Csak te nem hallod ha szól és hív

Hegedűszó amit ágvonók húznak

Csak te nem látod zokog a hold

Álomcsónakid csobbanva elúsznak Tovább »

Petőfi Sándor és Szendrey Júlia itt töltötte a mézesheteit, 1847. szeptember 9-e és október 19-e között: Teleki Sándor gróf koltói kastélyának vendégeként. Alighanem a költő születésének kétszázadik évfordulója is erősen közrejátszott abban, hogy a Nagybánya közelében fekvő, romlásnak indult zarándokhelyet – ahol, az öreg somfa alatti kőasztalon 28 vers született – nemrégiben kívül-belül felújították. Az őszi utazókat kiállításokkal szépen berendezett szobák, üde liget és a Szeptember végén című vers természeti képeit ihlető bérci tetők uralta panoráma fogadja…

Tovább »

Tegnap kész kaland.

Megvan az a rettenetes tulajdonságom, hogy ha felkavar valami, teljesen lebénulok. Régi házban lakunk, a yale-t nem kell bezárni, mert aztán nem tudod kinyitni. Ráadásul a kapuhoz két, az ajtóhoz viszont egyetlen kulcs van, folyton meg kell beszélnünk, kinél marad, és az hol hagyja.

Nos, tegnap megbolygatott valami. Ema elment aerobikozni, én meg elkészültem, megbeszéltem magammal, hol kell hagynom a kulcsot, kiengedtem a yale-t, és betettem az ajtót magam mögött. Azonnal rájöttem, hogy súlyos hibát követtem el, pánikba estem – ez a másik remek jellemvonásom – , kopogtattam a házinéninél, aki azonban nagyothall, nyomogattam az ajtót, de természetesen hiába. Végül elmentem, mert abban az állapotban úgysem tudtam volna mást tenni.

Elvégeztem a dolgom a szerkesztőségben, megnyírattam a bajuszom meg a szakállam, aztán hazajöttem. Napközben kiterveltem, hogy azon az ablakon fogok behatolni, ahol a cicánk jár ki-be. A házinéni fia autószerelő, van egy kis műhelye, abban meg mindenféle félszárnyú székek: nem éppen csonkák, de azért bonkák. Elvettem az egyiket, hogy elérjem a párkányt, de alacsonynak bizonyult. Eszembe jutott, hogy van egy fémlétra, előkerestem. Valahogy feljutottam a párkányra, akkor viszont alig tudtam megkapaszkodni, hogy beereszkedjek. Finoman kitéptem néhány tipnit, ami a szúnyoghálót tartotta, és végre, nagy nehezen bent voltam.

Hát ilyen nem minden nap esik meg az emberrel, velem sem. A nagyobb baj az, hogy nem mindig adódik egy egész nap arra, hogy bénaságaimat helyrehozzam.

A Máramarosszigetet Nagybányával összekötő út mentén, a Mára völgyében fekszik Desze (Deseşti), amelynek temploma több szempontból is különleges. Egyrészt egyike azon kevés, a Világörökségbe sorolt Máramaros megyei fatemplomoknak, amelyekhez nem tartozik tornác, másrészt ez műemléki védettsége mellett ma is használatban van. A padlója szőnyegekkel, a belső fala és mennyezete természetesen festményekkel van borítva ennek is.

Tovább »

Cseke Gabi emlékére. Már hat hónapja…

Fraktálosodik a tavasz, minden bimbó ősrobbanás,

Megtört pillanatok mázolják az eget, kész lobbanás.

Lefagynak a tűzben a hangvillák, égnek a madarak,

Zöld füstben szivárványmókus ugrál, s űzik az agarak. Tovább »

(Egy anyaországi Máramarosban)

Felsővisón valójában csak a végállomás volt, annak a keskeny nyomtávú kisvasútnak az állomása, amely ma már a világ egyetlen gőzmozdonnyal vontatott aktív erdei vasútjaként hirdeti magát. A Vasér-völgyi Mocănița 56 kilométeres pályáját a harmincas években építették ki a Vasér (románul: Vaser, németül: Wasser) folyó mentén, a fakitermelés támogatására. A turisták ma egy 21 kilométeres szakaszon utazhatnak oda-vissza a patinás, fával fűtött gőzmozdonyokkal vontatott kocsikban, nagyjából 10 kilométer/órás tempóval, időnként meg-megállva, a visszafordulás előtt ebédelési lehetőséggel, azaz félnapos programként. Belassulni vágyóknak kihagyhatatlan.

Tovább »

Meghívó

2023. szeptember 24-én kerül sor a Zajzoni Rab István-díjak kiosztására. Az ünnepség a brassói magyar evangélikus templomban (Iuliu Maniu utca 2. szám, 500091 Brassó, Románia) reggel 10 órakor kezdődik. A Zajzoni Rab István-díjat 2006-től minden évben kiosztjuk, díjazásban részesülnek azok a személyek, vagy társaságok, akik Hétfalu és a magyarság művelődési, oktatási, szellemi, egyházi, gazdasági életében kimagaslóan tevékenykedtek, életművükkel hozzájárultak értékeink gyarapításához és népszerűsítéséhez, s ezáltal nemzeti közösségünk példaképeivé váltak. A díjazottak: a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház, Dr. Szili Katalin, Petrás Mária, HMIK-Hétfalusi Magyar Ifjúsági Klub, Kalmár Ferenc András. Szaval Benedek Krisztina, énekel Petrás Mária. Mindenkit szeretettel várunk! A szervező bizottság. (B.M.)

Barcánfalván egy új, húszegynéhány éve épített kolostoregyüttes is található, amely egyfajta élő vallási skanzenként látványosan mutatja be a legjellegzetesebb máramarosi faépületeket, építészeti hagyományokat. Ezt is megnéztük, de az igazi élményt itt is a falu egyik dombján álló, szénaboglyákkal ékes kerttel körülvett régi fatemploma nyújtotta.

Tovább »

egyszer majd összeszednek engem is
már most szólok
vigyázzatok, csak óvatosan
porból vagyok

Tomos Hajnal rovata

Idén immár 27-dik alkalommal kerül sor a négyfalusi csángók hagyományos ünnepségére, a Szent Mihály Napokra. A szeptember 19 és 24-dike között zajló rendezvény programajánlója szerint, alighanem minden résztvevő talál kedvére való szórakozást. Lesz ugyanis könyvbemutató, kézműves foglalkozás, kerekasztal megbeszélés, rajzkiállítás, verseny, töklámpás-és lovasfelvonulás, az állandó programok keretén belül pedig kézműves vásár, borkert, termék-kiállítás, népi játékok gyerekeknek és még folytathatnánk a sort. A mulatni vágyók táncházba járhatnak, koncerteken, kórus-előadásokon, bor-és pálinka-kóstolókon, szüreti bálon stb.vehetnek részt. Nem hiányzik a Petőfi születésének 200-dik évfordulójára  emlékeztető rendezvény sem, melyre Akkor és most cím alatt a Határtalan nyár 2023-as program égisze alatt kerül sor. Idén a helyi vállalkozók és  a Communitas Alapítvány mellett a MOLL-Új Európa Apalítvány is csatlakozik az ünnepség támogatóiho

Bukovinát elhagyva, Máramarosban folytatódott az utunk, s megnéztük a szintén Világörökségbe tartozó nyolc ortodox keresztény fatemplom közül hármat. Az első az Iza völgyében fekvő Jód településen található, a temető területén. A mindent beborító belső festések készítésekor ezekben a templomokban közvetlenül a fára vitték fel a motívumokat.

Tovább »

A voroneti kék kolostortemplom leghíresebb, a teljes nyugati falat elfoglaló freskója az utolsó ítélet jeleneteit ábrázolja. A meglátogatott ortodox keresztény kolostorok kertjének visszatérő elemei azok a nagy fekete fémszekrények, amelyekben az élőkért (vii) és a holtakért (morti) is gyújthatunk gyertyát.

Tovább »

A sárga kolostor épületegyüttesének markáns eleme egy különálló védőtorony, amelynek meredek lépcsőit megmászva felülről is ránézhetünk a zsindelyes tetejű templomra.

Tovább »

A sucevitai ortodox keresztény kolostor (az úgynevezett zöld kolostor) impozáns, erődítményszerű fallal van körülvéve, s egy nagyon szép, tágas belső kert közepén áll.

Zsubori Ervin elektrografikus, az Arnolfini Archívum társalapítója

Sucevita Monastery

Egyszerű lenne a direkt válasz: a számítógép időmérője szerint 8 óra 26 perc, az UTC+1 rendszerben, Magyarországon, Szegeden, szeptember 12-én. De nyilván a rovat kitalálója nem ezt a választ várja. Valószínű, valami általánosítót, helyzetértékelőt, intellektuálisat, valami ilyesmit, something like that. Mivel nem kedvelem a megfoghatatlan, szétfolyó dolgokat (ez Dali, Szétfolyó időjére nem vonatkozik) szükségét érzem támpontokat keresni. Jó volna tudni, hogy kik tették még fel a kérdést, milyen előzményei vannak az időben. Mert az biztos, aki felteszi, arra lehet kíváncsi, milyen a viszony a kérdezett és az idő, véges és végtelen között. „Modern” időket élünk, nem kell könyvtárba mennem, lexikonokat böngésznem, beírom a számítógép keresőjébe: IDŐ. Megtudom, hogy „Mindennapi életünkben az idő az események látszólag folyamatos sorrendjének érzékelésére utal” és, hogy „A modern fizikai időfogalom teljesen elszakadt a hétköznapi tapasztalattól és az erre épített filozófiai gondolkodástól.”

Tehát empíria és teória egymásra utaltsága és egymásnak feszülése egyszerre rejlik ebben a kérdésben is, amit korunkra igen jellemzőnek érzek. Szűkítve a kört, beírom: Hány óra? Két választ kapok. Az egyik egy 1989-ben forgatott olasz-francia filmre utal: Che ora e? A rövid angol nyelvű ismertető szerint apa és fia hosszabb külön megélt idő után találkozik újra, s beszélgetésük során kiderül, hogy életérzésük szöges ellentétben áll egymással. A másik találat időben korábbi kulturális eseményt jelöl, szintén filmet: „Hány az óra, Vekker úr? Egy 1984-ben készült, 1985-ben bemutatott színes, magyar filmszatíra, amit Páskándi Géza: Weisskopf úr, hány óra? című novellájából Bacsó Péter rendezett, Tolmár Tamás közreműködésével” A zsidó órásmester, aki fejből képes megmondani a pontos időt, Magyarország német megszállása alatt börtönbe kerül, és kivételes képessége révén segít megszöktetni egy magyar ezredest. A két előzmény sem időben, sem térben nem segít megválaszolni a kérdést: Hány óra, Molnár János úr? Rendelkezel olyan képességgel, amivel megmentheted akárki/bárki életét? Esetleg meg tudsz fogalmazni érvényes véleményt nemzedékek vetekedéséről? Tovább »

Valaki falevelekkel temetett-

szórta rám sűrűn

a vörhenyest, a tetemsárgát,

rothadás nyálkája kúszott

bőrömön, szemembe –

kapaszkodni akartam,

levegőért felbukni,

de sehol egy ág, törzs,

sehol egy kéz

kezem ügyében.

A Borgói hágó magaslatai után, a Besztercei és a Kelemen havasok vonulataitól kísérve értük el Bukovina földjét, ahol a fő célpontjaink a világörökség részét képező apácakolostorok voltak. Elsőként Moldovita XVI. század első felében épült, kívül-belül sűrűn telefestett kolostorába jutottunk be. A templomok körüli kertek jellegzetes virága a rózsa.

Zsubori Ervin elektrografikus, az Arnolfini Archívum társalapítója

Szeptemberben Bukarest meglódul.

Enescu fesztivál, nemzetközi költészeti fesztivál, Titkos beszélgetés (Discuția secretă), ezt talán leginkább interetnikus költészeti fesztiválnak lehetne hívni, Streetfood… Nagy nevek, kis nevek, ismertek és ismeretlenek, románok, spanyolok, magyarok, amerikaiak, finnek, osztrákok – minden van.

Megpihenni nem lehet, csak kapkodni a fejed. Emlékezni a gyerekkorodra, karmesterekre és szólistákra, emlékezni a tegnapelőttre.

Elmész, és összefutsz. Ez az ilyen események egyik legfőbb varázsa. Nem létezik, hogy össze ne futnál. Hogy azt ne érezd, valaki ismer téged is. Többen. Sokan.

Aztán haza, valami fáradt villamossággal a lépteidben. És másnap elölről.

Besztercére az első nap végén érkeztünk meg, s másnap reggel már indultunk is tovább, így itt csak egy esti belvárosi sétára futotta.

Zsubori Ervin elektrografikus, az Arnolfini Archívum társalapítója

A kolozsvári képek

gyerekkori képeket
szerkesztek Photoshoppal

Hűtlen csalfa,

Én meg megyek jobbra –,

Sárba taposom a laptopodat,

Szeretett a fene soha!

B.D.

(Ahogy egy anyaországi látja)

Feleségemmel hatnapos buszos körutazáson vettünk részt, amely Kolozsvár és Beszterce érintésével a bukovinai kolostorokig ívelt, majd Felsővisón és Nagybányán át kanyarodott vissza Nagykárolyig. A 15 érdemi megállót felölelő, 2023 szeptemberének első hetében zajló őszi utazásról a Káfé Főnix felkérésére összeállt egy töredékes képriport, amely mindössze három-három fotóval próbál szubjektív impressziókat felvillantani az egyes helyszínek kínálta élményekről, látványokról, hangulatokról. Az első, alig egy-két órás megálló Kolozsváron volt.

*Zsubori Ervin: képzõmûvész, az Arnolfini Kantin szerkesztõje