Forrás: https://www.hitelfolyoirat.hu/2021/08/02/a-szabo-magda/ Ötvenöt éve hunyt el Tamási Áron. 1966. június 2-án „a maga betűivel és kezével” írt végrendeletét tiszteletben tartva a Farkasréti temetőben dr. Brezanóczy Pál egri püspöki helynök végezte a temetési szertartást. A koporsónál többszázas tömegtől körülvéve az íróbarátok három generációja búcsúzott tőle: Féja Géza, a világot teremtő költőtől, közös ifjúságuk rügyes ágától és […]

Kedves Gábor, együttműködésünk során megszokhattam, hogy pontos ember vagy. Ehhez igazodom születésnapi köszöntőm idejét illetően is. Az öregember diója a legédesebb és legkeserűbb dió. Dióverésed irigylésre méltó, telitalálatos metafora, és mutatványszámba menő vállalkozás. A dióverés, persze, nem szüreti mulatság. De nem is kubikos-munka. A szinte megoldhatatlannak tűnő kihívásra azt mondja az ember: kemény dió! Mintha […]

• A marosvásárhelyi Súrlott Grádics irodalmi kör összeállítása Lázár Lászlóról, az Ifjúmunkás című ”egykori, jó szemű szerkesztő”-jéről.   Elekes FerencA tökömet ne vegyük ki?   Nem elegáns mozdulat, amikor egy internetes újság szerkesztője beavatkozik egy másik internetes újság szerkesztésébe. Különösen akkor nem, ha ez a másik internetes újság tetszik neki, mondhatni mindennapi olvasmánya.Most mégis elkövetem […]

1. Bartha György: Olvasónapló Dsida Jenő Száraz ág című versének olvasása nyomán Mottó: „Ez nem negédes jajgatás, finomkodó poéta-lárma, de fejem fölött penge leng s fejem alatt kigyúlt a párna.” (Dsida: Tóparti könyörgés) Száraz ág Szép lankadt novemberi gally, jó bánat tiszta, lassú míve, kiről levált a röpke raj s alatta hajló, száraz íve maradt […]

J. G. meg is hívott egy szombat délután az otthonukba. Az iskolától nem messze, a főutcából a hajdani fejedelmi paloták felé nyíló kis utcában laktak egy régi, ahhoz hasonló jellegű házban, mint amilyen az iskolánk volt (mára már azt is lebontották, a helyében ott díszeleg a városi néptanács vadonatúj panel székháza). Az édesanyja kedvesen fogadott. […]

Rendkívül szigorú ember volt a mi igazgatónk, mégpedig azzal a jó értelemben vett szigorral megáldva, amelyet a legvásottabb nebuló is respektált és elfogadott. Tantárgyait, a matekot és a fizikát a reáltárgyak iránt semmilyen vonzalmat sem érző tanulónak is megtanította. Hát még az énekkar, amit vezetett!

November legelején esősre fordult az idő. A hírek is mintha megritkultak volna, az emberek, kénytelen-kelletlen szemet hunyva a „vonatos, tankos bevonulás-história” előtt, már-már reménykedni kezdtek, hogy az elért forradalmi vívmányok konszolidációjának az időszaka köszöntött be (Nem ezzel a kifejezéssel éltek ugyan, de valahogyan így értették.)

A naptár szerint beköszöntött az ősz, de mintha a nyárnak esze-ágában sem lett volna odébbállni. Párafelhőbe burkolózva későbben kelt fel ugyan a Szancsali erdő mögül a nap, és alacsonyabban rótta útját a dombok felett Balázsfalva irányába az égen, de nyári melegéből mintha semmit sem akart volna kihagyni…

„Az emlékiratok – ha mégoly igazmondásra törekszenek is – sosem egészen őszinték: mindig minden bonyolultabb, mint amennyire elmondható.” André Gide: Ha el nem hal a mag) A történelem hulláma átcsap a kisemberek feje fölött. Vannak, akik utána prüsszögve, tikogva, köpködve felbukkannak az árból, s vergődve, úszva próbálnak a felszínen maradni, másokat örökre maga alá temet […]

/napló, jegyzetek/ 1936. május 22. A sima, fekete hanglemez forogni kezd, a tű hozzáér a széléhez és a könyvek között, a fűtőtest és a telefón közelében megszólal Sümegi Jánosné 62 éves somogy-megyei asszony hangja. Nyersen és varázslatosan száll a hang a szobában, zenekíséret nélkül és kissé elfogódottan. Régi balladát énekel, Bodor Katalinról, a szegény zsellérleányról, […]

80 éve született Gion Nándor (1941-2002) vajdasági író Simonffy András (1941-1995) író Tar Sándor (1941-2005) író, szociográfus Utassy József (1941-2010) költő, műfordító

Az alábbi szövegek részletek a szerző 1991-ben a Szabadság Kiadó-vállalat kiadásában megjelent, Omló falak című naplójából, amelyben a romániai rendszerváltás kolozsvári személyes élményeit rögzíti. Szerző elismert prózaíró, előbb az Igazság, majd később a Korunk munkatársa, amikor sor kerül a 89-es rendszerváltásra. Feljegyzései hiteles kordokumentumként maradtak fent.

Választás előtt: felülről lefelé kell olvasni Választás után: alulról felfelé kell olvasni a mi pártunkban betartjuk az ígéreteinket, csak a hülyék hiszik azt, hogy mi nem fogunk harcolni a korrupció ellen, mert egy dolog biztos nálunk: a tisztesség és átláthatóság lesz az alapvető célunk az eszményeink eléréséhez

Kegyelettel Gellért Sándor emlékének „Azt meséltem én Imrének, hogy a Körös nagy legény lett, sebes vize de megáradt, csak mi ketten vagyunk fáradt“. Olvasták Gellért Sándor fájdalmas-gyönyörű versét az Igaz Szó 1988/3. számában? Vajon hány öregedő szívet serkentett legényes dobogásra, és hányat szorított össze? Azoknak, akik nem olvasták, ideírom: Hattyúdal a Berettyó mellett Marika, Marika, […]

Anyám könyve, amit nagyon régen vetett papírra, a harmincas éveinek táján.  25 évvel később folytatta volna, de már nem volt kedve, se ereje befejezni. Úgy 15 éve mutatta meg nekem, akkor azt mondtam neki, hogy megjelentetem. Nem ellenkezett. F. R. jegyzetei – így szignózta. (Nászta Katalin) IX. A munka És akkor 1940-ben a bécsi döntés […]

Anyám könyve, amit nagyon régen vetett papírra, a harmincas éveinek táján.  25 évvel később folytatta volna, de már nem volt kedve, se ereje befejezni. Úgy 15 éve mutatta meg nekem, akkor azt mondtam neki, hogy megjelentetem. Nem ellenkezett. F. R. jegyzetei – így szignózta. (Nászta Katalin) VIII. Reménység Este érkeztek meg Rákosra. Ilonka ángyó, a Samu […]

Anyám könyve, amit nagyon régen vetett papírra, a harmincas éveinek táján.  25 évvel később folytatta volna, de már nem volt kedve, se ereje befejezni. Úgy 15 éve mutatta meg nekem, akkor azt mondtam neki, hogy megjelentetem. Nem ellenkezett. F.R. jegyzetei – így szignózta. (Nászta Katalin) VII. A mostoha Hat keserves év következett. Az asszony talán nem […]

Anyám könyve, amit nagyon régen vetett papírra, a harmincas éveinek táján.  25 évvel később folytatta volna, de már nem volt kedve, se ereje befejezni. Úgy 15 éve mutatta meg nekem, akkor azt mondtam neki, hogy megjelentetem. Nem ellenkezett. F.R. jegyzetei – így szignózta. (Nászta Katalin) VI. Tévesztések-tévedések Kora tavasszal kőművesek jöttek az intézetet tatarozni. Nagy halom […]

Anyám könyve, amit nagyon régen vetett papírra, a harmincas éveinek táján.  25 évvel később folytatta volna, de már nem volt kedve, se ereje befejezni. Úgy 15 éve mutatta meg nekem, akkor azt mondtam neki, hogy megjelentetem. Nem ellenkezett. F.R. jegyzetei – így szignózta. (Nászta Katalin) V. A hajasbaba Karácsony délutánja; nagy izgalom uralkodott az egész intézetben, […]

Anyám könyve, amit nagyon régen vetett papírra, a harmincas éveinek táján. 25 évvel később folytatta volna, de már nem volt se kedve, se ereje befejezni. Úgy 15 éve mutatta meg nekem, akkor azt mondtam neki, hogy megjelentetem. Nem ellenkezett. F. R. jegyzetei – így szignózta. (Nászta Katalin) IV. Az intézet Egy reggel az apja azzal […]

Anyám könyve, amit nagyon régen vetett papírra, a harmincas éveinek táján.  25 évvel később folytatta volna, de már nem volt se kedve, se ereje befejezni. Úgy 15 éve mutatta meg nekem, akkor azt mondtam neki, hogy megjelentetem. Nem ellenkezett. F. R. jegyzetei – így szignózta. (Nászta Katalin) III. Hova-merre? Dódi felült az ágyban és értetlenül nézett […]

Anyám könyve, amit nagyon régen vetett papírra, a harmincas éveinek táján.  25 évvel később folytatta volna, de már nem volt se kedve, se ereje befejezni. Úgy 15 éve mutatta meg nekem, akkor azt mondtam neki, hogy megjelentetem. Nem ellenkezett. F. R. jegyzetei – így szignózta. (Nászta Katalin) II. A gondoskodás A rokonok aztán mindent összeszedtek a […]

1. (Szül. Veigelsberg Hugó, Pest, 1869–Budapest, 1949) – költő, író, újságíró. A magyar kritikatörténelem meghatározó alakja, a Nyugat első húsz évében (1908–1929) a lap főszerkesztője. A városi költészet egyik kiemelkedő képviselője. Az „Ignotus” kezdetben írói álneve volt, de 1907-ben törvényesen is felvette: előbb Ignotus-Veigelsberg Hugó, utóbb Ignotus Hugó alakban. (Az ignotus szó latinul ’ismeretlen’-t jelent.)

Sajtóközlemény A 40. születésnapját rendkívüli programsorozattal ünneplő Csíkszeredai Régizene Fesztivál vasárnap véget ért. A járvány okozta helyzet nehézségei ellenére is sikeresnek mondható Csíkszereda és Erdély egyik legkedveltebb nyári fesztiválja, hiszen az újításoknak köszönhetően több százezres nézettséget értek el a szervezők.