítást. Tulajdonképpen mindig korrektor szerettem volna lenni, és […]

Dokumentumok varázsa Daczó Katalin sose szenvedett hiányt témában, ötletekben, ámde… A Csíkszeredában élő dokumentumfilmes [újságíró] nevével az olvasó jó ideje rendszeresen találkozhat a Duna TV legtöbbször istentelenül kurtára vágott riportjai alatt, olykor azonban 15-30 perces dokumentumfilmek alkotójaként is. Daczó Katalint az idei [2007] Film.dok román-magyar dokumentumfilm-fesztiválra három versenyfilmjével is beválogatták, s a Ha eljő az […]

[Önéletrajz] Szüleim hallgatólagos beleegyezésével, ismerôseim figyelmeztetése dacára, 1970 januárjában megnősültem. A feleségem egy litvániai származású lengyel, francia-angol szakos tanárnő. Mindjárt a házasságkötésünk után szóltam erről az ismert nyomozónak, és találkozót beszéltem meg vele.

Majdnem egy esztendeig tartó otthonülés után anyámnak ismét sikerült „benyomnia” valahová: pártkörökben bennfentes barátnője segítségével elhatározták, hogy nekem a helyi kulturális életben van a helyem, s mivel magyar nyelvű újság indult a városban és megyében, világos, hogy ott kell lennem nekem is.