Az Enyedi Hírlap 1932. április 17-i számában az Erdővidéki Hírlapból vette át az alábbi verset, melynek szerzője – a lap szerint – „Szőcs Albert, a humoráról ismert zágoni birtokos”. Megy a divat eléfelé Mi meg megyünk hátrafelé, Anyáinknak sok szép neve Lassan mind el lesz feledve.

A buszban kevés utas volt, egy férfi mégis mellém ült. Nem zavart, hiszen télen kellemes valaki mellett ülni és némileg melegíteni egymást. Az ablak felét jégvirágok borították. Ráleheltem, és a jégvirágok közt nyílt kerek résen ráláttam a járókelőkre. De nem sokáig. A rés meglepő gyorsasággal befagyott.

Ki látta, hogyan moccan és nyílik virággá a rügy? Ki látta, hogyan szedi magára évgyűrűit a szomorúfűz?

a (ki)küldött ki megszól, s megszólal, ha nem kell, szembeszáll holttal, elevennel,

„Szokatlan peres ügyben kellett ítélni ma a kolozsvári törvényszék Anca-tanácsának. Felperes a kolozsvári Egyetemi könyvtár, alperes Kós Károly, a kitűnő építő és iparművész. A per tárgya: háromkötetes illusztrált könyv: Erdély kövei, Ének Attila királyról és Kaláka Kalendárium, melyeket Kós Károly maga írt, rajzolt, szedett, nyomtatott, kötött és árusított, de amelyekből az előírt köteles példányokat egyik […]

A sikló A Holdon jártam. Nem szálltam ki az űrkompból, ami még véletlenül se netcomp, csak egy közönséges, drótokból és viszonylag egyszerű csővázból házilag összefuserált sikló.

Tudom, mindenkire vár egy hatalom, pont akkora, amekkorát képes bevilágítani egy főre eső szellemével.

(Íme, hát megleltem…) Plágium Íme, hát megleltem… hazámat?!, ahol lázongó szívemet néhány szóért kitéphetik, s hol hóhér temet, ha eltemet.

Szerelmes vers Radnóti Miklós emlékére Látod, kedves, nincs mentségem rád s e vers elől se menedékem. Lassan továbbállnak az évek befejezetlenül és számbavétlen.

A rendetlenséghez Járdaszélen viháncoló falevél-csapat, nyitva felejtett fiókok jóízű, könnyed kuszasága… Téged dicsérlek, gondolat-súgó, te, szabadság unokaöccse ó, Rendetlenség!

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember, úgy hívták: Gond. Több mint negyedszázada élt törvényes házasságban egy régi, úri hagyományokkal rendelkező család utolsó hölgytagjával. ő maga gyökértelennek számított felesége nemzetségéhez képest; reggelenként, munkába menet, ezért fogta oly óvatos gonddal tömött hasú, kapcsos aktatáskáját.

(Best of Communism) Prológus A Teremtő tervezőirodájában másképp készültek a dolgok. De erről már maga a Magasságos is megfeledkezett, hisz több a dolga, mint a teremtés hét röpke napján volt hajdanán. Minél előrébb mozdul az idő, annál jobban halmozódik mennyei asztalán a posta. Az angyalok túlóráznak, „csüccs ott ,a felhőkön, ti lesztek az előolvasóbrigád!”.

Laska Lajos bemutatkozik, de megbánja Ki vagyok én, kérded (eszemadta)? Egy népi nyamvadék, ki életem élem, éretten, álmatag. Sorsod ha én sorsom, dalra hol van ék? Otthon leli magát partjaimon szavad. Kiegészítést kérsz, eszemadta?

Alszik a kedvesem… Alszik a kedvesem Alszik a gyötrelem Múlik a félelem Nyílik a szerelem

„A zongorista ujjai billentyűkben végződnek. A billentyűk kitáncolják az életüket. Gershwin végzete… A lemerevedett ujjak. Tizenkét éves koromban megsirattam a Gershwin-filmet. Akkor mondták először, hogy tehetséges vagyok. Elhittem. És megsirattam a Gershwin-filmet. Végig a Kék rapszódiát. Nem pontos. Már jóval korábban is mondták, hogy tehetséges vagyok De akkor nem érdekelt. Nem tudtam, miről beszélnek. A […]

MEZEY KATALIN Apám Etettem volna, mint egy gyereket. De nem evett. De nem evett. Ajka közé csípte a falatot, és hallgatott. És hallgatott.

Kései reszketés Kacskaringózó, láncos szederindák a napba ájult rét ölében azúr vérét csak szívják, egyre szívják, míg kifakul az ég egészen

El vagyok szeszve Még fiatal melós voltam. Piát hoztak, megkóstoltam. Azóta érte ég a szívem. El vagyok szeszve, azt hiszem.

A herceg versei 1 valamit elfelejtettem, s félek, vissza nem tér. félek csendben elsüllyedni, adod a zajt csendért?

mire mire odajutottam az erdőből nem maradt semmi

Sok-sok idő eltelt, amióta a férfi lakosság szovjet földre került, bár soha harcba se volt. Sírtak a nők mind, tudták: sok odavész a robotba s úgy lőn: jó magyarok ezrei estek el ott.

arcomat föld és ég préselte fekete könyvvé

1. Tangó Azt álmodtam, hogy egy vidám lotyó Ráköltözött az életemre Beköltözött a szobáimba Olcsó parfümje kisöpörte

könyörgésdi mindennapi szövegünket add meg nekünk jó URAM birkahomlokúaknak

a téli erdő legendája Edward Stachurának „az a köd a köd” félelmes volt erőszakos bemerészkedett a téli erdő minden zugába