Ápolt lábfejétől ápolt lábfejéig eltelt pár évszak. Nem látszik a tavon, hány kavicsot dobtak bele — tartja egy indiai mondás. Szóba akartam hozni valahogy a karcsú és finom vonású teremtés lábfejének ápoltságát, anélkül, hogy bárki az első személy ápolatlanságára gondolna. Ilyent mégsem lehet szóba hozni. A mezítláb végül is magánügy.

–  Hozzál csak egy szakajtó lisztet – szólított meg hirtelen anyám, amire én már szaladtam is örömmel, mert tudtam, hogy mi következik. A szita alatt porzó-hulló liszthóban tapicskolok, – ne szórd szét a lisztet – szólt rám, de nem haraggal. Igen, itt voltunk mi végre a saját területünkön anyámmal, a pattogó tüzek, vaslábasok, serpenyők világában.

Honnan ez a kitartó, szaggató gyomorideg? Ez a szüntelen nyugtalanság? Honnan? Csak úgy, a semmiből? Csak úgy, magától? Hozza a szél, az időjárás? A világ folyása, a kiszámíthatatlanság? Ki tudja… Jön, jön és itt van, szorít. Régen nem így volt. Ha jól emlékszem. Régen minden más volt.

Mária még egyszer alaposan körüljárja a házat. Mígnem elégedetten nyugtázza, hogy igen, most már egy kép ez a házikó, így már lehet lakóhely is. Összeállt a hasonlóság. A régi parasztház sebei – kerítéshez támasztott rozsdás fémlemezek, falról lemállott vályogdarabok – már nem a riadalom, hanem a részvét cseppet sem kellemetlen érzését keltik a nőben.

Hogyan került bele Bagó Julis a Timesbe Bagó Julis egy kis magyar parasztlány, a Times pedig egy nagy angol ujság. Egyik se tudott a másikról semmit. Az egyik Londonban jelenik meg, a másik Pándon jelent meg a világban. Fölösleges megmondani, hogy az utóbbi Julis volt.

Imbolygott. Az égen esőfelhők gyülekeztek. Hazaérve máris ágynak dőlt. Jóska házas volt, boldogan élt feleségével, Marikával, de gyermekük egy sem volt. A sok szesztől kábultan érezte magát, de rögtön elaludt. Álmában végig zajlott a mai nap történése.

„Akit sorsa el akar veszteni. Megveri tehetetlenséggel.” (Szilágyi Domokos) Félálom, hajnali merengés, túl korán van még, jó lenne még pihenni, gondolja, erőlteti az asszony. Valami szépre, jóra gondolni csak, csak nehogy eszébe jusson a való élete, mert az elől már csak „elmenni” lenne jó, követni hűségesen a legszentebb Gyermeket, de még nem lehet, nem szabad, […]

Egy erdélyi kerületben összegyűltek a főbb kortesek, s nagy bölcsen elhatározták, hogy ők bizony nem fognak egymással marakodni, hanem a képviselői állást nyílt pályázat útján töltik be. Legott meg is szerkesztették a fölhívást, amely ekképen hangzott:

Milyen lesz a mennyország? A mennyországban nem lesz ismerős, ott csak jók, rendesek és becsületesek lesznek. Csupa igazlelkű, megbízható ember. Erényes hölgyek és odaadó férfiak, kik mentesek a káros élvezetektől, a hiú gondolatoktól, a bűntől. Milyen az, például, ha a mennyországban két nő találkozik?

Régi időket provokáló kis asztal mellett ülök, lábammal akár meghajthatnám a Singer varrógépet. Várom Hadnagy Jóskát és Kedei Zoltánt, fulladozom. Idén még nem kóstoltam sört… (Megrögzött borkedvelő volnék.) Hadnagy megérkezik, lentről int, én pedig mutatom, merre a merre. A terem bütüjében pénzfolyosó, ott váltja sorsát sorsra. Forintjait lejre. Hazamegy, hazajön.

– Igen, drágám, téged megint hipnotizáltak. Nem valamilyen sarlatán pszichiáter, még csak nem is az anyai alattomos erőszak, hanem a „mindenáron valamilyen állást találjunk neked”, saját magadnak szóló felhívása, amiben ott van a „legyen meg, hogy legyünk túl rajta” céltudatos rohanása. Elkapott a feladat heve.

Hólyag A jelre Prédalgonde lassan öt lépéssel közelebb jött, figyelemmel célba vette Hiénardot, aki mozdulatlan maradt s várt a lövéssel. A lövés eldördült. Hiénard egyenesen állt ott, s a halálos csöndben hallani lehetett Frégose sóhaját. Ugyanabban a percben, helyéből ki nem mozdulva, lőtt a szobrász. Prédalgonde megingott. Arca egyszerre halovány lett. Dühösen fölordított, a fűbe […]

A fülszöveg mint eladási segédeszköz A kismillió könyvek hátsó borítóján található fülszöveg alapján dől el, hogy egy műre kíváncsi leszel-e vagy sem. A fülszöveg megdobja az eladást. A vásárlók kétharmada böngészve keresi az olvasnivalót. Mind arra vár, hogy a remek fülszöveg magával ragadja!

Wilkins egy korfui kávézó teraszán üldögélt, amikor egy pillanatra Janos Walkert látta elhaladni az utcán. Janos Walker notórius csavargó volt. Egyszer fent lézengett a lappoknál, és egy postáskisasszonynak csapta a szelet, de az kereken visszautasította. És ez a Janos Walker egy óvatlan pillanatban grafittivel ajándékozta meg a postahivatalt, lemoshatatlan szöveget pingált a gerendára, melyet a […]

A felülvizsgáló a betegre pillantott. Megmérte vérnyomását, meghallgatta tüdejét, egyéb vizsgálatokat végzett rajta. Látta, hogy Gedeon kicsit kövér. Mindketten művelt emberek voltak. Gedeonnak már pár verse is megjelent. – És mikről szólnak ezek a versek? – kérdezte Halász doktor úr. – A gondolataimat írom le. Csak úgy hogy elfogadható legyen! Halász úr nevetett. – Az […]

Harangoz egy rézmozsár L. K. emlékére A zsírosan sugárzó barázdák mohón szívják magukba a napot. Dolmányos és setét szűrös madarak kövér hernyókra vadásznak. Nézzük a tájat, átváltott már színezüstbe, rókavörösbe, kékgyönyörbe, őszi bánat boglárkodik emitt, álomlány-kikericsek táncos raja amott, a mogyoróbokrokon túl: kifeküdve várja sorsát a nagy halott, a meggyilkolt tündérkirályfi, a Firtos.

Szeptemberi szerelem B. K. barátomnak Látszólag mindenütt zajlik az élet. Valójában alig történik valami. Nézel egy képet, imént léptél ki belôle, éppen megfojtottak valakit, nem a te dolgod. Éppen megerőszakoltak valakit, hatan, már ott a tévé is, mégsem szállnak le róla. Élvezet, az élvezet. Éppen áll a történelem. Négy napja dörög az ágyú Vízakna s […]

Van egy hatszögű bádogdobozom. Egy haldokló asszonytól kaptam, amikor még nem tudtam, hogy haldoklik. Esténként mogyorót szokott belőle majszolni a kórházi ágy szélén. A doboz történetét is tőle hallottam. Amikor ő hat-hét éves kislány volt, egy délelőtt a házuk előtti sáncban játszadozott a pipékkel. Egyszer csak lefékezett a kövezetlen úton egy fényes luxusautó.

Június 4-én múlt negyven éve, hogy egy ismert művész vonat elé lépett. Szándékosan-e vagy véletlenül… óvja ezt adatvédelmi megfontolás. Tegnap valami olyasmit álmodtam, hogy vagonok közé esem. Nagyon fájt a fejem; be kellett vennem valamit, hogy visszaaludhassak.

Nem erős oldalam az idézés, de a konkrét citálás, ahogy a rádió megnevezése is már személyeskedés lenne. Hallgatom a hosszúra nyúlt esti meséket. Dalbetétek is tarkítják és hígítják a választékot. De miről is beszélek? Mi szomorított el? Semmi különös. Mondom, nem erős oldalam az idézgetés, és hát nem is történt semmi. Szlávosan szomorú dallamot és […]

Megadják a fűtést Régebb a blokkban a távfűtést pontosan október 15-én „adták meg”. Mindig így mondtuk: „megadják a fűtést”. Akkor is október 15-én adták meg, ha, mondjuk, előtte már egy héttel napközben folyamatosan mínusz hat fok volt kint. – Ezek még mindig nem adták meg a fűtést, Vaszi – mondta Tokány néni, hivatásos szomszédasszony, a […]

Mátyás király paripája Csaknem minden társaságban akad mindentudó, mindent megmondó okostojás, akitől aztán mindenki elhúzódik, sőt menekül. A Tanár úr – szívességből – számos anyaországi csoportot kalauzolt végig a Maros, Nyárád, Küküllők, az Olt völgyén – ilyen társasággal azonban aligha találkozott. Testvérvárosi tanintézmény diákjai, már nem kamaszok, még nem felnőttek – egy-két tanárral.

A rossz asszonyok sokáig élnek Mamula Izidóra alig hetvenhat évet élt, ezalatt megmérgezett két férfit, beárult kilenc kurvát, feljelentett két boszorkányt (egyikőjük máglyán végezte), ellehetetlenített több házasságot, végül halálba kergette sógornőjét, gyilkosságra bujtogatott, minek következtében meg is gazdagodott, aztán vagyonának átengedésével hitegette unokaöccseit, ennek pedig az lett a vége, hogy a fiúk (ők hárman) lábánál […]

Aluljáró Nevessenek ki: ha a reggeli lapban cikkem vagy novellám jön, én már az előző este kíváncsi vagyok rá, nem nyugszom otthon, beugrom érte a nyomdába, s mostanában tizenegy után az Emke-aluljáróban is kapni másnapi újságokat. És ez csak részben hiú gyöngeség, hogy minél hamarabb megjelenve lássam, amit úgyis szóról szóra tudok.

Vidulj, gyászos elmebeteg! Biztosan nem ejtőernyővel dobták le, affélét utoljára negyvenötben láttak jeles városkánk lakosai, mikor az amerikai ballon röpcékkel szórta tele a Csere és a Gyertyános erdőit. Ez a tüneményes férfiú nem sokat kasfitolt berkeinkben, hanem, mintha csak az ősködből, hirtelen itt termett, és mindjárt kiderült, hogy hipp-hopp!, egy egész utca, jelesen a Rókaköz […]