Fodor Sándor: Szárhegy Domokos Géza (a Kriterion) – valamint a Hargita Megyei Művelődési Bizottság szervezésében, 1980. június 4-7. között mintegy 30-40 hazai magyar és néhány román írót hívtak össze Szárhegyre, az akkor már szépen felújított, művészeti alkotótáboroknak otthont adó ferences kolostorba, hogy közös ügyeinkről, elsősorban kölcsönös fordításainkról tanácskozzunk.

Fodor Sándor: A kiválasztott Én voltam az – és Méliusz József választott ki. Hetvenben-hetvenegyben történt: tanácsülésen voltam a fővárosban, az írószövetségnél. Javában folyt a vita – nem tudom már, miről –, amikor egy tisztviselőnő bejön a terembe és kihívja akkori alelnökünket, Méliusz Józsefet. Mással is előfordult már ilyesmi – bizonyára a telefonhoz hívják. Nemsokára visszajön […]

Fodor Sándor: Szabó Gyula – mint szurkoló Életemnek egyik legkellemetlenebb, idegeimet ugyancsak próbára tévő incidensébe 1968-ban csöppentem, a megyésítéskor. A sajtó közölte az ország térképét, benne az újonnan létesítendő megyékkel és megyeszékhelyekkel. Minthogy Hargita megye székhelyéül a szülőfalumat is magába foglaló várost jelölték ki, mint odavalósitól, az Utunk tőlem kért írást megyeszékhellyé előlépő városkámról.

Szent László király életét, tetteit a dicsőség legendája övezi a magyar múltban, Erdélyben kiváltképpen. Ki ne ismerné a Tordai-hasadék keletkezésének népmondáját? A kunok elől menekülni kényszerü1ő király fohászkodására széthasadt mögötte a hegy, és üldözőinek meg kellett torpanniuk a szakadék szélén, tovább nem tudták követni. A Patkós-kő tetején a népi képzelet László lovának a nyomát véli […]

Fodor Sándor: Paranoia Szabédi László és Csendes Zoltán öngyilkossága igencsak beárnyékolta az egyetemek egyesítése körüli örömet Kolozsváron, de mondhatni – országosan, sőt, határainkon túlra is átcsapott hullámverése. A párt sietett is a magyarázattal: Szabédi – sajnos – paranoiás volt. Ezt zümmögték az érdeklődők fülébe, erről győzködte meg híveit a magyarországi testvérpárt is.

Fodor Sándor: Székely János, a szőrösszívű Lászlóffy Aladár még Napsugár belső-munkatárs korában, egy délelőtt, békés levélolvasás közben felcsattant: – Nahát, ez a Székely János! – és hull az áldás mint a záporeső, galambszelíd barátunkra, aki akkoriban a versrovatot szerkesztette az Igaz Szónál. Kányádi is, jómagam is igen szerettük Jánost. Ugyan mivel bánthatta meg Aladárt? – […]

Jóízű apróságok (Az öregh Petki István Apoftegmája) En mindent elhiszek, a mit mások mondanak, Az igazat igasságnak, a hazu(g)ságot hazugságnak, Inmnen szokták már mondani, mikor valaki hazud, El hiszem Petkire, az az el hiszem, hogi a mit mond hazugság.

Fodor Sándor: Az én elvszerű szakállam Találkozóra mentünk szülőföldem tájaira, az Utunk kocsijával, a hatvanas évek második felében. Az akkoriban tartományi székhely Marosmenti városban valakinek, aki velünk volt, intézni valói akadtak, így Szabó Gyulával beültünk egy kávéra az egyik kávézóba.

Fodor Sándor: Öntött saláta 1957 nyarán Nagy Imre meghívta Bajor Andort a házába. Bandi örömmel fogadta a meghívást és elment, éppen nyári szabadságomat töltöttem a szüleimnél. A város piacán találkoztam Imre bácsival, tőle tudtam meg, hogy Bajor nála van. Megkérdezte szeretem-e a túrós puliszkát. Igenlő válaszomra meghívott vacsorára.

Jóízű apróságok (Esetek, apogtegmák) Groff Bethlen Gergely azt mondotta Köntzei Andrásnak, Csukát Töröt Lével, ebet eb Lével, Könczeit Könczei Lével. Az öreg Banfi Sigmond Szentkirályon ki menvén a mezőre, meg járván a sok Buzáját a földeken azt mongja ki tudná ezt a Sok gaz Buzat mind le aratni, harmad napon rettenet jeg esső leszen mind […]

Fodor Sándor: Pincetörténet Megjelenése évétől – még sokáig – szívesen látott vendége volt a szerkesztőségünk a csombordi pincének. Egy-egy délutáni író-olvasó találkozó után az iskola (szőlészeti-kertészeti szakiskola) diákjaival, rendszerint a pincében folytattuk a „találkozást” – ezúttal a kitűnő csombordi borokkal. Mezei Sándor igazgató és Csávossy György, az ismert költő és drámaíró kalauzolt bennünket a hordók-üvegek […]

Jóízű apróságok (Gróf Apor István Apoftegmái) Mikor a parasztbol Nemes Ember leszen, annak a hetedik izen valo Fiábol leszen igaz véru nemes Ember. A sokat halgato giakran mosoljgo, sokat imádkozo Embertől libera nos Domine. Ha az Egh le szakadna, sok pacsirta hullana le a földre.

Jóízű apróságok (Hogy mik valának, apogtegmák) Rakoczi György katonája Tatár rabságában esvén a Tatár el viszi magával a hol a kardokat árulták, s mongia neki te jo katona voltál válasz én számomra egj jo kardot, menti magát hogj ő Rab, nem tud kardot választani, a Tatár kinszeriti, egi kardot felveszen a keziben meg forgatya s […]

Fodor Sándor: Találós kérdés Nyílt kedélyű, igen hangulatos ember volt Asztalos István, a főszerkesztőnk: igazán elemében a találkozókon érezte magát, a gyerekek között. Jó szájízzel mondott nekik mesét, tréfált-játszott velük. Versenyre is hív-t;i őket: Ki tud több találós kérdést? Hát olyat, amelyikre ő nem tudná-találná a választ? És tudta. Megválaszolta mindeniket. Egy kivételével. A gyergyói […]

Jóízű apróságok (Hogy mik valának, apogtegmák) Rakoczi György katonája Tatár rabságában esvén a Tatár el viszi magával a hol a kardokat árulták, s mongia neki te jo katona voltál válasz én számomra egj jo kardot, menti magát hogj ő Rab, nem tud kardot választani, a Tatár kinszeriti, egi kardot felveszen a keziben meg forgatya s […]

Fodor Sándor: Pályázat Már nem emlékszem pontosan, 1957-ben vagy 58-ban hirdetett-e pályázatot a Napsugár népi szólások és közmondások gyűjtésére, de megindult a levelek, a gyűjtések áradata. Már a könyökünkön jött ki a sok „Ki korán kel, aranyat lel”, „Az alma nem esik messze a fájától”, „Addig üsd a vasat, amíg meleg”, és sok más hasonló, […]

Jóízű apróságok (Ne vetkezz idejekorán) Az oloszoknak az a Proverbiumok, Addig le ne vetkezzék az ember, a migh le nem kel fekünni. Azt teszi ez a mondás. A kinek esze vagyon, maga joszágát, külső belső javait nem agia másnak megh a gjermekeinek is directioja alá, migh életben vagyon, ne hogy más parancsoljon neki s adva […]

Fodor Sándor: Haladó vicc Nem az én történetem: drága barátom, Majtényi Erik mesélte. Mivel ’56 után megint „éleződni” kezdett az osztályharc mifelénk, Bukarestben az írószövetség alapszervezeti ülésén szót kért egy idősebb, illegalista író:

Fodor Sándor: Bajor Andor minősítése Író-olvasó találkozó volt az unitárius Róma (ahol Petőfi utolsó éjszakáját töltötte) középiskolájában, 1954-55 táján. Bajor Andor, Kányádi Sándor és Szabó Gyula látogatott el a jónevű líceumba. Az irodalomtanár, Farkas Jenő bátyánk mutatta be őket:

Jóízű apróságok (Ne elegyítsd vízzel a bort) Nekem egj hires Doctor azt jovallotta, a Bort ne elegyitsem meg vizzel, hanem ebéden és vacsorán elsőben igyam egj pohár vizet, azután mind Bort, hanem utolyára, mikor fel akarok Asztaltol kelni, ujobban igjam egj pohár vizet.

Szilágyi Júlia cikke Jean Paul Sartre: Az Ördög és a Jóisten című darabjáról. „Az író, ez a szabad emberekhez szóló szabad ember, legyen esszéíró, pamfletíró, szatíraszerző vagy regényíró, beszéljen csupán az egyén szenvedélyeiről vagy támadja a társadalmi rendet, mindig egy témáról ír: a s z a b a d s á g r ó l […]

Fodor Sándor: A tapintatos színiakadémia Ugyan ki ne kacérkodott volna ifjúkorában azzal, hogy színész lesz? Én már óvodás koromban elkezdtem, amikor nagy átéléssel alakítottam Az ügyes mészáros című, commedia dell’arte stílusú jelenetben – a berbécset. Hosszabb szünet következett, majd egyetemi hallgató koromban szorgalmasan statisztáltam – némi anyagi ellenszolgáltatásért – az Állami Magyar Színházban.

Nagykendi Fülöp Kálmánnak Érd meg nyolcvan éves jubileumodat! Ne menjen el hajad, ne hűljön ki fogad!

Fodor Sándor: Szabédi tévedése Benedek Marcell távozása után – 1947 őszétől – Szabédi László vette át az esztétika tanszéket. Kiváltképpen szemináriumai voltak élményszerűek, amikor verseket elemzett – vagy elemeztetett hallgatóival. A Szabédi-szemináriumokat egy B. L. nevű, magyar szakos évfolyamtársam is látogatta, aki mellesleg kiválóan képzett marxistának vallotta magát.

Fodor Sándor: Távirat Az 1946/47-es tanévben elsőéves egyetemista lettem. A tanév csak ’47 januárjában kezdődött és annak rendje-módja szerint fel is utaztam Kolozsvárra, ahol ösztöndíjasként felvétettem a „Szentjóskába”, a katolikus főiskolai diákotthonba (hivatalos nevén: Báthory-Apor „Szent József Szeminárium”).