Kél a hold a város felett. Az erkélyen ülök. A májusi este súlyos az illatoktól. A hegy mögül tejfehér fény árad, sötéten rajzolódik az égre a várfal és a bástya. Alig érezhető szél motoz a virágba borult körtefa ágai között. Az erdőből, amely a várfal mögött sűrűsödik, éjjeli madár kiáltása hallatszik. Aztán kibukkan a holdtányér […]

Június van. A kertben ülök a gyerekekkel. A nap már rég fenn van, nagyon melegen süt. Az első sugár most ér el. Itt, a hegy lábánál még minden homályos, hűvös. Hatalmas levelek, fű, virágok. A medence vizén hanyatt esik a fény. Belémhasít a nyári reggel tökéletes boldogsága. Sosem felejtem el.

A legalsó szomszédok – két nő: Radó Mici és Ilus – csomagolnak. Végleges költözés. A bécsi döntés éve. Élvezettel bolyongok a felfordulásban. Egy bronzszobrocskát a kezembe kaparintok. Harmonikázó pierrot. Nekem adják (ma is megvan, átvészelt minden költözködést, egyik fiókból a másikba rakom, képtelen vagyok elajándékozni vagy eldobni). Aztán a rádió elé állok: a dobozból zene […]

A hó északról jött, a szél átfújta a ház fölött. Nem pelyhekben esett, hanem szálakban, és olyan volt, mintha a szálakat a ház fölé húzta volna valami erő, hogy védjen minket, ha kiállunk az ajtó elé. Mert néha ki kellett menni a sötét szobákból meg a mégsötétebb konyhából. A bátyám köhögött, és nem tűrte, ha […]

Emlékromok Ittjártadat majd egy jel őrzi Lehet kereszt vagy kopjafa Károghat rajta gyászos varjú Díszítheti a zöld moha.

Levetkőzni háncsedényig Ágon, éren át gyökérig, Hol moha-álmok hosszú sora, Koronáról kúszik porba,

Két hete nincs már kapcsolatom a szülőfölddel. Nincs BN. Nincs RMSZ sem. Rettentő nehezen bírom.

Amióta az első és a második világháborút is sikerült annyira megnyernünk, hogy egész Romániát hozzánkcsatolták, magyarságomban erőst megkapaszkodtam, s hálát adok a Teremtőnek, hogy a gondviselés ehejt, azonmódúlag csórén s nemhiába tette emberi utam kezdetét.

Más nem marad… Ha a szoba-állomásba A mindennapok játékvasút Szerelvénye befut … csak te, csak én.

Tömött éjjel, mintha velünk együtt szorulna meg bent a fény, kucsmásan üljük körül az asztalt, akár kint a téli egyenlőségben hegyeink a falut, és koccintunk, legyen szerencsés az érkező év, s mint tették azt ezer éve,

Mindenkinek a maga városa a leggyűlöletesebb. Mert szereti. Főleg nyáron. Amikor az emberek üdülni mennek. Elvből, mely kötelesség. Akik valami módon kibújnak e kötelesség alól – az otthonmaradók – lagymatag nyugalommal gyűlölik tovább fészküket. Az efféle érzéseknél nem jó a megszakítás – fő a folytonosság!

Nem tudom milyen nap volt és milyen zóna ki vétett ki ellen ki játszott istent

Angyalbőrben Lehunyja kék szemét az ég lehunyja sok szemét a laktanya a jóisten is aluszik máma senki nem mehet haza

volt őrült, lázadó tinédzser, jó iskolából eltanácsolt, s bizony ízlett neki a jó ser, s a semmiből is álmot ácsolt –

Amikor elmentél tőlem, megbontottam az egyetlen üveg boromat és sokáig üldögéltem a konyhaszéken. Semmi rendkívüli nem történt, bámultam magam előtt az üres papírlapot.

Laska Lajos szerelmes SMS-ei 1. Szerelmes vagyok beléd. Kihívlak párbajra. Jogod van védelmezni magad, de nem fogod akarni. 2. Szeretlek. Ezt nem tudom másként mondani. De így unom már.

Elpattant Most, mikor jó húrból olyan nagy hiány van, hát nem elpattan egy az öreg prímásban?!

Jóslat a szomorú szemű templom mellett Ültem a füvek bársonyán szomorú szemű templom mellett, mint aki a halálnak korán csak hetykén, visszakézből felelget.

Halászvers Becsapott egy ravasz csuka, s most itt állok vizesen, de bizony isten, legközelebb nem ússza meg szárazon.

Ahogyan létezik abszolút hallás, éppen úgy beszélhetünk abszolút látásról, legalábbis Deák Ferenc grafikus esetében […] Ezt állítja róla erdélyi képzőművészet kitűnő ismerője, Banner Zoltán műkritikus („Az a grafikai világrend, ami benne adva van, tökéletesen egybevág a Világegyetem mélyében működő szerkezeti Renddel. De mind a modern zene, mind a modern képzőművészet története arra utal, hogy minél […]

Fogmosás Málnásfürdőn szeszgyár működött, az állatartó gazdák onnan fuvarozták jószágaiknak a malátát. Kis árat kellett fizetni a kifőzött gabonáért, így minden, járművel rendelkező gazda, köztük nagyapám is, hordta a terméket. Nagyapám általában hétvégeken állt a malátáscsap elé kancáival, hogy megtöltse hordóit.

Nézd, ahogy most működésbe lendülnek a bogárparittyák, apró lövedékeikkel ellepik a domboldalt, amelyet itt-ott átdöfnek a kósza sótömbök.

Ment előttem egy középkorú férfi, kopottan, görnyedt háttal, ki tudja, mire gondolva. Régi kedves barátom. Egy férj. Számomra ő volt a Férj, az örök férjek megtestesítője, ugyanis magán viselte a mindenkori Férjek jellemzőit: járása nehézkes volt, háta görnyedt, és kezében ott volt az a bizonyos bevásárló szatyor, a Mindennapok Szürkeségének örök, megtöltésre váró szimbóluma. Szívemben […]

Az elemzés tárgya a www.bancuri.ro romániai internetes honlapon lévő, magyarokról szóló román viccek. A bennük megnyilvánuló magyarságkép megegyezik az IMAS, a Metro Media, a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem szakintézete és más közvéleménykutató intézetek által közölt, a magyarságról kialakult véleményeket összegző felmérések eredményével.