Gyimesi naplójegyzetek 1916-ból / 1. Az Erdélyben harcoló szövetséges hadseregek megsegítésére a nyugati frontokról is vezényeltek át csapatokat. Így került Erdélybe Franciaországból, a Somme mellől az a zászlóalj, amelynek kötelékében Hans Carossa német katonaorvos is katonai szolgálatot teljesített. Előzetes előkészítések és inspekciók után 1916. október 9-én a zászlóaljat útnak indítják anélkül, hogy a legénység bármit […]

A sok küzdelem, harc végén emlékezzünk meg  a legrosszabb katonasorsról, a Hadifogságról. Arról, amitől méltán fél mindenki, még a legbátrabb ember is. Talán még jobban, mint a hősi haláltól, hiszen hány volt, aki fogságbaesésekor maga dobta el magától az életét. Én, ha rosszat álmodok, ma is azt álmodom, hogy visznek a fogságba…

Az újkori hadviselés a lovak millióit foglalkoztatja. A mi huszáraink ugyan nem egyszer a lóról leszállva, gyalog harcolnak a lövészárokban, mégis a huszárság a ló nélkül alig tudna eleget tenni azoknak a feladatoknak, amelyek a harctéren reá várnak. Többszázezer lovat foglalkoztat a hadsereg ellátásába seregeket kísérő végtelen szekérvonat. Lovak nélkül nem lehetnek meg a tüzérek, […]

Túl az életen… …A keresztfiam a budapesti orvosegyetem hallgatója lett. Gyermekkora óta vonzódott mindenhez, ami a földön, a levegőben és a vízben mászkált, repkedett és úszkált, ebből a gyermekes kedvtelésből élettani tudományos hajlamok nőttek ki.

Emlékiratok (részletek) 1914 június 6. Ma belenéztem a síromba. Már kövezik. Egy marék virágot dobtam bele. Miért? 1914 augusztus 1. A szörnyű háború híre remegéssé vált a csontjaimban.

A háború alatt megfogyatkozott élelmiszerek pótlására minden eszközt meg kell ragadni. A nép élelmezését intéző kormányok főkép arra törekszenek, hogy olyan tömegélelmező cikkeket vegyenek igénybe, amelyek béke idején ebből a szempontból nern jelentősek. Ellenségeinknek utolsó fegyvere, amellyel még eredményeket vélnek elérni: a kiéheztetés. Az élelmezés ellátásával ezt a fegyvert kell a kezükből kicsavarnunk.

A háború Orosházán …A világháború az egész országgal azonos jelenségeket idézett föl itt is: szántóvető asszonyok, anyaghiány, sebesültek, hadifogoly-munkások, hadifogoly-szerelmek, tragédiák, és végül a mérleg: több mint ezer hősi halott, akiknek az emlékét több ezer hadiárva, ezer hadiözvegy, négy emléktábla az evangélikus templomban és egy bronzszobor őrzi.

A világháborúban minden hadakozó fél hadserege használja az általánosan ismert kerékpárt. Használják híradások, jelentések és parancsok közvetítésére, kisebb-nagyobb gyalogsági osztagok gyorsabb mozdulatainak keresztülvitelére. Használják géppuskák alkatrészeinek gyorsabb továbbítására: a mi hadseregünkben is vannak kerékpáros géppuskás osztagok. A kerékpáros katonák azonban még más hasznos szolgálatot is tesznek.

Kassay János Háromszéken, Magyarhermányban született, 1884. június 14.-én. 1913-ban vitték el katonának. Végigharcolta a háborút, főtörzsőrmesterként szerelt le.

A háború nagyon megszaporította azoknak a műhelyeknek a dolgát, amelyek mesterséges kezeket-lábakat készítenek csonka emberek számára. De nemcsak sokat, hanem sok újfajtát is készítenek, mert a sok ezer csonka ember csonkasága is igen különféle, meg a cél is különféle, amire a mesterséges végtagot használni akarja.

Levél a lövészárokból (Néhány részlet Halász Gyulának Elek Artúrhoz intézett leveléből.) Galícia, március hóban A háborús állapot annyira állandósult, hogy hajlandó vagyok nem tekinteni többé szerencsétlenségnek, hanem természeti jelenségnek – mint például az éghajlatot.

…és a parancsok gyors közlésének fontosságát már az ókori hadvezérek is felismerték. Ilyen célra már az ókorban is használtak lovasokat, sőt néhol postagalambokat is. Nagyobb távolságoknál, a gyalogos és lovas küldöncök számára, az út mentén, egymástól 7—15 kilométerre küldöncállomásokat rendeztek be, melyeken mindenkor indulásra készen állott egy pihent ember, hogy az odaérkezett iratot pihent lovon […]

Jóformán egy nap sem múlik el anélkül, hogy ne hallanák a »lövészárkot« emlegetni. Újságban, a hivatalos jelentésekben, a harctérről visszakerülők beszédében mindig és mindig a lövészárok szerepel. Az otthonmaradottak a háborúból, ha mást nem is, de legalább a lövészárkot szeretnék ismerni, azt a helyet, amelyben derék és vitéz katonáink idejük jórészét töltik és amelyhez ma […]

A háború óriási mennyiségű nyersanyagot emészt fel. Főkép a hadfelszerelési cikkek — a katonaság ruházata, fegyverzete, a szállítási eszközök — előállításához rengeteg sok posztó, vászon, fém, fa és bőr szükséges. A fogyasztott nyersanyagok között szokatlanul nagy mértékben emelkedett a bőrnemű ára.

Magyar csárda az Isonzó mentén Ez is a háború furcsa eltolódásai közül való: tipikusan magyar csárda a fellegek között; az égbenyúló sziklákra aggatva egy darabka Magyarország! Körös-körül hóborította hegyek, még ragyogó napfény a juliusi tél alkonyatában és valamivel odébb, néhány lépésnyire csupán, hogy a vad csobogása tisztán hallatszik, a kékeszöld Isonzó, amint értelmetlen sietséggel igyekszik […]

Trieszt és Fiume között nyúlik az Adriai-tengerbe az isztriai félsziget. Ennek déli végében van a pólai öböl, melynek partján legnagyobb hadikikötőnk: Póla terül el. A várost a hagyomány szerint még a mondabeli időknek görög hősei alapították, akiktől a rómaiak birtokába került. Ezek több mint 2000 évvel ezelőtt foglalták el az Isztriai félszigetet és ezzel együtt […]

Az erdő üzen haza A sínek már régen elvesztek a hóban, falu sincs erre, rengeteg tölgyesben járok, őserdőben, az utat is most vágták székely bakák, ha ők nem dalolnának a sűrűben Bem apóról, azt hinném, Szibériában vagyok, ahol Lermontow vadászott medvére. Itt, nyolc hete sincs, nemesebb vadra irányították a puska csövét, a székelyek pokoli sötét […]

Jó oroszok Igen, ilyenek is voltak. A lembergi orosz uralom idegenuralom volt, de az eszközei e m b e r e k voltak, rossz és jó emberek, ahogy az emberek általában szoktak lenni. Az üldözöttek csalhatatlan közvéleménye nemcsak a brutalitásokról, hanem a jócselekedetekről is tud, nemcsak az elnyomásról, de a segítésről is beszél, nemcsak a […]

A világháborúval mindjárt előtérbe léptek az ország közgazdasági kérdései is. A nemzetben rejlő élő erő minden vonatkozásában acélossá vált, de erőre kaptak azok az atributumok is, melyek egy nemzet nyugodt bázisát jelentik.

Napló jegyzetek 1916. május 19-től 1917. január 1-jéig* 18-án d.e. 10-12-ig Maksay ezredorvos jelenlétében megvizsgáltam a legénységet, s a rühes, tetves vagy nemi betegeket kicseréltük tisztákkal illetőleg egészségesekkel. Május 19-én reggel 6.45-kor indult vonatunk a fehérvári állomásról. Útirány Arad, Budapest, Wien, Salzburg, Linz, Insbruck, végállomás Sterzing, ahol május 22-én kivagoníroztak bennünket…

Gyanús jelenségek, melyekről a kémek felismerhetők Bár a kémeket nehéz felismerni, mégis vannak olyan gyanús jelenségek és körülmények, melyekből kémgyanúra lehet következtetni. Ilyenek: 1.) aki feltűnően keresi katonák, vagy olyan egyének ismeretségét, barátságát, akik bizalmas katonai, ipari, kereskedelmi, gazdasági, politikai stb. fontos helyeken vannak beosztva s ezeken a helyeken bizalmas és fontos iratokat, rajzokat kezelnek

  Bukaresti háborús forgatókönyvekről – 1914-1916 Idén áprilisban jelent meg Lucian Boia Primul Razboi Mondial. Controverse, paradoxuri, reinterpretari (Az első világháború. Ellentmondások, paradoxonok, újraértelmezések. Humanitas, 2014.) című könyve, s azonnal nagy vitát váltott ki a román olvasókból. Természetesen, a más nemzetiségű olvasókat se hagyta hidegen… Az ok: a könyv néhány olyan, sarkalatosan új és merész […]

Debreczeni Éva halálának harmadik évfordulójára * Cseke Gábor: Üzenőfal Debinek és Vers a sűrűből * Gergely Tamás: A szóbogáncsoló magánya! * Máriás József: Változatok Évára (A rejtőzködő, „Halálunkból új élet fakad”, Túl a Rubiconon) * Cselényi Béla: Debreczeni Éva üzenőfalára és Debreczeni Éva gyermeksarki anyasága * Somorčík Sz. Rozália: Akkor léptem be, amikor Te elmentél… […]

2009-ben könyv jelent meg a Balaton menti nevezetes nagyközség (fürdőhely) egykori első világháborús harcosainak tevékenységéről – mindarról, amit Balatonfüred népe a huszadik század elején átélt. A Sziklai Zoltán és Tóth-Bence Tamás összeállította füzetben érdekes dokumentumok, visszaemlékezések adják meg az események helyi hitelét. Alább ezekben tallózunk.

Az alant olvasható Firkákban leírtak több mint tünetértékűek. Könyvtárban dolgozom, alkalmam van minden féle látleletbe botlani. Most például ezekbe… Egy Robert Ludlum-könyvből: Marius Jarca din Onesti – con.[damnat] la 4 luni pentru furt am oluna si 3 saptamani de cand stau in camera asta blestemata mai am 34 de zile si ma trimita acasa cu […]