‘Dokumentum’

 

Ha szívesen meghallgatná Szilágyi Domokost – felvételről

2020. július 6.

…a bukaresti román televízió magyar adásának aranyszalagtára / archívuma jóvoltából

Tovább | Nincs hozzászólás »

Az új DIA-tagjelöltek teljes névsora

2020. június 14.

Albert Gábor, Bajor Andor, Balázs József, Bálint Tibor, Bánffy Miklós, Békés Pál, Beney Zsuzsa, Berda József, Bibó István, Bodor Béla, Bojtár Endre, Borbély Szilárd, Cs. Gyimesi Éva, Cs. Szabó László, Csalog Zsolt, Csanádi Imre, Csengey Dénes, Cseres Tibor, Csiki László, Csokits János, Csurka István, Daday Loránd, Devecseri Gábor, Domokos Mátyás, Dutka Ákos, Ember Mária, Eörsi […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Függelék a Fehér Illéssel készített mamut-interjúhoz

2020. május 16.

A műfordító Fehér Illés bebizonyította, hogy egy személyben biokémikus is, s a tudós szakemberekre jellemző alapossággal írta össze a folytatásos interjúban megjelent költők, továbbá műfordító munkájában őt segítő személyek nevét. Két hónapos (2020. április-május) együttmunkálkodásunk után, hadd álljon alább, függelékként az általa a beszélgetésünkhöz szerkesztett névmutató.

Tovább | 1 hozzászólás »

Végel László: A jövő sem lesz a régi

2020. május 10.

2020.március 24. kedd 21 év múlt el a NATO bombázások óta. A koronavírus miatt elmaradtak a tömeges rendezvények, a szerb hadügyminiszter a NATO-országokat ostorozta, de egy szót sem szólt a koszóvói albánok elleni atrocitásokról. Egyszeriben kedvem kerekedik elővenni a NATO-légitámadásról irt Exterritórium című dokumentumregényemet.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Április 18: „Látom a fejem legurulni…”

2020. május 7.

Kányádi Sándor: In memoriam Sz. L. Mint álmomban, ha síneken játszottam és jött a vonat, dermedten állok, engedem, hogy elgázoljanak. Sikoltanék, de csak hangtalan ráng a szám. Látom a fejem legurulni a töltés oldalán.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Elekes Ferenc: Levél Cseke Gábornak, a Káfé szerkesztőjének

2020. április 21.

Gáborom, kész röhej, hogy én ebben a militarizált, kényszerű magányban mivel foglalkozom! Időnként kimegyek a kicsi udvarra, s beszélgetek a madarakkal. Legtöbben a városi verebek vannak, néhány feketerigó, pinty és egy tucat apró, fürge röppentyű, fogalmam sincs mi a nevük, csak azt látom, hogy kiváncsian néznek rám a meggyfák ágairól. Aztán amikor belefáradok a nézésükbe, […]

Tovább | 1 hozzászólás »

82 éve…

2019. december 3.

Pilinszky János: József Attila Katonája a mindenségnek, bakája a nyomoruságnak, teszünk azzal valamit is, hogy a füvek zöldellő erejébe visszahelyezzük a halottat?

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bartha György: Találkozás(ok) Bodor Ádámmal

2019. november 6.

Egy korábbi interjúban tett vallomása alapján tudjuk, hogy Bodor Ádám írónk szívesen találkozik értő, érdeklődő csíkszeredai olvasóival. Ilyen közvetlen, meghitt együttlétre került sor a Kájoni könyvtár előadástermében 2017. március 29-én. Beszélgetőtárs (moderátor) volt: Murányi Sándor Olivér.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Ujváry Zoltán: Szülőföldön hontalanul* (18)

2019. szeptember 11.

A kolonisták kiűzése A házainkat elfoglaló szlovákokat a nép közönséges rablóknak tekintette. Hogy nem ők voltak a rablók, hanem az akkori csehszlovák kormány, legfőképpen Beneš, a legnagyobb rabló, az nem érdekelte az embereket. A tolvaj az, aki elveszi a tulajdonunkat. Márpedig Rejdovján, Martinko, Pupala meg a többiek bitorolják a vagyonunkat… A saját házunkban Rejdovjánék szemében […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Ujváry Zoltán: Szülőföldön hontalanul* (17)

2019. szeptember 10.

Újra otthon De egyáltalában, van-e otthonom? A házamban idegenek vannak. Hol van most a családom? Merre induljak? Hol találom meg őket? Kinél, melyik barátnál, rokonnál húzták meg magukat? És vajon, teljes biztonságban vagyok-e már? Innen is visszatoloncolhatnak. A távolság nem számit. Én hivatalosan protivíni lakos vagyok. Cseléd egy Režábek Alojz nevű gazdánál, akitől elszöktem. Az […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Ujváry Zoltán: Szülőföldön hontalanul* (16)

2019. szeptember 9.

Az én szökésem, elfogásom és megmenekülésem A hetedik napon eljött hozzám az én jóságos cseh vasutasom. Holnap feladhatom a táviratot. A harmadik napon Tornalján lesz a vagon. Búcsúzáskor hosszan fogtuk egymás kezét. Tudtuk, ez az utolsó találkozásunk. Holnapután hajnalban én is elutazok. Vasárnap már én is otthon leszek. Búcsút veszek Protivíntől. Itt hagyom a rossz […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Újváry Zoltán: Szülőföldön hontalanul* (15)

2019. szeptember 8.

Az ingóságok menekítése Minden ingóságot, amit magunkkal hoztunk, bútorokat, edényeket, ruhaneműt vissza kell szállítani a falumba. Hogyan tudom ezt megoldani? Prásek dühöng. Ha észreveszi, hogy viszem a dolgainkat, azonnal jelenti.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Ujváry Zoltán: Szülőföldön hontalanul* (14)

2019. szeptember 6.

A családom szöktetése A tervem az volt, hogy először idős édesanyámat küldöm haza. Ő lesz a hírnök. Előkészíti a házfoglalókat, hogy mi is hamarosan megérkezünk. Meg azután azt is megtudjuk, hogy viszonyul a hatóság az engedély nélküli visszatelepüléshez. Egy batyuba beleszorítottuk mindazt, amire édesanyámnak szüksége lehetett. Elvittem az állomásra. Megvettem a gyorsvonati jegyet Tornaljáig. A […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Ujváry Zoltán: Szülőföldön hontalanul* (13)

2019. szeptember 4.

Életünk Protivínben …Felcsillant a remény, hogy előbb-utóbb hazamehetünk. Csak ki kell várni az alkalmas pillanatot. A világ felháborodása miatt a cseh hatóságok vizsgálatot rendeltek el. A protivíni gazdák megdöbbentek, amikor megtudták, hogy mi nem önkéntesek vagyunk. A nyár elején egy bizottság sorra járta a magyarokat. Egy szlovákul jól beszélő tornaljai magyar lány volt a tolmács. […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Ujváry Zoltán: Szülőföldön hontalanul* (12)

2019. szeptember 2.

Biztató jelek Az otthon maradt magyaroknak először az tűnt fel, hogy a kitelepítési bizottság nem járta a falvakat. Lévárton az utánunk következő transzportot is kijelölték. Eltelt két hónap is, de az elhurcolásra nem került sor… Elérkezett a hír hozzánk is, Protivínbe, hogy megállt a kitelepítés. Ez reményt keltett bennünk… A cseh emberek barátságosak voltak hozzánk.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Ujváry Zoltán: Szülőföldön hontalanul* (11)

2019. szeptember 1.

Egy rab német asszony és a kisfia …Protivínben a magyarokhoz hasonló sorban németek is cselédeskedtek. Voltak, akiket rabként kezeltek. Ezek a gazdák felügyeletére voltak bízva, s ők feleltek értük. A gazdánknak is volt két német foglya, egy német asszony a kisfiával…

Tovább | Nincs hozzászólás »

Ujváry Zoltán: Szülőföldön hontalanul* (10)

2019. augusztus 31.

Az első magyar szökevény A falunkban az első engedély nélküli visszatérő egy 16 éves fiú, Lesták Elemér fia volt. A nagyapját, Palyi János bácsit és a nagyanyját nem hurcolták el, mert idősek és betegek voltak. Ők ott maradhattak a lévárti házukban. Az unokájuk a szerencsés szökés után náluk húzódott meg. A hatóság hamarosan megtudta, hogy […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Ujváry Zoltán: Szülőföldön hontalanul* (9)

2019. augusztus 30.

Terepszemlén otthon … Ahogy közeledtünk, egyre izgatottabbak lettünk. A beszélgetést abbahagytuk. Gombóc nőtt a torkunkba. A keserűség és a fájdalom szorította a mellünket. Mindjárt otthon leszünk. Nemhogy örülnénk, inkább félünk. Nem vár itt bennünket senki. Ha vár valaki, akkor annak vasvilla van a kezében… A tornaljai állomásról egyenesen a piacra mentünk, hátha lesz ott valaki […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Ujváry Zoltán: Szülőföldön hontalanul* (8)

2019. augusztus 29.

Az amerikai nagykövetségen Prágában Az amerikai követség épülete nagy téglafallal volt körülvéve. A kapunál cseh katona állt őrséget. Kérte tőlem az igazolványt. Elővettem a nénéméktől kapott levelet. A katona megnézte, azután a kapu oldalán megnyomott egy gombot. Akkor kijött egy amerikai katona. A leveleket elvitte, és vagy öt perc múlva ismét megjelent, intett, hogy menjek […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Ujváry Zoltán: Szülőföldön hontalanul* (7)

2019. augusztus 28.

A magyar konzulátuson Prágában …Beszélgettünk egyszer Bene Palival, hogy el kellene menni Prágába a magyar konzulátusra. Elmondanánk az igazságot, hogy hova hurcoltak el bennünket és hogyan élünk Csehországban. A gyerekeink elbutulnak, nem járnak iskolába, mert csehül egy szót sem értenek, még a pap sem tud velük beszélni, az imát is csak magyarul tudják, ahogy az […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Ujváry Zoltán: Szülőföldön hontalanul* (6)

2019. augusztus 27.

Szolgasorsunk elkezdődik Amikor visszaérkeztünk az állomásra, már folyt az embervásár. A környékbeli gazdálkodók mustrálgatták az embereket. Mint a barmokat az állatvásáron. Bene Pali mondja, hogy már majdnem mindenki elszegődött. Nem törődnek vele, hova, kihez, csak fedél legyen a fejük felett, valahol egy meleg odú a családnak.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Ujváry Zoltán: Szülőföldön hontalanul* (5)

2019. augusztus 26.

A kegyetlen út Az előttünk álló ismeretlen útról csak annyit tudtunk, hogy Csehországba vezet. Már a kupéban ültünk, amikor eszembe jutott, hogy a fáról, amit ősszel az erdőből az udvarra hordtam – volt vagy száz mázsa – nem tudtam intézkedni, az átvételi jegyzéken sem szerepel. Hát azért küszködtem én, hogy majd az ingyenélők széthordják? De […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Ujváry Zoltán: Szülőföldön hontalanul *(4)

2019. augusztus 25.

Az elhurcolás megkezdődik Novemberben egy pénteki napon fát árultam a tornaljai piacon. Mellettem úgyszintén fát árult Pali komám a lévárti tanyáról, meg Tóth Lajos keresztapám is. Mindhárman vevőre vártunk. Egyszer csak megjelenik Blaskó Károly, a jegyző. Odaszól nekem, hogy menjek vele. Nem mondta, hogy hova, én meg nem kérdeztem. A városháza nagytermébe vezetett. Leültetett a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Ujváry Zoltán: Szülőföldön hontalanul (3)

2019. augusztus 24.

Szlováknak lenni vagy elmenni 1946 tavaszán már mindenki megismert egy szót: reszlovakizálni… Micsoda sötét lelkületű, nem anya szülte ember találta ki ezt a lélektiprást! Add el a lelkedet, a becsületedet! Mondd, hogy nem az vagy, akinek születtél!… Mert ha nem mondom, akkor el kell mennem a szülőföldemről. A falumból, ahol minden talpalatnyi földet, amim van, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

ÍGY TÖRTÉNT! – Emlékezés a magyar határnyitásra *

2019. augusztus 23.

Hajnalra elhatározásra jutottam, s egy kiadós futás, majd forró fürdő után frissen bementem a minisztériumba. Behívtam két helyettesemet, és közöltem velük a döntést: „Radikális megoldás kell, olyan, amely lehetővé teszi, hogy mindenki legálisan eltávozhasson. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha a rendkívüli helyzetre való tekintettel felfüggesztjük az 1969. évi magyar–NDK utasforgalmi megállapodás és bizalmas jegyzőkönyvének […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

 
Verified by MonsterInsights