Ágoston Hugó: Szagló művek

Hogy mily önáltató tud lenni az ember, azt mutatja az is, ahogy én könyveket veszek. Nyelvkönyveket (szuahélit meg portugált), hasznos könyveket házi praktikákkal (gyógynövényekről és mázolásról) és egyebeket – s aztán rájövök, hogy sosem lesz időm nemhogy megtanulni, de akár elolvasni őket. Különösen az angol nyelvkönyveket szeretem halmozni. Mintha a puszta meglétük a polcon fokozná erősen tökéletesíthető angol nyelvtudásomat.
Az utóbbi időben vásárolt könyveim azonban büdösek. A jelenséget először az újságon figyeltem meg: az utcai árusoknál a kipufogógáz szagát, zárt helyiségben a bagószagot veszi át. Amióta nem dohányzom – talán emlékeznek gyomorvérzésemnek köszönhető kórházi képeslapjaimra -, azóta érzékeny vagyok a cigarettafüst szagára, s ez gyakran lehetetlenné teszi, hogy a reggelizésbe beépítsem a napisajtó olvasását is.
Legutóbb vettem egy könyvet. Megkönnyebbülten állapítottam meg, amikor kinyitottam, hogy büdös, mint egy nemrég csikktelenített hamutartó. Ezt legalább tudom, hogy miért nem olvasom el. (1997. október 7. / A Hét)

Forrás: Bukaresti élet, képek. Scripta Kiadó, 2001

Az eddigi fejezetek:

Fekete betűkkel / A Parlamentben – Könyvkaland / Javítják az utcát / Divatbemutató

A kutya vörös / Húsz éve már / Kórházi képeslapok / Találkoztam Dumnyezóval /

Kis éji zene / A könyvvásáron / Lágytojás, elkésett látomás / Culianu a fővárosban /

Clinton / Budaresti ecset sajtólibával / Koldus és királyfi / Elössze / Baleset /

Fővárosiságom / Három szekus, két szekus, egy szekus, haj! /

2017. február 15.