A pipa (Franklin iratai után) Hét éves koromban egy ünnepnapon jó barátim megtölték zsebeimet rézpénzzel. Azonnal egy sátor felé tartottam, hol gyermekjátékokat árultak; útközben azonban egy pipának látása ragadta meg figyelmemet, mellyet egy más gyermek kezében láttam. Egész pénzemmel megkínáltam őt pipájáért. Alkunk csakhamar megtörtént.

A valamikori magyar nyelv igazi szerszem volt (nem szerszám), világra termett, gazdag kedvű, virgonc, ifjú. De úgy megtipálták, ami megint tépászást jelent, hogy ma már még a kokottra se igen kerül más szavunk, mint – kokott. Pedig tisztelet a régi és mai magyar nőnek, kevés nyelv tudta többféleképpen nevezni és osztályozni a szerelem-hivatású nőt, mint […]

(Régi lapok érdekes írásaiból) Midőn a franczia s angol sereg Krím félsziget partjain Balakláva mellett kiszállott, a czirkaló franczia katonák a nevezett város közelében egy mezei kastélyban több fiatal és szeretetre méltó orosz nőt találtak, egy fiatal szép asszonyt, kinek férje a szebasztopoli orosz helyőrség (tagjai) közt volt, s ennek két vagy három ép olly […]

Jaklovszky Dénes: Az utolsó sorakozó Az erdőkoszorúzta Czenk tövében, a brassói katonai kórház csöndes kertjében érdekes látványt nyújtó csoport verődött össze 25-én, szerdán reggel. Városunknak és a keresztúri járásnak háborúban megrokkant férfiai gyűltek ott egybe, orvosi vizsgára várakozván. Akik hajdanában fürgén, fényesen hajtották végre a parancsolt mozdulatokat, most az előttük ismeretlen vezényszavakat hangoztató altiszt szavára […]

Szonda Szabolcs: Esendő, mert gondolkodó A publicista Ady Endre és a magyar–román viszony A publicista és tárcaíró Ady Endre munkásságát vizsgálva több szempontból sokatmondó írásokra bukkanunk, ha csak azt az értő szövegválogatást lapozzuk fel, amelyet 2002-ben jelentetett meg a budapesti Noran Könyvkiadó, Akik alusznak és akik fölébrednek címmel, Magyar írók novellái a román emberről alcímmel. […]

Gazember az, aki a magyar tanárok negyvenezer pillanatnyi fiaskójában nem látja meg az embert és a gazt. Az ember: a tanár, aki eleddig nem tudta, hogy ember, s a gaz: a mi egész magyar „álladalmi” és társadalmi életünk. Itt, nálunk szoktak félelmes bácsiknak közpénzből, nyíltan, százezer koronás állásokat teremteni. Itt, nálunk szoktak radikális és puritán […]

Máriás József hetedik e-könyvébe Amelynek címe: A szellem égtájain, és pár napja került fel a Magyar Elektronikus Könyvtár állományába. Az egyetemes mai magyar irodalom tárgyköréből merített tanulmányokat és recenziókat tartalmazó gyűjtemény egyúttal tartalmazza a szerző munkásságának eddigi repertóriumát is. A könnyebb eligazodás kedvéért alább közzétesszük a kötet interaktív tartalomjegyzékét is, ahonnan közvetlenül a kiválasztott írásra […]

43 élő és nemrég elhunyt román költőtől fordított kötet lett elérhető a Magyar Elektronikus Könyvtárban (Mikor pihen a század). A fordító, Beke Sándor sokarcú válogatásban egy-egy szerzőtől viszonylag kevés alkotást tolmácsol – nyilván, a sokszínűséget helyezte előtérbe. Vérbeli kortárs keresztmetszet ez, dicséret a kiadónak, mely a MEK révén szabad közkinccsé tette. (CsG)

Juhász Gyula: Adyra gondolok Adyval vitézkedtem egykor én még; És virrasztottam Adyval sokat, Fiatalságunk csókos, boros éjén, És most idézi őt az alkonyat:

Van Budapest, s úgy állítják, hogy van egy Magyarország is hozzá, de ez nem bizonyos, s példának okáért én se tudtam meggyőződni róla. Van azután egy nyelv, mely liberálisan magyar nyelvnek neveztetik, de arról nevezetes, hogy ezt a nyelvet ki-kinek meg kell csinálnia.

Gyulai Pál: Az éji látogatás Három árva sír magában, Elhagyott, sötét szobában; Zivataros, hideg éj van, Édes anyjok künn a sírban.

Szeretett: ez a gyűlölködő, okvetetlenkedő, nyugtalan, rossz fiú szeretett eleddig leghatalmasabban szeretni Magyarországon. Gyilkolt a szeretetével, s mert önmagát is érdemesen tudta nagyon-nagyon hevesen szeretni, mészárszékre vitte önmagát. Vágóhíd, tagló és vér soha együtt ilyen fölséges élet személyébe, sorsába – soha még – be nem avatkoztak.

Betyárokról A betyárok osztályai. Alföldön „betyár” névvel illettetik átalán véve minden dologtalan csavargó, azonban az erkölcsi világnak e kinövései, életmódjukhoz képest nyerik jellemző melléknevöket, úgymint: útonálló, rabló, betyár, futó betyár, kapcza vagy mezítlábos betyár, tyúklopó betyár, piaczi betyár.

Arany László költeményei A Délibábok hőse és más költemények. Budapest, 1898. Borongó érzéssel lapoztuk át a posthumus kötetet, egy korán elnémult erős költői tehetség szellemi hagyatékát. Csodálatos játéka a sorsnak, hogy míg annyi hívatlan dúdoló, mint tücsökraj a nyári éjszakákon, fáradhatatlanul zöngicséli egyhangú énekét, addig nem egyszer az igazi tehetség habozni kezd a pálya felén, […]

Áprily Lajos: Patroklos alszik A halott Ady emlékének … S amikor a nap láng-arany szekéren a borszínű tenger-habokhoz ért, kigyúlt a harc a patamarta téren s égig csapott a holt Patroklosért.

Nem merek megbolondulni – Hogy vagy? – kérdeztem Abéditól, a barátomtól, mire ő elfintorította az orrát. – Kitűnően! – Ez a fő! – vetettem oda. -Több tárgy nem lévén, az ülést bezárom. Szervusz. – Várj csak, várj csak – állított meg Abédi. – Én is szeretném megkérdezni tőled: hogy vagyok? – Te? -Én.

Ady és a sajtó Vasárnap lesz száz éve annak, hogy nem él Ady Endre. A versei, az újságcikkei azonban mintha mind olvasottabbak és mind elevenebbek lennének. Megfiatalítják a szívünket, s a költő jól látta: „Ifjú szivekben élek s mindig tovább, Hiába törnek életemre Vén huncutok és gonosz ostobák, Mert életem millió gyökerű.   Szent lázadások, […]

Ady (részlet) Ady Endre párizsi életmódja lényegesen különbözött a pestitől. A redakciós robot nem volt rajta, hívek szaporodó sokasága itt nem bolygatta a nyugalmát, hajlandósága szerint, zavartalanul élhetett és ez a kívánság egyszerű, beosztás dolgában majdnem polgárias volt, rendes időben lefeküdni, rendes időben fölkelni és közben a napi teendőit teljesíteni.

MIKSZÁTH Most pedig rászólok a kaszásra, álljunk meg itt az olvasók vendégfogadójánál, és hajtsunk fel egy messzely bort, mert nemcsak halálból áll az élet, és – nemcsak életből a halál. Erről tudok egy anekdotát is, nincs annak párja (nem is volt soha), és el nem évül, amíg ember él a földön. (No abból mindig több […]

Endrődi Sándor: A pinty tanácsa Egykor, álmomban (halld csak e regét) Meglestem a madarak énekét. Sokan daloltak. Nem emlékszem mindre, Csupán a csalogányra, meg a pintyre. Kíváncsi vagy-e violám, Mit énekelt a csalogány?

Csengei Gusztáv: Mátyás király kedvese (Ballada) Boroszlói polgármester leánya Haloványan lefeküszik az ágyba. Árva fiú oldalánál sírdogál… „Csitt te fiam, megharagszik Édes apád, a király.”

PETŐFI Magasra tartott kardjára füzérben szúródtak fel a véres hattyútollak. Mily egyszerű és fennkölt mozdulat. Talán épp emiatt lehetetlen utánozni.

Szeszélyes „értékvadászatunk” az elmúlt, nem túl dicső, de tényszerűen valóságos, huszadik századi évtizedek szellemi lenyomataiban – folytatódik. Ezúttal néhai Bálint Tibor írói bravúrjával, aki egész irodalomtörténetet próbált miniatürizálni – a köröm hátára. Ebből válogattunk.

1918. szeptember 29. – Tudod-e, milyen andalítóan szép a polgármester hirdetménye a spanyolnátha ügyében? Én nem tehetek róla, de könny szökött a szemembe, olyanfajta érzésem volt, mint amikor az ember fürtös kis gyermeket lát édesdeden aludni az erdő közepén – könny szökött a szemembe, részint a meghatottságtól, részint a spanyolnáthától.

Reményi Erdélyben Kézdi-Vásárhely, aug. 15-én. Aug. hó 9-én vala szerencsés városunk, világhirü művész-hazánkfiát Reményi Edét fogadhatni. Csernátonig mentünk elébe lelkes szónoklatokkal üdvözölve az érkezőt, mikre őszinte lelkes, magyar nyiltsággal felelt. Egy öreg csikóbőrös kulacs s a hires kézdi-vásárhelyi mézes pogácsák kézről kézre jártak a vidám csoportban, s főképen az angol uraság, ki a művész kisérője […]