Boda Edit: Idegene maradtam a tájnak (9.)
december 22nd, 2020
Állományból törölve A feneketlen torkú földnek odavetve. Inkább úgy él az ember, mint a nyelv előtti fák. A halak szemére felragadt látvány mozdulatlan. A völgyekben párálló szavak furcsa illata, mint a tövises iglice. A mészkőréteges domboldalra ráfutott a korpafű. Néhány köszmétebokor túlélte a szőlősök pusztulását. Maradj egyedül nyelveddel, mint a szálfa –
Boda Edit: Idegene maradtam a tájnak (8.)
december 21st, 2020
Lenvirág. Egészen lenn Talán augusztus vége volt. Az biztos, hogy óriási terület.
Boda Edit: Idegene maradtam a tájnak (7.)
december 20th, 2020
Ártér Végre megtestesül újra ez a táj is. Az időtlenidőben tápláló párák pihentek itt, ahonnana teret feltörő hangok megindultak, sírásból lettez a mindegyre táguló üreg,
Boda Edit: Idegene maradtam a tájnak (6.)
december 19th, 2020
Variációk Az évtizedek óta épülő fájdalomkülönböző emeletein különbözőképek tükröződnek: mezők, erdők, tavak,hegycsúcsok, mocsarak és szakadékok.
Boda Edit: Idegene maradtam a tájnak (5.)
december 18th, 2020
Hogyan történt? Minden asztag eltűnt, az égi tarló deres aknavidék.
Boda Edit: Idegene maradtam a tájnak (4.)
december 17th, 2020
Alumínium A lélek epilepsziája: ahogy kifordul az alumínium tányérból az étel, ahogy kifordul az alumínium szótlanság a szájból, beesik a szívkamrába, betölti.
Boda Edit: Idegene maradtam a tájnak (3.)
december 16th, 2020
Tavasz. Médallion. Sziklaszirt Talán boldognak lenni jöttem én ide? Belül az idő tüskés pacsirtahús. Most jéghideg. Halkuló föld. Kenyérdúc. Végül csak csobogás. Víz és vér. Boda Edit (1975) a kolozsvári Babeș – Bolyai Tudományegyetemen végzett magyar és angol szakot (1993 – 1998), ugyanott magiszteri fokozatot szerzett. Hét könyve jelent meg.
Boda Edit: Idegene maradtam a tájnak (2.)
december 15th, 2020
Az emberfia éneke Vakondtúrásos hold alatt, alszik a szívem víz alatt,
Boda Edit: Idegene maradtam a tájnak (1-10.)
december 14th, 2020
A Boda-vers mély, akár egy ballada (Gergely Tamás) 1. Bejegyzés a hajónaplóból Vitorlám távol a szívszegélytől. Levedlett kígyóbőr a köd. Iszapvulkán a tengerfenéken, napról álmodik két dobbanás között. 2020. február 21–22. Boda Edit (1975) a kolozsvári Babeș – Bolyai Tudományegyetemen végzett magyar és angol szakot (1993 – 1998), ugyanott magiszteri fokozatot szerzett. Hét könyve jelent […]
Internet kávézó BODA Edit, DABI István
december 23rd, 2018
Folytatjuk ankétunk, melyben a ”megszólított” Káfé-barátok arról írnak, milyen kávét isznak, ha isznak, milyen kávéházba járnak, ha járnak… Az első részben Székely Ervin, Ady András, Nászta Katalin és Szuhay-Havas Marianna szólalt meg, válaszaikat itt olvashatod: https://ujkafe.website/?p=80571 B. Tomos Hajnal, B. Kovács András, Hajdú Mónika és Szabó Géza beszél magáról a ”második adag” anyagaiban: https://ujkafe.website/?p=80675 Kérdéseink […]
Boda Edit: Egy kagylónyúl költeményeiből /részlet/
december 20th, 2018
Xavér és Jancsika, a kagylónyúl Hogy ki volt Jancsika? Hát egy igazi nyúl. És miért kagylónyúl? Mert olyan apró volt, hogy egy emberi fülkagylóban kényelmesen elfért.
Edith Södergran: Gyermekkorom fái
január 11th, 2024
Gyermekkorom fái, füvek közül magasra törők, fejcsóválva kérdik: mi lett belőled? Nyílt szemrehányás oszlopsoruk: méltatlan, mit sétálgatsz közöttünk! Gyermek vagy, mindentudó is volnál, betegséged béklyói miért tartanak hát fogva? Emberi lénnyé váltál, mi förtelmes, idegen. Míg gyermek voltál, velünk hosszasan társalogtál, tekinteted bölcsességet sugárzott. Életed rejtélyét most ím megoldjuk: a titkok nyitja a málnás […]
Edith Södergran: Fát láttam…
március 25th, 2023
Fát láttam, mindahánynál nagyobbat, égmagasságban roskadozó toboztömeg; Templomot láttam, ajtaja tárva, s ki rajta kilép, mind sápatag, szilárd, halálra kész; Nőt láttam, rúzsos mosollyal kockát vetett, s láttam, hogy vesztett. Mindezen dolgok köré kört rajzoltak, és senki át nem lépheti. Boda Edit fordította angolból
Lucian Blaga: Évek, bolyongás, álom
június 26th, 2024
Az évek várostól városig vezető léptei apránként megnyúlnak. Állok, fürkészem a sovány földet, úgy tűnik, a szüntelen küzdelem, bolyongás és keserves babér évei sírig tartanak, akár a rám bukó szél, mi lényem szikkasztván szikkasztja. E bolyongás nem lelhet beígért fundamentumot, a felőrlődést csökkenteni sincs esély, talpam alól nem bukkan elő a megérdemelt rög […]
Robinson Jeffers: Finnország elbukott
június 23rd, 2024
A sáfrány-szegélyű tengerparttól a magasságos ég sötétkék dómjáig arany létraként emelkedik öt bolygó meg a tündökletesen zsenge hold. Ma a vadvirágok első tűzijátéka: sárga ibolyától, kék szemű fűtől ujjongott domboldalunk. Ily ragyogással ér véget ez a fenséges nap, március 10. – Az egész télen át tartó halálmegvető bátorság, a hóban folytatott nagy küzdelem ellenére […]
Bencze Mihály: Beszélgetés Kovács R. József brassói költővel
augusztus 25th, 2023
Kovács R. József brassói költő első kötetét magam mutattam be 2023. február 16-án a Reménység Házában. 1978-tól az Igaz Szó, a Vadrózsák, a Helikon és a Brassói Lapok közölt verseiből. Írásaira jellemző a leegyszerűsített gondolatiság, a formai kötetlenség, a szavakkal való játékosság, képzeletgazdagság, a többértelműség, mint kihasználható lehetőség, a jelképek használata, a szépre való […]
A Káfé kávézója
augusztus 10th, 2023
Elődeink kávéházba jártak – ittak, beszélgettek, írtak. Közösséghez tartoztak. Hova jársz te, melyik ”kávéházba”? Hol vagy igazán otthon? Átvette volna az Internet vagyis a Káfé és más online találkozóhely a kávéház szerepét? 2. Schiller rothadt almával, Ady borral segítette meg az ihletét. Méliusz kávézott. Hány cukorral iszod te a kávéd? Irina Pusztai fotógrafikája Kérdéseinkre […]
Max Blecher*: Fényes odú (Naplóregény, utolsó rész)
június 17th, 2023
Emlékeim és gondolataim történésekként való felsorolását talán inkább különböző megvilágítású szobáim számbavételével kellene helyettesítenem, melyek legtöbbször csüggetegen nosztalgikusak, aztán meg esős napok homályába burkolózók, ahol ugyan nyitott szemmel feküdve, de ködös tudattal, illetve a már nem-létezés érzetével figyeltem az elernyedt testemben folyó életet. Az általam rendre belakott szanatóriumi szobák hosszú sorában a legszomorúbb és […]
Max Blecher: Fényes odú (Naplóregény-részlet)
január 19th, 2023
Berckben lovaskocsival akár több kilométert is megtettem az esőben, és miközben orcámon patakzott a víz, akár valami sikálásnak alávetett fajanszmaszkon, addig gutieren kinyújtóztatott testem többi része ott feküdt vízhatlan, durva ponyvával borítva, a lovaskocsi méretű meghitt sátorban, ahol örökké száraz meleg uralkodik, áporodott szénaszag és vastagon megkent hámok avas szaga terjeng.
Max Blecher: Fényes odú (Naplóregény-részlet)
január 12th, 2023
Max Blecher (1909–1938) „Blecher úgy él, hogy közeli viszonyt ápol a halállal.“ (Mihail Sebastian) Bár Max Blecher a XX. század szülötte, mégis a XXI. század írója lett, ugyanis a szinte teljesen elfeledett alkotót az utóbbi időszakban újra felfedezték. Sajátos világának kialakulásában tragikus módon szerepet játszott a Pott-betegségnek is nevezett csonttuberkulózis okozta mérhetetlen […]
Székedi Ferenc: Arcok, szavak, emlékek (63)
május 14th, 2019
Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat. Kristó Tibor: A riporter megtér (Alutus Könyvkiadó, Csíkszereda, 2008, Szerkesztő: Sarány István. Borító: Hajdú Áron) Amikor átnyújtotta […]
Székedi Ferenc: Arcok, szavak, emlékek (62)
május 11th, 2019
Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat. Mészáros Sándor: Csecsenföldön (Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2013, Utak, tájak, emberek sorozat. Szerkesztő: Kozma Mária) A sorozatcímet azonnal […]
Székedi Ferenc: Arcok, szavak, emlékek (61)
május 10th, 2019
Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat. Füstös L. Jenő: Csatószegi mozaik (Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2005. Szerkesztő: Kozma Mária. Műszaki szerkesztő: Sulyok Örs) A […]
Székedi Ferenc: Arcok, szavak, emlékek (60)
május 7th, 2019
Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat. Ferencz Imre: A hetedik évad (Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1979, Forrás sorozat. Szerkesztő: Csiki László. Műszaki szerkesztő: Bálint […]
Székedi Ferenc: Arcok, szavak, emlékek (59)
május 6th, 2019
Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat. Ştefan Danciu: Requiem la moartea florilor de câmp (Rekviem a mezei virágok halálánál) (Eurocarpatica Könyvkiadó, Sepsiszentgyörgy, 2006, […]