Egy letűnt korszakról írni nem mindig hálás feladat. Az embereket inkább a jelen érdekli, És igazuk van. Hogy ezek után miért idézem fel mégis a Ceauşescu-korszakot? Talán egy régi adósság törlesztéseképpen. Mindenesetre megragadom az alkalmat, és megpróbálom felvázolni menekülésem történetét. HURKOT VETNEK Helyszín Nagyvárad a ’80-as évek körül. Itt, helyesebben, Várad környékén dolgoztam magyar- és […]

1. Hetek óta nagyokat esett esténként. Az egész napifülledtséget jótékonyan feledtette a mindennapos zuhany. Rozsé napközben kisem mozdult az irodájából, ám a sötétség és az eső érkezése jelezte, hogy eljött végre az ő ideje is. Nem sok mindent csinált ilyenkor, legtöbbször csak sétált, figyelte az embereket a gallérja mögül, próbált beleveszni az esti, nedves város […]

William bárd, walesi bárd léptetett sötét lován. A út, melyen végighaladt, hosszú volt, vérrel öntözött. Kevés város esett útba, és nem is akart betérni sehova. Londonba tartott, vissza nem számított térni. Feladata volt.

– Hát igen, úgy látszik, megint itt van. Vagy mit tudom én… válaszolj pár szót onnan a fal mögül, a sáros kertből. Mindig tíz percet várok. Látod a fülemet? Látsz te engemet, Ilonka? Fél szememmel is rád figyelek. Van rozsdás gereblye. Hátul, a fészerbe’. Ásó meg kapa sehol. Nagyharang.

Ábris elégedetten fékezett a kombinát előtt. Hetek óta azon rágódott, kire adja voksát annyi párt közül. Figyelemmel kísérte a választási műsort, gondosan tanulmányozta a képviselőjelöltek életrajzát, gyűlésekre, megbeszélésekre járt, egyszóval mindent megtett, hogy érdemben döntsön. És döntött. Anélkül, hogy leitatták vagy megfenyegették volna, mint ahogy azt a múltban szokták tenni. Múlt? Hol van az már? […]

Harsányi Istvánnak Egy frappáns előjáték a szerző vajúdásáról és ezen írás születéséről. Beszélgetésünk rémmesébe illő színhelyen zajlik: egy egri kiskocsmában. Közgazdász barátom (és a maga módján tisztelőm) túl van az ital előtti szófukarság mogorva állapotán, beszél, beszél. Ember legyen a talpán, aki ilyenkor meg tudja őt akasztani.

Ment előttem egy középkorú férfi, kopottan, görnyedt háttal, ki tudja, mire gondolva. Régi kedves barátom. Egy férj. Számomra ő volt a Férj, az örök férjek megtestesítője, ugyanis magán viselte a mindenkori Férjek jellemzőit: járása nehézkes volt, háta görnyedt, és kezében ott volt az a bizonyos bevásárló szatyor, a Mindennapok Szürkeségének örök, megtöltésre váró szimbóluma. Szívemben […]

A buszban kevés utas volt, egy férfi mégis mellém ült. Nem zavart, hiszen télen kellemes valaki mellett ülni és némileg melegíteni egymást. Az ablak felét jégvirágok borították. Ráleheltem, és a jégvirágok közt nyílt kerek résen ráláttam a járókelőkre. De nem sokáig. A rés meglepő gyorsasággal befagyott.

Az éjjel kettőig ittam, fáradt és unott megszokással, pedig rossz volt a rum, és kiábrándultam, reménytelenül kérlelt a feleség. Jobb lett volna, ha nem is szól, csak ül halkan, észrevétlenül, akkor talán felébred bennem a lelkiismeret. De szólt, kérlelt, nyűgözött az egész léte, és én úgy hessegettem el a szemrehányásait, mint szemtelen legyeket; egyedül voltam.

 Nemrég került föl a Magyar Elektronikus Könyvtár állományába a szerző Cognac-idillek c. 1914-es novelláskötete. Novellái közül azt ajánljuk az olvasó figyelmébe, melynek főhősei azt boncolgatjáék, van-e férfi és női irodalom, s ha nincs, akkor mégis, hogyan létezik? Félnyolc óra felé már ritkul a délutáni vendégsereg s még nem gyülekezik a vacsorázó. Öreg asszonyok lyukas kannákkal […]

Kétezer éves vagyok, Kati, mondtam már neked, és az pokolian nagy idő. Még akkor is nagy, ha nem én találtam ki ezt a kétezer évet, olvastam valahol. És ne hidd, hogy ez a kétezer év bölcsesség, frászt, ahogy öregszel, úgy gyarapodik a szégyened. Tudod, mennyi szégyene van egy öregembernek? Tudod, Kati, a szégyen az egy […]

A későtavaszi eső pont akkor állt el, amikor kinyitotta az ajtót. Köszönés nélkül, nedves, szétzilált hajjal, átázott kabátban és sáros cipőben léptem át a fényesre suvickolt küszöböt. Majd a kínos tisztaság nem kívánt ellenpontjaként válla fölött néztem be a tágas és steril nappaliba. Elnyomtam egy feltörni vágyó sóhajt. A karosszék üres volt, hiányzott belőle apám, […]

Lásd, mindig magamról írok, vagy valós körülményekről, megtörtént esetekről, sajnos, azt hiszem, nem tudok már hinni az irodalomban, csak a dokumentumban, a riportban, de ott is inkább csak a tényekben, a becsületesen vállalt és elmondott tényekben hiszek, a párbeszédet már a riportban sem szeretem, mert az nekem gyanús, azt nem egészen úgy mondták, azt már […]

(Best of Communism) Prológus A Teremtő tervezőirodájában másképp készültek a dolgok. De erről már maga a Magasságos is megfeledkezett, hisz több a dolga, mint a teremtés hét röpke napján volt hajdanán. Minél előrébb mozdul az idő, annál jobban halmozódik mennyei asztalán a posta. Az angyalok túlóráznak, „csüccs ott ,a felhőkön, ti lesztek az előolvasóbrigád!”.

Költőnek és prózaírónak is jelentős a harmincöt éve Franciaországban, Marseille-ben élő, Békéscsabán született Agnel Hidvégi Éva, akinek Vándordal címmel a Magyar Téka Erkel Sándor Könyvesház kiadónál a közelmúltban jelent meg verseket és kisprózákat tartalmazó negyedik könyve. Az elegáns kötet borítólapján olvasható, hogy a szerző a nyelvtudományok doktora, hogy közel húsz évig tanított a Provence-i Egyetemen, […]

Tornyos régi kúria leégett, kormos romja, magas ablakok nyomai. Hosszú behajtó. Autó fordul a be a házhoz vezető útra, kerekei alatt csikorognak a kavicsok. Gondozatlan kert, fasor mellett halad végig a kétszemélyes Ford, francia rendszámmal. Tibor szenvtelen arccal markolja a kormányt. Mellette Ági kikerekedett szemmel kapkodja a fejét jobbról-balra.

/Extraits/ Il roulait une Fleur du pays devant la bibliothèque. Elle arrivait totalement décoiffée par le vent. Il lui dit : « vous avez de beaux cheveux » Elle ouvrit le cadenas, remonta le rideau et lui répondit : « vous ne pouvez pas vous plaindre, non plus, avec vos boucles ! » « On […]

(Igaz történet) Azt mondják, a történelem megismétli önmagát. Lehet, az mindenesetre biztos, hogy az erdélyi dilemma sokak számára ma sem lezárt kérdés. Néha kimondták, gyakrabban nem, de a szívekben változatlanul ott bujkál: miért nem élhet a gyermek ősei országában?

− Ha lefeküdnél velem, az nem lenne olyan nagy bűn, hisz én a férjed testvére vagyok. A családban maradna a dolog − mondta ő, a szikár, egyenes hátú férfi. Ott ült a konyha hátsó egyharmadában a fal mellé állított hokedlin, és hamis magabiztossággal az asztal mellett ülő asszony felé sandított.

Nincs kegyetlenebb veszteség, mint v égzetesen magunkkal vinni azt, amit a világnak ígértünk, és amit egy ideig vártak tőlünk. Joggal. Ahogy azt Szele Péter esetében is tette az egyre fakuló s amúgy nem túl tisztességes irodalmi emlékezet.

Van-e időd, kedved vagy egyáltalán némi maradék szellemi tartalékod visszavándorolni néhány évtizedet, elgondolkodni azon a nem is mesén, amit most röviden elmondok neked? Volt az úgy, hogy valamikor, jól körülrajzolt de mégis alig ismert évek kellős közepén, hadd legyenek ezek mondjuk éppen a hetvenesek, megszokássá vált bizonyos körökben az úgynevezett szezonmunka, ami azt jelentette, hogy […]

Erős vagyok, daliás, elszánt és vitéz: én lehetnék nemzedékem virága, ha nem roppannék össze a legegyszerűbb keresztkérdés súlya alatt. Ezért vesztettem el a postán erkölcsi tartásomat, amikor pénzért ácsorogtam, és egy szigorú hölgy faggatott a tolóablak mögül: – Honnan vár pénzt?

Titkokról lebben fel a fátyol Már tíz napja – két hete a völgyben élt a messziről jött fiatalember, az ittlakók megismerték, elfogadták olyannak, amilyen. Már nem firtatták előéletét, múltját, nem kérdezték honnan jött. Keveset beszélt magáról, pedig egyébként jókat lehetett vele beszélgetni. Már két rend ruhája is volt, Kisvili hozott neki egy vászonnadrágot meg egy […]

Dezső, avagy a fejlődési regény A fejődési regény fő szervező elve a kronologikus időrend, amely segít az olvasónak eldönteni, hogy egy adott esemény ok vagy okozat. Természetesen a mindenre kiterjedő regényírói figyelem és dokumentáló készség válogat az eseményekben, minden mozzanatát rögzíteni egy életútnak fizikai lehetetlenség.

Torte néni Tortevosz, vagy magyarosan Torte néni, legidősebb lakója a völgynek. Gyermeke nem születetett, férje aránylag fiatalon elhagyta az árnyékvilágot, rokonai elhaltak sorban, évtizedek óta egyedül él a hegyen egy présházban, megműveli szőlőjét, egy letűnt életforma élő múzeuma. Kilépett az idő és a pénz korlátaiból.