Gyárfás András: Főn van Svájcban (37.)
szeptember 17th, 2012
(Puzzle-darabok életemből) Az éremnek a labdajátékok esetében is két oldala van. A kényelmes lét, amit Kolozsváron a sportösztöndíj biztosított, nem hatott ösztönzőleg a tanulásra. Vagy edzésen voltam, vagy kiszálláson, máskor meg a prefipartik fáradalmait aludtam a szobában délig. Ilyen alvásból ébresztett hirtelen egy fájó markolás.
Kibédi Sándor két verse
május 23rd, 2012
ENYÉM VAGY ERDÉLY Kicsi földdarab, Erdély, enyém vagy. Bensőm melegében hozzásimul arcod édesanyám arcához, ki messze, más határon őrzi a képét itthonmaradt fiának.
Gyárfás András: Főn van Svájcban (18)
május 17th, 2012
(Puzzle-darabok életemből) Felnőtté válásunk egyik állomása volt, amikor Mikit valaki beárulta, hogy cigarettázik. A szokásosnál nagyobb verés, hegyi beszéd nem használt, a cigarettáról nem szokott le, hanem elbújt és úgy folytatta. A padlás amúgy is tűzveszélyes volt a pléhtető miatt, így édesanyám, aki tudta, hogy veréssel nem lehet cigarettáról leszoktatni senkit, hallgatólagosan beleegyezett, hogy nagy […]
Máriás József: „Miért ne lehetnék én sas?” (3)
április 4th, 2012
Debreczeni Éva emlékére 1957. október 20. – 2011. június 7. A forma nemcsak szolga Az előbbiekben csak utalásszerűen foglalkoztunk Debreczeni Éva alkotásai nyelvezetének művészi jegyeivel. Művei olvasása közben az az érzésünk, hogy a stílusáramlatok, –izmusok megannyi kincseskamrájából merített, mindenhonnan ellesett valamit, besorolva azokat a maga eszköztárába, valami újat, valami sajátosat teremtve.
Oláh István: Hegyi Kristóf próbatétele
február 6th, 2012
Szerencsés pasas, irigykedve nézzük. Csak azért hajózott át a szigetre, egy héttel ezelőtt csak azért ült Erdélyben a buszra, hogy itt bevarrja magát egy zsákba. Aztán majd ledobják a szirtfokról a mindig háborgó tengerbe. A negyvenes éveiben járó pasi valami vállalkozó, és meglehet, életének legutolsó vállalkozása előtt álldogál nyugodtan és eltökélten. Ez még akkor is […]
Oláh István: A Báthory-tallér
január 19th, 2012
Mély benyomást tett rám? Ez azért túlzás, mert nekem kellett volna egy annál is mélyebb benyomást kihasználnom. Megakadályozott valaki? Ott ült az ágy szélén, egy Rákóczi-pénzt, egy tízpoltúrást egyensúlyozott ujjai hegyén. Közben nézett. A tízpoltúrás jelöletlen veret volt, kiadhatták Körmöcbányán, esetleg Kassán, nem is ez a fontos. Évszáma szerint 1704-es, közepesen rongált (vagy közepesen ép) […]
Keszthelyi György: Szemközti ruhatisztító
január 5th, 2012
Megcsúfolták a frissen vasalt évek. Indulj hátrafelé, gyűjts néhány gesztenyét az ismert-ismeretlen sírhalmok között. Angyalt várj, köszöntsd a Mikulást. Mit számít, hogy fejed hószínbe öltözött?
Krebsz János: Nyolckampó (9. Járőrözésen)
december 12th, 2011
Sokáig szabályosan vigyáznom kell arra, hogy ne mondjam ki a véleményem másodlagos kérdésekben, mert annyira mérvadó vagyok. Póczik, Pocak például rajzol pauszpapírra egy gyönyörű térképet a mi határszakaszunkról, kis piros-fehér-zöld zászlócskák jelölik a magyar őrsöket, bekeretezi, és kifüggeszti a klubban.
Kukkolás a múlt századra: 1900 szeptember
október 25th, 2011
A pekingi királyi palota titkos iratai Berlinben ugy tudják, hogy a császári palotában megtalálták azokat a jelentéseket, a melyekben a hatóságok beszámolnak arról, hogy Pekingben naponként hány keresztényt gyilkolnak le. Ráakadtak a rendőrminiszternek egy juliusban kelt proklamácziójára is, a melyben tudtára adja a lakosságnak, hogy egy keresztény férfi kiszolgáltatásáért 50, asszonyért 40, gyermekért 30 taelt […]
Deák(-Sárosi) László: A Szentenciák pragmatikai elemzése
október 10th, 2011
Jancsó Miklós Ede megevé ebédem (2006) című filmjéről A cikk részlet a szerző Az ellenkezés pragmatizmusa; A vulgaritástól az erőszakig; Jancsó Miklós 1990 után készült játékfilmjeiről című, készülő könyvéből. A Szentenciák című filmepizód olyan tömör kijelentés-sorozat, amelyik esszenciálisan megmutatja a rendező, Jancsó Miklós Kapa-Pepe filmjeinek provokáló retorikáját és poétikáját. Mint elméleti fogódzó, hatékonyan visszafordítható a […]
Megkértük Balla D. Károlyt: „Meséld el a regényedet!”
október 7th, 2011
1. Nemrég a Magvetőnél megjelent 3. regényed, Tejmozi címmel. A címet magát már akkor irigyeltem Tőled, amikor még csak egy érdekes irodalmi kalandod fölött szerepelt, amelynek eredménye egy hosszabb elbeszélés volt. Mi az a motívum, ami nem engedett nyugodni, hogy az elbeszélésből regényt formálj? A 2004-es irodalmi kaland igen tág dimenziókat nyitott. Mivel 18 nyelvből […]
Krebsz János: Igazi Péhoward (XXIII)
szeptember 16th, 2011
HUSZONHARMADIK fejezet, amelyben megismerkedünk a yetikkel Mögöttünk ég a szelektív hulladék, fölöttünk lebeg a helikopter, a rendőri erők teljesen körbekerítették kis csapatunkat. Ember innen nem menekülhet. Meg is fordult a fejemben, hogy a missziónknak vége ezennel. Elfogy a lőszerünk, utánpótlásra nem számíthatunk. Hacsak Tuskó titkosszolgai kapcsolatai ki nem menekítenek innen valahogy… Elképzelhetetlen. Az emberiség jobbik […]
Az eltérített felvonó
szeptember 5th, 2011
Válogatás a Súrlott Grádics irodalmi kör antológiájából NAGY ATTILA Donkihot A megnyugvás ösvényén Poroszkál egy szamár Mellette gyalog-Donkihot Fegyvertelen és sima arccal Követi őket cimbalmos batár A batáron Dulcínea Piszmog egy csipkén s énekel Pattog a hangszer elhalkulóban Megbékél minden már az Úrban Így szállnak hosszú évek el A szélmalom ma Áramot termel Mosolyog mélyen […]
Borcsa János: Erdélyi magyar ellenzéki a zsarnokság idején
május 25th, 2011
1972 őszén az akkori elsőéves kolozsvári bölcsészhallgatók Cs. Gyimesi Éva irányításával kezdték el szeminarizálni a Bevezetés az irodalomtudományba című féléves egyetemi kurzust. A legelső szeminárium Kosztolányi Dezsőnek a francia Antoine Meillet professzorhoz 1930-ban írt nyílt levele (A magyar nyelv helye a földgolyón) bemutatásával, pontosabban felolvasásával telt. A magyar nyelv és irodalom, illetve a magyarság melletti […]
Széllel szemben…
május 21st, 2011
Személy szerint mindig nagyon izgattak azok a személyiségek – s velük együtt azok a jellemek és helyzetek -, akik a tömegeket, a közvéleményt elsöprően hömpölyögtető események fősodrával következetesen szembe mentek, már-már ellenzéki különutasként nyilvánultak meg. Ilyen magatartások mindig akadtak, ha nem is számosan s érdekes, tragikus jelzőtüzei ők a történelemnek, mindegyre arra utalva, hogy a […]
Kerekes Tamás: Nagy csaták
április 26th, 2011
Itt most eltekinthetünk attól a csetepatétól, amelyet Doc Holliday vívott San Frisco-ban egy kocsma előtt Wyatt Earppel, s 40 halott maradt az utcán. Igaz, a seriff testvérének a fél karja bánta, s attól a hosszú pókerpartitól is, melyet négy gyanús idegennel vívtam a New York Kávéház mélyvizében három teljes napon át, s a végén már […]
Komán János: Az ennalgé komplex képszerkezete
január 16th, 2011
Enallagé görögül, immutáció latinul, fölcserélés magyarul. A szakirodalom a jelzőeltolás fogalmat is használja. A stilisztika gondolatalakzatként tartja számon. Gondolatalakzat vagy még ennél is több? Elsősorban erre a kérdésre szeretnék válaszolni. Szűkebb értelemben a birtokszóhoz tartozó jelzőt egy másik mondatrésszel társítjuk, legtöbbször főnévvel, ezért a jelző eltolódik a logikailag hagyományosan társított jelzett szótól. Ugyanakkor esszém megírását […]
Kibédi Varga Sándor: Viszálykor (befejező rész)
november 4th, 2010
(Tudósítás 2004. december 5-ről) 3. Csalódás-áradat December 6. hétfő A határon túliak kedvezményes honosítását a szavazók 51,55 százaléka, 1,49 millió polgár támogatta, viszont az érvényességhez kétmillió kellett volna. A másik kérdésére, a kórház-privatizáció megtiltására több mint 65 százalék válaszolt igennel, de ebben a kérdésben sem volt érvényes a referendum. Markó Béla az eredményt a nemzetpolitikai […]
Oláh István: Zsebregény (22)
november 2nd, 2010
Hát nem úgy elaludt, hogy ágyúlövéssel se lehet felébreszteni? Ágyút csak később húzatnak ide a törökök, a velenceiek, a franciák, a hatodik kultúrrétegben legfönnebb egy fából ácsolt ló van, és a felgyújtott Trója. A ravasz akháj pedig itt alszik karnyújtásnyira a plázson. S mert ravasz, lehet, hogy csak teszi magát, valójában pengeéles pillantásával belátja az […]
Oláh István: Zsebregény (20)
október 21st, 2010
Viktóriának, a gyerekkirálynőnek nem szabad egyedül lemenni a pincébe, „mert ő még olyan kicsi buta”. Aki tehát a padlást választja, felnőtt és bizonnyal nagyon okos. Még azzal is számol, hogy minden lépésének belátható és beláthatatlan következményei vannak. Ezt a függőben maradó, ernyedten himbáló helyzetet csak bonyolítja, hogy abszolút belátható dolgoknak rendszerint abszolút beláthatatlan következményei lehetnek. […]
Oláh István: Zsebregény (19)
október 18th, 2010
A kötelet egy barátságos kisvárosban gyártották, és a férfi odavaló. Nem azt mondtam, hogy kötélrevaló, csak azt, hogy barátságos kisvárosi. A férfi besúgó volt, ami egy sajátságos másodállás nálunk a negyvenes évek végétől hivatalosan 1989-ig, nem hivatalosan azután is. A besúgó az államhatalom teleszkópos szeme és füle, ez is egészen természetes, ha az ököl a […]
Oláh István: Zsebregény (13)
október 2nd, 2010
Ezer pardon és bocsánat, de nem egy kortárs testőr-írónál olvastam ehhez hasonló szövegeket a Terézia császárasszony körüli időkből? Ó, azok a köréje simuló idők, mint egy hermelinpendely! S hogy alakul biza a Telekik élete, ha a kis Bánffy-lány református marad, s maga is Telekiné lesz Gernyeszegen? Ha ez az egyik osztópontja az akkor még nem […]
Oláh István: Zsebregény (12)
szeptember 30th, 2010
Elmúlt nyomtalanul a tamagocsi-láz. Az ember gép-klónja. A baba-klón. Egy valódi lény, akiben óramű programozza a napot, túlzás nélkül, az életet. Háromszor eszik, óvodába jár. Még kicsi. Iskolába, ha kicsit megnő. Apu és anyu is tamagocsi. Egyikükbe beprogramozták a vasöntő- vagy a kőművesszakmát. Nem lehetett volna a miniszterelnökit programálni? Hát akkor elmúlt a lyukkártya-jellemek kora. […]
Oláh István: Zsebregény (10)
szeptember 27th, 2010
Nő- és ruhaneműekkel futottam össze ma délelőtt. Ott műfajtalankodtak egy lépcsőházban, a vasútállomással szemben, ahol sem lakó nem jár, sem pedig idegenek. Ebben a poros és idétlen csendben valaki mégis megkérdezte: ha a vasutasok, bakterek és pályamunkások egyfolytában sztrájkolnak, akkor ki viszi melegebb égtájakra az utasokat?
Egon Erwin Kisch: Egy korona kalandos sorsa*
szeptember 18th, 2010
A “száguldó riporter” visszatér Egon Erwin Kisch neve fogalom mindazok részére, akik az újságírásra adják a fejüket s érdeklődnek a hírlapírás gyökerei iránt. Kischnek sok munkáját olvastam, de valahányszor könyvespolcot böngészek, mindig megállok “leltározni”, hátha számomra ismeretlen újdonságra bukkanok, ami az ő szignóját viseli.