Tizennégy Vasárnap. Tíz óráig hevert. – Forró víz! – kiabálta Olga. – Siess! Arra jött ki a fürdőszobából, hogy éppen megcsörrent a telefon. Felkapta a kagylót: – Halló… – Valami duruzsolást hallott: – A kávét csomagból szereztem… – Majd Eszter normális hangja: – Szervusz Róbert! Olga otthon van-e? – Értem, értem! – kiáltotta Róbert. Eszter […]

Tizenegy Azt mondta Olgának, hogy újra késő estig dolga lesz a hivatalban. „Az első hazugság… ismét”, gondolta. Olga bevásárolni készült, gyorsan el is ment, hogy még elérje a friss délutáni kenyeret. Róbert hosszasan keresgélt a sáljai között, és kiválasztotta a legfiatalosabbat. Csakugyan felment a hivatalba (sohasem lehet tudni!), de csak Annát, a takarítóasszonyt találta ott. […]

Hat Róbert diákkora óta ismerte Goethe csodálatos vegytani (persze főként nem vegytani!) megfogalmazását a kiválasztó vonzásról. De most már azt is tudta, hogy emberi viszonylatban néha csak a véletlenen múlik a folyamat kipattanása. Máskor viszont egyre erősödő éhséghez hasonló, szubjektív várakozás (vagy érzés) előzi meg a pillanatot, amely mindent eldönt. De két napja azt kezdte […]

I. rész Egy Az ablak már nem volt fagyos, a rádió áradásokról is beszélt. Bizonytalan kézzel nyúlt a telefonhoz. Felhívja – ne hívja? Hagyja estére vagy holnapra? A készülék megcsörrent. Gyorsan felvette a kagylót: – Halló… Szervusz! – Eszter hangja volt. „Jaj Istenem!”

(Kultikus sci-fi regény) 5 Mrd 507 Mikor kinyitottam a szememet, egy teljesen idegen szobában találtam magamat. Most me-gint hol vagyok – fürkésztem körül a cellaszerű, hófehér helyiségben. Jézusom, csak nem ravatal ez a dikó itt alattam? – Egyeske! 30-as! Van itt valaki? – Isten hozott az Édenben? – jelent meg az ajtóban… Na, ugyan ki […]

(Kultikus sci-fi regény) 5 Mrd 278 Ide s tova 30 napja, hogy semmi érdemleges nem történt, így hát elő sem vettem a blogo¬mat. Mit mondjak bele? Hánykor keltem fel, hol jártam, kivel találkoztam, mit ittam? Ugye, nem gondolják komolyan, hogy ez bárkit is érdekel. Néha odalopóztam a pajzshoz, és megpróbáltam átlépni a tiltott zóna határát. […]

– Apád ha­zavárt min­dig – mond­ta az any­ja, ahogy kiléptek a ve­ran­da­ajtón, s ket­ten ma­rad­tak. Nem vála­szolt rögtön. Úgy érez­te, elárulná magát, de az apja emlékét is, ha most megszólal­na. S mert nem vála­szolt azon­nal, az any­ja foly­tat­ta: – Nagy bánata voltál apádnak. Az bántot­ta min­dig, hogy nem mond­ta el ne­ked soha, hogy és miként […]

(Kultikus sci-fi regény) 5 Mrd 248 Unatkozom, jaj, de unatkozom. Pedig mindenem megvolt, amit elvárhattam az élettől: anyagi jólét, biztonság, szórakozási, művelődési lehetőség, mégis úgy éreztem magam, mint Ádám–Éva nélkül – a Paradicsomban. Csakhogy az én bordámból senkit sem alkotott a Teremtő, így, tetszett, nem tetszett, ezután is saját társaságommal kellett beérnem. Hacsak onnan felülről […]

(Kultikus sci-fi regény) 5 Mrd 33 A következő napokban inkább álmodoztam, mint cselekedtem annak érdekében, hogy felépítsük Krisztiánt. Hogy miért? Egyszerű: időközben rájöttem, minek törjük ezzel magunkat, amikor itt a Terra 144, ez a gigantikus, bármilyen szükségletet kielégítő űrhajó. Úszni, sportolni, kertészkedni akartam? Semmi zűr: itt mindenki mindent megtalált az úszómedencétől a rakétaüzemig.

(Kultikus sci-fi regény) 5 Mrd 3 Tíz nap sikertelen próbálkozás után beláttuk, hogy olyan szekér után szaladunk, mely sehogy sem akar minket felvenni, ezért átmenetileg visszakullogtunk a tengerpartra. – A jelek szerint a bolygó teljes területét áthatolhatatlan zár őrzi – állapította meg Egyeske. – Nyilván veszélyes, több irányból fenyegetett zónába tévedtünk. Persze nem csoda, veszélyes […]

Vaj­da Ger­gely megállt a lépcsőházban, elővet­te ter­moszát, na­gyot húzott belőle. Eszébe ju­tott, va­la­hol látott egy olyan fel­ira­tot, hogy egy pohár tej, tisz­ta fej, s mo­so­lyog­nia kel­lett. Csak a har­ma­dik korty kávé után pil­lan­tott rá a szom­szédos ajtóra. Igen, ő követ­ke­zik. Hiába próbálná odázni, ha­lo­gat­ni. Ke­szeg Irma néni. Özvegy, egészsége eléggé meg­rok­kant már, de va­la­hogy még […]

(Kultikus sci-fi regény) 5 Mrd 2 Amint másnap reggel felébredtem, azonnal kinéztem az ablakon. Változatlan világosság fogadott. Csak a rét, a nyüzsgő sokaság és a mögötte magasodó város tűnt el nyomtalanul. – Egyeske! – hívtam magamhoz a robotot. – Nem megmondtam, hogy egyelőre nem térünk vissza a hajóhoz? – De hát nem tértünk. – Akkor […]

(Kultikus sci-fi regény) Micsoda pusztaság! Egy-két fán, bokron kívül egyetlen élőlényt, települést sem észleltünk. És ez a csend! Szavamra, szinte a szívem dobogását is hallottam. – Biztos, hogy lakott bolygó ez az É-2? – Kettes – fordult Egyeske a 2-es számot viselő robothoz –, lakott bolygó az É-2? – Pozitív.

A pópa lelke (7.) S aki belépett, pontosan Vasile pópa volt. Befejezte aznapi munkáját a kompon. „Mit látnak szemeim?”, mondja, „ellenségek vagytok! S ugyan miért? Kérdezném.” Nem volt mit válaszolnunk, sem nekem, sem Octaviának olyan kérdésre, melybe eléggé indokolt megjegyzés szüremlett, de némileg provokatív íze volt. Octavia engedelmes és mindenkor bármilyen kifejezésre kész arcán megjelent […]

(Kultikus sci-fi regény)* 5 Mrd 1 Ma hajnalban landoltunk az É–2 bolygón. Még aludtam, amikor Egyeske gyöngéden megrázott. – Talpra, barátom, lakott bolygóhoz érkeztünk.

A pópa lelke (6.) A szent viaszkereskedő… A nyár közepén tartunk. Látogatásom a fogadóban szokássá vált, amit nem is próbálok leküzdeni. Az Octavia által kívánt szó viszont nem születik meg közöttünk. Octavia néha szórakoztatni próbál, hátha akkor rászánom magam, hogy kimondjam. A szórakoztatás, melyhez folyamodik, abból áll, hogy „féltékennyé” tesz, közönyt éreztet vagy szimulál.

A pópa lelke (5) A kompos visszajött, homloka verítékes. Mindhárman leülünk beszélgetni azután, hogy a pópa előhúz egy asztalt a sötét folyosóról, mely egy másik szobába vezet. Szükségét érzem, hogy némi magyarázatot adjak mostani helyzetemről.

A pópa lelke (4) Négyszemközt a papnéval „Hogyan hangolja össze lelkeit a te Vasiléd, és milyen mértékben?”, kérdezem ötletszerűen, hogy beinduljon a beszélgetés.

A pópa lelke (3) Vasile pópában több lélek lakozott. S amit Octaviától már régebben megtudtam róla: ez az ember legalább három-négy lelket hordozott magában: a „paraszt” lelkét, a „szerzetes” lelkét, a „faun” lekét és a „kíméletlen” lelkét. A pillanatnyi szükségletnek megfelelően adagolja a pópa ezeket a lelkeket, színésznél is ügyesebben és bravúrosabban. Lényében e lelkek […]

A pópa lelke (2.) A nyílt mezőn a komp felé haladva, sok emlék szálát bontogatta lelkemben a földek zöldje. Rendkívül furcsának tűnt, hogy milyen hevesen vágyom találkozni Octaviával. Hónapokon, sőt éveken át emléke szinte fel sem keltette érdeklődésem. A térbeli távolodás lassan-lassan lelki távolodássá vált. Octavia számomra milyen egzisztenciális szinten élt?

A pópa lelke (1.) Május eleje. A növényzet robbanásszerűen növekszik, magába szív égen-földön minden zöldet. A tavaszi légtől és vágytól hajtva sétálni kívántam a mezőn. Miért is ne mennék el egyszer a Maros partjára, oda, ahol emberi település körvonalazódik? Mindig csábított, hogy oda menjek, de halogattam újra meg újra. Néhány ismerőstől véletlenül megtudtam, hogy ott […]

Én fradista voltam. Hogy miért, azt nehéz lenne megmondani. Talán a barátom hatására, aki jobban értett a focihoz (is) mint én és ő azt mondta, hogy rendes ember a Fradival tart, mert az régi munkáscsapat. Jó még a Vasas is, de a Honvéd az már gyanús és az Újpesti Dózsával csak a szekusok meg az […]

A Huszonnégy című „blokkregény” (panel-, tömbház- stb.) keretes szerkezetű mű, melynek főszereplője, a helyi napilap újságírója elhatározza, hogy „magánriportot” készít lépcsőházának lakóiról. Huszonnégy egységből áll a tömbház (húsz lakrész, plusz pince, szárító, lépcsőház, padlás), legyen a riport huszonnégy órás – határozza el. Egyik lakó utal a másikra, újrameséli annak élettörténetét, a maga szempontjai szerint interpretálva […]

El tudjátok ti képzelni egyáltalán, milyen csodálatos a tyúk élete? Fel-alá sétálgat naphosszat, sietség és gondok nélkül, néha felkap a csőrébe egy-egy hernyócskát vagy egy magocskát, ami addig egy forgács alatt rejtőzött, sandán nézelődik felfelé, amikor elhúz az égen a permetező repülőgép, megvan az étele reggel, délben és este, amikor hűvösebb lesz,

…A tengerparton voltam álmomban… Én, aki a reumám miatt egész életemben gyógyfürdőket és a hegyvidéket jártam, el tudjátok ezt képzelni!? De ebben úgy volt, hogy a tengerparton vagyok. Zúg a víz, olyan zajjal, mintha a gyárban, a kovácsműhelyben lennénk. A hullámok éppeg úgy csapódnak neki a partnak, mint valami légkalapácsok. Fsss-bumm! Fsss-bumm! Éppeg úgy félek, […]