Gondolatok egyik legrégebbi versem, a Hullócsillag kapcsán Amikor az ember legelőször szerelmes, Csillagnak véli kedvesét, többet ráruház saját vágyaiból, talán az ideális embert látja csupán a szerelem rózsaszín fátyolán át. De az első szerelem legtöbbször csalódásba torkol, de jó, hogy már akkor éreztem, nem méltó talán mégsem a mély és őszinte szerelmemre, ezért zuhant a […]

Első verseim, versírói korszakaim Verseket írok vagy szerkesztgetek fejben, mióta az eszemet tudom. A szótagolás ritmikája természetes játékossággal fogott meg a népdalokban, a rádióból a sok zaj között kiszűrődő mindenféle zenében, illetve az óvodában, iskolában fejünkbe vert mondókákban, versikékben. Kisgyerekként egészen megbízható volt a hallási memóriám.

Első versem – „idegen szemmel” A Káfé főnix felkérésére utánanéztem, vajon mikor is jelent meg nyomtatásban az első versem. Hát, az jó régen volt, már majdnem fél évszázaddal ezelőtt! Magam is rácsodálkoztam, hogy ilyen régen koptatom a tollat, de hát csak az nem öregszik meg, aki meghal fiatalon (zárójelbe kívánkozik, hogy „magyariéknál” egy tisztességes költő […]

Első versem Ha köntösöd lehetnék, az első alkalommal elszakadnék. Ha zsebkendőd lehetnék, eldugnám magam.

Verseim (főleg a szatirikus hangvételűek) a Salamon Ernő líceum faliújságján (ezek esetleg az iskola archívumában, ha még léteznek), a lírai jellegűek a bakói katonaságom idején, az ottani faliújságon, román nyelven (ezekért minden hónapban járt 5 nap eltávozás), de újságban vagy kötetben csak 2000-ben jelentek meg.

Költőnk nem csupán alfája lírai játékunknak: maga is cselekvő résztvevője – hiszen nem csak az apropót jelentő költői minta szerzője. A Tücsökzene darabjain diszkréten végigvonul a költővé levés folyamata is, ezekről szólnak a további „lenyomatok”:

Kedves barátom! Köszönöm, hogy elküldted a felhívást nekem. Sajnos már nincs meg az először megjelent versem, és nem is emlékszem, hogy mi volt… valaha a debreceni Egyetemi Életben jelenhetett meg, ott publikáltam először… De emlékszem a legelső versemre, amit 3-os koromban írtam.

Kedves Gábor! Kérdésedre, kérésedre egyszerű a válaszom. Négy jeles szerkesztő férfiú lelkén szárad, hogy még ma is tollal hadonászok.

Nem találtam visszautat… Van olyan érzésem, hogy márpedig első vers nincs is. Legalábbis én már nem találtam visszautat ahhoz a helyhez az időben, amelyen az felbukkanhatott. Az első szövegét sem tudom. A gyermekkor erről az oldalról végtelennek tetsző olvasói, írói penzum, többrétegű szöveg- és élményáteresztő hártya, mindent felszívó szivacs.

Keservers minden verset már megírtak minden csókot elcsókoltak helyettem

Egy első vers (Legjobb menni csak tovább?) Első versből – azt hiszem – több is lappang az életművek titkos fiókjaiban, sőt, a később nem íróvá váló emberekéiben is akad egy-kettő belőlük. Egyik versemre végérvényesen ráragadt ez a címke: egy 16-17 éves koromban írt szonett nyerte el a „rangot”.

Első verseim 4 évesen mondtam magnóra, mert még nem ismertem a betűket. Mivel írói családból származom (édesapám Szuhay-Havas Ervin író és műfordító volt,

Hittem a szó erejében Első verseim Bözödi (Jakab) Gyuri bátyám cigaretta papírra rögtönzött „bök”-versei hatására íródtak 14 koromban. Osztálytársaim, néhány barátom és szüleim jókat szórakozhattak nyakatekert gondolataimon.

Kezdem hinni, hogy költő vagyok Szüleim szavaira alapozva merem leírni, hogy már kis óvodás koromban nagyon szépen szavaltam, s talán helytálló, ha onnan számítom a versek iránti szeretetem.

2009-ben elhunyt költőnk mindenek előtt azért kapott helyet e körkapcsolásban, mert ha élne, az elsők között lenne, akit megkérdezünk az első vers körüli tapasztalatokról. Azt nem tudom, hogy válaszolt is volna a felkérésre (szeretném hinni, hogy igen!), mert nem volt az az ember aki suba alá rejtette volna gondolatait. Életművében nem találtam rá . Egy […]

Hát az első versem, vagy talán az utolsó versem? Teszem fel magamnak a kérdést, és nem találom az egyszerű választ. Hiszen nem akarom magamat beskatulyázni és nem akarok az idő fogaskerekei közé se kerülni. Elég, ha itt vannak az évek, jönnek visszatarthatatlanul, és újra meg újra valahonnan képek jönnek, melyeket jó lenne leírni, mesélni róluk.

AZ ELSŐ VERSEIM Nekem igazából nincs első versem, hanem csak első verseim vannak. Természetesen vannak, illetve voltak, még az „igazi” elsők előtt is valamik, amelyeket úgy negyedikes-ötödikes koromban vetettem papírra: az egyik egy elbeszélő költemény, és a Marosvásárhelyi Népi Együttes, onnan is Széllyes Sándor előadása volt az ihletője, aki akkoriban, a hetvenes évek közepén, valami […]

Első versem Első versemre nem emlékszem. Csak arra, hogy amikor írtam,

Kedves Szerkesztő Úr, Köszönöm a levelét. A mai délután csendjében el is gondolkoztam a témán, hogy hát mikortól és miért is írok.

1896. márc. 22-én a zilahi Szilágy c. lapban jelent meg nyomtatásban az első verse (Március 20.) A. E. aláírással. ( http://www.kislexikon.hu/)

Első talán vers Már kisdiák koromban „kínozott” a vers, írogattam is, de nem mutattam meg senkinek sem – gyakori eset tájainkon. Később, húsz évesen adtam oda klapanciáimat Tóth István költőnek, aki higgadtan elmagyarázta, hogy miért nem jók ezek a versek. Rádöbbentem, hogy nem tudom, mi az, hogy vers.

Kedves Cseke Gábor uram! Küldöm az első publikációmat, 1990-ben jelent meg a Gáll István Kollégium évkönyvében (Hova tovább Hovatovább…). Egy pályázat kibővített anyaga volt ez.

Első úgymond számomra jelentősebb, (mert nyomtatásban megjelent, többek által olvasott) versem évszáma (1996) szerencsére megmaradt bennem, az emlékezetemben (bár volt egyetlen rövid másik, amelyet sok huzavona után egy egyházi lap közölt.) Baráti üdvözlettel: Gyuri

Tizennégy és fél éves koromban, kamaszkorom elején, túl a férfiúság vegytani kezdetein, de még a pattanásos korszak előtt írtam legelső versemet. Akkoriban tanultunk Bartalis Jánosról, és kissé még hírértékű volt számomra, hogy rím nélkül is lehet verset írni… minden esetre bátorságot öntött belém, hogy rímelni nem kötelező.

Egykori szatmári iskolájának irodalmi köre 1972-ben meghívta az akkor már befutott költőt író-olvasó találkozóra. Az eseményen, Szilágyi Domokos minden idegenkedése ellenére, régi típusú magnóval sikerült megörökíteni a költő hangját. Az iskola egykori tanára, Ligeti László Zoltán a Kriterion könyvkiadó A költő életei című emlékkötetben részletesen visszaemlékezett a találkozóra, többek között ezeket írta: