Róbertet az emlékeiből furcsa, vontatott azerbajdzsán ének rázta fel. Kinyitotta a szemét és meglepetten látta az éjjeliszekrényén a magnetofont. Az szólt. Nem is magnetofon volt az, hanem rádió. Előbb egy nő, majd egy férfi énekelt. A szöveget nagyon nehezen értette meg, de annyit kivett belőle, hogy a szerelemről énekelnek. „Milyen szépen kapcsolódnak egybe a török, […]

Róbert még Rigából, úton Budapestre, leszállva a lvovi állomáson a vonatról, nem tudta, hogy mit is kezdjen magával, azért nagyon örült annak, hogy az az ismeretlen fiatalember felajánlotta a segítségét. – Érdekes város – mondta séta közben a kísérőjének. – Hol Budapestet, hol a már ismert lengyel városokat, hol ukrán városokat juttat az eszembe. Magukon […]

Miután megreggelizett, egy újságot kért. Gyorsan átlapozta, de semmi olyasmit nem talált benne, ami érdekelte volna. – Mi hír van a kongresszusról? – érdeklődött a belépő orvostól. – Már a vége felé közeledik. Magának majd megküldik az összes beszámolót. – És az én beszámolómmal mi lesz? – kérdezte. – Úgy tudom, hogy eltűnt a szállodából. […]

Róbert mély, lázas álomba merült. Hosszú ideig nyugtalanul hánykolódott, mert egész teste fájt. Különböző álomképek gyötörték. Talán az átélt verekedést álmodta újra? Az orvos és a nővérek többször is bementek hozzá, de csak nem ébredt fel. Annyira dobálta magát, hogy már-már le akarták kötözni, nehogy leessen. Olykor-olykor, félálomban, felnyitotta a szemét, de semmit sem látott, […]

Indulás előtt, a pályaudvaron odalépett hozzá egy cigányos képű férfi. – Rókafalvi Róbert? – kérdezte idegenes akcentussal. Róbert csak bólintott. Hirtelen nem is jutott az eszébe, hogy az egyik kollégája értesítette: valaki csomagot akar küldeni bakui ismerőseinek, csak amikor a kis csomagot észrevette az idegen kezében, akkor jutott az eszébe a dolog, ezért kicsit barátságosabban […]

Róbert becsukta a szemét és próbálta felidézni emlékezetében a történeteket. – A jövő héten külföldre megyek – jelentette be egyik nap, hazatérve a munkából, a feleségének. Az asszony kissé ingerülten fordult hozzá: – Áruld már el végre, hogy ha állandóan külföldön járkálsz, akkor minek nősültél meg. Hiszen itt vagyok én, és a gyerek is, a […]

– Hakim, o jasajir – hallotta halványan egy nő hangját. Még nem nyitotta ki a szemét, de a szempillái, szemhéjai megmozdultak, ezért az orvos is közelebb lépett. – O jasajir – fordult az asszisztensnőjéhez, miközben a beteg pulzusát fogta. – Elbette – mondta, majd a betegágyon fekvő férfi fölé hajolva megszólalt oroszul: – Откуда вы […]

(Önéletrajzi dokumentumregény, korabeli fotókkal) 2. rész /VI. Egészségem javulásával megjött az étvágyam. Nagyszerű, ugyanakkor újabb dilemma, mert hogy lehet jóllakni egyetlen diétás ebéddel, úgyhogy reggelire és vacsorára is maradjon? Szégyellem bevallani, de már csak bevallom, hogy ugyancsak összefutott a nyál a számban, amikor elképzeltem Zsolti családját néhány méterre tőlem a vasárnapi ebédnél. Na, most szürcsölik […]

(Önéletrajzi dokumentumregény, korabeli fotókkal) 2. rész /V. Amit prognosztizáltam, bevált: eddig soha nem tapasztalt járvány dúl már Hungáriában is. Hogy ebből minimum kijárási korlátozás lesz, az is borítékolható – hangolódtam le még jobban. Őröm az űrömben, hogy nemsokára rá megkaptam a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság értesítését is az özvegyi pótlékról. – Éljen! – dobtam fel sapkámat a […]

(Önéletrajzi dokumentumregény, korabeli fotókkal) 2. rész /IV. Átballagok a spájzba, 5 fok, a fagyasztószekrény és frizsider kirámolva, innen tehát kaja nem igen várható. Lám, így jár az, aki csak megeszi, de sohasem főzi meg az ebédet, nem tud kezelni egy mosógépet, porszívót, mert az asszony helyette is mindent megcsinál. Megjegyzem, a hűtőket kifejezett kérésemre „rámolták” […]

(Önéletrajzi dokumentumregény, korabeli fotókkal) 3. rész / II. Kellemes meglepetés. Honnan a csudából vettem azt, hogy hidegek, tartózkodóak irántam a kedves rokonok. Hiszen még Gyuszika is eljött, Csöpi legkisebb unokája, aki aztán csakugyan naphosszat ki sem mozdul otthonról. Akár a nagyanyja. Ilyen a természetük – vettem számba, ki tisztelt meg a látogatásával. Most sincs itt, […]

(Önéletrajzi dokumentumregény, korabeli fotókkal) 2. rész / II. 2020. jan. 15. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Petrozsényi Nagy Pál vagyok, az az író, aki önnek ajánlotta egyik novelláját. Azóta óriásit változott a sorsom: feleségem váratlanul elhunyt, ezzel teljesen egyedül maradtam 80 éves koromban. Élő rokonaim nincsenek, és én olyan mentális beteg lettem, hogy önállóan már  nem tudom […]

(Önéletrajzi dokumentumregény, korabeli fotókkal) 2. rész (A dokumentumregény első része a Magyar Elektronikus Könyvtárban) MIGRÁCIÓ, GLOBÁLIS KLÍMAVÁLTOZÁS Ab ovo: az elejétől Szép, nyugodt öregségnek nézek elébe, gondoltam egy ideig. S valóban, minden jel arra mutatott, hogy ami ezután következik, már, hogy is szokták mondani? Szóra sem érdemes. Nem így történt. Ellenkezőleg, életem, sőt az egész […]

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat. Ştefan Danciu: Requiem la moartea florilor de câmp (Rekviem a mezei virágok halálánál) (Eurocarpatica Könyvkiadó, Sepsiszentgyörgy, 2006, […]

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat. Szávai Géza: Múlt évezred Marienbadban (Pont Kiadó, Budapest, 2009, Borítóterv: Dali Endre) Most az a neve, hogy […]

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat. Székely Ervin: A műember (Maiko Könyvkiadó, Bukarest, 2009. A borítón: Groteszk arcok, Leonardo da Vinci tanulmánya. Ajánlószöveg: […]

A jeles költőt prózaírót és szerkesztőt idén márciusban Kossuth-díjjal tüntették ki. Veszedelmekről álmodom című családregényét (Kortárs, Budapest) 2018 őszén mutatták be Csíkszeredában, ahol a szerző él. Ebből közlünk részletet, a Háromszék nyomán. Álmomban megjelent apám. 1967. február végi, hirtelen ránk szakadt halála óta ezt sohasem tette. Az álmaim mögötti álmokban többször megjelent, de közvetetten, vagy […]

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat. Bitó László: Ábrahám és Izsák (Argumentum Kiadó 2000, Budapest, Szerkesztő: Bodor Pál, Műszaki szerkesztő: Császár András. A […]

(Kisregény) Amikor felnyitotta a szemét, egy kis szobában találta magát. Kinézett az ablakon. – Hiszen ez olyan, mint a sivatag – nevette el magát hangosan, hogy a szomszéd szobából mindjárt benézett egy nála valamivel idősebb férfi. – Nagyon meleg volt, nem vagy hozzászokva – mondta mosolyogva.

(Kisregény) János szótlanul ment tovább. Úgy tűnt neki, hogy a Láthatatlan is elhagyta, nem csak a Törpe, de mégis nyugodt volt, hiszen ott van vele a régmúlt, a múlt, a jelen, és valahol mélyen benne a jövő magja. Igaz, semmit sem értett belőle, de hitelt adott a Láthatatlan szavainak, mert az mindig igazat szólt.

(Kisregény) A kis utca eltűnt. Már a ház sem volt sehol. Sík vidéken álltak, csak messziről hallatszott a tenger hullámainak parthoz csapódása. – Hol vagy? – Itt vagyok melletted – szólt a Láthatatlan. – Itt vagyok benned – szólt a gyerek.

(Kisregény) János és a lány helyet foglalt a másik lócán. Szótlanul ültek, és csak egymást nézték. Hirtelen mintha áramütés érte volna őket, felismerték egymásban a rokonokat, akik nagyon-nagyon régen váltak el egymástól. Már nem is emlékeztek egymásra, megfeledkeztek egymásról, de tudták, hogy van valahol egy testvérük, unokatestvérük, nagynénjük, nagybátyjuk, de már más nyelven beszélnek. Itt […]

(Kisregény) Kakas kukorékolt. Csengeni kezdett az ébresztőóra. János ijedten ugrott ki az ágyból. – Elkésem! – mondta félhangosan. – Te? Sehová sem mész – nevetett a Láthatatlan. – Te mindig sietsz valahová? – Sietek? – nevette el magát János, de mindjárt el is szégyellte magát. – Én soha, sehová sem sietek, mindenhová eljutok, egyszer úgyis […]

(Kisregény) János meglepetten nézte a falusi kisfiút, aki biztosan előre megsejtette, hogy mit akar tőle kérdezni: – El akarok oda menni. Már sok könyvet elolvastam – dicsekedett. – Jártál már ott? – hallotta meg János ismét a Láthatatlan kissé gunyoros hangját. – Te is mindig oda kívánkoztál. – Nem mindig, de sokszor. – Maga járt […]

(Kisregény) Egyre több az autó az utcán. János kiles a sötétítőn keresztül. Kerékpárok. Gyerekek iskola­táskával. Lovas kocsik. Traktorok. Szemben kutyák ugatnak. János, mint egy holdkóros, kilép a konyhaajtón. Megtorpan a gangon. – Hol vagyok? – kiált fel. – Otthon – szólal meg nyugtatóan a Láthatatlan. – De hol? – Azt nem mondom meg. Neked magadnak […]