Retro-vita: A rendőr meghalt, a diri él

Nem értem, mert nagyjából ugyanaz a problémám lehet nekem is, én a trágárságot csak indokolt esetben hagyom benne a lapban, akkor sem találom üdítőnek, ha momentán per pillanat tehetséges írók nobelparéjú szabadkikötőjéből árad. Valaki Arany János szemérmes trágárságairól beszélt, és oda konkludáltunk komor nyugatnémetséggel, hogy akartunk f-t.

Novelláimban borzalmasan beszélnek egyes szereplők, de erről mindég csakis ők maguk tehetnek. Amikor első írásom 1974-ben a kolozsvári Utunkban megjelent, már Korondon tanítottam. Beköpött egy tanítónő, hogy az igazgatót feketítem. Aztán a piaci korcsomában elkapott a milicista, és számon kérte tőlem a… fikciót, ami nem volt egészen az. Nem vertük össze egymást, hanem lepertusodtunk. De akkor is szépen beszéltünk egymással, csak annyit mondtunk a végén, hogy a diri, aki az egészet elrendelte, mehet az anyukája mocskos prindáriplácskájába.

A rendőr meghalt, a diri él, az anyja temetésén magam is ott voltam. Ez azonban nem szervező elv. Ölel Benneteket, és további hatalmas vitát kíván:

Bölöni Domokos

Korábbiak:

Retro-vita: Ágoston Hugó finomkodik

Retro-vita: Ribillió a Korunknál

Retro-vita: Hogy beszélne egy katona?

Retro-vita: Fragmentálunk?

Retro-vita: …az Akadémiát?

Retro-vita: Spontán gondolat

Retro-vita: Ha neked az anális túl lokális

Retro-vita: Hány lófasz teszi a finomlelkű írót?

Retro-vita: Nyolcvan procent