Én azt elfogadom, hogy a Demeter Szilárd által említett „kölkök”, a „büdös élet” oldaláról ez a vita „hamvába holt”. Viszont létezik még legalább egy oldala a dolognak: a Szonda Szabolcs szempontja, vagyis azé a szerkesztőé, aki naponta (hetente, hiszen konkrétan a Színképről van szó) ezzel a problémával küzd.

Az ember számára az idő teszi izgalmassá a világot. Az ókor a múlhatatlanság igézetében telt, ami nonszensz, mert ami múlhatatlan, az örök. Halhatatlan, ha szabad így mondanom, drága asszonyom. Nem az időben, hanem az időtlenségben hinni, ez is szép, bár hadd tegyem hozzá gyorsan, az idő nem párt, sem eszme vagy ideológia, ami kihozná vagy […]

Én igazából az alvó történeteket szeretem. A kifejezést éppen most találtam ki. Hogy mi az alvó történet? Hát például, hogy baktat az úton egy ácsmester, és bőrtáskájából kisuttyan egy szeg. Két évig, ötig ott ül elkeveredve az út porában, mintha nem is volna. És akkor arra kocsizik a világ most már egyetlen nagyhatalmának elnöke, aki […]

A finomkodásról, a vulgarizmusról ésatöbbi: énszerintem ez egy hamvába holt vita, vulgaritáson általában az obszcenitást értjük – ami faszt sem jelent. Vulgáris lehet egy értelmezés, egy pár(huzamos-)beszélgetés, fájdalmas lehet egy helyesírási hiba, az viszont hazugság, ha valaki úgy „ábrázolja”, „írja le”, „lényegíti át” az aktuál cuccot, ahogyan az a büdös életben nem az.

Ki kellene találni már egyszer Küs Róka Józsit vagy Kalamár Béci Jánost, Csató Vijola Pistát. És írni róluk valami szépet. De már mindegyiket kitalálta az Isten. Számomra nem is maradt más, mint hogy megtaláljam őket. Az egyik Bukarestben jeges, pont hetven évvel ezelőtt, amikor már megvolt a jégszekrény, de nem volt meg a szárazjég, vajon […]

Az egyetemes magyar irodalom egyik legnagyobb huszadik századi drámaírója és költője, Páskándi Géza életét sokkal rövidítette meg az a hat esztendő, amelyet 1956 után Románia börtöneiben és munkatáboraiban töltött. Nem igaz! című verse e munkatáborok egyikében született,

Egy-egy ötvenlapos iskolai irkát hosszában kettévágok már vagy harminc éve, papírcsíkjai pedig ki nem kopnak a zsebemből. Ilyesmiket jegyezgettem rájuk: honnan tudja a harangozó ott fönn, a toronyban, hogy mikor kondítson, ha már a pap a cinteremben kimondta az utolsó szót (és tudja!). Vagy: mi történt a Telekikkel, Bánffykkal, Keményekkel Erdélyben, s mi Orfeuszszal a […]

Se finomkodás, se trágárkodás, se semmilyen -kodás ! Bizonyos korokban és társadalmi rétegekben hódíthat a finomkodás, mint ahogy hódítani látszik most a trágárkodás.

Különbséget kell tennünk az egyes országok között, az obszcenitás és a pornográfia Romániában – tudtom szerint – alkotmányellenes. Lautréamont, Henry Miller, Boris Vian (Köpök a sírotokra) és a punk, rap szövegek után már nehéz mérlegelni. Azt hiszem, Orbán János Dénesnek van igaza. Az alkotmányellenességre visszatérve: ismerek olyan politikust, kinek a jelenléte a Hegyibeszédet is beszennyezné. […]

A szerzőnek 2010. szeptember 18-án (17 órakor), a makói Hagymaházban nyílik meg Asszociációk c. vándor fotókiállítása. A tárlat október 8-ig tart nyitva.

A nyáj visszament a völgybe fektessetek majd szirom-ágyba ha rám találtok hóba zárva az elhagyott legelőn

Interjú a szerkesztővel (Szonda Szabolccsal – RMSZ) 1. Miért volt szükség a finomkodás-vitára, szerkesztő uram? Az még nem biztos, hogy szükség volt rá, ez majd kiderül a reagálásokból, én azonban helyénvalónak ítélem (itt és most) a téma felvetését, ami – bár az idők folyamán, ilyen vagy olyan formában többször vita szintjén is szóba került a […]

Egyedül Csábít a csend. Csupasz magány cseveg a lombos almafán. Csigaházba zárt félelem. Ma önmagamat érlelem.

Az utóbbi időben egyre kevesebb szépirodalmat olvasok, annál több dokumentumirodalmat: Alekszejevics könyveit a volt szovjet valóságról, Politkovszkaját a csecsen háborúról stb. Ennek egyik oka valószínűleg az, hogy befolyásolnak a svéd (nyugat-európai) olvasási szokások, a másik, hogy ezekben a könyvekben nem „finomkodnak”.

Ha jól meggondoljuk, egy falugyűlés jelentős esemény, meg kell nézni, mi a súlya. A mai viszonyok közepette: egy falugyűlés a hiányok felmérése, (v)álságos állapotok kollektív vizsgálata. Maradjunk ennyiben.

Miként a jó zsibvásár, olyan a nyelv is: minden ki van terítve a gyékényekre, sőt, még azon felül is van, s ha az ember úgy járna el, miként József Attila tette Párizsban (bár lehet, csak legenda az egész…), hogy a gyorsan megszerezhető, alapos francia tudás reményében nekiállt bevágni a magyar-francia (vagy francia-magyar?) nagyszótárt,

Nincs, mert nincs miről. Az ég még iszonyúan világos, a napsütés még leparancsolja rólad a korán felvett télikabátot, de te átlátsz a szitán, és tudod, hogy egy hét sem telik bele, piszkosszürke lesz minden, és nehéz ködön keresztül figyeled majd az utcát, jön-e szembe fénylő tekintetű ismerős, aki hozzád szól, akihez szólhatsz. Az ég még […]

Az irodalom anyaga a nyelv, így anyaga kifogyhatatlan – hacsak bele nem szól a cenzúra. Viszont akkor csak cenzúrázott, életidegen nyelvet nyerünk vissza, és kiherélt irodalmat. A maga természetességében az irodalmi forma változatossága ugyanúgy végtelen, mint a nyelv önmegújító képessége, ami nélkül terméketlen az irodalom.

2004 őszén a Romániai Magyar Szó Színkép melléklete rövidpróza pályázatot hirdetett, amelyre a kitűzött határidőig 117 pályamű érkezett be. A díjazottakat annak idején a Káfé portál is közölte. Jelen és ezutáni közléseinkkel a portál megszűnte miatti archív anyagok visszaállítását segítjük elő – amellett, hogy az akkori eseményről lemaradt érdeklődőnek olvasmányt nyújtunk. Szegény ember felkel. Még […]

A szerelem hatalmáról Minden magyar ember ismeri azt a költői alkotást, amely inkább csak énekelve szokott elhangzani a jókedvnek egy bizonyos fokán. „Nini-nini-nini-ni, mi mozog a zöldleveles csipkebokorban!” – így kezdődik, s bármely magyar ember kapásból folytatja szöveggel, dallammal, mely szerint a szemlélő a bokor mozgása nyomán arra gondol, hogy egy róka meg egy nyúl […]

A kisház A kisházban ülök. Kő kövön. Melegítelek bőrömön. Hideg a fal, alszik a tűz. Míg magamévá szelídülsz. A kisház bástya, fellegvár. Odakint sűrű köd szitál.