Azt kérdezik, hogy fizethetnek-e euróval, mondtam a pénztárosnőnek. Három japán nő állt mellettünk. Éppen elléptem a pénztártól és fordultam volna a hármas pult felé, hogy elkérjem a franciakrémest. Nem lehetséges, mondtam a japánoknak.

ÁLMOMBAN álarcosbálban jártam. Hogy a délutáni jelmezkeresés folytatása volt, vagy másé, nem tudom. Késő délután állítottak be a testvérek. A fiú még középiskolás, a lány idén befejezi egyetemi tanulmányait. Másnap este jelmezbálba mennek, ki-ki a párjával. Segítsek a jelmezeket kitalálni.

Július közepe táján: cseng a telefon, a messzi távolból keresik Lovas Mihályt. Tizenöt éve barátkozott össze a fiatal ellenőrrel, akit nyakukra küldött a megye. Illetve a minisztérium küldte a megye nyakára, az a maga során szépen kiterelte a gyárhoz. A rokonszenves fiú röpke fél nap alatt végzett, szólt, hogy már mehetne is, de odabenn nem […]

Hány piros pontot látsz a képen? ‒ kérdezte az interneten érkezett levél. Az alatta lévő fotón egy kreol bőrű, fiatal férfi látszott feltartott kezekkel, mintha éppen megadná magát. Előtte meg öt piros pont. Kicsi, nagyobb, még nagyobb. Összesen öt. Ki a fene az, aki átküldte nekem ezt a primitív levelet ‒ morfondírozott magában Péteri. ‒ […]

Mit csinál a nyitottszemű? Semmit. Balbert nézi a mennyezetet. A mennyezet piszkosfehér. Nincsenek legyek, illetve egy vagy kettő. Nincsenek szúnyogok, illetve csak villanyoltás után garázdálkodnak.

Amikor Jézus a galileai Kánában járt a tanítványaival, elújságolták neki a helybeliek, hogy nagy lakodalomra készülnek a faluban. Az egyik jómódú gazda felserdült lányát kísérik az oltár elé. A vőlegény családjának is van mit a tejbe aprítania, így aztán egész héten át tart majd a vigadalom. Több mint száz vendéget várnak, de bőven jut majd […]

Ha az üdvösséghez valóban úgy lehet hozzájutni, ahogyan azt Tamási Áron megírta a Rendes feltámadásban, vagyis: sorban, rang és cím szerint, akkor az ember az örökéletet, a szinte kötelező kétkedő gyanakvással: igencsak fontolóra veszi.

Ágneszka elment (5) Ebédnél közölték nagy titkukat az urakkal, akik nem ismervén az előzményeket, kicsit csodálkozva néztek Korcsinszkira és utóbb egymás között szegről-végre meg is tárgyalták az ügyet, de ott, akkor, hamar leküzdötték meglepetésüket és az újságra éhes emberek lelkesedésével ittak az ifjú pár egészségére.

Ágneszka elment (4) Korcsinszki az ablakhoz ment és kinézett a fehér éjszakába. A doktor nagyon sajnálta, de egyáltalán nem szándékozott tervéről lebeszélni. Magától értetődőnek találta és nagyra becsülte a legionáristát, bár eleve ezt még ettől az idealista lengyeltől sem várta volna el. Valahol talán a lelke mélyén egy kis megkönnyebbülés is felütötte fejét, mert ő […]

Ágneszka elment (3) Nagyon hideg idők jártak februárban, aztán 28-án hajnalban egyszerre havazni kezdett, apró, kemény, kis fagyott csillagok hullottak mindig sűrűbben. A reggeli vonat megérkezett. Ágneszka kiugrott az ágyból, éjjel soha egy vonat sem keltette fel, de ez a félnyolcas a mindennapi ébresztője volt. Az ablakba állt és a függöny mögül kikandikálva, megállapította, hogy […]

Ágneszka elment (2) Juhász gondolkozva ment le a lépcsőn, aztán belépett az orvosi szobába. Mindenki ott volt, az állomásfőnök, Pietrovits főhadnagy, az állomás katonai parancsnoka, két sebesüléséből már felgyógyult átutazó tiszt, a doktor mellé beosztott két medikus és a szép Korcsinszki Adalbert, a sebesült legionárista, az állomás kedvence, a legszebb szőke fiú, a gazdag Loengrin. […]

Bartáékhoz beköltöztek az egerek. Honnét, honnét nem, a fene tudja, de tény, hogy április elején megjelentek a házban és mindent megrágtak, ami az útjukba került. Szidta is Bartáné a polgármestert, mint a bokrot, mert ez a Lajos tavaly is kispórolta a költségvetésből a féregirtást, és tessék, itt az eredménye. Tudod, ki fog legközelebb rá szavazni?… […]

Ágneszka elment (1) Reggel hét óra volt, egy vonat döcögött be a kis galíciai állomásra. Az inspekciós hadnagy káromkodva kelt fel az irodában elhelyezett matracáról. Ködös januári reggel volt, még alig világosodott, egy petróleumlámpa utolsókat pislogott és kellemetlen szaggal töltötte meg a szűk kis helyiséget. A hadnagy nagyot nyújtózott, felvette kabátját, végigsimított borzas, vörös fején, […]

– Keres valakit? Egy barna bőrű, ösztövér ember állt előttem. – Inkább valamit. Úgy hívják, hogy kiadó szoba, kvártély, albérlet, vagy hogy mondják itt maguknál. – Maga hova valósi? Csak azért kérdem, mert eddig még sohasem láttam mifelénk. – Szóval nincs. Nem számít, úgyis meggondoltam magamat.

Olvasom az interneten, hogy sztrájkolnak a román pedagógusok. Több anyagi és szakmai megbecsülést, a pedagógusok túlterhelésének korlátozását és hasonlókat követelnek. Ez eddig rendben van! Csupán az olyan nosztalgiával nem tudok mit kezdeni, mely szerint a Ceauşes­cu-rendszer idején nagyobb megbecsülésnek örvendtek a tanárok, tudniillik ilyen vélemények is hangzanak időnként. Valóban így lenne? Hadd illusztráljam a választ […]

A szélhámia egyidős az emberiséggel. A nagy szélhámosokat tiszteli az emberiség, egyeseknek, nem is keveseknek, szobrot állít, kultuszuk átnyúlik a századokon. Gyermekkoromban vagy még azelőtt járta a mese a két kultúrszélhámossal, akik faluról falura járva produkálták magukat. Persze csak isten háta mögötti kis településeket kerestek fel, ahol nincs csendőrőrs.

/Részlet egy terjedelmesebb szövegből/ Álltam ott, csöndben, nagyanyám halálos ágyánál és néztem apámat. Könnyek nélkül marta a fájdalom. Minden nap bent volt a kórházban, kora reggeltől késő estig őrizte nagyanyám utolsó napjait. Csak éjszakára ment haza. Haza, az egykori kis házba, ahol megszületett, ahol gyerek volt, ahol felnőtt és ahonnan messzire költözött

A Genezáret-tó partjára ment Jézus a tizenkét kiválasztottal, hogy ott folytassa a tanítást. Az emberek köré gyűltek, és egyre nőtt a tömeg, mely hallani akarta a prédikációt. Végül, hogy mindenki láthassa őt, és hallhassa a hangját, egy hajóra szállt, a sokaság pedig a parton állva figyelte. Amikor befejezte a tanítást, és esteledvén elbocsátotta a sokaságot, […]

/részlet egy terjedelmesebb szövegből/ Mossa a falat. A saját rongyával, honnan szerezte, hozta magával? Azt, amit más piszkolt, valószínűleg rápisilt a könyvtár falára. A papírokat szedi össze különben. Mintha titkos szövetségesek lennének, minden negyednek megvan a maga szemétgyűjtője. Lakása közelében antiszemetelget: az eldobott csikkek, papírzacskók érdeklik.

Mindig mikor Misi a negyven éves munkanélküli felkel, – még meg se mosakszik, de már imádkozással kezdi a napot. Magányosan él, nincs senkije. Hű Istenhez, pedig meglehet, hajdanán volt neki bűne. Nem is kevés. Éva nem bírta nézni a depresszióját és italozását. Ez a szerencsétlen, beteg ember a poklok poklát élte át. Nem rossz ember, […]

Megyek az utcán. Lazán, kényelmesen, arcomat fürdetve az áldott napsütésben. Látom, mások is ezt teszik. Így aztán nem véletlen, hogy olykor-olykor egymásnak koccanunk a járdán. De semmi baj, mert az egész univerzumot áthatja ez a békebeli romantikus hangulat. Biccentünk, és lazán sétálunk tovább. Egyre csak árad ez az aranysárga optimizmus. Megcsillan a kirakatok üvegén, és […]

A fene ette volna meg ezt a torzszülöttet. Egészen kikészített, míg kinyiffantottam. Most meg bűzlik, mint az okádék, körülötte, jobbra meg balra, elől meg hátul csontok és húscafatok. Beteg lehetett. Elmebeteg tömeggyilkos, ráadásul az sem kizárt, hogy nekrofil és emberevő. Hogy jöhet ilyesmi a világra? Félig ember, keze, lába ugyanolyan, mint az enyém, félig viszont […]

─ Este bejössz a krimóba? ─ kérdezte Bot Gergőtől a barátja, Nagy Bence, amikor a Vas-Szerk Kft lakatos részlegének kerékpártárolója mellett elváltak az útjaik. Az egyik jobbra indult, a másik balra. ─ Nem tudom ─ felelt a kérdezett bizonytalanul. ─ Mostanában sokat morcoskodik az asszony. Azt mondja, sose vagyok otthon. Rá marad minden dolog a […]

Amíg még járt a sínkoptató kávédaráló, a rücsi impegát a kis állomásépület egyetlen épen maradt szobájában húzta meg magát. Egyszer aztán vége lett a kisvasútnak, ki emlékezne rá. Valamikor 1997. április 1-jén a Román Vasúttársaság (CFR), veszteségeire hivatkozva megszüntette a marosvásárhelyi keskeny nyomtávú vasút mezőségi szárnyvonalán a közlekedést.

Az unitárius lelkészi lakba megérkezett az öröm. Levelet hozott a postás. A levél öröme még a templomot és a szószéket is bejárta. A lelkész úr ma szebben prédikált – újságolta Máriskó néni Zsuzskó lányának, aki, amióta a városba ingázik, még a harangozást sem hallja a hosszúra nyújtózkodó vasárnap délelőtti álmos pihenés miatt. A barátság szépségéről […]