Bukarest, január 20. Timbru de ajutor románul van mondva és magyarul ennyit jelent: segitő bélyeg. Amint a nevéből kiderül, a román kincstár e bélyegek jövedelméből valakin segiteni akar. De kicsodán? A felelet: magán a román kincstáron. Continescu román pénzügyminiszter, aki a Németországtól élvezett előnyök ellenére is a Take Jonescukkal, Niku Filipescukkal és társaikkal egy vizen […]

Katonaköpenyeg Jékely Mártának Ütött-kopott, ködszürke gallér: Zsákmányolt hadiköpenyeg. Alatta édes béke-ritmus: Tízéves kisleány piheg.

Túl e bús országon A Petőfi Irodalmi Múzeum kiállításán eldönthetjük, hogy a frontra megyünk, vagy maradunk a hátországban. Ez a választás sok írónak nem adatott meg. „Így hát nyugodtan, sőt unatkozva „ szedtük a virágot a vulkán tetején „, hogy annak a kornak kedvelt hasonlatával éljek. Nagyon jól tudtuk, hogy vulkánon járunk, de ez a […]

Háborús apróságok (6) Hóval befújt keletgalíciai tájon szánkóval haladva keresztül, aiz egyes előretolt őrszemeket vizsgáltam. Szuronyos puskájára támaszkodva bundájában mozdulatlanul áll egy öreg nép fölkelőnk; hó födi sipkáját és vállak, valóságos Verescsagin kép. Nem túlságos szellemességgel kérdezem: —- No, mit csinál itt, öregem? — Őrzöm ezt a fene nagy síkságot, hogy el ne szaladjon velünk […]

Háborús apróságok (5) A tisztilegénynek egyéb dolga nem volt, mint tisztjének személyes kiszolgálása: lakását, ruházatát rendben tartani, apró megbízásait elvégezni stb. Óriási kényelem a tisztnek, viszont teljesen érthető, hogy a mai viszonyok között beszüntették, mert túlnagy emberanyagot von el a fegyveres szolgálattól.

Háborús apróságok (4) Hogy a muszkák milyen kegyetlenül bántak a zsidókkal, élénken bizonyítja egy eset, melyet maga a szenvedő alany, Chájim Lilienblüh panaszolt el nekem. Kolomeában történt, az orosz megszállás alatt. A katonai parancsnok, egy százados, kihirdette a szesztilalmat; megszegőit bot- és pénzbüntetéssel fogja sújtani.

Háborús apróságok (3) Egy másik altiszt… I. Napoleon történetét körülbelül a következőkben ismertette: — Volt egyszer a franciáknak egy kicsi-kicsi hadnagyuk, Napóleonnak hívták. De ez már nagyon rég volt, még negyvennyolc előtt. Hát az a kicsi hadnagy kigyetlen vitéz ember vót és fölverekedte magát mind magasabbra, huszonöt éves korában már generális vót, mer mindig elül […]

Háborús apróságok (2) Minden századnál, sőt majdnem minden szakasznál volt valami virágos beszédű mesemondó, akit a lövészárokban vagy a szállásokon akár órákhosszat is elhallgatott a legénység, de még a tisztek is. Sok szép tündérmese, regék régi nagy királyainkról, mesék Árgirus királyfiról, meg a háborúval kapcsolatban stb. Némelyiket érdemes lett volna följegyezni; lenne most sok érdekes anyag […]

Háborús apróságok (1) Szerettem a legénységgel beszélgetni, sohase tapasztaltam, hogy ez bármiként is káros hatással lett volna akár tekintélyi, akár fegyelmi szempontból. Mindenesetre lelkileg közelebb hozza egymáshoz feljebbvalót és közembert, ami csak használhat olyan percekben, midőn a tisztnek mindent kell embereitől követelnie. Emellett pedig nem egy érdekes dolgot tanultam a nép fiaival való közelebbi érintkezéseim folyamán.

Fények és árnyékok a bölcsőm körül 1916-ban születtem, az első világháború harmadik esztendejében. 1916. március volt ez a – számomra csupán utólag – emlékezetes nap. Színhelye a budai Krisztina körút 83., avagy Bors utca 2. II. em. 4. sz. lakás. Annak is kicsi, későbbi gyerekszobája. A budai Bors utca a Városmajort kötötte össze a Vérmező […]

(A VAK KLARINÉTOS) Nagy idő után a schönbrunni kertben jártam megint. Valamikor sokat voltam erre. Más világ volt az. Felkötöttkarú katonatisztek sétáltak a parkban, csinos asszony kísérte a legtöbb tisztet s egy májusi hajnalban fölmentünk a Szent István-templom tornyába, mert olyan hír volt, hogy virradat előtt, mikor alszik a város, furcsa dobolást hallani a toronyablakban és […]

Minden este pontosan ötórakor jelent meg a német lövészárkok fölött Reims városától délre. Különös, eddig ismeretlen alakja, sajátságos szárnyalása, furcsa berregő hangja babonás félelemmel töltötte el az árkok istenfélő embereit. Mindig ugyanazon az uton jött, mindig ugyanazon a ponton állt meg a levegőben és ahol járt, ahol megállt, emberhalál esett. Egy-két-három halott, de mégis mindennap. […]

Kincses vonatok Fantáziám látómezejében minduntalan megjelennek azok a vonatok, amelyek Galicia elrabolt műkincseit vitték Oroszországba. Hiteles-e a hir vagy nem, azt most nem keresem. Hosszú vonatok voltak-e vagy csak néhány vaggon, nem izgat. Moziszinpad jelenik meg előttem, a valóság elsötétül körülöttem, csak a vonatot látom a filmen, végtelen kocsisorával; ablakaiból fegyveres őrök hajolnak ki és […]

Napom az ágyúgolyók között Európa csupa háború. Síkságai vérben áznak. Egyezményeket írnak alá, egyezményeket szegnek meg, felednek el, Birodalmakat robbantanak szét a történelem fegyverei, Birodalmakat égetnek fel a történelem lángjai – Aggódnunk kellene itt, békében ülve?

A halott fiatal katonák Richard Myers hadnagynak A halott fiatal katonák nem beszélnek. Mégis hallani őket a csöndes házakban: ki nem hallotta őket?

[1914] December 13. Tegnap éjjel érkeztünk Belgrádba. A hadvezetőség túlzásba viszi a gavallériát: szigorú parancsot kaptunk, hogy semmi idegen jószághoz ujjal sem szabad nyúlnunk. Éhesen és szomjasan, anélkül mentünk el a gazdája hagyott csemegeüzletek előtt, hogy egy fillérnyi kárt tehettünk bennük. Éjjeli szállást valami törvényszék-féle épületben kaptunk. A szűk épületben hering módjára összezsúfolva feküdtünk; én […]

Világos nagy nyolcszögletű teremben emberek és zsebek, a levegőben harcoló és fulladozó számok, egy-egy kemény kalapácsütés, lemaradtak bánata és győztesek boldog, birtokos mosolya, gyermekes öröme. Egy nagy asztalon és sok vitrineben megszámozottan, de azért mégis isteni rendetlenségben (és lehet-e végképpen rendezni, skatulyamód egymás mellé sorakoztatni azt, ami ezer hajlékból, ezer fedél alatt lakozó sok-sok kéz, […]

A hősök temetőjében a sírok oszlopokként vigyázzban állnak, ahogy a hősök, amikor még nem voltak hősök, vigyázzban álltak. Holt készültség odalent s idefent. Mondjon már egyszer valaki pihenjt! Forrás: Majtényi Erik: Most át kell írnom ezt a menetrendet. Magvető, 1981.

A bukaresti béke Egy vasárnapi napon, 1918. február közepén közös minisztertanácsra mentünk fel Wekerle miniszterelnökkel ketten Bécsbe. Az ülés eltérően a rendes szokástól – ez alkalommal a hadügyminisztériumban volt, kizárólag hadügyi természetű tárgyról, az 1918. év második felére tervezett háborús rendelések előirányzatáról lévén szó. Mellesleg megjegyezve, erős rohamot intéztem az előirányzat ellen, mely szerint a […]

Tragédia és statisztika „Egy ember halála tragédia. Egymillió emberé statisztika.” – mondta állítólag a huszadik század egyik legkegyetlenebb diktátora, Joszif Sztálin. „Ma csendes nap volt a harctéren. Egyetlen ember halt meg. Én.” – írta az első világháború idején egy még ma sem eléggé méltányolt, békés és szelíd magyar író, Karinthy Frigyes. Nála tömörebben talán senki […]

Az ismeretlen katona  (2) De a katonai hatáskör területén kívül zsúfolásig megteltek a vendéglők és kávéházak. Mindenütt szenvedélyes viták folytak, és az italfogyasztás nagy volt. És mivel az idő már éjfél felé járt, különböző magánlakásokban összegyűltek Prága összes spiritiszta körei és klubjai. Az ajtókat kulcsra csukták, a villanyfényt eloltották, és gyertyákat gyújtottak, mert a szellemek […]

Az ismeretlen katona (1) Július elsején a hálás nemzet az ismeretlen zborovi katonát temette az Óvárosi téren. Mint minden divat, az ismeretlen katonatemetés is Párizsból került Prágába, és a csehszlovák kormány elismerte, hogy a névtelen hősöket szimbolizáló ismeretlen katona iránt tanúsított kegyelet aktusa szép, nemes, politikailag hasznos és katonailag nevelő hatású tényező. A Lengyelországgal folytatott […]

1914. szeptember 6. és 8. között olyan eseménynek lehettek tanúi párizsi polgárok, amelyhez hasonlót csak 1941. november 7-én Moszkvában találhatunk, amikor a Sztálin elvtárs előtt tisztelgő katonák és páncélosok egyenesen hajtottak ki a pár kilométerre lévő frontra. 1914. szeptember 5-én a franciák ellentámadást indítottak a Párizstól csupán néhány tíz kilométerre lévő német csapatok ellen. Csakhogy […]

1914-15 Most búvik a csönd: és jó Ardschunát nem kisérti bús rokon. Vad karmin csőrű madarak zörögnek az űrben s ó jaj, megállt az óra és az idő és nincs fakír, ki kandi szemmel messzi holnapokba látna: