A könyv azóta piacra került…

Korábban bő válogatást közöltünk a szerző vírusos időkben született rendhagyó paródia-gyűjteményéből, amelyet első ízben közösségi oldalán tett közzé. Közlésünk végén jeleztük, a kolozsvári Ábel kiadó vállalta a gazdag anyag megjelentetését; az alábbi két, történelemnépszerűsítők, illetve Karinthy Frigyes modorában írt darabokat most a gyűjtemény zárófejezeteiként nyugtázzuk. (CsG)

Szabótannásan Most már megyek. De már jövök. Az éjszakán még átlövök. A szépfalú kórházszalonban önnönmagamba ütközök.

Kafkásan Amikor egy reggel Gecsem Bomsa nyugtalan álmából felébredt, karanténná változva találta magát ágyában. Püffedt volt, formátlan és álságos. Semmi baj, gondolta, nyilván a folytonos fáradozás. Néhányszor lement alfába, sőt, mikor az nem használt, omegába is. De hát be kellett látnia, ez a helyzet, nem más.

Proustosan Az az épület, melyben a világra jöttem, és amelyben tizennégy évig laktam, a Place du Cinema mögött helyezkedett el, egy szocialista tér hátánál, s az utcát egy egykori kommunistáról nevezték el, aki román is volt, meg magyar is, a neve mindenképpen erről a kettős gyökérzetről árulkodott. Apám, aki az anyám férje volt, egy zöldségterjesztő […]

Tompaandreásan Csak az a járvány ne jött volna, a szerecsiába. Mert ha megjött, hát el is vitt sokat közülünk. Igaz, nem ismertem egyet sem, mert a mi széki fajtánk jó széki fajta, de hát na. A lényeg, hogy otthon maradhatott volna, s gátá.

Hrabalosan Amikor szegény Papiskám rosszul lett, én egyre csak az emelkedő meg süllyedő levegősátrat tudtam figyelni, nem tehetek róla, nem tudtam levenni róla a szemem, egyszer fel, egyszer le, változó ritmusban, milyen szépen haldokol Papiska!, gondoltam, és valósággal megdelejeződtem,

Shakespeare-szonettesen Az vagy nekem, mi testnek a Liedl, hol megsétáltatom a szívemet, vagy pompás Palas, hol az őr figyel, és szemével kísért a te szemed, egy nyilatkozat, az vagy te nekem,

Ibsenesen Komorság, sötétség, magány. A háttérben egy fjord nyöszörög. Gunnar: Hallod? Ez az öreg Nekkepenn. Most koronázták meg. Hilva: Talán. Gunnar: Hallgass csak rám. Én ismerem vagy száz éve. Akkor még élt. Hilva: Talán igen, talán nem. Én mindenesetre.

Mikszáthosan Jól mondta azt az öreg Putyunszkáné, hogy ami a Garamon felmegy, az le is megy rajta. Mert lám, most is, amikor minden mindenünnen kifogyott, ez a mondás akkor sem kellett szégyenkezzen. Elpirult pedig a nap orcája is attól, amit olykor Kaszáron látott, csak Putyunszkáné maradt a régi.

Bodorosan A tél pelyhezve küldte hójait, a sítalpaim pedig jól belenyomódtak Elvira Spiridus fenekébe. Kölcsönadtam neki egy kis emberi meleget, mert úgy érezte, már csak hidege van. Azért ezt nem ismételtem volna meg még egyszer, a színtelen lódarazsak így is figyeltek.

Weöresösen Földhöz a bús koronámat vágtam, kedves, teutánad. Szörnyen figyeltem a lépted, mézemet hordta a léped.

Chandleresen Egy légy dünnyögött valahol, csak a fülemmel láttam. Talán ő is olyan magányos volt, mint én. Ez azonban nem vigasztalt, mert ő nem hagyott aludni engem, nem én őt. Végül hozzávágtam egy doboz whiskyt, ettől némileg elcsendesedett. Aztán újrakezdte. Los Angelesben a legyek még konokabbak, mint másutt.

Szabólőrincesen Múltkor bekopogott a járvány, épp egy asszonyon költőztem én, és szóltam: biológiai ártány, és ármány is, hát most kell költemény?

Kertészesen A hatóságok tegnap bejelentették, hogy otthon kell ülnünk. Először furcsálltam ezt a drákói intézkedést, de aztán beláttam, hogy igazuk van, természetesen. A Facebookon láttam a bevásárlókocsikkal iszonyú halmokat cipelő embereket, és elámultam. Mégis beláttam azonban, hogy az ember ilyen, pánikos és kielégíthetetlen, és bizonyos értelemben persze igaza van.

Markósan A vírustól nem ijedek meg, láttam én ilyet valaha, mikor még más vírusban égett ez a trianoni haza,

Tamásgáborosan Gyere velem a Koronára, vírust látni, erdélyi tájat, mondjuk együtt, gyere, mondjuk, búúúú,

Ugronzsolnásan Ez a kis koronavírus olyan, mint egy királynői kösöntyű, fasantyú, amilyeneket az otthoni múzeumomban is őrizgetek, hiszen édesapám Ugron de genere Hétvezér volt, tele a szekrényeink az ilyesmivel. Nem félni kell tehát tőle, mármint a vírustól, hanem büszke lenni rá, keccsel viselni, csinosan, célratörő bájjal. És nincs mit szégyellni sem, igazán: nem más, mint […]

Shakespearesen Ó, vírus, vírus, Istenégi átok, mi felleg hajt hát, milyen ősi vétek tapasztá csápját balhitült egünkre? Bár vágytam koronára, mégsem így, maszkkal övezve, papírral körítve,

Népdalosan Ne haragudj, Iluskám, itthon tart a víruskám. Aranyosan Szép korona, hajh!, te szerteszét-ágazó, te sok dús bacilust egyenként-tárazó, Szalontán ha lennék, könnyebb lenne nékem, beh nyomasztja szívem budapestiségem.

Mintha a kolozsvári Bánffy Palotába költözött volna a kultúra olvasható része. Magyarországról is idejöttek eszmét cserélni. Nyolcvankét rendezvényt tartottak négy nap alatt. 1. nap: tizennyolc 2. nap: huszonhat 3. nap: harminckettő 4. nap: hat

Az adás visszahallgatható az alábbi linken: A Káfé-olvasók előtt ismeretes Korona-változatok című sorozatról, és a Karantén-korál videókról Gergely Zsuzsa beszélgetett a szerző Demény Péter költő, író, szerkesztővel.