Különös a Paradicsomból való kiűzetés története. A kiűzöttek most már többet tudnak, hiszen ettek a tudás fájáról, a jó és rossz tudásának gyümölcséből. Az Isten megátkozta őket, mondván: « Ímé, az ember, megismervén a jót és a rosszat, hozzánk lett hasonlatos, akadályozzuk meg abban, hogy az örök élet gyümölcséből is egyék. »

Egy napló önmagában is titkokat feltételez. Vagy legalábbis bizalmas információkat arról, aki vezette. Egy titkosnapló viszont, melyet fél évszázaddal a születése után képes csak megfejteni az utókor, a fentieken túl is, óriási kihívást jelenthet.

Az ártatlanság szókincs kérdése. El kell kerülnöd megnevezni a rosszat. A jó ember nem látja a rosszat, mert megtagadja azt, hogy nevén nevezze, hogy individualizálja, hogy tudjon róla. Benne is ott a gonosz, de valahogyan más összefüggésben van jelen.

Életem során megéltem néhány csodálatos ünnepet: annak az ünnepét, hogy ünneppé varázsolhatok bármit. A munka újrakezdésének ünnepével kezded; utána következik a munka megszakításának ünnepe; kinyitod az újságot, és átéled annak az ünnepét, hogy látod, nem történt semmi rossz (e sorok 1943-ban íródnak, az emberek millióinak mérhetetlen szenvedését, vagy éppen erőszakos halálát okozó II. világháború eseményei […]

Bergoglio bíboros (Ferenc pápa): Lukács Sándor XVI. Benedek: Jordán Tamás Brigitta nővér: Molnár Piroska Sophia nővér: Trokán Anna Rendező, dramaturg: Vecsei H. Miklós.

Választáselőttisen Első és legfontosabb célunk, hogy megszüntessük a koronavírust, kis közösségünk nagy ellenségét, melynek köszönhetően, ahogy Petőfi mondja, mint oldott kéve, széthull nemzetünk. Milyen kifejező a magyar nyelv! Például azt mondja, nemz-et, ezzel is a nemzésre híva fel a figyelmet, és én is erre buzdítom önöket a magam szerény eszközeivel.

Az Akadémia a Platón iskolája. A Líceum az Arisztotelészé. Tökéletes. A magas filozófia egyfelől, a gimnáziumi filozófia másfelől. A történelem igazságos. * Abszurd módon, valamiféle törvényesség-tudat uralkodik az emberek fölött: a szerződés babonás tisztelete.

Apró gyermek bújt meg a kardvirágok mögött, onnan lesi a morzsát szedő galambokat. Kérdem tőle, miért bujkálsz, amikor ezek a galambok itt mászkálnak a lábunk előtt, nem félnek semmitől, nem bántja őket senki… Azt mondja, azért, mert hiába nem félnek, mégsem lehet könnyen beléjük rúgni.

Felkavaró Simmelnek ez a mondása: „az élet, mint valamennyi pillanat totalitása”. Most úgy látom: úgy van. Minden órádban azt érzed, hogy egész vagy. Vannak hiányosságaid, ez természetes, de ismered azokat, ezzel már ki is egészítetted őket egy bizonyos fokig. Beteljesült lény vagy.

A szovjetek nagy tévedése volt, hogy a volt gyarmatok felszabadulási harcai idején úgy vélték: a szabad népek – különösen Afrikában – majd saját (törzsi) nyelvükön fognak ’államilag’ beszélni, megtagadva a koloniális nyelvi örökséget. A végén aztán leegyszerűsödött az államnyelvi képlet: a legtöbb egykori gyarmat a kolonialisták nyelvét vitte tovább (angol, francia, portugál, sőt: búr…); a […]

Azt hiszem, megtaláltam a besorolásomat a társadalomban: kényelmetlennek kell lennem! Nem könnyű, tudom jól. El kell jutnod oda, hogy legyél valaki, hogy a világ megbotoljék benned. De ha ez sikerül, mekkora boldogság!

Lázárervinesen – Hová mész, Dödölle? – Csak ide a Kürtőskalács utcába. Ott várakozik Vancsipancsi, Schuller Félix, a húszcsíkú tigris, meg Rombolda, a kedélyes orangutánanya. – Én is kedélyes vagyok. – Az vagy, Zsörtike, persze. De ez egy zártkörű társaság. – Odáig csak elkísérhetlek, nem? Aztán zárjatok ki, nem bánom – mondta Zsörtike, a szomorú és […]

A bizalom, amelyet egy emberbe vetettünk, például egy olyan emberbe, aki a vezér, felér a szerelemmel. A demokratikus szellemek a rációt kérik számon. Az odaadásban (valakiben vakon megbízom), a közösségért való kötelezettség-vállalásban ők értelmet és számítást keresnek. A szerelmi házasság helyett az érdekházasságot.

Sokat és sokfélét beszélnek a népek. Azt mondják, ezer esztendőkkel ezelőtt nagy betegen ott ült a kínai császár a kertjében lévő teabokor árnyékában és törte a fejét, mitévő legyen, hogy kijöjjön az ő végzetes betegségéből. És egyszer a bögréjébe esett egy lehulló levél. Sokáig töprengett, kidobja-e a levelet, vagy ne dobja ki. Tudósokat hívatott maga […]

1969 augusztusában írta Előszónak álcázott lírai vallomásában a kolozsvárivá vált magyarózdi Horváth István költő, író Magyarózdi toronyalja című „írói falurajza” elé az alábbi sorokat: „Csak most, a magam hatvan esztendejével értem meg igazán hajdani hatvanesztendős nagyanyámat. Ha testben már lankadóan is, lélekben még teljességében élte a „jelen”-t. A „jövő” is izgatóan érdekelte, bár annyiban másként, […]

Amikor az Úr Mózesre a népével kapcsolatos nagy terhet ruházza (milyen szépen fejezi ki Mózesről Miron Costin: „au avut pre singur Dumnezeu dascăl, rost către rost”), ez panaszkodik, hogy nehézkes a beszéde. Az Isten azt tanácsolja neki, hogy kérjen segítséget a testvérétől, Árontól, aki jó beszédkészséggel megáldott.

„Isten előtt mi, emberek Krisztus illata vagyunk…az életből az élet felé tartunk.” Milyen nagyszerű író Pál apostol. Megpróbálom őt elképzelni a kereszténység nélkül. A „nagy profán alkotók” egyike lett volna, akit szenvedéllyel idéz Montaigne, Voltaire vagy Anatole France.

Kegyelettel Gellért Sándor emlékének „Azt meséltem én Imrének, hogy a Körös nagy legény lett, sebes vize de megáradt, csak mi ketten vagyunk fáradt“. Olvasták Gellért Sándor fájdalmas-gyönyörű versét az Igaz Szó 1988/3. számában? Vajon hány öregedő szívet serkentett legényes dobogásra, és hányat szorított össze? Azoknak, akik nem olvasták, ideírom: Hattyúdal a Berettyó mellett Marika, Marika, […]

Szeptember 11-én lett volna 90 éves Szabó Gyula prózaíró. Az évfordulóra az ugyancsak homoródalmási Oláh Sándor társadalomkutató és Lövétei Lázár László költő emlékkönyvet szerkesztett, mely a Pro Print Könyvkiadó gondozásában látott napvilágot. A kiadványból szemezgetett pár napja (2020. szeptember 11-én) a csíkszeredai Hargita Népe. Oláh Sándor, Király László, Páskándi Géza és Lászlóffy Aladár írásaival emlékezünk […]

(Igaz történet) Mániám, hogy sokszor fölkelek éjnek idején, és előadást tartok a falaknak, a függönyöknek, a székeknek, a virágoknak. Mindennek, ami a szemembe ötlik hirtelen. De csönd vesz körül, kínos csönd, és a csönddel nehéz értekezni. Találomra kérdéseket teszek föl magamnak, minél nehezebb kérdéseket. Az éjjel azt a kérdést tettem föl magamnak, mire valók ezek […]

43. Montparnasse, a gettó Az első világháború még csak tizenöt éve ért véget, sok francia még mindig elvből gyűlölt mindenkit, aki németül beszélt. Nem számított, hogy azok a németek és németül beszélő emigránsok a nácizmus elől menekült békés kelet-európaiak voltak, nem a megszálló hadsereg. Külföldiek voltak, zsidók és értelmiségiek — mindegyikük kommunista vagy szimpatizáns.

Mekkora butaság. Tíz percig ülsz a tanáriban, majd felraksz egy álarcot, belépsz az előadóterembe, megtartod az előadást, és kijössz az óráról. Úgy múlnak ki az igazságok, ha nem véletlenszerűen ejtjük ki őket.

Sylviaplathesen Azon a nyáron még a citrom is savanyú volt, az autók gurultak, az aszfalt Gershwint gőzölgött, és én féltem körülnézni. Anyámék küldtek New Yorkba, mert azt képzelték, tetszeni fog, de hát nem tetszett. Jöttem-mentem egész nap a városban, hátha az kizökkent magamból. Csak arra emlékszem, hogy nem emlékszem semmire.

Szeptember 8. – Az Olvasás Világnapja Még soha nem voltam olvasókörben, így aztán az eleje kicsit feszélyezettre sikerült. A feszélyt az is táplálta, hogy van valami látens olvasóellenesség e hazában, valami civilségtől való iszonyodás, nemkülönben valami ellenlábas fölény, ami a tudást morális kategóriává emeli, harmadsorban pedig (de inkább mindenekelőtt) valami fontossági centrifuga, ami az olvasáshoz […]

Pénz nélkül maradván, előkotorászom az egyik fiók fenekéről egy nem tudom milyen államkölcsön papírjait, és az egyik tőzsdeügynökségen érdeklődöm: „Hogyan jegyzik ezeket a papírokat?” – Ha a tegnap jött volna, annyit értek volna; ma ennyit érnek.” Kísért, hogy rákérdezzek: és holnap? Mekkora rejtély is ez az ember által létrehozott börze! Még provokálok is valakit, hogy […]