Az ismeretlen katona  (2) De a katonai hatáskör területén kívül zsúfolásig megteltek a vendéglők és kávéházak. Mindenütt szenvedélyes viták folytak, és az italfogyasztás nagy volt. És mivel az idő már éjfél felé járt, különböző magánlakásokban összegyűltek Prága összes spiritiszta körei és klubjai. Az ajtókat kulcsra csukták, a villanyfényt eloltották, és gyertyákat gyújtottak, mert a szellemek […]

Az ismeretlen katona (1) Július elsején a hálás nemzet az ismeretlen zborovi katonát temette az Óvárosi téren. Mint minden divat, az ismeretlen katonatemetés is Párizsból került Prágába, és a csehszlovák kormány elismerte, hogy a névtelen hősöket szimbolizáló ismeretlen katona iránt tanúsított kegyelet aktusa szép, nemes, politikailag hasznos és katonailag nevelő hatású tényező. A Lengyelországgal folytatott […]

A két fiú a tér sarkán lévő padon ült, és mereven figyelte a szemközti dohánybolt ajtaját. Olyan tizenöt-tizenhat év körüliek voltak. Fésületlenek és pattanásos arcúak. Olykor ráemelték tekintetüket, végigmustrálták az előttük elvonuló lányokat, némelyiknek még utána is füttyentettek arra várva, hátha visszaszól, de aztán gyorsan visszatért a tekintetük a fóliával gondosan lefedett trafikajtóra. Most az […]

A felhők gyülekeztek az égen. Egy hajléktalan bandukolt az úton, teljesen üres gyomorral, kiéhezve, csak egy szatyorral a kezében. Ahogy letér az útról, egy csendes kis övezetbe ér, ahol járókelők nem nagyon járnak. Észrevesz egy embert, amint hanyatt fekszik. A hajléktalan odamegy hozzá. -Biztos részeg lehet! – gondolta.

Mióta kinevezték Nádházi Zalánt a müncheni székhelyű autóalkatrész gyár sárosfalvai üzemének műszaki csoportvezetőjévé, egyre azon törte a fejét, hogyan emelkedhetne tovább a ranglétrán. Igaz, már az is nagy dolognak számított, hogy a gépészmérnöki diploma megszerzése után két évvel álláshoz jutott a szakmájában. Addig a falugondnok furgonját vezette Sárosegyházán. Az is igaz, hogy gépészmérnökként irányítja a […]

Amint kipakolták a kocsiból a horgászfelszerelést, az öregember megsimogatta a hosszabbik bot nyelét és odaszólt élete párjának, aki már merítette is a vizet az etetőanyag gyúrásához: − Hú, de viszket a botom nyele egy igazi, kemény pontyfárasztáshoz! Meglásd, Borikám, ma kifogjuk az öreg bálnát, akármilyen rafináltan ragaszkodik is a tavához!

MESÉLNEK Arról van a beszéd, hogy a hatodik hónapjában vagyunk már a háborúnak, és szinte beleszoktak az emberek. Szinte már majd az lesz a szokatlan, hogy egyszer beüt a régi, csendes, békés világ. Mert már el is felejtettük, hogy mint volt azelőtt. Pedig a most élő emberek nem szokták meg a háborút, mert régen nem […]

Kockamese Hol volt, hol nem volt az a kert, amelyik kocka volt. Benne nőttek a kockatulipánok, a kockamuskátlik és a kockaárvácskák; a kert közepén teremték gyümölcsüket a kockafák, a kockaalmát; a kockanap pedig kockamurkot, kockapetrezselymet és kockahagymát érlelt. A kockaégen kockafelhők úsztak, melyekből a négy évszak közül háromban kockaeső esett – télen pedig, ami szintén […]

Ilus Krokodilus Volt egyszer egy krokodilus. Egy krokodilus kislány. – Van ilyen hüllő nőnemben? Próbáljuk meg! Ha leánynevet adunk neki, mindenki megérti, hogy miről van szó. Nem kell ehhez szótár… Mit tegyünk tehát? Legyünk korrektek, és ne értsen meg bennünket senki? Vagy kockáztassunk, fedezzünk föl új neveket, amelyeket mindenki ért, csak éppen nem jelentenek semmit?

A jóslat Egy nyári délután történt, 1917-ben, a nyugati front valamelyik eléggé csendes szakaszán. Négyen ültek egy előretolt állásban, várták a váltást. tse« az eső egész nap. – Svindli az egész — mondta Feddersen. — Csalás és ámítás minden jövendőmondás. Nem lehet megjósolni semmit. Maack erősködött, hogy igenis lehet prófétálni, van a jóslatokban azért valami. […]

Ez aztán a meglepetés Régen, nagyon régen, amikor a macskák királya maga is egér volt és a kutya volt az ember legnagyobb ellensége, vagy amikor a cseresznye kirúgott a hámból és nyár helyett télen érett – azért hogy a gyermekek friss és jóízű gyümölcsöt egyenek még akkor is, ha fagy van odakint. Tehát régen, nagyon-nagyon […]

Varázskalap Volt egyszer, hol nem volt egy varázskalap. Kedve szerint járkált a világban, és nem tudta, kinek szálljon a fejére. Mert a varázskalap az egy díj, amit ki kell érdemelni.

Egy derültnek ígérkező éjszakán, mint a döbbenet: városunk fölé lopakodott a homály. Eleinte nem tűnt föl, mert hajnaltájban szinte természetes, de aztán már egyre idegesítőbb és nyomasztó a szürkeség. A Nap csak félig bújt ki a felhők közül, aztán már sehogysem. Alkonyatkor egész egyszerűen nem volt, ami lenyugodjék. Ha csak egy-két napig tart, egye fene, […]

Hadak a hóban Az országban hirtelen eltörpültek a folyók, a városok, a legendás, nagy hegyek. Az ég már ugy látszott, napról-napra közelébb nyomul a földhöz, hogy végül agyonlapitsa. Ha felhők keletkeztek, uszályuk már a földön söpört és oly közelről hullottak le belőle az esőcsöppek, hogy az esésük nem is volt már érezhető.

Mindennek megvan a helye Volt egyszer, hol nem volt egy fa, amely cipőt termett az alsó ágain, a felsőkön pedig zoknit. Tavasszal rügyet hajtott és kivirágzott, akárcsak a közeli gyümölcsös többi, rendesnek tartott fája, vagyis az alma-, a körte-, a szilva-, a birsalma-, illetve a kajszi- és az őszibarackfa. Aztán ahogy lehullt a virág, megjelentek […]

Rupert története Volt egyszer, hol nem volt messzi földön egy hatalmas és szépséges palota, abban lakott a császár és a császárné. A palota körüli park inkább erdőhöz hasonlított, és volt benne egy tó is. A tóban pedig ott lakott Rupert.

Györgyi és a talált nóta Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy liba, Györgyinek hívták és nagyon szép volt. Tollai hófehérek voltak, büszke is volt rájuk, a csőre világos aranysárga, a lábai pedig egy árnyalattal sötétebbek. Mindig nagyon elegáns volt, cipősdobozban lakott, együtt a barátnőivel: Lilivel, a rózsaszínű elefánttal és a galacsinhajtó bogárral, […]

Három mese kicsi állatokról 1. A teknősbéka és a csiga Egyszer egy teknősbéka férjhez akart menni. És nem talált más férjet, csak egy csigát. „Mi aztán tökéletesen megértjük egymást – mondta a csigának. – Olyanok vagyunk mi: békés természetűek, nem jár a szánk, nem sietünk soha. Mindketten hátunkon hordjuk a házunk. Nem esszük meg egymást.”

− Mondja, Varga, miért csicskáztatja azt a szerencsétlen Vízvárit? − kérdezte a vacsoraosztásnál Keleméri Szilárd, az önkéntes szociálisa munkás. – Épp olyan szerencsétlen hajléktalan, mint maga. Épp úgy rászorul a gondoskodásra, mint maga. És épp annyi joga is van hozzá, mint magának. − Nocsak! – állt meg kezében az ínycsiklandozó babgulyást ígérő tányérral a nagydarab, […]

Büdöske, a barátnőm – mese kisgyermekeknek Hol volt, hol nem volt, reggel volt, és Büdöske, a barátnőm hallani sem akart arról, hogy iskolába menjen. Hiába kérlelte az édesanyja: „Büdöske, reggel hét óra van. Oda készítettem neked a fogkefét és a fogpasztát, indulj, mosakodjál! Kelj már fel Büdöske, hét óra múlt tíz perccel, kész a tea […]

Miért veszekednek a hét napjai? Hét apó gyermekei egyszer összevesztek. – Én vagyok közületek a legjobb – mondta sértő hangon Hétfő s vállára vette kicsi kék hátizsákját. – Szorgalmas vagyok. Reggel korán kelek. Elterevezem a tennivalókat. Aki velem jön, biztos lehet benne, hogy egész héten jobban megy a munka.

Így mulat Újévkor az erdő Volt egyszer, hol nem volt, egy erdő. Úgy hívták: Zöld-erdő. Élt ott mindenféle állat, de főleg egy nyúl. Neve: Elégjólhallok. Sok barátja volt. Például Kiskopács, Harkály Asszony unokája. Harkály Asszony, Zöld-erdő Főtanácsosa németesen beszélt, eredetiben olvasta a filozófiát és rendkívül okos volt. Nyuszi másik barátja Oszkár, aki sárkány létére siránkozó […]

Miért volt morcos Szalvador Móki? Volt egyszer, hol nem volt egy Nyuszi, akit Elégjólhalloknak hívtak. Zöld-erdőben élt, amelyet nem azért hívtak így, mert ott állandóan nyár lett volna, hanem azért, mert fenyőerdő volt, s a fenyők, mint tudjuk, egész évben zöldek. Persze volt az erdő szélén néhány nyír is meg bükk is, a közepében pedig […]

Rég volt, mikor én még monopolhelyzetben voltam, sóhajtja félhangosan, csak úgy, a levegőbe, de a csapos hallászónáját célozva Kétkárd Vazul, az opuntérista gyorsvándor. Bíborcsók, a bibircsókos csapos untig ismerte a történetét, ő már a hallásszabadság érája előtt aktív auditív kukkoló volt, és jól járt vele –, lám, az új rend nem küldte el, tartaléklángon füstölögteti.

Hogyan gyógyította meg a fogát a Nyuszi? Egy szép decemberi reggelen, Karácsony és Újév között Elégjólhallok Nyuszi, aki Zöld-erdőben élt, arra ébredt, hogy megbénult az arca. Megpróbált kiáltani Néninek, a dadájának, de egyetlen hang sem nem jött ki a száján. Sőt, mi több, éles fájdalom hasította az állát. A nyuszi döbbenten keresett egy tükröt, s […]