Mama Simbaval való találkozás emlékére “Ne ítélj, hogy ne izéltess!” Major Sándor barátom tanítása ELŐSZÓ A legtöbb ember szerint mások kifigurázása, gyengeségeinek boncolgatása és nevetségessé tétele nem tartozik a legszebb erények közé, sőt elítélendő cselekedetnek számít, történjen az nyilvános helyen vagy akár egy magánbeszélgetésen. Az egészséges kritika szükséges ugyan, de mindig adjuk meg beszélgetőpartnerünknek a […]

Tizenvalahány évvel ezelőtt a katonaságtól rövid szabdságot kaptam, és úgy örvendtem, mint a pékkutya a zsemlének. Segesváron a Székelygőzösre várva összebarátkoztam egy hátszegi román fiúval. Zimbrunak hívták (Bölény). Ez a parasztkatona, ahogy megtudta, hogy éhes vagyok, nem sokat teketóriázott, kibontotta a hátizsákját, és pazar lakomát rögtönzött egy padra terített újságpapírra. Épp otthonról jött, és jól […]

Az igazat megvallva, nem nagyon szeretem a ponyvaregénybeli rémtörténeteket. Ha izgalmakra és feszültségre vágyom, inkább elmegyek medvére vagy bölényre vadászni, betörök egy-két musztángot, vagy szombatonként átmegyek Bakersfieldbe és elszeretem a legerősebb aranyásó szeretőjét. De, hogy hülyeségek miatt izgassam magam fölöslegesen, azt már nem!

Igyál benzint! Élt egyszer egy részeges öreg a szomszéd faluban, aki minden betegségre benzint javasolt. – Fáj a fejed? – Igyál benzint! – Fáj a hasad? – Igyál benzint!

Edmond nyelvész volt. Éveken át tanult, hogy úgy-ahogy elsajátítson egy nyelvet, aztán egy másikat, és megint egy másikat. Így ért el a tizenhármas számig. Pechjére a 13-as balszerencsét hozott neki, mert hiába ismert annyi nyelvet, nem tudott megélni belőlük. A kisvárosban, ahol lakott nem volt szükség nyelvtudományokra. Ezért beállt az egyik vendéglőbe szakácsnak.

Rettenetesen haragszom az izélő emberre, akinek minden második szava izé, és hogyishívják. Ezért kitaláltam az alábbi mondókát, az izélő művelt és műveletlen izék izélésére: Izé elment izével izébe izélni, s ott úgy megizélte izét az izén, hogy izé odaizélt. (A Túl az Óperencián c. ciklusból)

Mitica, az egyik dunai hajóskapitány mesélte, hogy egyszer két román kiment Spanyolországba dolgozni. Kaptak is munkát az egyik újgazdagnál, aki megfogadta őket kerítést festeni. Adott nekik négy doboz festéket, hogy azzal intézzék el a kerítést. Egy óra múlva azt mondja az egyik: – Te komám! Gyere, adjunk el egy doboz festéket!

Azt mondják, a mostanság dühöngő gazdasági válság a forgalmi szabályok be nem tartásának köszönhető. Mert itt van pl. a körforgalom. Eddig a pék a hentestől vásárolt, a papírkereskedő a péktől, a fényképész a papírkereskedőtől, s így tovább körbe-körbe. A pénz pedig forgott és dolgozott. Aztán bejöttek a multik, a szuper- és hipermarketek, a nép persze […]

A vendéglátóiparban megszokott a pincér-szakács ellentét, de még a szakács-szakács háború is. Az egyik váltás rendszerint nem állhatja a másikat, és kétnaponként megpróbálnak keresztbe tenni egymásnak, ellehetetlenítve így az étterem működését. Nem az étterem vagy a vendégek érdekeit nézik, inkább a saját földhözragadt kis egyéniségükkel vannak elfoglalva, s akkora az egójuk, hogy egy szaros kankóval […]

Hetedik nap Annyit esett az eső, hogy csak. Csodálom, hogy nem nőttünk, mert áztatott az Isten kedvire. A gyapjasok is lassan belefáradtak a rángatózásba, úgy látszik, elfogyott az erő. Csak mi álltunk továbbra is rendületlenül a sárban és sütkéreztünk a kondérok, grillrácsok mellett.

Hatodik nap A sok fiatal rocker kezdett elfáradni a tombolásban. Nem csak az arcuk, de a zsebük is megvékonyodott. Már jöttek ingyenételt, egy- egy szelet kenyeret kunyorálni. Az egyiknek azt, mondtam, hogy ha levágod a hajad és a szakállad, annyi ételt adok, amennyit akarsz. Nem telt bele félóra, a muki visszajött kopaszon. Hogy kinek volt […]

Ötödik nap Erdővidék egy baróti rocker volt, aki az első két nap nem evett semmit, csak folyékony kenyeret. Amikor két sör között egy kicsit megszusszanhatott, máris ordította, hogy Erdővidék!!!! Erdővidék az én hazám… Az ötödik nap egyre ritkább és halkabb lett az Erdővidék! Erdővidék kezdett egyre gyászosabban kinézni, már a kabátja és a pólója is […]

Negyedik nap Közben egyre jobban ömlik a zene és az eső a nyakunkba. A lombosokat ez csöppet sem zavarja, mert minél jobban esik az eső, annál vadabbul rázzák ki a hajukból a vizet. Rázzák a fejüket és a farkukon gitároznak. Ha felvenném filmezőgéppel, ahogyan „táncolnak”, majd megmutatnám nekik, hogyan néznek ki, biztosan megszégyelnék magukat. Nem […]

Harmadik nap De lássuk csak, hogyan öltözködnek a gyapjasok. Először is mindenki fekete rongyban jár. Ez lehet felül kopott bőrkabát, farmerdzseki és póló, alul még kopottabb rövid vagy hosszúszárú fekete farmernadrág fekete szkinhedbakanccsal, aminek évről évre nem csak az ára nő, de a szára is.

Második nap Annyi hajas rocker gyűlt össze a mezőn, hogy már-már fontolgatni kezdtem egy borbélyüzlet vagy egy gyapjútépő felállítását. El is neveztem őket gyapjasoknak, mert egyik-másikuknak olyan fonott, sodrott, sirített vagy pödört hajazmánya volt, hogy a pulikutyák szégyenükben bebújtak volna a szamár hasa alá. Akinek pedig nem gyapjas orrszarvú lógott a fején, azokat besoroltam a […]

Első nap Megérkeztünk, kipakoltunk az asztalokkal, miccsütőkkel, hűtőszekrényekkel, aragázkályhákkal, munkaasztalokkal és tálalóasztalokkal. No, meg az élelmiszerraktárral, a víztartályokkal és minden egyébbel, hogy ezer embernek süthessünk, főzhessünk.

1. Tea keksszel 2. Kechupos laska 3. Szalmakrumpli ketchuppal 4. Bundás kenyér cukorral 5. Lekváros kenyér tejjel

Az amerikai filmek és a giccskultúra hatására nálunk is elterjedt az ökölbe szorított kézből kinyújtott középső ujjal leadott bemutató, vagyis a vak juh jelzés. Állítólag már a rómaiak idejében is létezett és már akkor is trágárságot jelentett.

Asztalossegéd: – Az istenit ennek a sok tápos paradicsomnak, ízetlen uborkának, hitvány paprikának! Már egy jó falatot se ehet az ember! Ez a szalonna is olyan, mind a gumi! Mondja meg már, mester úr, mit lehet itt csinálni?

Hajnicka szerint amióta áttértem a reformkonyhára, és teljesen megváltoztattam az étkezési szokásaimat, furcsa turbulenciák észlelhetők az életvitelemben. Először is naphosszat böngészem az ornitológiai szakkönyveimet, azután felkerekedem, és erdőt-mezőt bejárva ültetem át a gyakorlatba frissen megszerzett madárismereteimet. Gondolataim valósággal szárnyalnak.

Utálom az ünnepeket amikor a sok birka megmozdul és egymást halálra tapossa a szupermarketekben, az utcán, a parkolóban  és a zöldövezetekben, csakhogy eleget tegyen a hagyományoknak, a szokásnak, az illemnek, a családnak és az Atyaúristennek. Utálom a  Pünkösdöt, a Húsvétot, a Karácsonyt, az Újévet, a Névnapot, a Születésnapot,  a Vasárnapot és a Szombatot. Mert ezeken […]

A korábban a portálunkon is közlő Berecz Edgárt (sz. 1975) sokan gasztronómusként, illetve soknyelvű tolmácsként, kalandos útirajzok szerzőjeként ismerik Székelyudvarhelyen, Erdélyben, Magyarországon, de a világ számos országában is. Hosszú ideig élt, tanult és dolgozott Németországban és Japánban – áll annak az interjúnak a bevezetésében, amelyet a Hargita Népe riportere, Simó Márton készített e sokoldalú fiatalemberrel.

Berecz Edgár (44 éves) számos furcsa helyzetben találta magát eddigi élete során. Illetve ideig-óráig el-eltűnt, majd ismét hazakerült Székelyudvarhelyre. Folyékonyán beszéli a három „klasszikus” idegen nyelvet – angol, német, francia -, de a japánt, a törököt is, és eligazodik minden nemzetközi körforgású újlatin nyelven – román, olasz, spanyol, portugál -, ugyanakkor a szláv nyelvek sem […]

Plocéból a további irány a Neretva völgye volt. A folyó itt torkollik az Adriába, széles deltát alkotva. És itt kezdődik a vasútvonal, meg a Szarajevóba vezető országút is. Egyszer, nagyon régen, láttam egy fekete-fehér filmet. A címe: A Neretvai csata.