Search Results for “boda edit”

 

Boda Edit: Idegene maradtam a tájnak (9.)

december 22nd, 2020

Állományból törölve A feneketlen torkú földnek odavetve. Inkább úgy él az ember, mint a nyelv előtti fák. A halak szemére felragadt látvány mozdulatlan. A völgyekben párálló szavak furcsa illata, mint a tövises iglice. A mészkőréteges domboldalra ráfutott a korpafű. Néhány köszmétebokor túlélte a szőlősök pusztulását. Maradj egyedül nyelveddel, mint a szálfa –

Read full article | No Comments »

Boda Edit: Idegene maradtam a tájnak (8.)

december 21st, 2020

Lenvirág. Egészen lenn Talán augusztus vége volt. Az biztos, hogy óriási terület.

Read full article | No Comments »

Boda Edit: Idegene maradtam a tájnak (7.)

december 20th, 2020

Ártér Végre megtestesül újra ez a táj is. Az időtlenidőben tápláló párák pihentek itt, ahonnana teret feltörő hangok megindultak, sírásból lettez a mindegyre táguló üreg,

Read full article | No Comments »

Boda Edit: Idegene maradtam a tájnak (6.)

december 19th, 2020

Variációk Az évtizedek óta épülő fájdalomkülönböző emeletein különbözőképek tükröződnek: mezők, erdők, tavak,hegycsúcsok, mocsarak és szakadékok.

Read full article | No Comments »

Boda Edit: Idegene maradtam a tájnak (5.)

december 18th, 2020

Hogyan történt? Minden asztag eltűnt, az égi tarló deres aknavidék.

Read full article | No Comments »

Boda Edit: Idegene maradtam a tájnak (4.)

december 17th, 2020

Alumínium A lélek epilepsziája: ahogy kifordul az alumínium tányérból az étel, ahogy kifordul az alumínium szótlanság a szájból, beesik a szívkamrába, betölti.

Read full article | 1 Comment »

Boda Edit: Idegene maradtam a tájnak (3.)

december 16th, 2020

Tavasz. Médallion. Sziklaszirt Talán boldognak lenni jöttem én ide? Belül az idő tüskés pacsirtahús. Most jéghideg. Halkuló föld. Kenyérdúc. Végül csak csobogás. Víz és vér. Boda Edit (1975) a kolozsvári Babeș – Bolyai Tudományegyetemen végzett magyar és angol szakot (1993 – 1998), ugyanott magiszteri fokozatot szerzett. Hét könyve jelent meg.

Read full article | No Comments »

Boda Edit: Idegene maradtam a tájnak (2.)

december 15th, 2020

Az emberfia éneke Vakondtúrásos hold alatt, alszik a szívem víz alatt,

Read full article | No Comments »

Boda Edit: Idegene maradtam a tájnak (1-10.)

december 14th, 2020

A Boda-vers mély, akár egy ballada (Gergely Tamás) 1. Bejegyzés a hajónaplóból Vitorlám távol a szívszegélytől. Levedlett kígyóbőr a köd. Iszapvulkán a tengerfenéken, napról álmodik két dobbanás között. 2020. február 21–22. Boda Edit (1975) a kolozsvári Babeș – Bolyai Tudományegyetemen végzett magyar és angol szakot (1993 – 1998), ugyanott magiszteri fokozatot szerzett. Hét könyve jelent […]

Read full article | No Comments »

Internet kávézó BODA Edit, DABI István

december 23rd, 2018

Folytatjuk ankétunk, melyben a ”megszólított” Káfé-barátok arról írnak, milyen kávét isznak, ha isznak, milyen kávéházba járnak, ha járnak… Az első részben Székely Ervin, Ady András, Nászta Katalin és Szuhay-Havas Marianna szólalt meg, válaszaikat itt olvashatod: https://ujkafe.website/?p=80571 B. Tomos Hajnal, B. Kovács András, Hajdú Mónika és Szabó Géza beszél magáról a ”második adag” anyagaiban: https://ujkafe.website/?p=80675 Kérdéseink […]

Read full article | No Comments »

Boda Edit: Egy kagylónyúl költeményeiből /részlet/

december 20th, 2018

Xavér és Jancsika, a kagylónyúl Hogy ki volt Jancsika? Hát egy igazi nyúl. És miért kagylónyúl? Mert olyan apró volt, hogy egy emberi fülkagylóban kényelmesen elfért.

Read full article | No Comments »

Edith Södergran: Gyermekkorom fái

január 11th, 2024

  Gyermekkorom fái, füvek közül magasra törők, fejcsóválva kérdik: mi lett belőled? Nyílt szemrehányás oszlopsoruk: méltatlan, mit sétálgatsz közöttünk! Gyermek vagy, mindentudó is volnál, betegséged béklyói miért tartanak hát fogva? Emberi lénnyé váltál, mi förtelmes, idegen. Míg gyermek voltál, velünk hosszasan társalogtál, tekinteted bölcsességet sugárzott. Életed rejtélyét most ím megoldjuk: a titkok nyitja a málnás […]

Read full article | No Comments »

Edith Södergran: Fát láttam…

március 25th, 2023

    Fát láttam, mindahánynál nagyobbat, égmagasságban roskadozó toboztömeg; Templomot láttam, ajtaja tárva, s ki rajta kilép, mind sápatag, szilárd, halálra kész; Nőt láttam, rúzsos mosollyal kockát vetett, s láttam, hogy vesztett.   Mindezen dolgok köré kört rajzoltak, és senki át nem lépheti.   Boda Edit fordította angolból

Read full article | No Comments »

Lucian Blaga: Évek, bolyongás, álom

június 26th, 2024

  Az évek várostól városig vezető léptei apránként megnyúlnak. Állok, fürkészem a sovány földet, úgy tűnik, a szüntelen küzdelem, bolyongás és keserves babér évei sírig tartanak, akár a rám bukó szél, mi lényem szikkasztván szikkasztja.   E bolyongás nem lelhet beígért fundamentumot, a felőrlődést csökkenteni sincs esély, talpam alól nem bukkan elő a megérdemelt rög […]

Read full article | No Comments »

Robinson Jeffers: Finnország elbukott

június 23rd, 2024

  A sáfrány-szegélyű tengerparttól a magasságos ég sötétkék dómjáig arany létraként emelkedik öt bolygó meg a tündökletesen zsenge hold. Ma a vadvirágok első tűzijátéka: sárga ibolyától, kék szemű fűtől ujjongott domboldalunk. Ily ragyogással ér véget ez a fenséges nap, március 10. – Az egész télen át tartó halálmegvető bátorság, a hóban folytatott nagy küzdelem ellenére […]

Read full article | No Comments »

Bencze Mihály: Beszélgetés Kovács R. József brassói költővel

augusztus 25th, 2023

  Kovács R. József brassói költő első kötetét magam mutattam be 2023. február 16-án a Reménység Házában. 1978-tól az Igaz Szó, a Vadrózsák, a Helikon és a Brassói Lapok közölt verseiből. Írásaira jellemző a leegyszerűsített gondolatiság, a formai kötetlenség, a szavakkal való játékosság, képzeletgazdagság, a többértelműség, mint kihasználható lehetőség, a jelképek használata, a szépre való […]

Read full article | 2 hozzászólás »

A Káfé kávézója

augusztus 10th, 2023

Elődeink kávéházba jártak – ittak, beszélgettek, írtak. Közösséghez tartoztak. Hova jársz te, melyik ”kávéházba”? Hol vagy igazán otthon? Átvette volna az Internet vagyis a Káfé és más online találkozóhely a kávéház szerepét? 2. Schiller rothadt almával, Ady borral segítette meg az ihletét. Méliusz kávézott. Hány cukorral iszod te a kávéd? Irina Pusztai fotógrafikája   Kérdéseinkre […]

Read full article | No Comments »

Max Blecher*: Fényes odú (Naplóregény, utolsó rész)

június 17th, 2023

  Emlékeim és gondolataim történésekként való felsorolását talán inkább különböző megvilágítású szobáim számbavételével kellene helyettesítenem, melyek legtöbbször csüggetegen nosztalgikusak, aztán meg esős napok homályába burkolózók, ahol ugyan nyitott szemmel feküdve, de ködös tudattal, illetve a már nem-létezés érzetével figyeltem az elernyedt testemben folyó életet. Az általam rendre belakott szanatóriumi szobák hosszú sorában a legszomorúbb és […]

Read full article | No Comments »

Max Blecher: Fényes odú (Naplóregény-részlet)

január 19th, 2023

  Berckben lovaskocsival akár több kilométert is megtettem az esőben, és miközben orcámon patakzott a víz, akár valami sikálásnak alávetett fajanszmaszkon, addig gutieren kinyújtóztatott testem többi része ott feküdt vízhatlan, durva ponyvával borítva, a lovaskocsi méretű meghitt sátorban, ahol örökké száraz meleg uralkodik, áporodott szénaszag és vastagon megkent hámok avas szaga terjeng.

Read full article | No Comments »

Max Blecher: Fényes odú (Naplóregény-részlet)

január 12th, 2023

Max Blecher (1909–1938)   „Blecher úgy él, hogy közeli viszonyt ápol a halállal.“ (Mihail Sebastian)                         Bár Max Blecher a XX. század szülötte, mégis a XXI. század írója lett, ugyanis a szinte teljesen elfeledett alkotót az utóbbi időszakban újra felfedezték. Sajátos világának kialakulásában tragikus módon szerepet játszott a Pott-betegségnek is nevezett csonttuberkulózis okozta mérhetetlen […]

Read full article | No Comments »

Székedi Ferenc: Arcok, szavak, emlékek (63)

május 14th, 2019

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat. Kristó Tibor: A riporter megtér (Alutus Könyvkiadó, Csíkszereda, 2008, Szerkesztő: Sarány István. Borító: Hajdú Áron) Amikor átnyújtotta […]

Read full article | No Comments »

Székedi Ferenc: Arcok, szavak, emlékek (62)

május 11th, 2019

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat. Mészáros Sándor: Csecsenföldön (Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2013, Utak, tájak, emberek sorozat. Szerkesztő: Kozma Mária) A sorozatcímet azonnal […]

Read full article | No Comments »

Székedi Ferenc: Arcok, szavak, emlékek (61)

május 10th, 2019

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat. Füstös L. Jenő: Csatószegi mozaik (Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2005. Szerkesztő: Kozma Mária. Műszaki szerkesztő: Sulyok Örs) A […]

Read full article | No Comments »

Székedi Ferenc: Arcok, szavak, emlékek (60)

május 7th, 2019

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat. Ferencz Imre: A hetedik évad (Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1979, Forrás sorozat. Szerkesztő: Csiki László. Műszaki szerkesztő: Bálint […]

Read full article | No Comments »

Székedi Ferenc: Arcok, szavak, emlékek (59)

május 6th, 2019

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat. Ştefan Danciu: Requiem la moartea florilor de câmp (Rekviem a mezei virágok halálánál) (Eurocarpatica Könyvkiadó, Sepsiszentgyörgy, 2006, […]

Read full article | No Comments »

 
Verified by MonsterInsights